Nagybánya, 1909 (7. évfolyam, 1-25. szám)
1909-04-08 / 14. szám
NAGYBÁNYA 3 Kiadás: Tagsági clij központnak — 07 K Nyoma lyányok — — — 33 » Takarékba elhelyezendő — 200 » Segélyekre — — — — 400 » összesen 700 K Az előterjesztett pénztárnoki jelentést Szabó Adolf és b. Iiováix Géza felülvizsgálásával együtt tudomásul vette a közgyűlés s a pénztárnoknak fáradságos munkálkodásáért egyhangúlag köszönetét mondott. Most a választások következtek. Titkár jelenti, hogy az egyes osztályok választmányából kilépett eltávozás folytán Gellért Eudréné és Újhelyi Hugóné. kiknek helyére a közgyűlés a Vigalmi bizottságba: Fülrp Imrénél és Makrai/ Mihálynét választotta meg. A segélvzőbizottságba: űfi/noAosFerenczné és Fiilep Imréné kerültek be. A választmány kiegészítése folytán uj tagokul beválasztanak: Dcimokos Ferenczné, Fiilep Imréné és dr. Wagner József. Ezután a titkári állás betöltése következett. Elnök utalással arra, hogy dr. Wagner József a legnagyobb buzgalommal vezette immár majdnem félév óta az egyesület ügyeit, tehát őt ajánlja a közgyűlésnek a titkári állásra. A közgyűlés magáévá tette az elnöki propozitiót s dr. Wagner Józsefei egyhangú lelkesedéssel titkárnak választotta meg. Az indítványok során tárgyaiiatott az anyaegyesületnek a háború ügyével kapcsolatban érkezeit leirata, amelyre dr. Kádár Antal indítványára jegyzőkönyvbe vétetett, hogy a helyi egylet már a leirat megérkezte előtt saját hatáskörében mindent megtett. Elnök itt méltatta dr. Kádár Antal ügybuzgalmát, ki a válságos perczek- ben felhívást bocsátott közre a nagybányai hölgyekhez, melyben az ápolónői teendők elvégzésére hívta fel. A közgyűlés köszönetét szavazott az egyesület orvosának. Végül elhatározta a közgyűlés, hogy a nyár folyamán egy mulatságot rendez, melynek előkészítésével a választmány a titkárt bízta meg. Elnök a tagok ügybuzgalmát megköszönve, a közgyűlést bezárta. 1909. április 8. Nőkérdés. Korunkban, ebben a lázas, forgalmas, rohanó, élvhajhászó és blazirt korban még mindig érdekes téma az asszony és a lány. Mert mi, kik roham-lépésekben haladunk, még mindig azon a ponton állunk, hogy a nő előbb asszony, vagy lány s csak azután ember, Csak egyetlen egy nagy tehetségű magyar újságírótól olvastam, hogy a nő is csak olyan ember, mint a férfi és éppen abban áll a nő hatalma a férfi felett, hogy bármily esetben — a mit egy asszony élt át— képzeli magát, a férfi, mindig oda jut ki az okoskodása, hogy »éppen úgy tettem volna én.« De nem mert lehajolni, csak a hajába tűzött virágokat érintette meg. RFjd lehullt egy-két rózsaszirom az ingére. Tánc után eltette, de előbb összecsókolta. S azóta hányszor csókolta a száraz, hervadt szirmokat. De miért nem csókolhatta őt magát? Miért nem lehetett az az övé, akii. úgy imádott ? S ha nem lehetett, minek él ő nélküle? Nem is fog élni! S gyökeret ver lelkében az az éretlen gondolat, hogy mikor Mayer Olga belép a templomba, ő abban a percben föbelövi magát. S amint ezt. elgondolja, valami sajátságos, megdöbbentő vonás ül ki az arcára. Tamás ur meglepetve kérdi: — Mi lelt, Pista? — Nagyon fáj a szivem. — Eh, majd elmúlik. Gyerekbetegség! Tamás ur szívesen mondott volna valami vigasztalásfélét is, de egy jó vacsora után nem megy az olyan könnyen. S erősen meg van róla győződve, hogy ha Pista hallgat rá s jól lakik, egészen más hangulatban nézi az egészet. Mert a fődolog: Jól enni és inni ! Egy elmulasztott ebédet, vagy vacsorát nem pótol semmi. Az elveszett örökre, visszahozhatatlanul. — Elveszett örökre! — sóhajtja Cserépy. Minek is éljek igy tovább. — Hát te el akarod magad emészteni ? — El. Nincs miért élnem. — Nincs? Nobát majd meggyógyitlak én. Először is enni fogsz. És hiába szabadkozik szegény fiú, Tamás És mégis mi csak másodsorban vagyunk emberek, ez a tudat nemcsak szomorú, de lealázó végtelenül, megszégyenítően lealázó! Sokszor gondolkozom rajta, vájjon mi ennek az oka! Akarom s igy hiszem, hogy ez lesz máskép, de szeretném megfejteni, hogy miért van ez igy ! Az kétségtelen, hogy egyrészt a férfiak az