Nagybánya, 1908 (6. évfolyam, 27-53. szám)
1908-10-22 / 43. szám
2 NAGYBÁNYA 1908. október 22. ellen. A terhek nyomasztó sokasága alatt nyög s arczának véres verejtéke mellett túrja a földel a silány megélhetésért. Ez a paraszt ha kimegy mint *felesleg« nép, családját sem viszi magával, egyedüli czélja a gyűjtés s ha egy kis tőkét összeíakaritolt, azonnal visszatér s kezdi előíród a terhes robotot. Mig a czikkben egy jó darabon át tiltakoznak a nemzetköziség vádja ellen, addig egy helyütt úgy suba alatt elismerik állításunkat s azzal védekeznek, hogy minden nagy eszme nemzetközi, igy a liberalizmus, a szabadság stb. Ez áll, ezt mi is elfogadjuk s mindenben aláírjuk Reviczky Gyulának, a bánatos hangú magyar lírikusnak kijelentését: Általános eszme, érzés Nagy, ha nem is nemzeti. Mert valóban a nagy eszmét, melyek megfogannak minden nemzetiségű ember lelkében s amelyek nagy, általános, az egész emberiség érdekeiért állanak síkra, azok mindig nemzetköziek, eggetemesek. Ám a cionismusról csak nem gondolja a Hatikvah asztaltársaság, bármennyire elfogult szeretettel hódol is neki, hogy az ilyen, az egész emberiség érdekeit felölelő eszme. Csak nem akarják a cionismust az ega- lité, liberté és fraternité, vagy a liberalismussal egy kalap alá vonni ? Ilyet tenni alig is lehetne. Hiszen a cio- nismus nagyon is eltörpülő, kicsinyke kérdés azon, az egész emberiséget lángra lobbantó, világhódító eszmék mellett. Állítottuk, hogy kétféle cionismus van: a központi s a vidéki cionismus. S ez utóbbi, mely főleg humanitárius czélokat tűzött maga elé, egészen más jellegű, mint a központi, mely nemzetközi elveket vall s melynek végső czélja a nagy zsidóország megteremtése. Ennek igazolására közöltük Lázár Bertalan beszédét, mely valóban humanitárius, az elnyomott és üldözött oláhországi és oroszországi zsidók felsegélésének keretei között mozog, de egy szóval sem beszél a nagy zsidó állam megteremtéséről, s arról, hogy a hazai zsidóság »feleslegét« is kikeli telepíteni. A »Hatikvah«. asztaltársaság ez állításunkat is kétségbe vonja, sőt nagy vakmerőséggel azt állítja, hogy Lázár Bertalan épen a központ kiküldöttjének, Beregi beszédének hatása alatt lett cionistává. Erre a válaszunk csak az, hogy Lázár Bertalan előttünk több Ízben kijelentette, hogy nem osztja a Beregi beszédében hangoztatott elveket s igy azon hasonlatát sem Írja alá, mely párhuzamot von a hazai zsidóság s az Amerikába vándorolt magyarság között, mert ő ezt a magyar hazát a magyar zsidók állandó, örökös és nem ideiglenes hazájának tekinti, hol vélni és halni kell.« Ez a férfias, őszinte és hazafias beszéd a leghatározottabb arczul csapása annak a theoriának, melyet a »Hatikvah« vall s mely zsidó »fölöslegről« és annak kitelepítéséről beszél. Lázár Bertalan az ő humanus felfogásában hazát akar teremteni az elnyomott, kiüldözött és hontalan oláhországi és oroszországi zsidóságnak, de nem a magyar zsidók fölöslegének. És ez közte és a központ között a lényeges és át nem hidalható különbség. Ezek után tehát fölösleges is tovább bizonyítanunk, hogy igenis kétféle cionizmus van: vidéki és központi. Bizonyítja ezt helyettünk Lázár Bertalan, a »Hatikvah« asztaltársaságnak ez idő szerint még alelnöke, akiről feltesszük, de hisszük is, hogy előttünk telt férfias és hazafias nyilatkozatait sem visszavonni, sem pedig azokat elmagyarázni nem fogja. Végül kitér e polemikus közlemény azon fejtegetésünkre, hogy a cionizmust fiatal emberek csinálták s ezt súlyos gyanúsításnak nevezi s abban a hídelemben van. hogy e kijelentésnek czélja a »lovagiaskodás« terére vinni az ügyet. Mig egyrészről kategorikusan visszautasítjuk