Nagybánya, 1908 (6. évfolyam, 27-53. szám)
1908-09-10 / 37. szám
4 NAGYBÁNYA 1908. szeptember 10. zeneköltészetünk valamelyik ragyogó darabját, mert azt hisszük, hogy ezekben talán még klasszikusabban tudta volna megismertetni eredeti, zamaros magyar tehetségét. Utána M. Georges Martin lépett a pódiumra s saját zongora kísérete mellett énekelt Thomas hires operájából, Hamlettből egy részletet. Pompásan színes hangja nagy iskolázottságot mutatott s a bájos és könnyű fülbemászó íranczia szó egészen elragadta a közönséget. Ráadásul még elő kellett adnia Del Aqua Menu- ettejét. Most ismét Németh Gyula következett. Tosti Vorrei Morir-ját, majd Bánkbánból a Bordalt énekelte. Ez különösen tetszett. Hangjának hatalmas terjedelme s melegsége gyönyörűen in- terpratálta Erkel minden izében magyaros zenéjét. Az ötödik pontot b. Kováts Géza töltötte ki, ki zongoi'án a zenekiséretet szolgáltatta az egész hangversenyen. Kováts Géza művészetét ismeri s méltányolja közönségünk. Neki egész egyéni, eredeti előadóképessége van a magyar dalokkal. A népköltészet egyszerű, de dallamokban gazdag s dús tartalmú termékeit oly sziv- hezszólóan és hangulatosan interpretálta, hogy a közönséget egészen elbűvölte. Zárópontot képezett Németh Gyulának az éneke, ki először Gastaldon: Musica proibitájáí s azután közkívánatra nehány magyar népdalt adott elő. Az előbbi hangjának iskolázottságával, az utóbbi az átérzeltség és behizelgőségével hatolt. Hatalmas tapssal honorálták művészetét. Programmon kívül közkívánatra még Kováts Lajos játszotta el Sarasaié: Zigeunerweise- jét, bámulatos átérzéssel és művészi könnyedséggel. Igazán köszönettel tartozunk Kováts Gézának, hogy lehetővé tette városunk műkedvelő közönségének e kitűnő művész meghallgatását. Hangverseny után a fiatalság lánczra perdült s a mulatság a reggeli órákig húzódott el. Rakéták. — Usenet a szőlőhegyről. — Tokaj vonaglik, sóhajtoz Bakony, Miként a szél besüppedt hantokon S mire Bányára lenge szárnya ér : Fehérre vonja már is be a dér. A merre járok árnyék imbolyog, S a szőlőtőke lelke felzokog. A gazdák ajkán ép nem áhítatban, Valami elfojtott panaszra csattan. És Luczifer házzá reá a tust: A pokolé már az idén a must. S Bohémiában ott a czigányvégen, Igen sok a gond annyi vig legényen. Szavuk se hullik, a szivük se dobban, Szemükből a fény torkaikba lobban. Mily döbbenetes kráter — mennyi láva, S Noé apánknak nincs rá patikája. Lappangó üszők — serczegése rémes: Oh a jövendő roppant tűzveszélyes Hiába a Minimax ereje: Ezer se bir, nem bírhat meg vele Mily sivár, szörnyű kép mered reánk, Mindenünnen nyaldosni fog a láng. Pokol lesz ez a föld, mint Dante mondja, És élve roskadunk a kárhozatba. Oh mert kegyetlen volt a Nemezis, Hogy a boron is győzhetett — a viz. E nagymosásban lesz azért haszon, Esetleg már a jövő tavaszon. Mert Engel ur — ott a himes vidéken Már dolgozik egy uj — vízvezetéken fí a hydrogen kettő plus oxygén Oh nagy jövőjű büszke egy legény ! Mint hogy vizünk nincs a sors igy fizet: Majd ihatunk pécsi — boros vizet! Hikkaaca. HÍREK. Szeptember 9. Személyi hírek. Robellyné Thaisz Fanny, a nőegyesület érdemekben gazdag elnöke, testvérével Thaisz Péter nagybirtokossal Budapestről pár heti tartózkodásra városunkba érkezett. — Sélley Sándor dr. nyug. államtitkár pár napi tartózkodásra városunkba érkezett. — Dr. Er- dödy Ignácz honvéd főtörzsorvos pár heti itt tartózkodás után családjával visszautazott a fővárosba. — Nyíró Géza kolozsvári kir. táblabiró pár heti tartózkodásra városunkba érkezett. — Nyíró Gábor tengerészeti főfelügyelő pár heti tartózkodásra városunkba érkezett. Főúri eljegyzés. Gróf Teleki Pál, a nagy- somkuíi kerület országgyűlési képviselője eljegyezte szenlbirodalmi gróf Bissingen Nippenburg Rezsőné szül. foeni Mocsonyi Georgine torontálmegyei nagybirtokos leányát: Hannát. Illusztris vendég. Lakatos Ottó, a minoritarend tartományi főnöke, pár napot a nagybányai rendház