okai! De másrészt bennünk is sok a hiba ! Nem vagyok feminista és talán nevetséges, de nem is hiszek annak életképességében, mozgalmak, forradalmak mindig az idők szüleményei, de csak hosszú idők s valójában nagy, tiszta forradalmak voltak azok, melyek az idők során a harcban megtisztulva életbe léptek s ebben a perezben megszűntek forradalmak lenni! Már pedig a feminizmus nem elég őszinte harc! Szerintem nem a választójog lesz az, ami a nőből embert csinál. A nőnek minden választójognál nagyobb, szentebb, dicsőbb és magasz- tosabb tudat lehet az, hogy ő anya lehet. S nem is tudom elképzelni, hogy egy asszony amellől a pihegő, szuszogó kis ember mellől, a ki test, és vér belőle, aki kapocsa, záloga páros életének, eltávozzon oda, ahol meggyőződések, elvek, hitvallások hangzanak el, ahol dörgedelmes szózatokat harsognak ifjú bölcsek, megfontolt aggok, népbolonditók avagy svihákok, s a honnan sokszor az erős, edzett idegü férfi is undorodva, borzongva menekül megtisztulni egy fehér otthonba : egy meleg lelkű asszony mellé! A történelemben számos példát találunk arra, hogy mikor államok, nemzetek romba dőltek, megsemmisültek, rendesen megelőzte azt az asz- szonyoknak hivatásuktól való elpártolása! Ha olvasok nagy, hangzatos frázisokat, melyek el- j hangzanak a női választójog és más sok ködös ! probléma fölött, amiken azokkal úgy is egy ! mákszemnyit sem segítenek, szeretnék oda állni a nagy várakozó, felingerelt, hamis bálványokat leső asszony-tömeg elé, szeretném, hogy a hangom erős, érces, messzecsengő legyen, hogy halija a nagy-nagy messziség, szeretném, ha lágyan, bűvösen csengene és belevésődne a szivekbe. És kiáltanám! Ami nagy problamatikus vi • tágunkban. Asszonyok, leányok, anyák, ne fussunk csalóka lidérezféuy után, ne nézzünk hamis bálványok kápráztató fényű szemébe! Legyünk leányok, asszonyok, anyák! Ez a ma feladata: Lesz egy holnap, ami meghozza ezekre a most zűrzavaros kérdésekre a feleletet. Talán lesz egy holnap. A ma még nem arra való. Ezer és ezer szomorú példa mutatja, hogy semmit sem kell kierőszakolni! Az idő repül-repül s ami ma csak halvány sejtelem, csak álmodó remény, holnap valóra vál, addig kialakul, kifejlődik, megérlelődik a környezet, az eszme, az anyag! De azt nem szabad siettetni! A fő a kialakulás! tnár pedig a ma asszonya, leánya csak egy forrongó, lázongó, kialakuló, félben levő sejtelem, álom, remény 1 Ha megértenének, ha tudnám úgy szavakba foglalni a mi benn él a lelkem rejtekén! Ha ur tömi belé a hurkát, kolbászt, utána meg a jő tepertős pogácsát. Akarva, nem akarva, ennie kell, mert Tamás ur nem hagy neki békét. A jő, zsíros ételekre azután persze meg is szomjazik. A bort már nem nagyon keil beleerőltetni. Az már magától is megy. S mire Marcsa kisasszony odaállítja az asztalra a harmadik üveg visontait, akkorára már Cserépy Pista ur ragyogó szemmel nézegeti a tenyerestalpas korcsmáros kisasszonyt és neki- széiesedni kezdő jókedvében nagyot nevetve mondja: — Milyen szamár is lettem volna, ha főbelövöm magam. Pedig biz Isten azt akartam tenni. — Van revolvered ? Pista ur előhúzza s odaadja: — Nem is akarom többé látni. — Nem is fogod. Marcsa kisasszony beviszi a papájának és a papa előirányoz a revolver ára fejében — te, hogy is volt? — Hat forint. — ... egy üveg pezsgőt . . . Később azután a Rudi bandája is előkerült valahonnan és Pista urfi nemsokára ott táncolt Marosával az asztalok között. Mikor pedig kihajnaliott s Szilágyi Tamás ur kászolódni kezdett hazafelé, Cserépy Pista öngyilkosjelölt ur kijelenti, hogy az Istennek se megy még haza, mire Tamás ur veszteg marad s csak annyit mond, hogy szereti az okos beszédet s hogy lám mégis neki volt igaza, hogy ételben, italban a bölcseség, s hogy csak az éhes, meg a szomjas ember követhet el ostobaságokat. megtudnám értetni, hogy leszámítva egy párat, kik valóban komolyan remélnek és hisznek a feminizmus jövőjében, a legtöbb lány és asszony kezében vagy fejében a feminizmus csak egy újabb hóditási eszköz, egy frissebb fegyver, egy