Nagybánya, 1908 (6. évfolyam, 27-53. szám)
1908-12-10 / 50. szám
1908. deczember 10. 3 Rakéták. — A Mikulás. — A Mikulásnak vége van már, A Mikulás bohó rege . . . Eltűnt, miként a czigarettfüst És eltűnt ábrándunk vele. Ki hinné ma álomvilágát, A sors mindennek gödröt ás .. . Csengésen nem térsz már be hozzánk, Szegény megvénült Mikulás! Aranydió helyt, min talán még Egy-egy ábránd teremne meg : Ezernyi kint emésztve égnek Köröttünk az arany hegyek! Kern a poezis fö manapság, Inkább egy szabad kutatás . . . Manó lett im szegény, belőled, S nem tündér: görnyedt Mikulás! Czipó'nk hiába már kitennők Sejtelmes hittel, félve is . . . Legfeljebb sárral, nem gyümölcsösei Töltené meg a — nemezis! Ki hinne még, ki bízna benned, A felvilágosult Tamás: Kételkedünk ma mindenekben, Hazug vagy drága Mikulás! Lehet ma Jób, de százezernyi, Szemétdomb lesne rája itt, Kern látod, hogy szidják kaezagva Amit a biblia tanít ? Bearanyozni minden átkot A pénz kívül mi tudna más? Jó, hogy már téged is felednek Szegény, bolondos Mikulás ! . . . . . . Csak jönnél vissza l Töltenéd meg Hittel, ábránddal a jelent . , . Ke éreznék, hogy mennyi álom Sorvad, haldoklik idelent . . . Ke lenne ez a törpe élet Bolond, örült marakodás . . . Jó volna most is hinni benned : Te egykor áldott Mikulás! Rikkancs. Mindent tudtam. Azonnal fölmentem az eltévedt leány mamájához. Ott volt ő is. — Keserű kötelességem, hogy mindent kitárjak, asszonyom. Az ön leánykája rossz utón halad ! . . . Itt van kérem a levél . . . Nem értem ugyan, de — nézze csak, bizonyára szerelmi vallomás ... Ez bűn ilyen korbán A háziasszony felpattant. Sohasem felejtem el ezt a jelenetet. Oh milyen ház, milyen család. — Micsoda? Az én lányom 1 Meg hogy rossz utón halad? Szerelmes levéi ? No már ezt nem tűröm. Tudok én is mindent! Alig tette ön be a lábát a házamba, már kaczérkodott a férjemmel ! El akarja csábítani tőlem ? — Én ? De asszonyom, szakítottam félbe. — Hallgasson!’Most én beszélek. El akarja csábítani az uramat. Igen ! Azután a vasúti ismerősének már az első reggelen légyottot ád a kertemben!... Levelet dobat magának s mert a lánykám rajtakapta, most elég vakmerő, hogy ő rá fogja s őt mártja be, az ártatlant! Elmondott mindent a gyermekem ... De most már vége ! Még ma szedje össze a holmiját s ne tegye szerencsétlenné a családunkat... Sírva fakadtam ennyi gonoszságra és sírva hagytam el az önök szép országát. Hazaérve, apám ádáz haraggal, ökleit összeszoritva kiáltott: — Oh, azok az alávalók! Hát te is, te is! Téged is kiszemeltek, mind egykor édesanyádat ? — Anyám ? — Tudd meg, hogy anyádat, ki nevelő volt olt lent, én védelmeztem meg a házigazdája czudarsága ellen. Vendég voltam a háznál és arczulütöttem a gyalázatost. Megverekedtem vele, nyomorékká lettem, de feleségül vettem az ártatlant. Ez volt atyám titka ... Hát nincs okom, hogy rettegjem a magyaroktól ? NAGYBÁNYA HÍREK. Deczember 9. Időjárás. Sirdogdl az ég is. gyászra üt az óra, piros magyar vér hull fehér bosnyák hóra. Mintha csak az vohia pelírva az égen: Nem volt ilyen telünk nekünk réges-régenl Áthelyezés. A m. kir. földmivelésügyi miniszter Kovács Pál m. kir. főerdészt bogarasról hasonminőségben NagyszőlJősre helyezte át. Miniszieri elismerés. A vallás- és közoktatás- ügyi miniszter Baltai János m. kir. erdőmesternek, mint a kapnikbányai alsótelepi állami népiskolák gondnosága volt elnökének a népneveiés iránt való meleg érdeklődéséért és nagy buzgalommal történt ellátásáért a szatmári kir. tan