Nagybánya, 1908 (6. évfolyam, 1-26. szám)
1908-06-18 / 25. szám
TÁRSAD AT .MI ÉIS SZÉPIRODALMI HETILAP. Előfizetési árak : Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon. Felelős szerkesztő: ÉGLY MI HÁL Szerkesztőség és kiadóhivatal: Erdélyi-ut 22. szám, hova a lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő Üzletében is. Még egyszer a gyiimölcsértékesitő részvénytársaságról. — Ultimátum-féle. — Junius 17. Régi átkunk, hogy mi csak sopánkodni, panaszkodni tudunk. A válságos napokban szidunk mindent és mindenkit, megvádoljuk, ha kell, akár a magas egeket is, de ha a munka, az alkotás pillanataiban zászló alá való sorakozásra hív föl a vezéri szó, a legcsekélyebb önvád nélkül készek vagyunk cserben hagyni a lobogót s ha oly szomorú nem volna a dolog, Írhatnánk, homéri kaczajra méltó közömbösséggel, nembánomsággal nézzük azon erőkifejtéseket, melyekkel mások a mi saját érdekeinket előbbre vinni, exiszten- cziánkat megmenteni törekszenek. Ez a tragikomikus színjáték folyik már évek óta a gazdaközönség részéről a gyü- mölcsértékesitő szövetkezet vagy részvény- társaság megalakítási kísérleteivel szemben is. Midőn egy-egy jó termés beüt s gyümölcseinket kénytelenek vagyunk hallatlanul potom árakon a piacra dobni, látva azt a búsás hasznot, amit az uzsorakamatra éhes szenzálok a mi rovásunkra zsebre vágnak, szinte egetverő jajongással törnek ki belőlünk a jeremiádok; mikor azonban a vérvesztességen már túl vagyunk, feledünk mindent s minden nemes törekvéssel szemben ismét csak a legteljesebb apalhiába sülyedünk vissza. A gyümölcsérlékesitő részvénytársaság megalakításának kísérletei már hónapok óta folynak s bár azok igen kedvező auspi- ciumok mellett indultak meg, ha annak létesítése csupán gazdaközönségünkön múlnék, e kísérletek fölött már most meg- kondithatnánk a lélekharangot. Csakhogy nem egészen rajtuk múlik! A kérdés most már az, hogy a gyümölcsérlékesitő részvénytársaságot kizárólag a gazdaközönséggel vagy a gazdaközönségen kivül álló tőkével hozzuk létre? Épen ezért a gazdaközönség vegye e sorainkat ultimátumnak s még egyszer fontolja meg, hogy kizárólag a maga erejéből óhajtja-e a részvénytársaságot létesíteni, vagy pedig térfoglalást enged abban a gazdaközönségen kivül álló köröknek is? Mert hogy a részvénytársaság meg lesz, az bizonyos. Hogy fényes eredménynyel fog működni, az még bizonyosabb. De hogy a gazdaközönség fogja legjobban siratni azt a hasznot, melyből önmagát zárta ki, az a legbizonyosabb! E sorainkat a gazdaközönséghez intézett ultimátumnak neveztük. Feljogosít erre bennünket a rész-:-'-.-:ytársaságot alakitó Gazdasági Egyesület, mely a következő sorok közlésére kérte föl szerkesztőségünket: A földmivelésügyi minisztérium szakközegei és a gazdasági tudósítók jelentéseiből megállapítható az, hogy az egész országban a közepesnél jobb gyümölcstermés, különösen pedig bő diótermés Ígérkezik. A szaklapok jelentései szerint azonban a külföldön is igen kedvezőek a gyümölcs- termési kilátások, miből önként következik, hogy a hazai gyümölcs értékesítése a termelőnek nagy gondot fog okozni. A földmivelésügyi kormány intézkedett, már hogy a nyers állapotban nem értékesíthető gyümölcs feldolgozására a kisgazdáknak ízfőző üstök, kazánok, malmok és sajtók bocsáttassanak rendelkezésükre, hogy ezekkel a selejtesebb gyümölcs feldolgoztatván, az az értékesebb gyümölcs árára nyomást ne gyakoroljon. Továbbá nyilvántartási osztályt állítottak föl a minisztériumban, hol a jelentkező vevők és készletek nyilvántartatnak. Készleteiket oly kis termelők is bejelenthetik, akiknek termésük kicsiny ugyan, de együttesen kitesz egy kocsirakományt. Finomabb, válogatoltabb gyümölcsből kisebb mennyiség is bejelenthető, mert ez nagyobb keresletnek örvend. Ezek az intézkedések, bármily üdvösek is, de egy nagy gyümölcstermő vidék érdekeit még sem védik meg teljesen, épen ez okból határozta el a Gazdasági Egyesület egy gyiimölcsértékesitő részvénytársaság megalakítását. E mozgalmat a földmivelésügyi kormány is a legrokonszenvesebb érdeklődéssel kiséri. A részvények jegyzése azonban lassan halad előre, pedig az értékesítés kérdésének ily