Nagybánya, 1908 (6. évfolyam, 27-53. szám)
1908-10-15 / 42. szám
2 NAGYBÁNYA 1908. október 15. Az ifjúsági kör gyászünnepélye. Az idei október hatodika széles Magyar- országon feltűnő nagy csendben tűnt el. Pedig az a nemzet, aki nem tudja nagyjai emlékét megbecsülni, veszendőben van. És ha ebből következtetnünk kellene a magyarság sorsára, bizony szomorú jövendő elé néznénk. Azt természetesnek találjuk, hogy sokan Dem szívesen emlékeznek vissza erre az évfordulóra. A nemzet gyötrelmes kálváriája talán lelkiismeretbeli furdalásokat is okoz annyi év után ... Nem nagy idő. Alig hatvan éve annak, hogy ez a nagy tragédia lejátszódott. Mi az, hatvan esztendő egy nemzet életében? Porszem, semmiség. Es mégis akkora változást hozott volna a szivekbe ? A lakájok elfelejtik, elfelejtették. Vannak közöttük fényes történelmi nevek viselői, akiknek ősei talán ott küzdöttek a komáromi sán- czok alatt. Ezeknek a gyászmagyarkáknak emlékezőtehetsége bámulatosan gyöngül. De a nép, az istenadta nép, aki nehezebben tanul, de nehezebben is felejt, mégis tudja, hogy mi a magyarnak október hatodika és ha vannak is, akik ki szeretnék törülni milliók emlékezetéből e napot, mert talán holmi aranykereszteknek, meg tanácsosságnak útját állja: a nemzet zöme azért mégis csak le fog borulni az aradi vesztőhelyen, áldva a vértanuk emlékezetét és átkozva a bakót, mely az anyától gyermekét, a fiútól apját, a hitvestől a férjét elrabolta. Nagy Magyarország október hatodikén csak elvétve, egy pár lelkes magyar városban emlékezett meg porladó hőseinkről... és ez évről- évre igy megy. Mindig több lesz a feledés moha a besüppedt sirhantokon és mindig kevesebb sóhajt hordoz reájuk a bús, őszi szél... Egy könyre, egy sóhajra pedig legalább is méltók ők a hősök, a vértanúk . .. A nagybányai Ifjúsági Kör is kegyeletes szívvel, izzó hazafiságtól lobigó lélekkel gyújtotta meg az emlékezés fák váját október hó 11 -én, vasárnap délelőtt a Kaszinó nagytermében. Elfogódott a toll is, mikor arról ad hirt, hogy a közönség nem érdeklődött olyan arányban a megható gyászünnepély iránt, mint amilyen zsúfoltság jellemezte a kabarét előadást. Nem a gúny lappang e sorok mögött, csak valami elfojtott keserűség. Különösen a hatóságok és hivatalok képviselői jelentek meg gyér számmal a nagy naphoz méltó gyászmatiné műsorának meghallgatására. De a megjelentek szinte áhitatos csenddel j hallgatták végig a dalárda magasztos énekét, ami örök nemzeti imádságunkat, a Himnuszt. A szatmári diadal után először volt alkalmunk a dalárda művészi képességeiről meggyőződni és a közönség is bizonyára magáévá teszi nézetünket, hogy a Szánthő Dezső karmester zenei vezetése alatt működő egyesület valamennyi tagja hivatása magaslatán áll. Minden izében lelkes, igaz magyarok gárdája, akik a magyar dalnak dicsőséget szereztek és fognak is szerezni. A kitűnő összhangban, szivetrenditő érzéssel előadott Himnuszt a közönség lelkesen megtapsolta. Ép oly melegséggel és elismeréssel honorálták dr. Kiss Rezső megnyitó beszédét. Rövid, de tömör prológusában felidézte a bősök szellemét ; hévvel és tűzzel előadott szónoklata, melyhez a meggyőző erejű előadás is járult, kiváló hatással találkozott. Buzdított és lelkesített avval az erővel, amely csak az igazi érzés és hazafiság méhében foganhat meg. Tapsvihar köszönte meg a szép és finoman kidolgozott megnyitó beszédet. Majd Fliesz Henrik, lapunk s. szerkesztője adta elő nagy tetszés mellett lapunk mai tárcza- rovatában közölt s ez alkalomra irt költői szépségekben gazdag ódáját. Az ódát a közönség zajos óváczióval jutalmazta meg. Kiemelkedő része