Nagybánya, 1909 (7. évfolyam, 1-25. szám)
1909-04-08 / 14. szám
1909. április 8. NAGYBÁNYA o felesége szolgálatban állott s midőn az ajtót előle becsukták, azt betörte s egy nyitott késsel kezében ordítozni kezdett s mindenkit le- szurással fenyegetett. Az elősiető rendőrközeg- nek sikerült a dühöngő embert megfékezni és bekísérni, hol, miután mámorát kialudta, kihallgatták s ügyét áttették a járásbírósághoz. Anyakönyvi közlemények. A helybeli anyakönyvi hivatalnál f. évi márczius hó 27-től a következő bejegyzések tétettek. Születtek: márcz. 24. Brinzei Gábornak» Emilia«; márcz. 28. Kenyeres Györgynek »Róza Mária«; márczius 28. Szilágyi Jánosnak halvaszületett fiú; márc. 25. Szelezsán Demeternek »Flóri« ; márcz. 26. Simon Mózes Dávidnak »Ferenc«; márcz. 22. Szikora Istvánnak» Matild« ; márcz. 28. Marosán Lászlónak »János«; márcz. 29. Búd Flórinak halvaszületett fiú; Szaszarán Jánosnak »Flóri«; márcz. 28. Vincze Jánosnak »Géza«; márcz. 26. Búd Istvánnak »Flóri« nevű gyermeke. — Meghaltak: márcz. 26. Vincze Mária gör. kath. 14 éves, vincellér gyermeke, tüdőgümőben ; márcz. 26. Volfart István róm. kath. 61 éves, fuvaros, agyhüdésben; márcz. 27. Mocsirán Ilona férj. Vacsek Józsefné g. kath. 37 éves, bányászné, tüdőgümőben; márcz. 20. Weisz Katalin özv. Soproni Davidné izr. 82 éves, városi szülésznő, aggkórban; márc. 30.Búd Károly gör. kath. 20 hónapos, napszámos gyermeke, bélhurutban; márc. 30. Kosztin Rudolf gör. kath 63 éves, ácsmester, veselobban. — Házasságot kötöttek : Sipos Dávid Dezső szegedi és Zádor Malvin Margit nagybányai; Székely Lajos és Winkler Róza nagybányai; Lupán György és Goga Parasz- kéza özv. Sarudi Jánosné nagybánya-borpalak- telepi lakosok. — Kihirdetés alatt állanák: Lábos Ferencz és Vári Juliánná nagybányai lakosok. Munkásházak. Hazaszerte szép akció folyik a gazdasági munkások érdekében. Örömünkre szolgál, hogy ebben az emberbaráti cselekedetben vármegyénk is részt vesz. Nem tudjuk eléggé elismerni ez irányú szociális tevékenységet s mivel a bérházban nyomorgó munkások érdekében úgy a mi városunk, mint községünk szintén közreműködhet, — jónak látjuk azokra a nagy érdekekre tekintettel, melyeket a gazdasági munkásházakről szóló törvény érint, — a törvényt ismertetni s mindenkit, aki a békés pacifikációnak barátja ezen sorainkra melegen fölhivni. A gazdasági munkásházakról való törvény szerint munkásházak azokon a helyeken épülnek, ahol legalább tiz munkáscsalád jelentkezik avégből, hogy szeretne saját otthonába jutni. De ez csak első lépés. A jelentkező munkásoknak ezt az ügyét a képviselőtestületnek magáévá is kell tenni. Következik tehát, hogy ahol munkásházak épülnek, ott a munkásság s birtokos osztály között egyetértés és kölcsönös méltányosság legyen. Ezt a munkások jól felfogott érdekében kívánjuk. Mert a dolog úgy áll, hogy a munkásházakat kölcsönből építik és a munkás, akinek nincs hitele, hogyan kap kölcsönt? Csak úgy kap kölcsönt, hogyha a városi képviselőtestület, avagy a vármegye értük kezességet vállal. » A kölcsönt a községi képviselőtestület, vagy maga a törvényhatóság szavazza meg s veszi föl a munkásházakra. A törvény pedig ezt azzal teszi mindenütt lehetővé, hogy fölhatalmazta a földmivelésügyi minisztert, hogy a konvertált kölcsönök ka- matterhéből, valameddig a kölcsön fennál, — 2%-ot elvállal. Az eddig fölvett munkásházi kölcsönöknél a munkásra a kölcsön törlesztésnek tehát két harmada hárul: nyilvánvaló, hogy midőn a maga kis fészkébe a munkás bevonul, nem fizet többet, mint amennyit eddig bérházban fizetett. Mivel a képviselőtestületben a gazdák ülnek, a kiknek a fölvett kölcsönért jót kell állaniok, már ebből is nyilvánvaló, hogy a munkásosztálynak igenis szüksége van azoknak