Nagybánya, 1908 (6. évfolyam, 27-53. szám)
1908-10-29 / 44. szám
4 NAGYBÁNYA 1908. október 29. ret teljesen betöltő közönségnek, s egész tudását beleadva szerepében minden tekintetben intellektuális művészetet nyújtott. Jutalomjátékául a Vetélytárs czimü s irodalmilag előnyösen ismert közép drámát választotta. A közönség mindvégig nagy figyelemmel vigyázta ragyogó tehetségét s számtalanszor hívta a függönyök elé egy-egy hatásos jelenete után. A férfi szereplők közül ki kell emelnünk Sziklait, ki nem neki való szerepében is jól megállotta a helyét s Ungvárit ki szintén derekas munkát végzett. A hölgyek közül ez alkalommal láttuk Benes Honát, tehetségének és tudásának megfelelő szerepben. A szobrász feleségét játszotta s egy kiforrott, kész művészi alakítást adott. A bájos Báródi Kató hálátlan szerepében is kedves és ügyes volt. Az ő művészetéhez, ha szerepe csak egy szóból is áll, kétség nem fér. Kedden János vitézt újították fel zsúfolt ház előtt. Leghatalmasabb sikert Halmos aratott, a ki ez este Bagó szerepében önmagát multa felül. Finom érzéssel, művészetének teljességével játszott s érczes hangja is az érzelmesség minden fokát rezegtette. A frenetikus tetszéssel fogadott énekéhez méltóan idomult kiváló alakítása is. A többi szereplő ismert művészetével érdemelte meg a kitörő tapsviharokat. Szerdán Sziklai Jenő jutalomjátéka, a »Postás fiú és a húga,« csütörtökön pedig bucsuelőadásul nagy kabarét lesz. Ezzel az idei szinizeszon befejeződött s mielőtt letennénk a tollat, mondjunk egy pár búcsúztató szót a meghalni készülő rovathoz, s egy Istenhozzádot ennek a lelkes bohémvérü müvészcsapatnak s egy köszönő szót a gárda jeles kapitányának, a derék Krémer direktornak. A viszontlátásra a nyáron, a felépítendő arénában ! Rakéták. — A. hölgy. — Hallatlan, vad csapásolc érnek És megborzaszt szörnyen a kín, Fogytán az üdvnek hirdetője, Az átkozott, jó nikotin. Havanna, sztambul és a szultán, Akad ugyan épen elég, De más tekintetben kegyetlen Az áldott dohányjövedék. Mit a kolera, bármi járvány, Jogczim-e az, hogy eltemet, — Nesztek ! Faljatok! Hogy meg ne dögöljetek éhen! — Komisz ember vagy, Pista! Fedi az asszony szelíden. — Az’ mégis lehúzod a csizmámat, ha komisz vagyok is. Az asszony engedelmesen lát neki, hogy lehúzza, mig a részeg férfi nagy kényelmesen végigdől az ágyon. — Mégis ur az ur, pokolba is — morogja mámorosán fél álomban — ez aszongya, hogy komisz ember vagyok, de azért lehúzza a cziz mámat, az a másik meg nem húzta le de aszongya, hogy csókolni való aranyos legény vagyok! Bután vigyorog is hozzá s úgy folytatya: — Bizony aszonta. oszt* meg is csókolt nem csak mondta. Az nem olyan ám mint te. Te mindig aszondod, hogy érzed rajtam a pálinkát, az meg sohse érzi. Nem ám! külömb fehércseléd az, mint te hékám! — Kiről beszélsz? Hol voltál? — kiált rá az asszony s gyönge karjaival, melyekbe erőt kölcsönöz az indulat, felrázza az urát az ágyról: — Ki az, aki különb, mint én ? Ki az a nyomorult, aki a szeretőd ? Hol jártál ? Kinél ? A részeg ember feltápászkodik, de az asz- szony vissza löki az ágyra: — Egy tapodtat se engedlek! Gyalázatos gazember! — Te, megöllek ! — hörgi rekedten, eressz el! De hölgyek nélkül ledarálni Nehéz fátum: az életet. Egy ezigarett kell, hogy a füstje Illanjon el, mint annyi baj: Mert nikotinba öltözötten A könyt elűzi a kaozaj! Mint gyermekét gondos szülője, ügy őrzi manap a trafik, Egy hölgyért álmatag bejárom Az utczát sokszor hajnalig Egy hölgyikéért, mely szelíden Tapad ajkamra, mint a hit, És karcsúsága elriasztja, Az ősz borongás álmait. Java kenyerem már megettem, De megborzaszt ez esemény, Ez ádaszerü, ünnepélyes, Az az: egy szörnyű rémregény! Nincs hölgy : a pincér hangja csuklik, Nincs hölgy: a pikkoló zokog, Hölgy nélkül oh ez árva föld is Sokkal mélázóbban forog. Lecsap a hervadás a tájra És hődbe szürkül át a völgy, Mert elrejtőzött a világtól A füstölgő, az enyhe hölgy. Azok az édes, drága lények, Kik jóban-roszban mentorunk: Kikről, mi kár, megyszámozottan És nem dobozként álmodunk! Oh, hogyha egyszer, ép csak egyszer Repülne vissza annyi csak, Amennyi nikotinra vágynak Tüdőmben az oldalfalak. Egy üdvrivalgás által zúgná A bányai piaczteret, S Harácsekhez repülne bizton Sok édes, áldott üzenet. De igy hölgy nélkül roskadozva Minden reményünk porba hull, S kezünkben a sztambul, a szultán Remegve, lassan megfakul. És biztosan a földtekének A vége gyorsan közeleg . . . Mert hölgy nélkül, ez bölcs igazság, Nem él, nem