Nagybánya, 1908 (6. évfolyam, 27-53. szám)
1908-12-23 / 52. szám
1908. deczember 23. 9 pohár sört ivott. Félt azonban, hogy elalussza az állomást és elviszik Verőczére, avagy ki tudja, talán Esztergomig, vagy még odább. A kalauzban nem mert megbízni, mert minden kocsi teli- desteli volt utassal s igy hacsak borravalóval nem gyantázza meg az emlékező tehetségét, a biztosra vehette, hogy a derék ember elfelejti a fölkeltést. Borravalót pedig elvből nem szokott adni Kovács bácsi ; magának is kevés volt a borra való. Egy régi iskolatársa lakodalmára ment, aki most nősült meg harmadszor. S Kovács bácsinak, akit mulatós ember létére szintén meghívtak, már magában az is nagy fájdalmat okozott, hogy délutáni rémes elfoglaltsága miatt csak estére jelenthette be a megérkezését Váczra. De még igy is fente már a fogát a pompás lakomára; sőt mi több, éppen erre való előrelátásból egész este csupán a sörre szorítkozott, enni azonban egy harapást sem evett. Nem jó lett volna tehát egy ostoba álommal elpasszolni a kiszállást. Szeme már majd leragadt az álomtól; csöndes kételyekkel pislogott a jövő elé. Hirtelen elégülten elmosolyodott. Barátságos arczczal fordult a szomszédjához, aki ember- gyűlölő tekintettel mélyedt a levegőbe. Látszott rajta, hogy hosszabb útra indult, isszonyuan ki van merülve, és hogy dühös, hogy ez a másik ott mellette még a kis fekvő helyéről is kiszorította. — Akarja uraságod, szólalt meg most diplomatikusan Kovács bácsi, akarja uraságod, hogy minéi hamarább lefeküdhessék ? — Hogy a manóba ne akarnám?! volt a válasz, miközben egy sóvár pillantása siklott el a többieken, akik már mind a hárman jóízűen aludtak. — Meg lesz, kérem, biztatta Kovács. Én, kérem, Vácznál kiszállok. Addig azonban aludni szeretnék. Ha Vácznál ön fölébreszt, akkor Örömest átadom önnek a helyemet. Ha azonban ezt a szívességet ön mégsem tenné meg nekem, akkor szent, hogy elalszom Bécsig s ön az egész utón gubbaszthat itt a sarokban, — ülve. Fölébreszt ? — Föl, mondta a másik. — Köszönöm, felelte halkan Kovács bácsi s a következő perczben már aludt akár a bunda. Szomszédja ádáz tekintetet vetett feléje... A vonat most hagyta el Palota-Újpestet. Kovács bácsi pedig a lakodalomról álmodott. A vacsorával, igaz, nem várták meg, de gondosan félreraktak neki mindent. És, hogy ízlik a sörre a pompás kacsapecsenye! Meg a pulyka! Meg a többi dicső eledelek! És különösen hogy’ csúszik mindezekre a bor! Finom kis ital! Kovács bácsi, karcsú boros pohárral a kezében, most feláll az asztal mellett, és általános ligyelem közben szólani kezd: — Kedves uj házaspár!... — Vácz! kiálitotta valaki Kovács bácsi fülébe, Vácz! kérem, Vácz! Siessen! — Mi ... mi ? riadt föl álmából félbeszakítva pohárköszöntöjét a megszólított. Mi az, kérem ? — Vácz! Vácz! Tessék sietni! Mert... Kovács bácsi nem várta be a végét. Kapta a kalapját, és vad gyorsaságban rohant végig a folyósón, ki a kocsiajtóhoz. Éppen csak hogy még leugorhatott. Csupán amikor a vonat már tüszkölve, fújva füstölögve tovább dübörgőn az állomásról, akkor nézett szét Kovács bácsi a vágányok körül a sötétben. — Mi ez? Megkérdezte a portást.