jóindulatára, akik saját otthon megszerzésében őket gyámolitani hivatottak. Nem lehet el sem képzelni, hogy a hol a munkásosztály valami lázongó, önmagával meghasonlott, keserű lelkű ember után indul és a társadalmi meghasonlás- nak annyi kellmellen magját elhinti, hogy ott, mikor a munkásosztálynak annyira égető ügyéről, a saját otthona szerzéséről legyen szó, — valami nagy szeretettel karolnák föl azt és a rájok köveket dobókat kenyérrel hajítaná vissza. Az emberi természet ily nagylelkűségekről nem akar tudni. Jó bánás, békesség, szeretet hasonló virtusokat fakaszt. Békétlenség, méltatlanság, gyülölség pedig elhidegiti a sziveket. Azért legyünk bár akármi foglalkozási sorban : becsüljük meg egymást; legyünk egymás iránt méltányosak és igazságosak. Viszont a gazda-osztályhoz is kérő szóval vagyunk. Jó munkást, a kit letelepítenek, a kinek otthont adtak, a ki Amerikára nem gondol, — úgy lehet kapni, ha ott, a hol a belső ingatlan szerzése a munkásra meg van nehezítve, az áldott törvény nyomán szeretettel foglalkozunk a munkásoknak építendő házakkal. Meg kell nézni Szentes, Makó, Hódmezővásárhely, Zenla munkásnegyedét. E helyeken egész munkás városnegyedek épültek vagy épülnek. Örömmel megy végig pl. az ember Szentesen a Darányi utcán, a hol a népjólétnek kedves jelenségeivel találkozik, a hol ezer és ezer kis existencia keserű lelkét fordította meg a törvényhozás gondossága és a miniszter népszeretete. Közgazdaság. A Triesti Általános Biztosító Társulat. (Assicuraziooi Generáli) f. é. márczius hó 18-án tartott 77-ik közgyűlésén terjesztettek be az 1908. évi mérlegek, Az előttünk fekvő jelentésből látjuk, hogy az 1908. deczember 31-én érvényben volt életbiztosítási tőkeösszegek 972.108,481 korona és 17 fillért tettek ki, és az év folyamán bevett dijak 42 331,825 korona és 78 fillérre rúgtak. Az életbiztosítási osztály dij- tartaléka 19.086,145 korona 05 fillérrel 283.242,702 korona 20 fillérre emelkedett. A tüzbiztositási ágban, beleértve a betöréses- és tükörüveg biztosítást a díjbevétel 17.570 409,609 korona biztosítási összeg után 28.866,290 korona 38 fillér volt, miből 10.652,942 korona 55 fillér viszontbiztosításra fordittatott, úgy. hogy a tiszta díjbevétel 18.213,347 korona 83 fillérre rúgott, és ez összegből 13 079,112 korona 08 fillér mint díjtartalék minden tehertől menten jövő évre vitetett át. A jövő években esedékessé váló dij- kötelezvények összege 122098,054 korona 94 fillér. A szállítmánybiztosítási ágban a díjbevétel kitett 3 577,201 korona 84 fillért, mely a viszontbiztosítások levonása után 1.655,086 korona 52 fillérre rúgott. Károkért a társaság 1908- ban 39.751,656 korona 71 fillért és alapítása óla 938.794,591 korona és 91 fillért fizetett ki. E kártérítési összegből hazankra 184.687,233 korona 43 fillér esik A nyereség tartalékok közül, melyek összesen 20.890,707 korona 37 fillérre rúgnak, különösen kiemelendők: az alapszabály szerinti nyereségtartalék, mely 6.300,000 koronát tesz ki, az értékpapírok áramingadozására alakított tartalék, mely az idei átutalással együtt 13.017,104 korona 53 fillérre rúg, továbbá felemlítendő a 160,000 koronára rugó kétes követelések tartaléka és az ingatlan tartalék, mely az idei átutalással 1 413,602 korona 84 fillért tesz ki. Részvényenként 600 arany frank osztalék kerül kifizetésre. A társaság összes tartalékjai és alapjai, melyek elsőrangú értékekben vannak elhelyezve, az idei átutalások folytán 323.629,347 korona 52 fillérről, 346.151,371 korona 42 fillérre emelkedtek, melyek következőképen vannak elhelyezve: 1. ingatlanok és jelzálog követelések 68422,455 korona 68 fillér. 2. Életbiztosítási kötvényekre adott kölcsönök 29.099,869 korona 33 fillér. 