volt a gyászünnepélynek Szabó Lajos róm. kath. segédlelkész szónoklata. Kitűnt úgy az anyag biztos tömöritésével, mint annak meggyőző erejű előadásával. Behízelgő hangja, melyen az érzelmek ezerszinü skáláját képes megszólaltatni, szinte megdöbbentő csendben áradt a teremben szét s a hallgatóság előtt élethűen megelevenedett az a szomorú nap, mikor az ármány legszörnyübb gaztettét követte el. Kitűnő szónoki képességével, de keresetlen szavakkal előadott ünnepi szónoklata valódi apothesise volt az igaz hazaszeretetnek. Gyújtó szavai mindenek szivét megdobogtatták, lemondó, szomorú zsolozsmái mindenek szemébe könnyet csaltak. A szónokot a megérdemelt, lelkes óvácziókban részesítették. Mint a műsor utolsó pontját, a dalárda adta elő hatalmas erével, megrázó, lendületes, megindító hangon a Szózatot. A hatásos összhang és kiváló hangszinezés valóban művészi színvonalra helyezte a darab előadását. Végül Stoll Béla, a Kaszinó agilis és nemes elnöke köszönetét mondott az Ifjúsági Körnek a megható és felemelő gyászünnepélyért. Örömmel látjuk az Ifjúsági Kör hazafias működését. S ha van is valami kifogásolni való, az csupán a túlságos hosszú időközökben való fellépése. Színház. Ez a rovat, melytől néha a színigazgatónak is, de leginkább a színésznők és színészek háta olyan Leyden-palaczk-féle ütéseket szenved, hallatlanul rossz hangulatban Íródik. Ez a rovat, mondjuk meg őszintén, krakélereskedni szokott. Megkritizálni a primadonna pupilláit, a direktor kivasalt czilinderét, a komikus félszeg- ségét és a koloralur énekesnő merényletét, a felső »c« és »cis« ellen irányuló!. Ebben a rovatban roszakaratu emberek egész tábora lappang alattomban és lesik, mint a panem nostrumot: miúton, mimódon fedezzenek fel csak egy hajszálnyi eltérést az iránytűn s jelentsék be az országos meteorologiai intézet színészed albizottságának, hogy Krémer földremegtetően rósz előadásokkal csikarja ki a publikum keserves pénzét; hogy Jakabfy, Galgóczy, no meg a szép Ladányi se énekelni, se játszani nem tudnak és Fesleticli gróf valóban egy követ fútt evvel a gárdával, mikor Nagybányára ereszté. De mindhiába ! A legrosz- szabb rossz akarattal serczeg a toll ezen a hasábon ; erőlködik, mint a Beketov-czirkusz erőművésze, szimatol, mint egy irodalmi vizsla, — de semmit sem talál, senkit sem tud legyőzni. Miért is a kritikus szerepe nem a megbocsátásé, de a legyőződé. Mert ennek a szörnyen gyér hajfürtü, de megdöbbentően hatalmas diplomata Krémernek ragyog az ég, ragyog az éj is. Ez az ember hódit. Nagyobb szerencséje van, mint a Török A. és társa valamennyi üzletfeleinek. A művészet igazi bankárja, aki a főnyereményeket csak a maga részére huzatja ki, de azért a közönségnek is megmarad a haszna. Ha nem is gyarapodik utóbbi aranyokkal, de sok üdvös tanulsággal, sok-sok kellemes emlékkel, sok-sok hangulattal bizonyosan. Az elmúlt hét színházi eseményeit csak az elfogultság bélyegezheti meg. Krémer neve is elég biztosíték arra, hogy bizony a már élete delén átugrott direktor nem járat a nagybányaiakkal októberben áprilist. És a közönség meg is szerette ezt az aranyos szivü, örök bohém, de kötelességtudó, lelkiismeretes igazgatót. A pártolás most már nem hiányzik, habár az úri körök nem igen melegedtek még eddig fel. Pedig ez elfogultság a művészettel szemben kissé komikus. Szerdán, e hó 7-én Molnár Ferencz vig- játéka »Az Ördög«jelent meg a színpadon. Egy igazi, mondhatni úri ördögöt láttunk. Vidor az; est ünnepeltje. Ötletes, de azért eléggé diszkrét szellem, de sohasem frivol. Gunyoros, de sohasem sérti meg a jó ízlést. Minden idegszála Luczifernek