Nagybánya, 1908 (6. évfolyam, 27-53. szám)
1908-09-24 / 39. szám
1908. szeptember 24. NAGYBANYA 3 átvevén és megbírálván, a következő egyhangú határozatot hozták: A pályamunkák közül 17 többé-kevésbbé figyelemre méltó kísérlet; a bíráló-bizottság csak 6 olyan költeményt talált, melyek az átlagból kiemelkednek, még pedig jóság szerint felso- sorolva a következőket, u. m.: 1) a 2. számút, melynek czime: »Ven hársfa«, jeligéje: »Csak a természet igaz«; 2) a 3. számút, melynek czime: ».4 méhek országa«, jeligéje: »Kövesd a méhet« ; 3) az 1. számút, melynek czime: »Virágos«, jeligéje: »Költészet az élet zománcza«; 4) a 17. számút, melynek czime: »A méh*, jeligéje: »Sic vos non vobis mellificatis apes. Vergilius«; 5) a 12. számút, melynek czime: »Reggeli órák falun«, jeligéje: »Olt«; és 6) a 23. számút, melynek czime: »Lus/a bd/ó», jeligéje »Tanulj a rnéhtől.» Ezek közül a biráló-bizotlság a 3-ik, 1-ső, 17-ik, 12-ik és 23-ik számú pályamüveket figyelemre méltóknak találja és dicsérettel tünteti ki, de pályadijra érdemesnek csak a »Vén hársfa« czimü 2-ik számú költeményt tartja, mely közvetlenségével, nemes egyszerű hangjával messze kiemelkedik pályatársai közül. Ennek folytán javasolja a «Méhészeti Szemle« tisztelt szerkesztőségének, hogy a kitűzött pályadijat a » Vén hársfa« czimü költemény szerzőjének adja ki. , Nagybányán, 1908. évi szeptember hó 19-én. Égig Mihály s. k. a »Nagybánya« szerkesztője. Révész János s. k. a «Nagybánya és Vidéke« szerkesztője. Révai Károly s. k. az »Erdélyi Irodalmi Társaság« tagja.« Ezen döntés folytán a megnevezett hat pályamű zárt jeligés levele felbontatván, kitűnt, hogy a pályadijat nyert 2-ik számú költemény szerzője dr. Fényes Kálmán aradi ügyvéd, kinek a kitűzött pályadij el is küldetett; a dicsérettel kitüntetett 3-ik, 1-ső, 17-ik, 12-ik és 23-ik számú költemények szerzői ugyanezen sorrendben : dr. Kiss Rezső nagybányai kir. aljárásbiró, dr. Fényes Kálmán aradi ügyvéd, Dobi Andor budapesti gimnáziumi tanár, Kismarjai Kán Zoltán abauj- tornamegyei csési áll. tanító és Ámon Oltó budapesti kereskedelemügyi miniszteri számvevőségi tisztviselő, kiknek a pályázati hirdetmény feltételeihez képest a »Méhészeti Szemle« egy évig tiszteletpéldányképen fog járni. A többi 17 pályamű közül egyhez, a 22-ik számúhoz nem volt mellékelve jeligés levél, ennek, valamint a többi 16-nak szerzőjét hir- lapilag felszólítja a »Méhészeti Szemle« szerkesztője, hogy ha költeményeiken némi javítást eszközölve, azt közlésre alkalmassá teszik, eziráuti szándékukat közöljék Palaki Béla szerkesztővel, addig jeligés levelök zárt borítékban fog megőriztetni. Utazásunk Petrozsényba. A »Nagybánya« már előző számában megemlékezett arról, hogy a polgármesterrel együtt a városi tanács által kiküldettünk Petrozsényba, hogy az ottani faszállitásra berendezett sodronypályát tanulmányozzuk, vájjon nem lehetne-e a tervbe vett erdei iparvasut kiegészitő részeként az Avashegységig terjedő legelő-erdő üzemtervi- leg előirt kihasználására kötélpályát előnyösen használnunk a szintén mai nap már drága kőut építése, fenntartása és a még drágább fuvarozás helyett. Petrozsény Hunyadmegye délkeleti részén, Románia határához közel fekszik 680 m. magasságban az Adria fölött. Nem a világ végén tehát, de mégis azt mondja rá a magyar ember, hogy az Isten háta mögött van. A múlt század elején alig volt belőle egyéb, mint a neve, meg a kunyhók, melyek utódaikban ma is képviselve vannak. Ez időtájt fedezték föl a kőszéntelepeket s már 1740-ben fejteni kezdték. Az alkotmányos korszak bekövetkeztével 1867-ben vett némi lendületet az ottani szénbányászat