Nagybánya, 1908 (6. évfolyam, 1-26. szám)
1908-02-13 / 7. szám
2 1908. február 13. NAGYBÁNYA tika lehet helyes, mely az adott viszonyokkal számolva, a védelemre szorultak érdekeinek szolgálatában nem téveszti szem elől azok érdekét sem, kikkel szemben védelmet kivan nyújtani. Csak az a szociálpolitika lehet helyes, mely érdekeket összeegyeztet, nem pedig érdek- ellentéteket teremt. E szempontokat tartja szem előtt, ez irányelveket követi a jelen törvény- tervezet. Nehéz föladat a gyakran és igen sok vonatkozásban ellentétes érdekeket kiegyenlíteni. Kielégíteni éppenséggel lehetetlen. Nem ringatom magam abban a hitben, hogy ez a tervezet ki fogja elégíteni. De igyekszik kiegyenlíteni, keresve a méltányos megoldást. E méltányosság szempontját kéri alkalmazni a bírálatban is. Nem a törvényjavaslattal szemben, mely kritika kihívására készült és annyival jobb lesz végső kialakulásában, mennél érdemlegesebb elfogulatlan kritika tárgya leend, hanem a céllal szemben, melyet elérni akarunk: minél előbb megalkotni a hazai viszonyoknak | megfelelő, modern uj ipartörvényt. A kölcsönös ; méltányosság az érdekek bírálatánál siettetni fogja a cél elérését. A túlzás az érdekek képviseleténél az ellenkezőt eredményezné. Magam e munkában a jelzett czél mielőbbi elérhetését kerestem. A munka egységes, arányaiban talán kissé túlságos terjedelmű törvény- javaslat alakjában jelenik meg. Ennek czélsze- rüségéhez kétségkívül sok szó fér. Mellette is, ellene is. Mellette: hogy ezzel egész ipari és szocziális törvényhozásunk idevágó része a legszorosabb kapcsolatba kerülnek; hogy hatóságok és közönség egyetlen törvényben megtalálják azt, a mire nap nap után szükségük van; hogy tehát egyszerüsittetik az eljárás és elke- rülhetőkké válnak ismételt hivatkozások, melyek közigazgatásunkat sok tekintetben nehezítik; hogy ismétlések elkerültetnek, melyek pedig külön tagolt törvények mellett itt nagy mértékben fordulnának elő. Ellene : hogy nagy terjedelme talán kissé nehezíti kezelhetőségét; hogy specziális törvények könnyebben mennek át az egyes érdekeltségi körök vérébe, tehát alkalmazásuk egyszerűbb, könnyebb. Egységes törvény lenne-e ez az egész anyag, vagy több kisebb törvényben széttagolt: ez nem elvi kérdés. Most, hogy együtt van az egész anyag, nagyon könnyű lesz a tagolás, ha esetleg úgy dőlne el ez a kérdés. Eddigi gyakorlatunk ugyan ellene szól ennek; ugyancsak az egységes törvényalkotás mellett szól a külföld ipari törvényhozásának példája is. De ez elvégre teljesen alárendelt. Semmi nehézsége annak, hogy külön törvény készüljön a szorosan vett ipari rendészetről, az ipari oktatásról, a munkásvédelemről, a magántisztviselők és kereskedelmi alkalmazottakról, az ipari és munkásképviseletekről, a munkásviszonyokról és békéltetésről. Amint külön törvényjavaslatok készültek egyidejűleg a vasárnapi munkaszünetről és a tisztességtelen versenyről. Ismétlem: ez nem elvi, hanem egyszerűen czélszerüségi kérdés, mely nem érinti magát az anyagot és a tervezet rendelkezéseit. Mert magam az egységes törvényalkotás hive vagyok, a jelen tervezet is egységes. így könnyebben áttekinthető egész nagy anyaga. A tervezet nem indul jelszavak után, melyek ideig-óráig csáberővel bírnak és népszerűséget biztosítanak. Sőt szembeszáll azokkal mindenütt, ahol a való élet szükségletei ezt követelik. Aki komolyan dolgozik és életképes alkotásokat akar, az életeb követi és nem a jelszavakat. Ha az érdekeltség a maga állásfoglalásában is minden egyoldalú túlzástól menten csak a való élet követelményeit fogja érvényesíteni, akkor nagyon rövid idő alatt nyerhet megvalósulást a hazai iparosság két évtizedet meghaladó állandó és föltétlenül megokolt, a mai kormány által teljesíteni kívánt