Nagybánya, 1908 (6. évfolyam, 1-26. szám)
1908-02-20 / 8. szám
"VI. évfolyam. 1908. fetorvt Ár lió 20. S-ils szám TÁRSADALMI É3S SZÉPIRODALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre l korona, ! Felelős szerkesztő: negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. 1 , Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—í 2 oldalon, j E G L Y MIHÁLY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Erdélyi-ut 22. szám, hova a lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő Üzletében is. A visszavándorlás. Február 19. Csöndes, de meleg szeretettel üdvözöljük visszatérő véreinket. Azokat, akiket valami kegyetlen csáb kerített hatalmába, midőn duzzadó reménvnvel, merész ál- mokkái, égbelöró vágyakkal szakadtak le az édes anya kebeléről, hogy az ügynökök által megteremtett Kánaánnak, de alapjában véve az emberi nyomorúság és siralmak legsivárabb völgyének: Amerikának polgárai legyenek. A csalódás rendszerint visszaadja az eltévelyedett gyermeket édes anyjának. S a számtalan seb borította lélek csak itt tudja meg: mi az édes haza, mi a hazai levegő . . . Különösen a téli idő az, midőn sűrűbb rajokban jönnek vissza Amerikába vándorolt testvéreink. Részint, mert a véglegesen visszatérők rendszerint a telet akarják felhasználni az uj hazai élet előtt egy kis pihenésre, télen akarnak uj birtokot vásárolni, vagy pedig az elhagyott, vagy esetleg újonnan vásárolt birtokon a gazdálkodásba belefogni. Másrészt a téli időt választják a hazajövetelre azok is, akik csak épen hazanéznek, egyrészt mert Amerikában sok gyári üzem télen át megszorítja a munkát, másrészt mert a magyar falvakban pihenni, az emberekkel érintkezni, egyszóval a meglátogatott otthon örömeit élvezni csak télen át lehetséges. A múlt év végén a szokottnál valamivel nagyobb volt a visszavándorlás. Ennek oka az, hogy Amerikában nagy pénzügyi s ezzel kapcsolatosan nagy ipari válság ütött ki a múlt október hóban, mely több irányban mozdította a vissza- vándorlást elő. E hó utolsó két hetében a nép bizalma teljesen megrendült a pénzintézetekben. A new-vorki bankokat úgyszólván utolsó garasuktól is megfosztották a betevők rohamai, úgy, hogy a pénzügy- miniszternek kellett a kincstári készletből több mint kétszázmillió koronát adni a legsürgősebb szükséglet fedezésére, és a bankok végre is csak Európából szerzett pénzen tudták a betevőket kielégíteni. Ugyanez a dolog történt Amerika többi ipari góczpontjain is, melyeknek betéti intézetei főleg a bevándoroltak megtakarításait kezelik. A vagyoni bizonytalanság igen sok embert indított arra, hogy pénzecskéjét kivegye, o hazajöjjön. A mostanáig visszavándoroltak leg- nagvobb része ebből az okból és pénzzel jött haza. Azonban az igazán nagy tömegek még csak ezentúl fognak érkezni főleg olyanokból, akik kiestek a munkából s meggyőződtek róla, hogy nehány hónapig nem is remélhetnek keresetet és ezért félig hajótörötten igyekeznek vissza elhagyott hazájukba. A nép között csodálatos gyorsasággal terjedt el úgy Amerikában, mint Magyarországon a viszonyok változásának hire. Nem véletlenség, hogy mig Amerikába az óriási nagy hajók a fedélközi utasok ezreit hely hiánya miatt a parton hagyják, másrészt a fiumei hajók jó formán üresen vagy pedig csak olyan számú kivándorlóval indulnak útnak, a mely a rendes számnak harmadát-negye- dét teszi. A kormány már több áldásos intézkedést tett a visszavándorlással kapcsolatban. A belügyminiszter körrendeletileg utasította az összes közigazgatási hatóságokat, hogy a népet az amerikai