Nagybánya, 1908 (6. évfolyam, 1-26. szám)

1908-06-04 / 23. szám

VI. évfolyam.

190Q. junius laó .

TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP.

Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon.

Felelős szerkesztő:

ÉGLY MIHÁLY.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Erdélyi-ut 22. szám, hova a lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő Üzletében is.

Törvényszéket kérünk!

Junius 3.

Az a szerfölött élessé vált küzdelem, mely a törvényszék székhelyéért Szatmár és Nagykároly közölt kitört, ismét napirendre hozta azt a szunyadó kérdést is, vájjon nem volna-e czélszerü ismét megindítani a mozgalmat, mely városunknak 1875-ben feloszlatott törvényszékét volna hivatva visszaszerezni.

Szatmárvármegyében a legrégibb időktől kezdve Szatmárt, Nagykárolyban, Nagybányán és Felsőbányán volt rendes törvényszék, ezenkívül Nagybányán külön bányatörvényszék. Kővárvidéknek Nagy- somkuton volt a törvényszéke. Az 1875. évi XXXVI. t.-czikk azonban ezt a beosztást egy tollvonással keresztülhúzta s Nagybánya nemcsak rendes, hanem különleges bányatörvényszékét is elvesztette.

Lapunk hasábjain már 1903. évben megindítottuk a mozgalmat városunkban egy bányatörvényszék felállítása iránt, mert erős meggyőződésünk volt, hogy bányászatunk fellendülésének az általános mizériák mellett legnagyobb hátránya a bánya- judikatura hiányossága.

A bányászatot még ez is sújtja, holott a többi iparágban a gyors és olcsó igazságszolgáltatás a legnagyobb haladást jelenti.

Bányatörvényünk idegenből átplántált ódonság, szomorú árnyéka a modern judi- katurának, megbénitója minden fejlődésnek, előhaladásnak. Hogy milyen hatása van a modern jogfejlődésre, azt csak az tudja, akinek volt valaha bányaügye. S ha e régi törvény helyett újat és jobbat tervez is a jogászok és bányászok egyesült ambicziója, még mindig megoldatlan kérdés marad, hogy miként hajtják azt végre s miként vezetik át megsűrüsödött igazságait a gyakorlati élet lüktető ereibe.

A jelenlegi rendszer mellett semmiesetre sem!

Ma ugyanis úgy áll a dolog, hogy egyes kir. törvényszékek vannak bánya- birósági hatáskörrel felruházva, amelyek körében a bányatelekkönyveket is vezetik.

E törvényszékeknél, hol a polgári és büntető ügyeknek kiváló szakerői, a fiatalabb jogásznemzedéknek egyre tanultabb és kiválóbb bírái működnek, egyetlen szakértő referens nincs. Vagy legalább is oly kevés, hogy az a törvényszékek és bánya- pörök arányához számba sem jöhet.

És megtörténik az a hallatlan eset, hogy vagyont érő bányák sorsát, nagy összegű bányapereit oly bírák döntik el, akiknek a bányatörvényekben és gyakorlati jogszabályokban való jártassága komoly aggodalmakra ad okot.

Önérzetes bírák sokszor restelkedve vallották be tapasztalatai^ hiányosságát. És a jogkereső közönség szorongó aggódással lesi ügyének eldőltét, melyet ötletszerű járatlansággal intéznek avatatlan bírái.

Megalkothatják a legtökéletesebb bánya- törvényeket is, ha nincs, aki végrehajtsa, ha nem lesznek szakképzett bányabiráink s e tudományra nevelt bírói generácziónk.

Ez égető bajok orvoslását kutatva merült fel egészséges eszméje annak, hogy az összes bányaügyeket egy-két törvényszék hatáskörébe kellene utalni, a melyek par exellence bányabiróságok volnának.

Az 1903. évben megindított mozgalomnak az volt a főczélja, hogy az egyik bányatörvényszéket városunkban állítsák föl, hol viruló bányaipart folytat a kincstár s a magánbányászat kétségbeesett küzdelmet folytat jövőjéért; mely egy nagy kerületű bányaigazgatóság és bányakapitányság központja; hol oly sok jeles, messze földön kiváló szaktekintélynek örvendő szakember él és munkálkodik; hol remény van arra, hogy a bányatörvényszéket nagy jelentőségének megfelelő színvonalra fogják emelni.

Ez a mozgalom azonban, mely az országos bányászati és kohászati egyesület nagybánya-vidéki osztályát is foglalkoztatta, tudja Isten hol, megszakadt, csöndesen elaludt.

A most megindult mozgalomnak már nem csupán a bányatörvényszék felállítása a czélja, hanem egy rendes törvényszéknek Nagybányán való elhelyezése, mely bányabirósági hatáskörrel is felvolna ruházva.