élhet senki meg. Rilclcsnea. HÍREK. Október 28. Személyi hírek. Dr. Mákray Mihály polgármester hivatalos utazásából Budapestről városunkba visszaérkezett. — Bodnár György, Szatmárvármegye kir. tan- felügyelője városunkban tartózkodott. — Martiny István kir. bányatanácsos szabadságidejéről visszatért. Takács Mihály ünneplése. Városunk genialis művészének Takács Mihálynak, az operaház kitűnő tagjának tiszteletére huszonötéves művészi jubileuma alkalmával a Royal-szálló nagytermében e hó 26-án este társasvacsorát rendeztek, ahol a művészt a legnagyobb szeretettel ünnepelték. Uj lelkész. A pelei református egyházközség református hitközségünk eltávozott, közkedveltségnek örvendő segédlelkészét, Boronkay Bélát választotta meg lelkipásztorává. A szónoki képességéről előnyösen ismert ifjú megérdemelt haladása, ki városunkban mint az »Ifjúsági kör« elnöke is érdemeket szerzett — bizonyára osztatlan megelégedéssel találkozik. Zeneművészeink Mármarosszigeten. Mint értesülünk, Ábrahám Mariska zongoraművésznő, Schönherr Sándor a kitűnő hegedüjátékos és Ábrahám Endre november elsején Mármarosszigeten rendezendő hangversenyen való közreműködésre meghívót kaptak, a honnan előreláthatólag újabb dicsőséggel térnek vissza művészetüket önzetlenül megbecsülő városukba. Emlékünnep. A reformáczió emlékünnepe szombaton, d. e. 9 órakor folyik le az ág. h. ev. templomban, a hol a protestáns növendékek is megjelennek. Az istentiszteletet ifjúsági ünne. pély követi. Városok kongresszusa. A rendezett tanácsú városok hétfőn, e hó 26-án tartották országos kongresszusokat a Váczi-utczai uj városháza dísztermében. Ugyanakkor lesz Budapesten a polgármesterek országos egyesületének megalakulása is. Jegyzők gyűlése. A »Szatmármegyei községi és körjegyzők egyesülete« október 31-én Nagykárolyban közgyűlést tart. hogy dulakodjék legalább vele, hogy végezhessén legalább ébren lévő emberrel. De az alvó nem ébred. Elereszti, az visszaesik, szinte élettelenül. A szegény asszony egész testében remegve áll mellette, halántékán csak úgy kalapálnak az erek; agyában őrült gondolatok kergetik egymást s szeme előtt csak egy vágy lebeg: megölni ezt a gazembert! Egy lépést tett az asztal felé, kinyújtotta kezét a kenyérvágó kés után. És e pillanatban egész világosan áll előtte, hogy neki joga van megölni ezt az embert. A boszura vágyó vadállat arca volt már akkor az a sápadt, szenvedő arc. Ujjai görcsösen szorították össze a kés csont nyelvét, tekintete vadul felvillogott, még egy pillanat s a kést bedöfi az alvó ember szivébe. Ekkor megszólalt az egyik kis fiú, felülve az ágyban s rámutatva az asztalon heverő kenyérdarabra, mely kiesett a csomagból: — Mama kenyér! Apa hozottl Apa jó; az Istenke is jó, meghallgatott. A nő megrázkodott, mint a kit hirtelen valami rossz álmából felébresztenek, s azután odalépett a asztalhoz, szelt a kenyérből s odavitte a fiainak: — Apátok hozta! Szeressétek az apátokat, ö szerzi a kenyereteket, a kenyerünket... Vévtessy Gyula. rafia® Sirolin Emeli- ax étvágyai és a testsúlyt, megszüli» teti a köhögést, váladékot, éjjeli Izzadtat. Tüdőbetegségek, hurutek, szamárköhögés, skrofulozis. influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kinálnak, kérjen mindenkor „Boche“ eredeti csomagolást. F. Röefee & €o. Basel (Srtjc) „Rocké'* Kapható orvosi rendeletre a gyógyszertárak» bao. — Arí Ovegeaklot 4.— korona Mikor azután látja, hogy az asszony nem tágit. a részeges logikátlan logikájával kérlelni kezd: — Nó ne haragudj, Trézsikém! Eressz el! Csak téged szeretlek! — Nem eresztlek ! Leszámolunk ! Hol voltál ? — Hol voltam ? Nó csak kiabálj, azt is megmondom. Elmondok szép sorjában mindent, de most álmos vagyok, hagyj aludni! Hátrahanyatlik, szeme lecsukódik s aludni akarna, de az asszony nem engedi, — Nem alhatsz addig! Mindent akarok tudni. Aztán majd alhatsz — nagyon sokáig — mindig. A részeg ember félálomban feleige t: — Mindig? Mindig nem akarok. Csak holnap délig ! No, hagy alugyam. — Le nem hunyod addig a szemed, amig nem beszélsz. Azután, akár fel se nyisd többet ! Hol jártál ? Kinél voltál ? — Akarod tudni ? — kérdezte buta mosolygással, leragadni készülő szemét alig bírva nyitva tartani — Akarod ? Hát Dininél. Az ám nem olyan könnyzacskó, mint tel Nem is sovány ; kövér, oszt mindig nevet. Nagyot csettint a nyelvével, azután végigdől az ágyon, a szeme lecsukódik, az álom erőt vesz rajta. Az asszony megrázza még egyszer, hátha felébredne ! Ébrenlétéből erőt akarna meríteni,
