Nagybánya, 1909 (7. évfolyam, 1-25. szám)
1909-05-06 / 18. szám
2 NAGYBÁNYA 1909. május 6. végre dűlőre kell vinnünk, az, örökké nem maradhat nyílt kérdés. Nekünk mindegy, akár városi, akár magánvállalkozás oldja meg a feladatot. Nem bocsátkozunk annak fejtegetésébe, melyik a helyesebb, közgazdasági szempontból előnyösebb. Ez csak egy hosszadalmas elméleti vitát támasztana, ami a kérdés gyakorlati megoldását csak hátráltatná. Ám, ha magánvállalkozás valósítaná meg a nyaralók felépítésének régóta vajúdó kérdését, az mindenesetre szükséges, hogy e vállalkozás bizonyos előnyökben részesittessék. Hogy micsoda előnyök legyenek, azok a terv megvalósulásakor mérlegelendők. Ha majd a liget körül felépülnek a magyaros stilusu nyaralók, a mai lövölde helyén pedig nagy terasszával pompázni fog a nyaraló-szálló, ha a vízvezetékből vígan fog előcsurogni az egészséges viz s ha a mostani fürdőhelyen felépül egy nagyszabású, modern, kényelemmel berendezett nyári szabad fürdő, akkor megvagyunk győződve, hogy Nagybányát sokan, nagyon sokan keresik fel majd nyári üdülésre. S ha művészeinkkel szemben is bőkezűek leszünk s nem sajnálunk tőlük egy pár uj műtermet, akkor ók sem pártolnak el a mi szép városunktól. Az itt megemlítettek pedig nem üres ábrándképek, hanem igenis megoldásra váró feladatok s ismerve a város vezetőségét, a város agilis tanácsát, lelkes és minden szépért rajongó polgár- mesterét, hisszük, hogy mihamarabb meg is oldódnak s valamennyi a megvalósulás stádiumába jutva, mi sem fogja késleltetni, hogy városunk nyaralóhellyé legyen. Mi hisszük, hogy a város tisztességes jövedelemhez fog jutni s a polgárságnak is alkalma nyílik a bedugult régi kereseti források helyett újakat megnyitni ! B. L Galambos Péterné, ott a főúton. Hahaba I Kezét adta az üzletvezetőjének! A bolond asszony!.. El ne feledd, hogy katonatiszt lánya vagy! Már születésednél fogva is jogod van, hogy fenn hordjad a fejedet. S valóban, özvegy Darvas Károlyné büszke volt. Házában még férje éleiében is a hadsereg délczeg, daliás tagjai fordultak meg és most, hogy a háziúr tisztjét az őrnagy ur képviseli, az egyenruhás alakok, délczeg hadfiak mindsürüb- ben uzsonnáinak és vacsoráznak a Darvas házban. És LindenUurg Oszvald nekihevül, s mint a terveket főzi: — Ne feledd, hogy a mikor Darvashoz mentél, voltakép leszálltál hozzá. Apád őrnagy volt, én is a császár kabátját viselem és te közönséges nyárspolgárhoz, egy fűszereshez mentél I Igaz, szegény voltál, de most gazdag vagy. Hányán vetekedhetnek veled itt a városban ? Ne feledd, hogy ennek a jóéletnek is ára volt és hogy családunk fénye ellen vétettél. A csorbát ki kell köszörülnöd. Ez pedig csak úgy lehetséges, hogyha katonához mégy feleségül. Lakatos kapitány nem hiába jár ide olyan sűrűn. Jól megfigyeltem. Hát meghalgatod-e ? A szép asszony a halántékáig elpirult a nagy izgatottságtól. Szinte ijedten kérdezte: — De hát szeret-e igazán a kapitány ? Hisz mindenkinek udvarol! Félek, csak szokásból jár ide . . . Azt is mondják hogy adósságai vannak . . . — Adósságai ? Hát melyik tisztnek nincs tartozása ? Nekem is van, apádnák is volt. — Ö, az apus t És az özvegyben igen szomorú emlékek táFeminizmus és anyaság. — Irta: gróf Vay Gáborné. — Május 5. Néhány év előtt egy mozgalom indult meg a nők között, melyet bátran »női szervezkedésnek« nevezhetni. Szándékosan kerülöm a »feminizmus« szót, mert alatta egészen mást képzelek és úgy vélem, hogy e szót a nők szervezkedésének tagjai egyszerűen bitorolják. E mozgalomnak hívei beutazzák jóformán az egész világot, felkeresik az összes országokat, hogy híveket szerezzenek és híveket toborozzanak