módon való rendezése régen érezhető szükséget képez. S valóban, érthetetlen is a gazdaközönség nagyfokú közönyössége, melyet ez ügygyei szemben tanúsít, hiszen a Gazdasági Egyesület épen a gazdák érdekében akarja létrehozni a részvénytársaságot s épen ez okból csakis a gazdaközönséget kérte föl részvények jegyzésére. Nagyon természetes, hogy a részvény- társulat létesítése egy bizonyos kör érdekéA „Nagybánya“ tárczája. Részűét. Az emeleten meghalt valaki, Kis fakoporsót vittek fel neki, A szomszédi mind a folyosókon áll S csoportokban a temetésre vár. És összesúg: »Egy vézna kis leány. Sebaj, m aradt még nekik egynéhány l Szegény emberre átok a gyerek, Kenyeret kér és mindig pity er eg.» ... Felszáll a tömjén; a pap könyörög, Elmondja, hogy a szeretet örök . . . A nép szemében lassan köny fakad, Az anyasziv meg csaknem megszakad... Ballá Miklós. Katona-becsület. Gombás Tamás harmincz évig gyárlotta a léglát. Szegényen kezdte, akár valami vályogvető cigány. Maga is dolgozott a két kezével, mely bizony keztyűt sohase ismert. És segített neki az élete párja, aki a házi teendőket, meg az üzleti levelezést végezte, mert Gombás uram irtózott a betűktől. Egy nap aztán — Isten csodája—jó agyag- bányára találtak a cselényesi határban. Meg volt Írva a csillagokban, hogy Gombásék vagyonos emberek legyenek. De amint a pénze megszaporodott, azonnal párologni kezdett a házaspár esze. Abban a határszéli magyar városban is, mint mindenütt, a jómódú kisasszonyok ideálja: a huszár-atilla. Már a honvéd uniformis a szerényebb álmok közé tartozik. A gyalogos tiszt ruhája meg éppenséggel a végszükséget allego- rizálja. Csakhamar Gombás Tamásról is ekkép szólt az ítélet: — Bezzeg nem adja már másnak a lányát, mint katonatisztnek. Még ezelőtt öt esztendővel megelégedett volna valami jóravaló könyvelővel, akire később a téglagyárat hagyhatja, ma már huszárfőhadnagyról ábrándozik az egész család! Még az okos Gombásné is úgy találta, hogy az ő Klárikája semmikép sem maradhat hátra. Hisz felső iskolát végzett; a tennisz pályán dijakat nyert; azlán műkedvelő hangversenyt adott; a bálban hol igazi, hol vicze királynő szokott lenni — szóval a modern igényeket betöltő menyecskének fog beválni. Még lóra is ülhet és vadászhat az urával. Kit várhat az ilyen lány, ha tisztet nem ? És Gombásné folyton kereste Winkler ezredesné társaságát, aki pedig lenézte őt s kárörömmel emlegette, bár a téglagyár sok jövedelmét elkártyázná valami pazarló lovastiszt, ha ugyan fognak ilyen vöt! Klárika naponta hallotta anyja bölcs oktatásait : — Ne merj másra gondolni, mint huszárra. Nekem mocsártaposó gyalogos nem kell! A múltkor is túlságos sokat beszéltél azzal a vadász- hadnagygyal. Mit akarsz vele? Már a szürke uniformisát sem nézhetem. De itt van a Hammerklopf Ernő főhadnagy. Ez aztán a fess huszár - tiszti Igaz, hogy német, de annál műveltebb . . . Hozzá mégy, ha megkér? Klárika elnevette magát. — Ha megkér? De hát nein kér meg! Az anya nem vette észre, hogy a leány olyan képet vágott, mintha fázna ettől a Hammer- klopftól. Szerette Ő is az uniformist, de csak azért, mert unokabátyja, a daliás, jószivü Gombás Pista is ilyenben feszitett. Igaz, hogy nem volt főhadnagy, de még csak hadnagy sem, hanem szegény önkéntes. De Klára szerette a derék fiút. Együtt nőttek fel és a leány sohase gondolt másra, csak őrá. — A tiéd leszek, Pista! Megvárom mig leszolgálod a katonaévet, megvárom, mig hivatalba lépsz. Ne aggódj, nem tántorít el senki tőled 1 így vigasztalta ifjúkori pajtását, valahányszor látta, hogy anyja hidegen fogadja a kedves rokont. Gombás Pista, a szegénynek maradt család- ág minden lehetett, csak katona nem. Gyűlölte a fegyelmet, a folytonos szalulálást, a szabadvélemény megtagadását, az uniformissal járó összes rabszolgaságot. Volt is már sok baja az önkéntesi év alatt és alig győzte várni, hogy ismét szabad ember legyen. Egy nap Gombás Tamásné rászólt a lányára: — Most már vége legyen annak a komédiának a Pistával! Hamerklopf főhadnagy féltékeny rá és ő miatta nem akar nyilatkozni. Bosszantja, hogy a tacskó útjában áll. De hisz nem sokára úgy is tiszta lesz a levegő!
