Nagybánya, 1908 (6. évfolyam, 1-26. szám)
1908-05-21 / 21. szám
4 NAGYBÁNYA 1908. május 21. vajon e szabályok képesek lesznek-e a létérdekeikben megtámadott kisiparososztály tartós védelmére, vagy pedig csak ideig-óráig tartó segítséget lesznek képesek nyújtani ? Az a három tényező, mely a kisiparnak a nagyipar irányában történő fejlődését előmozdította, a jelen viszonyok között is teljes mértékben fennáll, sőt mondhatnék, hatványozol- tabb mértékben, mint valaha. Tudva, hogy a technika napról-napra jobban fejlődik, a hitelgazdaság köre mindjobban kiterjed s a közlekedési viszonyok is rohamlépésben tökéletesbednek : akarva, nem akarva, el kell fogadnunk, hogy ez említett erők eredője, az ipar átalakulása, szintén egyre intenzivebben fog a jövőben a jelzett irányban húzódni. A jelenlegi kézműves osztály szempontjából fájdalommal kell néznünk, mint szorul összébb és összébb a kézműiparok köre, hogyan nyer egyre több és több terel a versenyképes nagyipar. Már Rocher »/1 kereskedelem és ipar története« czimü munkájában kimondja, hogy a fejlődés valószínű következménye az lesz, hogy a kézműiparnak a távol jövőben csak ott lesz jelentősebb szerepe, ahol munkájával egyes esetek szerint változó szükséglethez kell helyileg, vagy egyénileg alkalmazkodnia. Sőt a fejlődés valószínűleg itt sem állapodik meg, hiszen az egyéni Ízlés átalakulásában is határozottan észlelhetjük, hogy ez egyre univerzálisabb jelleggel történik. Magát az ipar ily irányú fejlődését nem is lehet végeredményében megakasztani, mert e fejlődés kíméletlenül dönti le az összes korlátokat és a természeti törvények erejével halad lépésről-lépésre. Ebből az következik, hogy a kisipar védelmével nem a szorosan vett gazdasági érdekek fognak előtérbe lépni, hanem társadalmipolitikaiak. Nem mint termelési tényezőt fogjuk megvédelmezni, hanem mint osztályt, a jelenleni társadalomnak egy szerves részét. Nagyon helyesen fejti ki dr Sugár a kisipar sorsáról irt könyvében, hogy a kisipart nem lehet merőben a közgazdasági elmélet szempontjából megítélni. Ez elméletnek a törvénye csupán az, hogy a termelés minél produktívabb legyen, a fogyasztást pedig minél olcsóbban és előnyösebben fedezhessük. Ebből a szempontból tekintve tehát a dolgot, csak másodrendű szempont az, hogy a termelést mely tényezők eszközük. A kézműipar fenntartásának érvei azonban főleg társadalompolitikai jellegűek. »A kisipari osztály a társadalmi tagoltság középső rétege. Az önálló exisztencziák becses csoportja, mely kiegyenlítő munkát végez felfelé.« Schönberg nagy munkájában szintén kifejezi, hogy közgazdaságilag véve is az a leghelyesebb viszony, amely mellett nagy többségben vannak a biztosított exisztencziáju kis- és közép- vállalatok és az ipari középosztály az ipari népesség széles és biztos rétegét képezi s egyúttal egészséges szerve az ipari organizmusnak is. Az iparpolitikának tehát az a legfontosabb feladata, hogy ily viszonyt biztosítson és a középső osztály fenntartásáról gondoskodjék. Ez idő szerint tehát a kisipari osztály védelme elsőrendű feladataink közé tartozik, főleg az említett társadalompolitikai szempontból. Azonban ennek a védelemnek sem szabad egyoldalúnak lenni és kizárólag az érdekelt osz- lályok összes kívánalmainak teljesítéséből állani, hanem meg kell felelnie a tudományos fejlődés követelményeinek is. így tehát a korlátozó í’endelkezéseknél figyelembe kell vennünk az egyes iparágak valószínű jövőjét is. Vannak egyes iparágak, melyek egész természetszerűleg még beláthatatlan időig a kisipar körébe fognak tartozni, még pedig részben a bennük rejlő egyéni alkalmazkodást