Nagybánya, 1908 (6. évfolyam, 1-26. szám)
1908-06-25 / 26. szám
évfolyam. 1908. jur.ius laó 25. TAh.SA.I5A.IjMI É1S SZSFIRODAIjMI hetilap. Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon. Felelős szerkesztő: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Erdélyi-ut 22. szám, hova a í, r lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. 1 j (j Ij I M i H A LY. Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő üzletében is. Szellemi feltámadás. Junius 24. Quo vadis, hova tartunk? A jövendő éveinek munkaerejét csak az elfásultság és tétlenség foglalja le? Mi tulajdonképeni oka annak a nagyfokú részvétlenségnek, mely városunk szellemi életének úgyszólván hadat izén? Miért bénitjük meg önmagunkat s társadalmunkat akkor, a midőn a gondviselés városunkat olyan kiváló szellemi erőkkel áldotta meg? Szatmárvármegye most megjelent, fes- lői-leirással telt monográfiája mindenesetre a szégyenpirt kergeti arczunkba. Városunkról oly meleg hangon emlékezik meg, hogy ódaszerü magaslatba ringatja lelkünket s a tölünk távolban élő hazánkfia szinte irodalmi és művészi góczpontnak vélheti, hol nem a fecsegés, a pletyka, de a komoly, átérzett szellemi munka napja dicsőségesen ragyog. A monográfia szerint városunk bátran kiállhat jóval nagyobb városokkal páros szellemi viaskodásra, hol a próza borongös vih'-! oau is' czikkaztiák a villámok; ez a czikiKazás magában véve szép, mint látvány művészi élvezet, csak egy siralmas krüvetkezménye van: túlságosan röpke,, lis tegyük hozzá, valamelyes elvakultság bénítja meg a lélek látó idegeit; -.mion, falánk mód gyönyörködünk a szellem tűzijátékában, de aztán később beáll az általános unalom és amannál többet törődünk a czukor áremelkedésével avagy hanyatlásával. Városunkban egy izzó szellemi élet világitó tornyát megalkotni nem lehetetlen és lelketölő munka volna. Az alkotás egy külön dolog. Ezt nem lehet sem dogmák, sem tudás, sem a szükségesség elvei szerint kormányozni jól, sokkal finomabb és bensőbb tényezők irányítják: ízlés, képzelő erő és vérség. Városunk pedig a ő lomha idegrendszerébe mind a három kelléket felöleli. Neveltetése klasszikus, eszének kiképzése tiszta, ízlése és az akarata magyar. Művésznek: moralista. És a mi legfőbb: még ma ugyan álmadozó természet, de az említett monográfia megjósolja, hogy cselekvő is tud lenni, mint, a katona. Akarjuk is a hatást türelmetlenül ésj^ biztosan, mert a legkisebb eredményt is- többre becsüljük, mint a legszebb álmot. És ennek az ébredező félben levő, de azért még eléggé narkoíikus szellemi életnek csupán egy igazi édes anyja van: a megalakítandó Teleki-kör. Ismételten kifejtettük lapunk hasábjaiu, hogy a kör nem csak a megtisztuló szellemi élet ápolását czélozza, de a trikolor színeit óhajtja a magyarság prizmáján átvetite* i, Kogy bűvös fénye beragyogjon a legsöté ob zugba is, teremtsen szomjazó ’elkeket, kik a rro- gy tr nyeiv forrásánál üdítsék fel eltitkadt k keiket, a kik magyar nyelvet ne csupán mesterséges czukrászsuteményképen, de mint a mindennapi kenyeret igazi áhítattal élvezzék. És hogy a magyar nyelv uga- ros földjének megművelésére hivatásos, izmos lelkek városunkban is akadnak, arról meggyőződhetik bárki, ha a monográfia lapjait forgatván, városunk iró és művészi embereinek életrajzait jól megszívleli. És bizonyos lelki megnyugvással hangoztatjuk, ezek