a nekünk imputált s minden alapot nélkülöző insinuátiót s vakmerő gyanúsítást, addig másrészről konstatáljuk azt, hogy a cikk tagadja azt, hogy a cionizmust tényleg fiatal emberek kezdették és más helyütt azzal védekezik, hogy minden nagy eszme megindítói fiatalok voltak. Kétségbe vonja végül a »Hatikvah« asztal- társaság, hogy a cionismus utópisztikus volna. Erre nézve csak annyit mondhatunk, hogy a nekünk elolvasásra ajánlott könyvek helyett vegyék meg ők s olvassák át figyelemmel az »Izraelita Irodalmi Társaság« kiadásában megjelent s a nagytudományu Flesch Ármin kecskeméti főrabbi tollából származó czikket, mely a zsidóságról és a cionismusról szól, hogy igen is a cionismus utópisztikus eszme, mert semmi komoly alappal nem bir, miután a zsidóság nem államalkotásra alkalmas faj, mint azt a történelmi hagyományok mutatják s ahányszor csak megkisérlették a múltban is a zsidó állam megteremtését, az mindig meddő és sikertelen maradt. Ebben Flesch szerint az Isten kezét kell látni, tehát a cionismus a hű vallásossággal nem egyeztethető össze. Konstatáljuk azt, hogy a Hatikvah cionista asztaltársaság által k'^dott közlemény előző czikkünkben állított és bebizonyított kijelentéseinket, nevezetesen, hogy a cionismus fajpolitikai tendencziáju, nemzetközi mozgalom, mely nem egyeztethető össze a mai államok alapját képező nemzeti eszme felfogással s végül hogy nem összeférhető a hű vallásossággal s a zsidó nép hagyományaival, semmivel sem volt képes megingatni, mert mig egyrészről tagadta állításainkat, addig másrészről egyenkint elismerte azokat s védekezni igyekezett ellenük olyképen, hogy bizonyítani próbálta más nagy, az emberiséget egészen átölelő eszmékkel a nemzetköziséget, amit mi sem vonunk kétségbe, mert hisz az természetes is, de tagadjuk, hogy a cionismus is ilyen nagy, az egész emberiséget átölelő eszme volna. Mi ismételten hangoztatjuk, hogy nem csodálkoznánk azon, ha a cionismus eszméjét a legexponáltabb helyzetben levő antiszemiták hirdetnék, mert hisz e két eszme és pártállás csaknem rokon egymással, de figyelmeztetjük s nem tudjuk eléggé figyelmeztetni a helyesen gondolkozó s történelmi hagyományokkal biró magyar zsidóságot, hogy ne hallgasson a cionista jelszavakra, melyek talán ideig-óráig tetszők, de alapjában károsak s csak arra alkalmasak, hogy vele önmaguk alatt ingassák meg a talajt l Csak egy virágszálat. — Felhívás a jó szivekhez. — Virágokkal ékeskedik nemsokára a temető. Kegyeletes szivek viszik el kedveseik sírjára koszorúikat s odakint a temetőben megtisztult szép emlékek szállanak az elköltözött felé, a kinek sírjában nyugalmat, az élőknek sajgó bánatukra enyhülést kérnek az ég Urától. A József Kir. Herczeg Szanatórium Egyesület a halottakra való kegyeletes emlékezés e tiszta, fenkölt hangulatából egy kis részt kér juttatni a halál jegyeseinek, a tüdőbetegeknek. A halott nevében, akinek sírja koszorúval éke- sedik majd — csak egy virágszálat kér a halál pitvarában levők élete megmentésére. Közel 80,000 ember hal meg évente hazánkban tüdővészben, ebben a borzalmas pusztító betegségben. Legalább a felének az életét megmentheti a társadalom részvéte. És maga az egyesület is ezreknek Ígéri visszaadni az életét, ha mindenki, a ki e napokban koszorút vesz, csak egy virágszállal kevesebbet köt koszorújába s ezt az egy virágszál árát az egyesületnek felküldi. Morituri vos salutant. A haldoklók szólítanak. Legyen a sírok koszorúja egy virágszállal egyszerűbb; égjen egy mécscsel a sírokon kevesebb és ennek árából ki fog gyűlni egy pislogó élet. Esd ve kér az egyesület minden jó szivet, váltsa meg mindenki ezt a szent vámot nemzete