-- Vácz ez? Az flegmával feleit: — Dehogy, kérem; Vácz még két állomás innen. Ez csak Dunakesz. — És mikor megy a legközelebbi vonat? — Reggel. Addig sem előre, sem hátra nem lesz több vonal. Ez volt az utolsó. Kovács bácsi szomorúan pillantott kezében a mennyasszonyi bokrétára: Adieu, lakodalom! Aztán dühösen nézett a tovarobogó vonat után... Azon pedig, az egyik másodosztályú szakaszban ezalatt már kényelmesen nyúlt el a leszállított váczi utas ülésén a negyedik. Ajkai körül ádáz mosoly játszadozott... NAGYBÁNYA Irodalom, »Női Élet.« Benne élünk a nőkérdés forradalmában ; ez is mint minden forradalom két szélsőség felé hajlik; az egyik semmit sem ad a nőnek, a másik: mindent akar a nő számára. A helyes czélhoz vezető utat itt is a középút mulatja. »Női Elet« czimmel egy magyar folyóirat van alakulóban; szépirodalmi, társadalmi és művelődési folyóirat, mely egészében a nő körül forog, mely éppen azt a középutat választja, mely egész hatalmával a nő életébe kapcsolódik, melynek összes munkatársai csak nők lesznek. Névszerint: Ábrányiné, Katona Klemen tin, Ádám Éva, Albisy Katalin, Alexander Erzsi, Alexy Elza, B. Büttner Julia, B. Zalay Masa, Castelli Erna, Czóbel Minka, De Gerandó Antonina, Ego (Dr. Rózsavölgyiné), Erdős Renée, F. Kaffka Margit, Faylné, Hentaller Mária, Gajári Böske, Gáspárné, Dávid Margit, Geőcze Sarolta, Gine- verné György Ilona, G. Miklóssy Ilona, Göm- bösné, Galamb Margit, H. Szederkényi Anikó, Halmi Piroska, Harasztiné Récsi Jolán,Hermann Oltóné, Holló Sárika, Horváth Böske, Huszár Lollika, Isaák Márfha, Jauda Maiild, Jászai Mari, Jörgné Draskóczy Ilona, Kordina Lilly, Kövér Ilma, Krüzselyi Erzsiké, L. Ady Mariska, Lengyel Gizella, M. Hrabovszky Julia, M. Horniss Aranka, Miklós Jutka, Mokné, Fereghy Gizella, 0. Don-, nel Henrikné grófné, Révész Böske, Ritoók Emma, Szendéné, Dárdai Olga, Szerelemhegyi- né, Móczár Jolán, Szikra (Gróf Teleki Sándor- né), Torrnay Cecil, Tutsekné, Bexheft Lilly, Uj- falussy Amadil, Vécseyné. Jankovits Lujza, Wett- steinné, Szluha Margit, Zempíény P. Gyuláné. Nagy jelentősége van ennek a fővárosi kezdeményezésnek. Az a sok szellemi életet élő, irói tehetségekkel biró nő. kik szétszórva, ismeretlenül és kiforratlanul élnek az országiján, kiket visszalöknek az irodalmi érvényesülés fórumáról, most bizonyára könnyebben fog szóhoz jutni és a nyilvánosság hatása alatt kifejlődni. Az uj szépirodalmi lap bizonyára uj tehetségeket fog felszínre hozni, bizonyára nagy mértékben fog hozzájárulni a női kérdés megérlelésé- hez és annál a körülménynél fogva, hogy csupa nők fogják intézni ennek a folyóiratnak dolgait, tanúságot fog tenni arról is, hogy a magyar nők már megértek arra, hogy magukért ilyen nagy cselekedetet miveljenek. Nem is nagyon régen még eltévelyedés számba ment, ha a nő szellemi munkára adta magát, vagy valamely művészetnek áldozta életét, most itt van ez a kis expedíció és megteremt egy egészen különálló női folyóiratot. Jelentőségteljes és szép vállalkozás, de amilyen jelentős és szép, olyan nehéz a gyakorlati megvalósítása. Igen kicsiny közönsége van még a magyar