a szerény, szürke hóemberek városunkban a kultúra érdeknélküli őrei. Dolgoznak néha, hogy megköveztesse- nek. A tollat önön vérükbe mártják, hogy a lucatnépség napirendre térjen felette. Teremtenek névtelenül, hogy ismeretlenül, babérokat nem áhitva pihenjenek egyszer az édes magyar hon földjében. A Teleki-kör megalakulása városunkban ma még álomszerű következményekkel fog fizetni. Nekünk nagy szükségünk van arra, hogy ifjú tehetségeink valahol érvényesüljenek, mert azt hisszük, hogy mindenki előtt ismeretesek a mi irodalmi viszonyaink s tudvalevő, hogy érvényesülni nálunk nem azok szoktak, kiknek tehetségük van az érvényesülésre. Vagy születésük vagy összeköttetéseik praedesztinálják őket az érvényesülésre. A még sok tekintetben a német múzsa béklyója alatt görnyedező Pozsony városa csak nemrégiben a legszebb példát mutatta be, hogy a magyar nemzeti Genius fényének emelésére mindig van uj eszköz, ha van akaraterő. És nem is irodalmi kör rendezte az ünnepséget, mely az egész országot poétikus gyönyörűséggel töltötte el. A virágünr pekhez fűződik a magyar irodalom „jc'-b SŐSC-7S s ez . dicsőség a Nyugat tudomására is jutott. Föprogrammját a költői versenyek képezték. Ezek a virágversenyek az összes pályázók és pedig nem titkos jeligék alatt, hanem saját nevükkel pályázók részvételével biráltatnak el s ott nyomban adják ki a különféle virágdijakat, nemes fémből készült virágokat a pályanyertes művészek;.. Ez a tulajdonképeni német eredetű ünnepély az első volt hazánkban, de hisz- szük, hogy nem az utolsó. A maguk tiszta egyszerűségében fenséges virágünnepélyek hatása elbűvölően szép. Nem az anyagi érdek ihleti a poétát, nem a csengő arany iránt érzett kapzsi A „Nagybánya“ tárczája. A hegyen. — Venus-csillag. — A hunyó napnak búcsusása Megyszinbe vonja az eget, Még vissza száll egy-egy sugara, De már az alkony integet. E kéklő, rózsás áradatban, Mely nem nappal s nem éjszaka, Lopbdzva, titkon, láthatatlan Gyűl ki a Venus csillaga. Úgy támad lopva, észrevétlen, Mint tüzes, porrá szerelem ; Kápráztató nagy fényességben Egyszer csak előttünk terein. Bubája mintha megigézne, Ily varázst nem érzénk soha, — S előttünk állna hófehérbe A szépség istenasszonya. S amíg elnézzük önfeledten, Elábrándozva hosszasan, Ezer érzés kél a szivekben, A vágyaknak mind szárnya van . . E bűvös, édes csillagfényben, Mindenki önszivére lel, Öröm vagy fájdalomban égjen: A csillag visszhangkép felel. Kinek szivét már átaljárta, Elfogta a nagy szerelem, Hűsége megnő e sugárba Es üdve teljessé leszen. A Kedves fehér homlokára E csillagfény fon glóriát, S varázsosabb szeme varázsa, Ha ez a fény ragyogja át. De ne nézzen e csillag fénybe, Keresse a bús éjszakát — Kinek szivét csalódás érte S a szótlan bánat járja át .. . Fájdalma sokkal jobban éget Ha nézi ezt a csillagot, Siratott képe kedvesének E csillag fényben ott ragyog . . . Akit nem gyötört még a bánat S öröme sem volt még soha, Az se epedjen te utánad Venus szép istenasszonya. E csillag édes, bűvös fénye Hogyha megejtön ráragyog-. Érzi majd, amit sohse érze, Hogy milyen árva, elhagyott. , . Oh, Venus, honnan e hatalmad, Varázsod honnan is vevéd? Ily bűbájt csak a pokol adhat, Vagy a jóságos, kegyes ég! . . . Ragyog a csillag ezer fényben És mintha jelelne nekem: — Hatalmasb az én istenségem, A neve: örök szerelem ! Égly Mihály,