3, Letéteményezett értékpapírokra adott kölcsönök 3.124,531 korona 51 fillér. 4. Értékpapírok 219.102,504 korona 80 fillér 5. Követelések államoknál és tartományoknál 5.613,421 korona 24 fillér. 6. Tárcza váltók 786,489 korona 29 fillér. 7. A részvényesek biztosított adóslevelei 8.820,000 korona. 8. Készpénz és az intézet követelései, a hitelezők követeléseinek levonásával 11 182,099 korona 57 fillér. Összesen 346.151,371 korona 42 fillér. Ezen értékekből 68.8 millió korona magyar értékekre esik. Hazug betűk. Várnai Miklós, aki jeles tollú fiatal szociológus hírében állott, felháborodástól tüzelő csikket irt a lapjába azokról a »ripőkökrői,« akik védtelen nőket szólitgatnak meg az utczán s a legszemtelenebb czinizmussal kíséretüket ajánlják fel nekik. Várnai e czikkben felszólította a nőket, hogy hasonló inzultus esetében vegyék bátran igénybe a rendőrség segítségét, mert máskép lehetetlen a társadalmat az aszfaltbetyárok salakjától megtisztítani. A czikk élénk visszhangra talált a nők körében, Várnait másnap egész garmada levélben üdvözölték erélyes és bátor állásfoglalásáért. Az egyik levelet, amely Bartos Eveline aláírással volt ellátva, ki is adták az újságban, jeléül a lázadozó czikk nagy hatásának. Várnai örült a sikernek s a szerkesztőségi íróasztal mellett büszke élvezettel olvasgatta a czimére érkezett illatos válaszokat. Este nyolcz óra volt s a szerkesztőség termei lassankint kiürültek. — Nem jössz vacsorázni ? — kérdezte Várnaitól a rendőri riporter. — Nem . .. nem mehetek veled. Pár perez múlva Várnai a fiókjába zárta a leveleket és halkan fütyörészve távozott. Enyhe est volt. Az égen tiszta fényben tündököltek a csillagok. Az ulczasoron kellemes, langyos szellők bujkáltak. Az első tavaszi nap! A járókelők, akik tegnap még feltúrt gallérral siettek otthonukba, meglassították lépteiket és sóvár, remegő ajakkal szívták magukba a tavasz első gyönge fuvalmát. Várnai sem sietett. Lassú, ringó léptekkel sétált a ragyogóan megvilágított körúton és méla kedvvel nézte a kényelmesen tovahömpölygő sokaságot. Pillantása nem kerülte el a szép asszonyokat sem Egy-egy karcsú nőalaknak hosszasan, epedően utána nézett. Éppen a megszokott vendéglőjébe akart belépni, amikor a szomszéd ulczából egy feltűnően gracziozus termetű, csinos arczu nő fordult ki a körútra. Várnai megállóit. A nő éppen mellette haladt el s ő mélyen a szeme közé nézett. De szemének sóvár beszéde nem kapott választ. A nő, mintha néma bámulójál észre sem vette volna, folytatta útját. Várnáit bosszantotta ez a mellőzés. És hirtelen elhatározással utána sietett. Néhány perez múlva elérte, az oldalára került és megemelte a kalapját. — Jó estét! A nő lenéző pillantással nézte végig. — Nem ismerem önt! — Oh ezen könnyen lehetne segíteni . . . — De kérem, hogyan lehet egy védtelen nőt igy megtámadni ? — Ha elfogadja a kíséretemet, nem lesz többé védtelen . . . A nő mosolygott, de látszott rajta, hogy mosolyát elrejteni igyekszik. Várnai azonban észrevette. — Ön mosolyog ? Ez a megbocsátás első biztató jele ! — Túlságos fontosságot tulajdonit neki! — Nem, nem! Ön megbocsát, ugy-e? És nem haragszik . . . — Ön képzelődik uram! — Boldoggá lenne, ha egy parányi reményt nyújtana arra, hogy képzelődésemnek némi alapja van. — Sajnálom, de igazán . . . — Az a kor, amikor az emberek rideg egykedvűséggel sebezték és kínozták egymást, régen letűnt. Ön nem lehet oly kegyetlen, hogy ... — Látja, miért erőszakoskodik? Ön úriembernek látszik. A viselkedése azonban . . . — Az Istenért, ne folytassa ! Szeretek gyönyörködni mindenben, ami szép. Engedje meg tehát, hogy gyönyörködhessem Önben ! — Köszönöm, de ha szépnek tart, miben kételkednem kell, kissé tóvolabbról is gyönyörködhetnék bennem.