irdalomnak, műveltnek mondott közönségünk jó része nem sokba veszi a magyar irodalmat; nálunk, ahol mindig csak a külföldi jó, szellemes és érdekes, ott küzdelmekkel él meg minden szépirodalmi vállalkozás. Nálunk az a divat, hogy férfi nem olvas regényt; az a felfoghatatlan butaság él a legtöbb férfiban, hogy kineveli a másikat, ha egy regényt, egy meg nem történt, csak emberileg lehetséges, kigondolt valamit elolvas. A mi férfiaink nem kiváncsiak a férfi lélekrajzára, nem kiváncsiak az életre, az emberre. Ezeket megnézi a színházban és avval beéri. Értem azt, hogy a férfi a megélhetés nehéz küzdelmében nem ér rá olvasni, de az iskolában sem tanítják az irodalom megértésére, hanem az irodalomtörténet betűit vágatják be. Azok, akik még olvasnának azoknak nincs pénzük könyvekre, akiknek meg volna, azok nem olvasnak. "Mágnásaink agarász- nak és lovakra fogadnak Nekik van a legtöbb pénzük és vagy nem vesznek könyveket egyáltalán, vagy nem vesznek magyar könyveket, mint az egyszeri grófnő, a ki visszaküldte Mikszáth könyvét magyarban, de nem győzte dicsérni, a mikor nem figyelve meg a szerzőt, frauczia fordításban olvasta el. Mindezekből természetesen az következik hogy nálunk drágák a könyvek; mert nem attól lesznek drágák a könyvek, hogy nagy a forgalmuk, hanem attól hogy nem veszik őket. Az utóbbi időben egy körülmény, mely hasznára van művelődésünknek, kárára van irodalmunknak. Alig lehet elgondolni, de úgy van, az a körülmény, hogy a kritikai irodalom túlságosan a nyugati irók magasztalására tanít, szinte elfordít bennünket I a hazai íróktól. A folyóiratok előfizetéseit nagyban redukálja nálunk az a patriarchaiis szokás, hogy ha valaki egy folyóiratot előfizet, végig olvassa az egész rokonsága és minden ismerőse, így aztán igen kis közönség., de igen nagy közönyösség áll szemben minden uj irodalmi vállalkozással, hogy aztán egy-egy irodalmi és művelődési folyóirat majdnem tisztán egy ügyes hirdetésszerzőn múlik. Az uj folyóiratot, a »Női élet<-e\. Alba Nevis fogja szerkeszteni, ki szép- irodalmi munkáival értékes nevet szerzett magának; köréje csoportosulnak a magyar Írónők legjobbjai. »Női Élet« a folyóirat czime; nők fogják Írni minden sorát, női tehetségeket akar felkarolni, a nőt akarja közelebb vinni a nő ujabbkori ideáljához. A magyar nőkön múlik, hogy nemük előharczosait és szellemi kiváltságosait bátor vállalkozásukban sikerhez segítsék; mert ez a siker fogja igazolni az egész nem magasabbra is való hivatottságát. Az uj heti folyóirat előfizetési dija egy évre 20 korona lesz, melyet azonban negyedévenként is lehet fizetni. Ki érdeklődik a »Női élet« tendenciája iránt, az kérem forduljon szóval vagy levélben Nagybányán élő Mné Alexy Elza irótársunkhoz. Bartáné Szücsich Mária. Egy uj Shaw-darab. Kipling mellett az angol irodalomnak ma kétségtelenül legjelentősebb alakja Bemard Shaw, akinek munkai az utóbbi időben óriási népszerűségre tettek szert nemcsak hazájában, hanem a kontinensen is. Nálunk még igen keveset ismerünk tőle s ezért jó szolgálatot tett a »Magyar Könyvtár« a közönségnek, amidőn Shaw legjelentősebb drámai alkotását »Caesar