eszméjük propagálása végett, nem riadva vissza fáradtságtól, kellemetlenségtől, sőt nehézségtől sem, pedig gyakran olyan elvekért szállnak síkra, amelyek nemcsak a szó szoros értelmében véve igazságtalanok, hanem egyszersmind minden nőiességtől mentek. Jogokat akarnak az asszonyok számára kivívni, holott elfelejtik, hogy a teremtő erő épen őket tüntette ki legcsodásabb hatalmával, mert jogot és erőt adott nekik arra, hogy uj életeket teremtsenek, nemzedékeket és nemzeteket alapítsanak. Kell-e ennél fényesebb jog, kell-e ennél szebb hivatás ? Melyik igazi nő mondhatja magáról. hogy a férfiak bármely jogával cserélne ? Nem a szavazati jog, nem a meddőség, nem a bírói süveg és nem a bonczlani kés emeli az asszony értékét, hanem az anyaság. Legyen anyja saját gyermekeinek, legyen anyja a szenvedő emberiségnek; legyen anyja az elhagyatottaknak, a nyomorékoknak és el- züllötteknek. Ha azt érzik a mai korban a nők, hogy családi kötelességeiken kívül, marad nekik annyi fölösleges idejük, hogy a nyilvános pályára léphetnek — úgy ám tegyék meg! Lépjenek a közpályára — de foglalkozzanak a legégetőbb szocziális kérdéssel — a gyermekmentéssel ! Keressék és kutassák ki — hol találnak nyomorék, elzüllött, összekinzott, bünbesodort, testileg-lelkileg megmételyezett és elkéuyszere- dett gyermekeket; emeljék ki őket a sárból, a porból, a mételyből és a bűnből, adják őket vissza az életnek, az emberiségnek — a hazának! Ezer és ezer számra csoportosulnak és egyesülnek az úgynevezett sufragettek — akik megostromolják a parlamenteket és a minisztériumok hivatalait — csupán azért, mert önző eszme megtévesztette és eltérítette őket női voltuk igazi hivatásától és e dőre ábrándok után vakon rohanva, elveszítik maguk alatt a talajt és összezavarják a czélt az iránynyal, a jogot a boldogulással — az alanyt az áilitmánynyal. madtak. A hitelezők zaklatásainak, pörösködései- nek, végrehajtók látogatásainak és a hirtelen penzionáltatásnak rettentő emlékei . . . Lindenburg őrnagy sietett a megnyugtatással: — Az a pár száz, vagy mondjuk, pár ezer forint, semmi! Hisz Lakatos már novemberben őrnagynak lép elő. — Nem megyek hozzá, ha csak a pénzemre vágyik! Mert jól tudja, hogy a kauczió háromszorosan is megvan. De amint ezt mondta, a szép asszony halántékáig elpirult. Ez a pir elárulta, hogy már halálosan szerelmes a kapitányba. II. E perczben nyílt az ajtó s a félénk bodros- fejü Amália lépett be sietve, mint ha valakitől menekülne. — Mi lelt? — kérdezte a sógorasszony? — Semmi! A kertben voltam s a kerítésen át beszélgettem Lakatos kapitánynyal. Egyszerre aztán virágot kért tőlem és amikor odanyuj- tottam neki, úgy megszorította a kezemet s oly hirtelen megcsókolta, hogy megijedtem. Máskor sohasem tette. Azt mondta a kapitány, hogy ma eljön . . . Amália szintén a halántékáig elpirult. Hát már ő is szerelmes! Lindenburg ur, meg özvegy Darvasné éles, átható tekintettel nézett rá. Erre a kis lány zavarában kisietett a szobából. — Csak nem őt szereti a kapitány ? — pattant fel az özvegy. — Szent Isten! Bácsi! — Hehehe! Szeretni! Hát csak szeresse! Hisz nincs semmije annak a leánynak. A tied minden. Lakatos Tibor pedig kauczió nélkül nem nősülhet. Légy nyugodt. Nur Geduld und Flegma I — De én úgy érzem . . . Olyan világfelfogásokat állítanak fel, melyekért küzdeni káros és küzdeni kár! Csupán az önérdek és hatalmi vágy szól az ő kívánságuk mellett, az egyszerű kötelesség érzetet és a keresetlen, de szerény női hivatást mellőzik, kicsinyük és keveslik. Elfelejtik, vagy nem akarnak törődni azzal, hogy elveikkel a társadalmak egyensúlyát gyökeresen megbolygatják és nem érzik, nem