köz- gazdasági viszonyok kedvezőtlen alakulására figyelmeztessék és hogy minden intézkedést megtegyenek a keresetre szoruló visszavándorlók munkával való ellátásra. Ezen felül a földmivelésügvi, kereskedelmi és belügyminiszterek munkás- közvetitő kirendeltségeket állítottak fel Fiúméban, a kassa-oderbergi vasút határszéli góczpontjain és a hamburgi, valamint brémai kikötőben, a melyeken keresztül a visszavándorlók legnagyobb része érkezik. Ehhez az akczióhoz csatlakozik a magyar gazda szövetségnek társadalmi tevékenysége, mely abban áll, hogy a visszavándorlók részére eladó birtokokat közvetít, közli velük a parczellázásra készen álló nagybirtokok vásárlási feltételeit és egyáltalában mindent megtett arra, hogy a visszavándorlókat a föld- spekulánsok körmei közül ki vegye és határt szabjon annak a jelenségnek, hogy a mig némely községben a visszavándorlók a föld árát tízszeresre is felverték A „Nagybánya“ tárczája. Kél szív. A régil Gh mint fakadt csodás melódiákra, Örömbe siklott minden zokogása, Repült az űrben, csapongóit a szárnya, Szerelme volt megannyi ideálja — Megcsókolta a koldust áhítattal, Megáldott volt sejtelmes szent malaszttal, Megtisztult a hit tiszta fényiben A régi, vak szivem! A mostani! Mankón biczeg szegénynek már reménye, Csak könyje van — csak ez a menedéke — A dobogása vád — de ki se hallja — Egy eltévesztett élet vad siralma — A hite: gyűlölet — szeretni nem mer, Az ég fosztotta ki — avagy az ember? Mindegy, hisz úgyse kérdi sohasem Uj, daltalan szivem............ Fliese Henrik. Egy levél. — Irta: Fehér Jenő. — Férj. Féleség. (Egyszerűen bútorozott szoba, középen terített asztal, egy rövid szoknyáju paraszt peszlonka éppen most hozza be a párolgó levest. A férj térdére teríti az asztalkendőt, míg a feleség kitölti a tányérra a levest.) Feleség : Mi újság ? Férj: Semmi különös. Azaz, hogy . . . Feleség : Azaz hogy ? Férj: Ma délből! kaplam egy levelek Feleség: Kitől ? Férj: Kánilzlól, az Albatróz vezérigazgatójától. Nagy ur! Méltóságos ur! Van vagy har- ruinczezer forint évi jövedelme. Feleség. És mit akar? Férj: Azt még nem tudom. Olvasd! Feleség: (Olvassa.) »Tisztelt uram! Szíveskedjék engem a délutáni órákban okvetlenül meglátogatni. Igaz hive . . .* Az aláírást nem tudom elolvasui. Férj: Mondom, hogy Kánitz. A levél felső sarkába oda van nyomtatva a neve: nem látod? Feleség : Ahá! Látom, látom . . . Férj: Nagy uraknál ez úgy szokás. Feleség: Mit akarhat tőled ? Férj: Fogalmam sincs. De hogy hiába nem citál magához, az nyilvánvaló. Elvégre mit akarhat tőlem, szegény ördögtől ez a nagy ur. Gondolkoztam már rajta . . . találgattam jobbra, balra . . . Feleség: Személyesen ismered? Férj: Ismerem. A minap is találkoztam vele az utczán s ő megállított, barátságosan kezet nyújtott és melegen gratulált legutóbb megjelent művemhez. Elolvastam — mondotta — a regényét, és nagyrabecsülöm önt mint Írót, Ezen a téren még nagy sikerek várnak önre. Feleség; És mit feleltél neki? Férj: Megköszöntem az elismerést. Aztán beszélgettem vele egy kissé irodalmi viszonyainkról, amelyek látszólag rendkívül érdekelték, íróink legnagyobb része — mondottam neki szomorúan — megőrli a tehetségét a redakcioná- lis munkában. Ez a produktivitás rovására mégy. Magam is úgy vagyok vele, méltóságos uram. Az ember kábult fővel, agyongyötört idegzettel tér haza a hajnali órákban ... Az újságírás egyenesen ellensége az irodalomnak. Megöli. Szétforgácsolja a tehetségeket. Bármely bureu- munka jobb ennél . . . ő helyeslőleg bólintga- tott a fejével . . .