és Cleopatrá*-1 közrebocsátotta. A zseniális angol iró egészen uj nyomon jár e színdarabban, merőben eltérve a történeti tragédiák megszokott sablonjától; prózában van írva és egy minden izében modern művész realisztikus ábrázolásával festi a régi Egyptom történetének e nagyérdekü epizódjait. Kivált Julius Caesár alakja megkapó; talán az egész világirodalomban nincs mű, mely egy csudás lángelmét ennyire érdekfeszítően és valószerüen tudott volna ábrázolni. Hogy a dikczió tele van elmés és szatirikus fordulatokkal, Schawnál szinte magától értetődik. A fordítás nehéz munkáját Mikes Lajos kitünően végezte. — Egy másik népszerű angol iró is szerepel a sorozatban: Wells, akitől a »Magyar Könyvtár« már több munkát közölt, egyebek közt a hires »Marslakók a földön« ez, regényt. Ezutlai két rendkívül sajátságos novella jelenik meg tőle, melyek »Kósza lelkek« czim alá vannak egybefoglalva. Mindkettő a lelki élet különös jelenségeiből indul ki és szövi csudás meséjét. A füzetet Farkas Klára fordította, igen szépen. — Végre a modern magyar irodalom egy kitűnő elbeszélőjét iktatja be a »Magyar Könyvtár« jegyzékébe a >Bolyky András válópöre« czimü novellás-füzet, melynek szerzője Lörinczy György pompásan tudja elénk vinni a vidéki gentry-élet típusait és a falusi nép lelki világát is. Az a novella, melytől a füzet czimét vette, már egymagában is legjobb irómüvészeink közt biztosíthat neki helyeit. — A »M. K.« egy-egy száma 30 fillér; teljes jegyzék az eddig megjelent 539 számról ingyen kapható minden könyvárusnál vagy a kiadóczégnél : Lampel R. (Wodianer F. és Fiai) R.-T. Budapest, Andrássy-ut 21. Kiadó laptulajdonos: ÉGLY MIHÁLY. 1154—1908. végrh. sz. Árverési hirdetmény. Alulírott bírósági végrehajtó az 1881. évi LX. t. -c. 102. §-a értelmében ezennel közhírré teszi, hogy a szatmárnémeti kir. törvényszéknek 1907. évi 2283. sz. végzése következtében Dr. Nyilván Aurél ügyvéd által képviselt Szatmariana takarék és hitelintézet javára adós ellen 360 K s járulékai erejéig 1908, évi augusztus hó 29-én foganatosított kielégítési végrehajtás utján felülfoglalt és 620 koronára becsült következő ingóságok, u. ni.: bútorok nyilvános árverésen eladatnak. Mely árverésnek a nagysomkuti kir. járásbíróság 1908. évi V. 150. számuvégzése folytán 360 korona tőke- követelés, ennek 1906. évi október hó 11. napjától járó 67« kamatai, 7ä°/o váltódij és eddig összesen 113 kor 38 fillérben biróilag már megállapított költségek erejéig, Hagymásláposon, adós lakásán leendő megtartására 1909. évi január hó 4-ik napjának délelőtti 11 órája határidőül kitüzetik és ahoz a venni szándékozók ezennel oly megjegyzéssel hivatnak meg, hogy az érintett ingóságok az 1881. évi LX. t.-c. 107. és 108. §-ai értelmében készpénzfizetés mellett, a legtöbbet Ígérőnek, szükség esetén becsáron alul is el fognak adatni. Amennyiben az elárverezendő ingóságokat mások is le- és felülfoglaltatták és azokra kielégítési jogot nyertek volna, ezen árverés az 1881. évi LX. t.-c. 102. § értelmében ezek javára is elrendeltetik. Kelt Nagysomkuton, 1908. évi december hó 15-én, Gámentsy János, kir. bir. végrehajtó.