s a részvény- kőszénbányászat mellett a kir. kincstár is bá- nyászkodott. Innen vannak a környező telepeken ilyen nevek: Lónyay-telep, Deákbánya. Petrozsény ugyanis nem áll magában, hanem a környező hat község határában üzembe vett bányák teszik jelentékenynyé. Vasútja, mely 1896-ban épült a m. kir. államvasutak Budapest—Arad—Tövis vonalából, Piskinél ágazik ki s előbb a Strigy völgyén halad, majd 17 m. kilométerenkénti emelkedéssel, számtalan serpentinével Baniczánál 727 m. magasságban, 7 alaguton át megmászva a vízválasztót, leereszkedik a Zail völgyébe. A forgalom teherszállításban igen nagy s nem is képes a vasút lebonyolítani. Miért is minden állomást bővítenék s hamarosan megépítik a második vágányt. Ez az ut turisztikai szempontból kopasz, meredek sziklafalaival nagyon szép, változatos képet nyújt. Erdészeti szempontból azonban szomorú, hogy a leginkább magánosok birtokában levő meredek hegyoldalak a rendszertelen kezelés és folytonos legeltetés miatt vízmosásnak vannak kitéve s az elkasztosodás utján vannak. A csaknem 24 órai gyorsvonaton utazás után folyó hó 12-én d. e. 10 órakor érkeztünk Petrozsény vasúti állomására, hol Schmidt Jenő m. kir. mérnök barátunk várt reánk s kalauzolt vendégszerető lakására. Ö és kedves neje, mint régi nagybányaiak örömmel üdvözöltek bennünket. Miután a 24 órai kőszénfüstből kimosakodtunk, pompás villásreggeli után tájékozódás végett a várost tekintettük meg. Első pillanatra látszik, hogy itt minden a kőszén szolgálatában áll. A kőszén a kegyur. Az épít templomokat, iskolákat, tisztilakásokat, kaszinót és munkástelepeket, iparvasutakat és sodronypályát stb. stb. (Salgótarjáni kőszénbánya r. t.) Most is lázas építkezés folyik. A kir. kincstár építi az ismét házikezelésbe vett kőszénbányához a bányahivatall, tisztilakásokat, kaszinót. Épülnek az uj ipar-vasutak és sodrony-pályák. Láttunk kőszenet is a földboritéktól lefedve 30—35 m. vastag rétegekben is. Innen küldtük a levelezőlapot Szellemy Geyza barátunknak: »Üdvözöl az Oligocén szén!» Kitűnő ebéd után, a melyet kedves háziasszonyunk kitüntető figyelme még kedvesebbé tett, utunk tulajdonképpeni czéljához a faszállitásra berendezett Petrozsény—csimpai faipar (Pollák és Scheiber) sodrony-pályáinak megtekintésére és tanulmányozására indultunk Csim- pára, amely Petrozsénytől 7 kilométerre fekszik. Útközben megtekintettük a sodronypálya Petrozsény-csimpai szakaszának, amely a feldolgozott fűrészárut a fűrésztelepről a vasútra szállítja, leadó állomását. Egymásután gördülnek be a luezfenyö fűrészáruval rakott kocsik a sodrony-kötélről a függő sínekre s innen azonnal a vasúti kocsikba rakatnak le. Ami egy félórával ezelőtt jött ki a fűrészgépekből, már berakás alatt áll. További utunk Patrillán (Salgótarjáni kőszénbánya r. t.) és Lónyay-telepen (kincstári) vitt keresztül. Itt is mindenütt munkáslakások emelkednek. Csimpán a fürészgyár és a hozzá tartozó hatalmas telep uralkodik. Oda megérkezve, természetesen első dolgunk volt kitűnő vezetőnkkel, petrozsényi házigazdánkkal élünkön a Petrozsény-csimpai faipar igazgatóságánál, ahol látogatásunk már be volt jelentve, tisztelegni. Egy nagyon derék, minden póz nélkül való talpig úri ember fogadott bennünket, a fürészgyár igazgatója: Glauder Kálmán (szepességi kitűnő magyar ember, a milyeneket sokat adjon az Isten e szegény magyar hazának, különösen azon a vidéken). Önzetlen készséggel ajánlotta föl szives hajlandóságát kalauzolásunkra és egyszersmind bemutatván kedves családjának, a szemle idejére vendégeiül foglalt le Schmidt Jenő barátunkkal együtt. Egy nagyon kedves családi kör fogadott. A kedves háziasszony bájos vezérkarával, négy szép és kedves leányával elhalmozott bennünket szívességével. Innen irtuk Torday Imre h. polgármesternek a csimpai fűrésztelep látképével ellátott levelező lapot: »Szép társaságban elfogyasztott kitűnő uzsonna után üdvözlünk és hasonló jókat kívánunk.