látják a teendőknek azt az óriási halmazát, mely az állami és társadalmi, gazdasági és erkölcsi téren — általuk is megoldásra vár. A mai korban nem a nők egyenjogosult- sága a legsürgősebb és legégetőbb szocziális átalakulások egyike, hanem a gyermekmentés, mert az erkölcstelenség ezen darázsfészkeiből kinőtt, szánalmas gyermek alakoktól széles e hazában hemzsegnek az utczák, a terek és a falvak. Pedig — Róma dicsőségének és hatalmának tetőpontjáról akkor zuhant alá. midőn gyermekei lelkében a legdurvább és legnagyobb fokú erkölcstelenség ülte diadalát és vigyázzunk, mert a történelem gyakran ismétli önmagát! A W! városok kizpooti IMgtti. — Irta: Csoknay Károly, Pápa r. t. város főjegyzője. — Kétségtelenül beigazolást nyert, hogy a szövetkezésben oly erő rejlik, mely akaratát sokkal jobban képes érvényesíteni, mint a kisebb egyedek. Nagyon üdvös tehát a magyar városok kongresszusa, melynek czélja a város- fejlesztés s mind azoknak az akadályoknak elhárítása, melyek zsibbasztólag hatnak a városokra. illetve azok lakosságára. A városok fejlődésének útjában nézetem szerint azok pénzügyi viszonyainak rendezetlensége áll. Sok városnak annyi adóssága van, hogy annak kamatait alig képes fedezni, tekintve kölcsönei kamatlábának magasságát. Sok város pedig hasznos beruházásokat azért nem tud tenni, mert a pénzügyi viszonyok arra alkalmatlanok, sőt pénzhez nem is tudnak jutni, ha csak óriási magas perczent mellett nem. A városok kongresszusának első sorban tehát oda kell törekedni, hogy magukat függetlenítsék a pénzintézetektől. Meg kell alkotni a magyar városok központi takarékpénztárát, hogy onnét szerezhessék be szükségleteiket. Hiszem, hogy ha a városok népességük s vagyoni viszonyaikhoz mérten 50—100 ezer koronát megszavaznának, úgy oly hatalmas pénzintézet keletkezhetne, mely a városok hiteligényeit teljes mértékben kielégíteni tudná, mert ez esetben kötelesek volnának a városok pénzfeleslegüket nem a helyi pénzintézetekbe, hanem a városok központi takarékpénztárába elhelyezni, de kötelesek lennének alapítványi és gyámtári értékeiket itt ott gyümölcsöztetni. — Ne érezz te semmit. Bizd rám, én majd elintézek mindent. Ismerem a katonáimat! Ha valamelyik bolondot csinál, az csak kivételes dolog. Lakatos kapitány pedig nem bolond. Délután néhány tiszt jött látogatóba. Kugliztak a Darvas kertben, ahol még a boldogult házigazda pompás lugast építtetett. Itt terítettek ma uzsonnára. Egész lukullusi lakoma volt az. Ami csemege csak előkerült a fűszeres boltból, az mind a legpompásabban elrendezve jutott az asztalra. Az uzsonnából vacsora lett, éjfél utánig együtt maradt a társaság és a finom halakat, a rózsás sonkát, az ízletes kolbászféléket párolgó paprikáscsirke követte. Hát még a jófajta borok behütve és a legjobb ásványvizekkel vegyítve... — Hm! Csak jól táplálkozunk, mi? Szervusz, kamerád! És Lindenburg Oszvald koczczintott minden tiszttel. Már az illatos havanna-szivarokat füstölték, amikor Lakatos Tibor sétálni ment a kertbe. Bántotta valami. Valahányszor fölnézett az asztal mellől, tekintete egyenesen a fasoron túl levő konyhaablakra esett. Abban az ablakban föltűnt neki egy szelíd szőke leányfej, a kedves Amáliáé.'És a kapitány el nézte, mint buzgólkodott a házi kisasszony, hogy a sonkás és halas tálak minél szebbek legyenek. Ott fáradozott a vacsorafőzéssel, segítve a szakácsnőnek. És sem uzsonnára, sem vacsorára nem jött a kerti lugasba. Bezzeg a szép özvegy: ő ki sem mozdult innen. El nem hagyta volna a tiszt urakat egy pillanatra sem. Ünnepeltette magát és osztotta a parancsokat . .. Amellett kaczérkodott Lakatos kapitánynyal . . .