volt szentelve. Alakítását akárhullatott a Földközi tengerbe, amikor a hatalmas gőzös Afrika felé röpítette, s amikor spanyolföldre lépett, az arczszine már visszanyerte régi üde- ségét. Nizzában már mosolygott, amikor pedig haza érkezett, szebb volt mint valaha. Egyenesen a birtokára utazott. A családi kripta ajtajában, férje oszladozó teteme fölött rövid imát mondott, azután végig sétált a kertben, a hol éppen rózsákat nyesegetett a kertész. A báróné néhány pillanatig szótlanul nézte a hü szolgát. Azután hirtelen ezt kérdezte : — Mi történt Amorette-tel ? — Le kellett volna bunkózni, méltóságos asszony, azt a bestiát, de hát... nem kaptunk rá engedelmet ... Ott van az istállóban . .. ügy- tudom, hogy a szomszéd birtokos alkuszik rá . . . — Ki az ? — Szentjóbi nagyságos ur. Hogy nem félti a bőrét ettől az állattól!. .. — Legjobb is lesz, ha eladjuk. Nem akarom többé látni azt az állatot I — tette hozzá halkan a báróné. Rövid csend következett. Az emlékek árnyéka suhant végig nesztelenül és komoran a kert fái között. — Mondja meg az ispánnak, hogy adja el azt a lovat ... — mondotta végre a báróné és lassú léptekkel fölment a kastélyba. Másnap Amorette már a Szentjóbié volt, a szomszéd uradalom fiatal uráé, aki a terjedelmes birtokot röviddel azelőtt örökölte a nagybátyjától. Szentjóbi attasé volt a párisi nagykövetségen, amikor hírét vette a nagybátyja halálának. A testamentum őt tette meg általános örökösévé. Szívesen szakított addigi pályájával, amelylyel kezdettől fogva nem nagyon szimpatizált. Amikor Amorettet uj otthonába vezették, Szentjóbi gyönyörűséggel nézte a tüzes állatot. Másnap reggel már fölnyergeltette és útnak indult vele a sárréti erdő felé. Lassan ügetett, a virágzó, illatos ákáczok alatt a Szűz Mária szobráig. Ott ketté vált az ut. Szentjóbi balra nógatta a lovát, de hiába, a makranczos állat jobbra tartott. Ostorcsapás, sarkantyuzás hiábavaló volt. Amorette nem tágított. Végre is a gazdája volt kénytelen engedni. Amorette tehát jobbra vitte a gazdáját; búzaföldeken, kukoriczán keresztül vágtatott, majd letért az országutra, még egy-kettőt kanyarodott s néhány perez múlva megállóit a Gsorbay-kastély rácsos kerítése előtt. Szentjóbi idegenül nézett szét. Majd rövi- debbre fogta a kantárt és az ostorával nagyot húzott a ló büszkén iveit nyakára. Amorette föl- ágoskodott. E pillanatban halk sikoly hangzott a kastély erkélyéről. Szentjóbi csodálatos ügyességgel megfékezte a paripát, s azután kiváncsi szemmel nézett fel az erkélyre. Egy fekete csipkeruha tűnt el az erkély ajtajában. Ideje sem- volt gondolkozni azon, hogy kinek az ajkain rebbent el az aggódó sikoltás, amikor megnyílt a kertajtó és egy inas lépett ki rajta. — A méltóságos asszony kéreti a nagyságos urat, tessék vigyázni azzal a lóval, mert nagyon szeszélyes és szilaj. Szentjóbi leszállt a lóról. — Mondd meg Öméltóságának, hogy köszönöm a figyelmeztetést. Aggodalma mélyen meghatott. Azzal kantáron fogta a lovat s elvezette az országúiig ; ott fölült rá és hazalovagolt. Másnap reggel újra nyeregbe ült. Ezúttal szabadjára engedte a lovát. Menjen, a merre akar. Ő maga cigarettára gyújtott és elmerült gondola„BITUMINA“ tiszta bitumonból készített valódi aszfalt-tetőlemez, tartós, tűzbiztos, szagtalan, kátrányozást vagy egyéb mázolást nem igénylő „Bituminá“-val fedett tető bemeszelve szép fehér marad és kitűnő védelmet nyújt a nap melege ellen. = ÍÉJi ZSindelytetíík ÉÍÉSÍÍI! is Hü aUiS. Csakis védjegygyei ellátott tekercseket fogadjunk el. Gyári főraktár Nagybánya és vidéke részére: Harácsek Vilmos Utódai nagykereskedésében Nagybányán.