felügyelőség utján legteljesebb elismerését fejezte ki. Mária Congregatio a polgári leányiskolábanAz áli. polgári leányiskolába járó katholikus növendékek f. hó 8-án Szeplőtelen Fogantatás ünnepén alakították meg Mária Congregatioju- j kát. A kedves ünnepélyen, mely teljesen zárt- ! körű volt, előbb Szőke Béla nagybányai plébános tartott fenkölt beszédet a növendékekhez, \ majd a Congregationak lelkészi elöljárója Rokk István hitoktató felolvasta és értelmezte a szabályokat, úgyszintén felolvasta a szatmári püspöki hatóság jóváhagyó levelét. A kis congrega- nisták most letették a hitvallást és a jelöltek fogadalmát s megválasztották hivatalnokaikat. I Praefecta lelt Gábor Hona, assistensek: Rozsos Irénke és Wégh Ida. A Congregatio az első nap, j az első gyűlés kedves emlékeivel oszlott szét ezután. Karácsonyi vásár E héten szombaton d. u. j 5 órakor fogják a Kaszinó olvasótermében ren- : dezendő vásárt megnyitni a nőegyesület fáradt- ! ságot nem ismerő tagjai. A vásárban mindenkit szívesen látunk, legyen az akár vevő, akár csak szemlélő. Hiszen az ott felhalmozott értékes munkákat megnézni is érdekes. A vásár nyitva van szombaton d. u. 5-től 8 óráig; vasárnap d. e. 10—1-ig, d. u. 2V2—8 óráig; hétfőn úgy, mint vasárnap; hétfőn este 8 órakor lesz a vásár ünnepélyes bezárása. B.dépő-dij 40 fillér, a vá- \ sár tartama alatti 5 napszakra 2 korona. Lesz theasátor, ahol az egyesület tagjai magyaros vendégszeretettel fogják ellátni a vásárló közönséget. Fekete kávé és finom italok. Az el- árusitásban ki van a rendezőség részéről zárva minden zsarolás. Az árak minden tárgyra rá lesznek írva. A vásárló közönség körében érdekes jutalmak lesznek kiosztva. A rendezőség j gondoskodni fog kellemes szórakozásokról is az j estély alkalmával. A nőegyesület elnöksége ne- 1 vében: Kádár Antalné. Szőke Béla. Végzetes szerencsétlenség. Végzetes szerencsétlenség érte Fényes Elek batizi földbirtokost. A napokban szánkán a sárközi-ut mentén levő majorjába akart kimenni s a lovakat maga hajtolta. Útközben a lovak megbokrosodtak és vad futásnak eredlek, úgy. hogy Fényes földbirtokos nem bírta őket megfékezni. Látva a veszedelmet, a szánból úgy a hogy volt, nagy téli bundában kiugrott, de oly szerencsétlenül, hogy ruhájánál fogva fenakadt s a tova iramló szán magával vonszolta. Később a járó-kelők úgy kapták meg az országúton eszméletlenül, vérbefagyva. Fényes földbirtokos az esés s a tova- vonszolás folytán koponyarepedést s három bordatörést szenvedett. Állapota igen válságos. A rokonszenves földbirtokos szerencsétlensége az egész vármegyében nagy részvétet kellett. A Szamos napilap. A Szamos ez. szatmári laptársunk vasárnaptól kezdve politikai napilappá lett s beköszöntőjéből ítélve, úgy látszik a balpártnak lesz orgánuma, mert a koali- czióval sehogyan sincs megelégedve. A lap felelős szerkesztője továbbra is ifj. Litteczky Endre, főszerkesztője dr. Tanődy Endre és főmunkatársa Nagy Vincze. Karácsonyfa. Annak a magasztos, tiszta szeretetnek nevében, melynek jótékony, meleg sugarai e zord téli hidegben, kivált igy a karácsonyi szent ünnepek táján dúsabban áradnak szét a világra, hogy felmelegitsék a didergő embereket, s valóra váltsanak ezernyi édes, naiv gyermekreményt, fordulunk mi is Nagybánya jószivü közönségéhez, hogy a kőbánya (blidár) telepi állami elemi iskolai szegény gyermekek számára, e lap szerkesztőségébe 1909. január 2-áig küldött pár fillérnyi kegyes adományaikban részt kérjünk e szeretetből. Az adományok, amelyek