ügyeinek felülvizsgálása végett városunkban töltött. Lakatos rendfőnök ma utazott el városunkból Szilágysomlyóra. Veni Sancte Hangos az utca a muzsafiak- tól. Kéthónapi gondtalan vakácziózás után újból beállott a komoly munka ideje s kezdődik a harcz a jelesekért, matúráért. Szinte uj életet hoztak a diákok városunk monoton és csendes életébe s az egészségtől kicsattanó arczokról csak úgy sugárzik a derűs lélek. F. hó 4-én nyílt meg a főgimnázium 1908—9. tanéve s ugyanekkor tartották az ünnepélyes »Veni Sancte«-t is. Lemondott házfőnök. Lapunk zártakor vesz- szük a hirt, hogy Konkolyi Barna, a nagybányai minorita-ház főnöke, házfőnöki állásáról lemondott s dr. Lakatos Oltó rendtőnök a lemondást elfogadta. Konkolyi Barna távozását, ki rövid itt tartózkodása alatt sokak barátságát megszerezte s általánosan tisztelt nevet vívott ki magának, őszintén sajnáljuk, Bartók Lajos Hat éve porlad már a Kerepesi temetőben. Eltemették szépen; volt dik- czió, pompa, gyászdal. A genialis poéta, az izzó- szivü hazafi temetése valóban megható, arányaiban hatalmas és lelket megrázó volt. És hat év alatt elfelejtették. Ez Lzárólag a magyar irók végzete. Bartók egész élete a munka apotheo- zise volt, a Petőfi társaság felvirágoztatása hallhatatlan érdeme. Dolgozott, mert így rendelték az istenek. Dalolt, mert igy parancsolta a szive. Imádta hazáját, mert magyar volt s Petőfi vármegyéjének szülötte, dicsőséget szerzett szülőföldjének, elismerést a magyar névnek, csak hogy elfelejtsék. Halála évfordulóján azért Írjuk ide mindezeket, mert Bartók sírja még ma is elhagyatott, jeltelen s a kihűlt szivü poéta bizonyára egy fájó gunynyal telt szatírával köszönné meg a Petőfi-társaságnak, hogy őszinte és nagy fiát csak addig becsülte, mig tudását, tehetségét a társaság részére értékesíthette, de már halott egy babérkoszorút, egy egyszerű síremléket sem érdemel. . . Érettségi vizsgálatok A nagybányai állami főgimnáziumban az elmúlt érettségi vizsgálatok alkalmával három ifjút, Szokol Pált, Pap Gézát és Malynsooszky Lászlót utasították érettségi pótvizsgáéira. Kassáról írja levelezőnk, hogy mind a hárman az érettségi pótvizsgálatot jó sikerrel letették. Cionista egyesületek Nagybányán. A nagybányai lapok megkerülésével a városunkban megalakult cionista egyesületek a szatmári lapokban adnak hirt megalakulásukról s mi is a szatmári lapokból veszünk erről tudomást. A szatmári lapok hiradása igy hangzik; »Az elmúlt vasárnap alakult meg Nagybányán a cionista féfiegyesület. Az üdvözlő beszédet Lázár Bertalan (Nagybánya) tartotta. A programmot és munkakört Jordan Viktor (Szatmár) ismertette. Az alapszabályok elfogadása után a tisztikar a következőkép alakult: Elnökök Fa,rkas Lipót hitközségi elnök és Lázár Bertalan. Aleinökök dr. Barna Samu és dr. Köves Miklós Jegyző Horváth Adolf. Pénzlárnok Glück Izidor. Ellenőrök Vértes Adolf és Rezső Sándor. Ülnökök : Féder Samu, Benedek Vilmos Izsák Simon, Sehück Herman és Singer Jenő. — Délután alakult a cionista nőegyesület Tisztikara a következő: Elnökök Varga Lipőtné és Friedman Ida. A elnökök Radó Mali és Sehvartz Nelüke. Titkár: Vider Ella. Jegyző Izsák Rózsi. Pénztárnok Farkas Erzsi és Marchbein Sáli. Aljegyző Róth Laura. Ellenőrök Kálmán Margit és Szamosi Ella. — Mindkét egyesület belépett az országos világi szervezetbe Hetonkint irodalmi estélyeket tartanak. Tiszteletbeli tagokul megválasztották Hartman Leonát (Szatmár), Beregi Benjámint (Budapest) és Jordán Viktort (Szatmár).* A cionizmussal már több Ízben volt alkalmunk foglalkozni s reá mutattunk arra, hogy annak faji szeparatisztikus törekvése és nemzetközi jellege nem méltó a mi hazafias zsidóságunkhoz, mely minden alkalommal dicséretre méltó módon tüntet nemcsak hazafias érzelmeivel, de hazafias tetteivel is Czikkeinket s azok nak inlenczióit azonban úgy látszik nem értették meg vagy félre érterték s ez a körülmény kényszerit bennünket arra, hogy már legközelebbi számainkban ismét foglalkozzunk a cionizmus kérdésével s épen a cionisták ünnepi szónokának: Beregi Benjáminnak beszédéből menteit érvekkel bizonyítsuk be a mi álláspontunk helyességét. Reméljük, hogy azok a tiszteletre méltó egyének lelkesedése is akkor lojebb fog szállani, kik most a cionista mozgalmak élén állanak. »Vidékiek előnyben.