óhaja: tényleg megalkot- i ható lesz végre az uj ipartörvény. Szervezkedés az adóreform ellen. Február 12. Legutóbbi számunkban reá mutattunk azon óriási veszedelemre, melylyel az uj adótörvény tervezel főleg a városokat s annak kereskedelmi s ipari osztályát fenyegeti. Az egyenes adók tervbe vett reformja a 46 millió koronában kontingentált uj személyes jövedelmi adóval, a külön 28 millióban kontingentált általános kereseti adóval, mindkettőnél a kontingens el nem érése esetén kilátásba helyezett s 40 százalékig terjedhető adóemeléssel, végül az uj házbéradóval, mely a városokat külön körzetek alá sorozza, legelső sorban a városi lakosság adóterhét fogja rendkívüli mértékben és meg- lepetésszerüleg fokozni. Pedig, hogy a városi polgárság teherviselési képessége eddig is minő hallatlan erőpróbának volt kitéve, semmi sem bizonyítja meggyőzőbben, hogy amig a városok lakossága egyötöd részét teszi ki az egész ország lakosságának, az állami egyenes adóknak mégis mintegy egy- harmad részét maguk a városok szolgáltalják. Az uj adótörvény, hacsak a városok a legenergikusahb védekezés terére nem lépnek, a városokra nézve számtalan sérelmes intézkedéseivel leküzdhetlen akadályokat emel a váró- j sok fejlődése, boldogulása elé, másrészt pedig egészen megbénítja az ipart és kereskedelmet, melyet a szociális küzdelmek viharzása máris a tönk szélére juttatott. Az adóreform tervezete legelső sorban is a főváros kereskedő s iparos világát mozditolta meg s mozgalmukhoz csatlakozott maga a székes- főváros is s a szervezkedés élére Búrczy István polgármester állott. Az a czél, hogy az összes vidéki városokat sorompóba hívják az adóreform ellen s már e hó második felében megtartják a városok szövetségének kongresszusát, hogy egyesült erővel vehessék fel a harezot a közös érdekek védelmére. Az indítvány, melyet e tárgyban a főváros közönsége már elfogadott igy hangzik: 1. Mondja ki a székes főváros közönsége, hogy a leghatározottabban tiltakozik az ellen, hogy a jelen gazdasági viszonyok közepette bármiféle adóemelés terveztessék és végrehajtassák. Mondja ki, hogy az adónak emelése oly időkben, amelyekben csak a szegénység terjed, melyekben a megélhetési viszonyok a legkedvezőtlenebbek, melyek nem ismernek vállalkozási kedvet és kedvező kereshetőségi viszonyokat, arra alkalmas, hogy aláássa teljesen a közgazdasági állapotokat és végleg lerontsa a gazdasági téren elért szerény eredményeket. 2. Mondja ki a közgyűlés, hogy a magyar kereskedelem és ipar adóterhének az osztrákénál súlyosabb volta lerontja a verseny előföltételeit és kizárja a gazdaság füg- gellcnités reményeit. 3. Végül mondja ki a közgyűlés, hogy az állami adóteher emelkedése kapcsolatban ama rendelkezéssel, hogy az általános jövedelmi adó után pótadó ki nem vethető és az összes hozadéki és jövedelmi adók az állam- háztartás javára lefoglaltalak, súlyos zavarokba sodorja a városi háztartásokat és megakasztja a városok fejlődését. 4. Budapest székesfőváros közönsége meghívja az összes városokat országos gyűlésre az adójavaslatok tárgyalása és a kormányhoz, valamint a törvényhozáshoz intézendő közös fölirat fölterjesztése céljából. Az országos gyűlés egybehivásával a polgármester bizatik meg. Nincs kétség benne, hogy az adóreform ellen megindított harczból városunk is ki fogja venni a maga részét s polgármesterünkkel képviseltetni fogja magát a városok országos gyűlésén. Ez ütközet eldőltélől függ, hogy a városi polgárságra egy szebb jövő pespektivája csillog e vagy pedig újabb és újabb terhek alá kell hajtania roskadozó vállait ? A sikkasztó adótárnok. Február 12. A szatmárnémetii kir. törvényszék büntető tanácsa február 3-án, reggel 9 órakor vette tárgyalás alá a sikkasztással vádolt