itt nemcsak a humanizmus, hanem a hazaszeretet mélyítésének érdekeit is szolgálandják, hirlapilag fognak nyugtáztatni. Petneházy Paula kőbánya-telepi áll. el. isk. tanítónő. — Szerkesztőségünk a gyűjtést 2 koronával nyitja meg. Vármegyei közgyűlés Szatmárvármegye törvényhatósága f. hó 23-án közgyűlést tart. E közgyűlés fogja tárgyalni városunknak közgyü- lésileg ma elfogadott 1909. évi költségvetési előirányzatát is. Miniszteri jóváhagyás. A m. kir. belügyminiszter jóváhagyta Nagybánya sz. kir. r. t. városnak az állami elemi iskolák építésére felvett 500.000 koronás kölcsönügyét. Felvilágosításul. A uőegyesület elnöksége csak az olyan hírlapi közleményekért vállal felelősséget, amelyek alá az elnökség neve alá van írva. Kádár Antalné, Szőke Béla. Karakterisztikus beállítás és anatómia ismerete nélkül nem létezik jó és tökéletes arcz- kép. Aki összehasonlítást akar Kováis Elek és III. Márta kisasszony areza olyan fehér lett újra, mint a krisantém, melyet kezében tartott s mellyel most negédesen felém csapott. A régi emlék ismét haragra lobbantotta. Rá néztem s ha már elbeszélése alatt minduntalan fel akartam kiáltani a meglepetésektől, most többé nem bírtam magamba fojtani a szót : — Szent Isten ! Hát van sors, van végzet? Van csoda? Ha tudná Márta, ha tudná! — De mit ? — Ön elhallgatta a városka nevét. Elhallgatta a családot is. — Kérem, nem vagyok gyöngédtelen. — Nos hát, ismerem az ön különös háziasszonyát, a volt házigazdáját és a furcsa növendékét . . . — Ott volt ön is abban a fészekben ? — Az a fészek a szülővárosom ! Nagy Komlód, igen! S a feketebajuszu, hóditó ur, Jármay Domokos. a nagybátyám! Az a majomszeretettel megáldott anya az én nagynéném ... és a koraérett leányka . .. — Paula! — vetette közbe Márta riadtan. — Az én kis unokahugom. Szegény Márta majd elájult erre a rettentő fölfedezésre, alig bírtam lecsillapítani . . . — Sohse ijedjen meg. Még akkor sem, ha még ma találkozni fog velük, mert megérkeztek ők is. Itt töltik a nyarat . .. — Ah, akkor én menekülök, Linzig meg sem állok ! — Na persze! — S az a fiatalember! Az ön hasonmása! Az utilársam ... A leveles kő dobója ott a fal mellett ... Ez senki más, mint ön. Most már hiába tagadná ... Oh Istenem 1 Istenem! Már könybe lábadlak a szemei ... Én azonban hamar készen voltam a csellel. Óh ártatlan csel és felsóhajtottam: »Jámbor hazugság, szemfüllentés, most segítsetek!« Csak egy pillanatig tartott, amig nagyot gondoltam és merészet ... A szivem remegett és néztem, néztem a bájos német leányt. És elszántan vetettemel a kockát: bármint fordul is. — Márta kisasszony! Hát most is azt hiszi, hogy az a levél Paulának szólt, hát nem érzi, hogy önnek akartam életjelt adni magamról?... Hisz én voltam a vasúti ismerős, a halgatag uti- társ! Együtt ültünk a vonaton Budapesttől Nagykomlódik . . . Már akkor megszerettem . . . Nem is tudtam, hogy német, s azért Írtam magyarul. — Nekem szólt az áthajitott levél? Vakmerőén vágtam oda: — Hát persze, hogy Önnek! — Akkor hát ártatlan Paula ? — Már férjhez is ment — máshoz — .. . sietett ! — S az anyját hiába vádoltam. — Nagynéném igazat mondott, amikor védte Paulát, kitalálta, hogy én — Önt ostromlom . . . — ügy hát a magyarok . . . — Mégsem olyan gonoszak . . . Győződjék meg és legyen a feleségem! . . . IV. Márta kisasszony még csak mennyasszony. És erősen tanul magyarul, a mi apjának, az osztrák exkapitánynak, sehogysem fér a fejébe. Az bizonyos, hogy egy ellenségünkkel kevesebb van már. Prém József.