pikánsabb, értékesebb, újabb s eredetibb módja az udvarlásnak, flörtölésnek! Az asszonyoknak egészen, teljesen át kell alakulni s csak úgy lesz a feminizmus életképes, de akkor már nem lesz fő a választójog kérdése, nem fog minden törekvés oda irányulni, hogy a férfiakat kiszorítsák a küzdő térről! A feminizmus, akkor egy megtisztult, megujhodott eszme lesz, amely az asszonyokat igazi hivatásukban fogja megtartani, buzdítani és óvni fogja azoktól a korcs eszméktől és fejleményektől, a melyekbe a meg nem érett ma sodorta ! Mondom, hogy az asszonyoknak kell változni, mert addig, amig az anyák s aszonyok olyan nagyon is olcsó fegyvereket visznek bele a barcba, a mit a férfi ellen viselnek s a minek epedve várt zsákmánya mégis a férfi, addig nem remélhetjük, hogy kialakulóiéiba van a jövő asszonya. Addig még mindig csak egy korcs hajtással állunk szembe,a mit irgalmatlanul kegyelmet nem ismerőén kell kiirtani a jövő érdekében. Legyen a lelkünk a paizs, amivel védünk, agyunk a fegyver, amivel küzdünk s ha méltó fegyvertársunk akadt az asszony meghódolása szent dicsőség! Az olyan szövetség, mely tiszta küzdelemből került ki győzedelmesen, nem járhat csalódással egyik fél részéről sem; merta küzdelem az, a mi nemesit, tisztit, ott nincsenek álsegitsé- gek ! A lány, a ki az élet gőgös küzdőterét járja, de akiknek lelke üde és tiszta maradt, a ki ott künt a kavargó forgatagban találta meg a lelkének felét, az büszkén, határozottan állhat a férje mellé, kézen fogva küzdenek tovább! Az élet szép és becses, de csak annak, a ki ismeri. Az olyan áthenyélt, átvigadott, léha asszony élet, a ki jár gyűlésekre és értekezletekre, hogy bemutassa a legújabb formájú kalapját és az irodalmi estélyeken élénk eszmecserét folytat, legújabb udvarlójával a tisztességes és nem tisztességes asszony fogalmának tisztázása felett, aki hangsúlyozza, hogy ő feminista s a lányából orvost nevel. Az nem az asszony, akinek lánya a holnap felé halad. A lányoknak épen abban áll hódításuk titka, hogy minden munkának, minden környezet,• í nek tudnak szint, melegséget, harmóniát adni ! Ha úgy veszik az életet, ahogy van, ha megértik, hogy a munkába is van poézis, széppé és becsessé tehetik életüket. Öntudatosan kell kezdeni az életet. Minden egyén élete értékes; minden ember egy kis szemcse, egy kis mag, egy rügyben levő levél, egy fakadó bimbó az élet hatalmas fáján. És mindenkinek felemelő érzés lehet úgy várni a nap nyugtát, hogy legalább csak egy kis fénysugárral, egy iczi piczi színnel, egy harmonikus hanggal odébb vitte a jövő nemzedék, talán nálunknál is ködösebb, szürkébb életét ! Sokszor úgy érzem, hogy az örökkévalóság az emberiség élete egyetlen hosszu-hosszu nap, a minek im első óráiban vagyunk! Mi hiába siettetjük, a hajnal nem jön előbb! Közöttünk minden egy nagy álmodó szürkeség, azt csak a napsugarak szinesitik be bűbájosán, csodásán. És azok a napsugarak még nagyon-nagyon messze vannak! Nekünk csak egy feladatunk van, elviselhetőbbé tenni a szürkeséget. Különösen az asszonyoknak ! Nekik sok boldognak még lágyan zengő zene is jut osztályrészül az álmodó szürkeségben, egy kis, kövér, pufók emberke vidám, tiszta kaczaja ! Az szebb sok bűvös zenénél, harsogóbb szózatnál, hazug frázisnál! A ma asszonya legyen elsősorban anya s igyekezzen lányának is leikébe önteni, hogy ez a legszentebb, legszebb feladat. Hogy a holnap mit hoz ? Az nagyon, nagyon kétséges! Volt már rá példa, hogy a legnagyobb küzdelem dele hirtelen gyászosan lehanyatlott ! A Ma a mienk, annak éljünk, a Holnap a gyermekeinké, azért munkálkodjunk. Aliqua. HÍREK. Április 7. Személyi hírek. Dr. Makray Mihály polgármester, Bálint Imre erdőtanácsos és dr. Zoltán László közig, gyakornok a fővárosból hazaérkeztek. — Kiss Gábor budapesti főgimn. tanár, Dr. Baráti Lajos iró a »Bolond Istók« szerkesztője, Baráti Ede közig, biró, dr. Neubauer Ferencz nagyatádi ügyvéd és családja, Harácsek László min. tanácsos és dr. Lovrich Sándor budapesti kórházi igazgató orvos a húsvéti ünnepeket városunkban töltik.