dicsőségére, özvegyeknek, ügyefogyottak- nak könnyei fölszáritására. A ki ezt megteszi, a kinek szivében az irgalom érzete fölfakad: annak halottja tudni fog arról. Kegyeletünk szent, megtisztult, nemes tanúsítása lesz, a ki egy ujonan létesítendő szegénysorsu tüdőbetegeket gyógyító népsza-^- natóriumnak építési tőkéje gyarapítására halottak napja alkalmából adományát eljuttatja. Ezt kéri az egyesület bizó hittel és reménységgel. Városunkban a városi tanács felkérésére a gyűjtést dr. Kádár Antalné, a humanitárius Teljes tiz napon át mérlegelte, fontolgatta, hánytorgatta jobbra-balra magában a kérdést mindaddig, amig végtére víziói nem támadtak és hallucinálni nem kezdett: — Kip-kop... kip-kop. Most kopogtatja a szobában a halálos Ítéletet az írógép. Megrögzöttt, vérbeli kényur volt, és inkább megőrült, semhogy rá tudta volna magát szánni, hogy alkotmányt adjon a népének. Ilyen az igazi czár. Pacsov is megborzadva látta, hogy őrülttel van dolga és sokért nem adta volna, ha akárhol másutt, csak ne a cár szobájában érezte volna magát. Hirtelen mentő eszméje támadt. Mielőtt előbbi szavaira a cár megtalálta volna a választ, szaporán, mintha csak valamire felelne, folytatta a mondókáját: — Különben pedig Felséged parancsára tüstént értesítem a testőrség parancsnokát, hogy tiltott írógép kopog a szobában. — Az én parancsomra ? csodálkozott Vladimir, mert első perczben nem emlékezett vissza a parancsra, amit nem is mondott. A következő pillanatban azonban, befolyásolható állapota révén már maga is azt hitte, hogy ezt a parancsot adta a tisztnek, és visszahúzódva Íróasztala mögé a karosszékbe, kegyesen intett: — Helyes, Pacsov, eredj! Csakhamar futótűzként terjedt el először az udvarnál, azután pedig egész Pétervárott, hogy Vladimir cár megőrült. Az udvarnál, ahol bizonyosak voltak a dologban, csak suttogtak felőle, a városban, ahol minden hivatalos felvilágosítást megtagadtak és mindent makacsul czá- foltak, hangosan tárgyalták a szenzácziós politikai eseményt. A forradalmi bizottság titkos ülésező helyén, egy eldugott hónapos szobában, hidegvérrel fogadták a nagy újságot. — Ha Vladimir megőrült, akkor nem Vladimir, hanem Péter ur fog meghalni a zsarnoki széken. Aztán, mintha mi sem történt volna, csöndben hozzáfogtak egy uj kiáltvány megfogalmazásához, amelyben figyelmeztetik a népet, hogy az uj czárral szemben legyen mindaddig tartózkodó, amig az alkotmány kérdésében szint nem vall. Ha megadja az alkotmányt, akkor éljen az atyuska, ha továbbra is abszolutizmust akar, vesszen el. Egyszerre csak távoli robbanás zaja rázta meg a szoba ablakát. A bizottság tagjai felugrottak a helyükről. — Merénylet! Hogyan ? Mára senki ellen sem adtunk ki halálos ítéletet! — Valami műkedvelő lehetettjegyezte meg fagyos mosolylyal az asztalvégen Merinoff, a forradalmi bizottság feje és vezére, akinek nagy felsőbbsége első tekintetre meglátszott a többiek fölött. Mindig belekontárkodnak a dolgunkba. Nemsokára ismerős léptek kopogtak a folyosóról. — Itthon van a szakácsnő? kérdezte kívülről egy női hang. Ez volt a jelszó a bebo- csájtásra. Kinyitották az ajtót és Olga lépett be, a bizottság legkülömb vizslája. Kissé izgatottan „BITUMINA“ tiszta bitumonböl készített valódi aszfált-tetőlemez, tartós, tűzbiztos, szagtalan, kátrányozást vagy egyéb mázolást nem igénylő „Bituminá“-vaf fedett tető bemeszelve szép fehér marad és kitűnő védelmet nyújt a nap melege ellen. = .BlIlMltíft“ ífiji ZSindBlyíei álíeilflSÉre is llilíálon aiftaimss. Csakis védjegygyei ellátott tekercseket fogadjunk el. Gyári főraktár Nagybánya és vidéke részére: Harácsek Vilmos Utódai nagykereskedésében Nagybányán.