Pap Gyula volt adótárnok bűnügyét. Vétkezett, meg is kellett bűnhődnie. Nem is az másfélévi börtön, mely Pap Gyulát a szabadságtól elzárja, a megdöbbentő és tragikus De végtárgyalás markáns színekkel és kegyetlen siváran lebbentette le a képet egy hosszú élet küzdelmeiről. Az a munkában megőszült, kimerült s ma már becsületétől megfosztott individuum talán egy szikra részvételt megérdemel. A nemezis abban a perezben ráterelte az élet minden pusztító gondját, mikor a hivatalos esküt letelte s hűségében nem fogyatkezére esik. Felmerül bennük a nyugtalanító ' gondolat, hogy milyen könnyű volt ezekkel a kezekkel megfojtani az áldozatot. De Csontos Imre nem vállalja a tettet. Mereven, dacosan hangoztatja, hogy nem is látta a végzetes estén. Alibit nem tud igazolni. Legalább nem olyan módon, amely megnyugtató volna. Sőt, ugytelszik, mintha ellenmondásokba keveredne, mikor arról beszél, hogy hol járt azon a késő őszi estén. A védő ügyvéd, öardaky Tibor dr. alig negyven éves ember, teljesen kopasz fejjel. A tipikusan ideges fajtából való. Minden hallott szó visszatükröződik sápadt arcán. Fekete szeme élénken csillog, mikor a vádlottat kihallgatják. Megvan elégedve a vallomással és helyben- hagyólag bólint. Nem mintha kételkednék bűnösségében, de tudja, hogy a konok tagadás az egyetlen mentség. Semmi egyéb nem segíthet a vádlotton. Úgynevezett ténv-tauu nincsen. A gyilkosság a folyó partján történt késő esle^vaksötélben A tanúkihallgatások során a védő egykedvűen vonogatja vállát, mintha azt mondaná: mi közünk nekünk ehhez a sok zagyva beszédhez. Szempillája csak akkor kezd ismét idegesebben rezegni, mikor a vádlott feleségét hallgatják ki. Jelentéktelen külsejű barna asszony, a fonnyadt testén csak úgy lóg a selyem pruszli, melyet ez ünnepi alkalommal magára vett. Az esküdtek eleinte érdekkel nézik, azután hamarosan konstatálják, hogy ezért nem volt érdemes ölni . . . Az elnök megkérdezi tőle, hogy akar-e férje ügyében vallani. A törvény megengedi neki, hogy ne tegyen vallomást. Választhat szabadon, de ha vallani kíván, akkor az igazat kell megmondania. Az asszony egv darabig habozik, aztán halkan feleli. — Hát kérem én megmondok mindent, amit tudok. — Járt-e maga után a meggyilkolt ? kérdi az elnök. — Járt kérem . . . néha. — Leánykorában? — Azóta is. — Igaz, hogy ön panaszkodott emiatt a férjének ? — Hát megmondtam neki. — Hogy van az, kérdi, hogy maga panaszkodott az urának, holott többen tudják, hogy nem egyszer maga hivatta azt a legényt? Az asszony szemmel láthatóan zavart lesz, fülig elpirul és gondolkozik, hogy mit feleljen. Az elnök kisegíti a zavarból. — Erre, — mondja, — külőmben nem tartózik választ adni. Az asszony könnyebüllen sóhajt fel, s kackiásan lépked a tanuk padja felé. Útközben inkább kiváncsi, mint érdeklődő tekintetet vet a férjére, ki a legsúlyosabb vád terhével ül a vádlottak padján. Baldaky ügyvéd remekelt a védőbeszédjével. Rongyokra szaggatta a vádiratot, az ügyészi okoskodást. — Nincs bizonyíték! kiáltotta diadalmasan. A királyi ügyész ur mindent tud, csak bizonyítani nem. Ne üljenek fel esküdt urak pszihikai momentumoknak ! Ne vezesse önöket félre az a sajnos körülmény, hogy a vádlott ellenszenves egyéniség . . . Ebből sokat, mindent lehet következtetni, csak azt nem, hogy bűnös. Hogy haragosa volt a meggyilkoltnak? Hát aztán ? Az élet nem azt bizonyítja, hogy azokat mind megöljük, akikre haragszunk!! Hogy halálosan fenyegette ? Az ilyen szavak gyakran elröpennek az ember ajkáról. Yan-e Ha megfekszi a lelked Ezernyi néma gond, Minden keservet rólad Majd ez a viz lebont! Kutkezelőaégi iroda; Hisz oly édes e nóta. Hisz oly szelíd e dal, A Borpataki borviz A legtisztább ital! INT agybánya, "V éi r-oa toza E. 11,