* A »Nagybányai Hírlap* legutolsó számában egy vezérczlkk jelent meg, mely különösen az én magánjellegű működésemet bírálja. Az azokban foglalt téves in- formácziókat kénytelen vagyok a következőkben felsorolni: A czikk Írója engem a hid-utczai református iskolánál, mint egy üzleti haszonra I leső vállalkozót tüntet fel, aki üzleti érdekből I a helybeli iparosokat kiszorítom. Ez nem felel i meg a tényállásnak; nekem ugyanis ez épületet j elvállalni soha sem jutott eszembe, csak midőn az egyháztanács az árlejtés után azon helyzetbe 1 került, hogy a vállalkozók a 270ÜÜ koronára előirányzott munkát 36000 kor.-ért voltak hajlandók elvállalni, kért föl az egyházlanács, hogy ezt meg- ! tegyem, amit én elvállaltam, de nem üzleti, ha- ! nem erkölcsi érdekből. Egyúttal nyilatkozatot adtam, hogy az általam elkészített munka bár- I mikor és bárki által felülvizsgáltassák, azon kikötéssel, hogy a felülvizsgálónak legalább annyi képesítése legyen, mint nekem. Tény az, hogy az épületen a hirdetési tábla megjelent, azonban nagyon téved czikkiró, ha azt hiszi, hogy a felveendő vidéki kőművesek ott találnak elhelyezést; azok egy vidéki vasútépítésnél, hegy- csuszamláshoz szükséges partmunkához és egy vidéki templomépitéshez fognak menni. így tehát az egész czikk elveszti alapját. Mégis mielőtt czikkiró a czikk megírására szánta volna el magát, annyit megtehetett volna, hogy megkérdezte volna, vájjon azok a vidéki kőművesek oda lesznek-e felfogadva, vagy ha legalább benézett volna az épületbe, láthatta volna, hogy ott még egy hétig tartó munka van csak hátra, oda pedig uj kőműves nem szükséges. Még egy nagy tévedésben van czikkiró, azt állítja ugyanis, hogy azért dolgoztatok vidéki kőművesekkel, I mert azok a helybelinél olcsóbbak. Éppen el- ! lenkezőleg áll a dolog, mert egy idevaló kőmü- I vés napi keresete 3—5 korona, a vidékié 6—7 \ korona és az oda és vissza való útiköltség meg- I térítése. Hogy ennek daczára miért dolgoztatunk ! többnyire vidéki kőművesekkel és nem helybe- I bekkel, ennek oka a következő: A helybeliek modern konstruktiók készítéséhez, vasbeton, Mo- I nier-falak, vasbetétes lépcsőkhöz, diszvakolás- hoz slb. nem értenek, ha pedig falazáshoz és vakoláshoz beállítjuk őket, a következőknek lehet az építtető kitéve, miket bármikor is beigazolhatok. Az első csoport helybeli kőműves* I segéd az ajtótokokat úgy állította be, hogy ma- ; gasságba 5—6 cm. különbség volt; mikor reájöttem, azt mondták, hogy olyan hajszál tévedés ■ meg van engedve náluk. Egy másik csoportot vasárnap felfogadtam, hogy hétfőn munkába álljanak; megjelennek'hétfőn és kijelentik, hogy ha 1 koronával többet fizetek, mint ahogy ki ! van alkudva, dolgoznak. A harmadik csoport pár napig dolgozva, midőn felkértem őket, hogy í este 6—8-ig külön fizetésért dolgozzanak, ezt megtagadták, mivel ők urak. Legvégül hagyom I azon komikus jelenetet, amelylyel éppen a hely- ! beli segédek döntik meg czikkiró czikkét, amely 1 még életemben elő nem fordult; ez a követ- ! kezű: Felfogadtam 3 felszabadult helybeli ácsot, I pár napig ajtófeleket készítettek; midőn a iécz j megérkezett, felküldöm őket a tetőre, hogy I léczezzék be a tetőt, lejönnek egy fél óra múlva j és kijelentik, hogy hozassak vidékieket, mert j ők fémek ott fenn dolgozni, majd ők a vidékieknek adogatják fel a léczeket. Ezen pár ese- I tét midőn felsorolom, korántsem állítom, hogy I az összes helybeliek mind ilyenek. De felkérem i czikkiró urat, hogy szíveskedjék részemre mo- I derű konstruktióhoz értő helybeli kőműveseket í és tetőre felmászó ácsokat szerződtetni s az