Ez ügyben a városi képviselőtestület fölkérésére Stoll Béla ügyvéd, városi képviselő dolgozott ki egy gyönyörűen megindokolt memorandumot a m. kir. igazságügyi miniszterhez, melyben igen nyomós, megdönthetetlen érvekkel bizonyítja, hogy azon kérés elől, hogy Nagybánya régi törvényszéke a bányabiráskodási hahatás- körrel visszaállittassék, többé elzárkózni nem lehet.

E memorandumnak is egyik fő érvelése azon mizériáknak felsorolása, melyek a bánya- judikatura terén mind tűrhetetlenebből jelentkeznek, melyek nemcsak hosszassá és szerfölött költségessé teszik a bányapereket, de sőt végső eredményük

A „Nagybánya“ tárczája.

Kaszacsengés.

Magyar kasza. Tadja az ég, Mily varázs van benne, Hogyha csendül, akárcsak egy Szent imádság lenne.

A magyar szív benne lüktet,

S öröm, sötét bánat:

A kaszának csengésében Uj visszhangja támad.

Érzed hegyen, erdő mélyén,

A hol örök csend ül,

S a nagyváros zürzajában.

Ha a kasza csendül.

Játszik veled bűvös zsongás, Vájjon mi is lelhet ?

S rég feledett nóták hangját Kapja meg a lelked.

Rég feledett csendes álmok, Tűz, mely már nem lobban.

S mégis, mégis érzed, a szív Hevesebben dobban.

Mig aztán egy forró könycsepp Felráz álmaidbal, így van, ha a kaszacsengés Vándorútra indul.

Eelcki Sándor.

Kórós gyerekei.

Hajdanában, mikor még a szőlőhegyeken, ott a Mátra lankás dűlőiben illatoztak a viasz- sárga gohérok és muskotályok, a lilaszin izabel- lák, meg a fekete kadarkák, akkor még az öreg Kórós bátya is igazi csősz volt. Jó konvencziót kapott, mert az istenáldott hegyek csak úgy öntötték a felséges nedűt; hozzá úgy suttyomban lesi puskás is volt és jó sok nyulat meg foglyot ellőtt a vadász urak elől és ebből is pénzelt valamicskét, szüretkor pedig mindenünnen kijárt neki egy kis ajándék, azonfelül, hogy úgy élhetett, mint valami kiskirály, nap-nap után dusla- kodván a legfinomabb báránytokányokban, tész- tás kásákban és túrós csuszákban, nemkülönben a legjobb borokban, jó szokás lévén, hogy mikor újat szednek, régit kell inni.

Szóval a vén kiszolgált káplárnak olyan jó dolga volt, a minő saját beismerése szerint még akkor se volt, a mikor a királyt szolgálta. Hanem egyszerre csak vége szakadt az ő jó módjának is. Akkor, mikor jóformán koldusbotra juttatta a mi egész vidékünket az a nyomorult féreg, mely elől nem volt menekvés. Hiába harczoltunk ellene, ő volt a győztes; alig egy-két év alatt |

dudva verte fel a régi szőlők helyét. A filloxéra lett az ur véges-végig a Mátra alján.

— Nemcsak a hegyeket ölte meg, tekintetes uram, ez a féreg, de az embereket is. Az öreg tekintetes urat is ez vitte a sírba. Nem is csoda! Urak voltunk, oszt’ egyszerre csak koldusok lettünk. Hej, nem is érdemes már ilyen világban élni, a melyikben szőlő se terem!

Nagyon el volt akkoriban keseredve a vén paraszt. Emlékszem, hogy egyszer elkísért a volt szőlőhegyekre, a hol azóta kukoricza termett, meg árpa, ha termett; de jobbára gaz és dudva s tele jött a szeme könynyel a pusztulás láttára s mig az ingujjával törülgette a szemét, azt mormogta magában :

— Rossz vagy én Istenem, rossz vagy! Hogy tehetted ezt! Minek legyen az ember jó, minek legyen becsületes, ha te ilyen rossz vagy azokhoz, akik sohasem bántottak!

Akkoriban nem sok ügyet vetettem az öreg beszédére, csak most jutott az eszembe, most hogy a napokban három esztendei távoliét után újra hazakerültem a pátriámba és láttam újra az öreg Kóróst, a kiből azóta másféle csősz lett, mint a minő volt annak előtte. Csak mostjutott az eszembe az a mondása, mely akkor csúszott ki a száján, mikor perbe szállt a Teremtővel:

— Minek legyen az ember jó, ha még az égiek se jók ?

Csodálatos változáson ment át az öreg ! ügy neki volt ruházkodva, hogy alig ismertem rá. Vászon-ing helyett kék mándli volt rajta, nagy pitykékkel és a régi bocskor helyett csizma ;