« Nem tudom, mekkora irigység fogta el Torday barátunkat, de annyi bizonyos, hogy mi irigylésre méltók voltunk. Időközben házigazdánk elvégezvén szombati telephon-jelentéseit, serkentett bennünket a gyár megszemlélésére. Tizenkettő (12) keretes gőzfürész állott előttünk láda-gyárral összekötve. Berendezés: 12 keret, 3 szalag-fűrész, 6 gyalugép, 3 maró-gép, 2 Bolinder-féle hasitó-gép (Sima vágás, mintha gyalulva volna), 8 kézi cor- nicus fűrészlap (Hulladék feldolgozása ládákra), 2 inga fűrész, 28 különféle körfűrész, részint mondá Gox báró, de nem szabad elveszíteni minden reményt. Néhány perczig csönd volt a szobában. Olyan csönd volt ez, amelyben a lelkek beszélnek. És a lelkek megértik egymást. Egyszerre fölegyenesedett a királyné s kezével az ajtó felé mutatott. De karja lehanyatlott. — Köszönöm, mondotta, köszönöm. Hálával tartozom önnek.. . . * * * * Azon este Cox báró maga ment a palota- őrségre, hogy a felváltást ellenőrizze. — Ki kerül őrségre ma este tiz órakor a királyné őfelségének lakosztálya elé ? kérdezte az őrparancsnoktól. Az őrparancsnok egy fiatal, halavány közlegényre mutatott. Cox báró végig mustrálta a tekintetével s az ajkát bigygyesztette. Majd körül hordozta szemeit az egész legénységen s ujjával rámutatott egy jól megtermett, piros arczu ifjú katonára, akinek testén pompásan megfeszült az egyenruha. — Tiz órakor te fogsz őrségre menni ■ mondá ellentmondást nem tűrő hangon, értetted ? — Excellenciád parancsára ! * * * Gyönyörű holdas est volt. A felhőtlen égboltozaton millió csillag ragyogott. A park zöldülő bokrai között enyhe szellő fujdogált, amelybe balzsamos, kábító virágillat vegyült. Akkor váltották fel az őrséget. Az a fiatal katona, akit Gox báró kiszemelt, megkezdte a szolgálatot a királyné lakosztálya előtt. Vállán a fegyverével, fel és alá járt a boltozatos kapu előtt. Négy lépés jobbra, négy lépés balra...Léptei messze koppantak a csöndes éjszakában. Ö maga elmerengett. A gondolatai valahol messze, egy kedves kis faluban időztek, a hol nevelkedett és ahol másfél éve perdült utoljára tánczra egy szőkehaju fiatal leánynyal. . . Álmodozásaiból ruhasuhogás riasztotta föl. Sűrűn lefátyolozott, karcsú nő lépett ki a kapun. A katona tisztelgett. —Kövessen, szólt suttogva a nő. Az ifjú habozott. — A királyné parancsára! Az őr eltűnt a kapu homályában. Az udvar túlsó oldalán hirtelen becsapódott egy ablak. * Félóra múlva az ifjú újból megjelent őrhelyén. Az arca tüzelt, a szemei csillogtak. Négy lépés jobbra, négy lépés balra. Léptei messze koppantak a csöndes éjszakában. Halkan, mint az árnyék, közeledett feléje valaki. — Tudod-e, ki vagyok ? — Excellenciád parancsára! —Jól van... jól van,.. Derék legény vagy .... Hát . . . Izé. Nehéz-e a szolgálat ? Mi ? No, sebaj . . . Nesze egy kis jóféle frissítő. A katona lepörhintette. — No, még egy kortyot! nógatta Cox báró. Ugy-e, hogy finom ? Magam is élni szoktam vele .... No, Isten velünk! A báró eltávozott. Sirolin Emeli- az étvágyat és a testsúlyt, megszórt* tett a köhögést, váladékot, éjiéit izzadást Tüdőbetegségek, teretek, szamár* köhögés, skrofulozss. Influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor i, Rocheu eredeii csomagolási. F. Hoffsssaaa-La Ilaefee & C«. Basel (Svájs) 99 Roehe" Kapható orvosi rendeletre a i ban. — Ar» Ovcgeaklot 4.— korona.