igénylő elemeknél fogva (asztalos, miilakalos stb.), részben pedig, mert helyileg kell alkalmazkodniok (mészáros, fodrász stb.). Ezzel ellentétben viszont számos iparágra megállapíthatjuk, hogy hiába akarjuk a kisipar részére megtartani, mint tömegezikk-termelő iparok előbb-ulóhb a nagyipar körébe fognak tartozni. Szükségesnek tartom tehát, hogy az egyes iparágak védelme s igy elsősorban a képesítés igazolásának kérdése, különböző iparoknál kii- lönbözőképen szabályoztassék. Fontos indoka ennek az is, hogy az egyes iparágak nagyon eltérő utón és még különbözőbb idő alatt sajátíthatók el. Véleményem szerint például, visz- szás volna a sok szakértelmet és egyéni alkalmazkodást igénylő asztalosipart és a köszörűs- ipart a képesítés igazolásának egyenlő intenzitású kötelezettsége alá vetni. Azt a véleményt koczkáztatom tehát meg, hogy nem lehetne e a képesítések között bizonyos osztályokat állítani fel, aszerint, hogy mennyiben tartjuk a védelmet az illető iparágra nézve czélravezelőnek. E melleit természetesen figyelembe vehetnők az elsajátíthatóság különböző fokát is. Ezáltal elérhetnők azt, hogy mig egyrészt nem vetnénk a természetes fejlődés útjába felesleges akadályokat, másrészt pedig a fejlődésképes kisipari ágaknak a jelenleginél sokkal hatékonyabb biztosítékot tudnánk szolgáltatni. Ez a hathatósabb védelem tehát szerintem nem a képesítés körének térbeli kiterjesztésében volna keresendő, hanem a képesítés intenzitásának az egyes iparágak specziáüs viszonyaihoz simuló erősbitésében. Levél a praeparancliából. A kultuszminiszter megengedte, hogy a felekezeti iskoláknál alkalmazott tanítónők férjhez menetelük esetén is továbbműködhessenek. Kedves Szerkesztő bácsi! A képesítő rettenetes Rubikonja előtt állok. Anyukám ép a tegnap küldött a direktor urnák kitűnő spárgát és championt, mert állító- ! lag a növénytanból nagyon gyenge lábon állok. I Az okozati összefüggés tehát meg van. Bocsásson meg, ha mindezekről most elfeledkezem s inkább arról akarom Szerkesztő bácsit értesíteni, hogy valamennyien most egyheti szobafogságot élvezünk. Élvezünk Apponyi bácsi jóakaratából, kinek drága szive bizonyára nagyon megsajnálna minket 15 és 16 esztendős vértanukat. Hát olyan vétek az Szerkesztő bácsi, hogy tegnap a zárda borongós folyosóján valami huszonkettőn bosztonoztunk ? Kurjongattunk is, sőt Miczike — tetszik rá emlékezni bizonyára — Raimonde nővér nyakába borult és úgy tapsolta el neki: férjhez megyünk drága nővér, szabad a csók, — éljen a szerelem, éljen Tóth államtitkár, éljen Apponyi miniszter, vesszen a felekezeti gondnokság! A tisztelendő nővér meg- botránkozott a mi ártatlan örömünkön s most itt busulunk. Azaz nem busulunk. Islenkém, milyen aranyos az az Apponyi. Igazi troubadur. Mi élet várt volna ránk szegény lányokra ? Legfölebb a gondnoksági tagok nyájaskodtak volna velünk. Hiszen, egy barátom mesélte, el, ez sem lehet kellemetlen, de mégis gyönyörű az az álom, hogy idegen gyerekek helyeit a magunkét is dédelgethetjük. Ne tessék elárulni a tervemet anyukának, de diplomámra esküszöm, hogy ha eljön a nagy 0 s utána a kicsi ő — Apponyit hívom meg hálából keresztapának. De csak olyan faluban választatom meg magamat, ahol patyikus, postamester és segéd- jegyző van. A patyikus parfümöket szállít, a szerelmes segédjegyző gördülő sorokba rögzíti lángoló érzéseit, a kis postamester kimerül a poste-restante forgalomtól. Egyszóval kitűnő parthie leszek. Ha Bródy Sándor megismer, megírja a »Tanítónő«-!, akit a végelsorvadástól Apponyi ukára menteit meg. Adok is én »Az Újság« nak, csak merje még Apponyi bácsit egyetlen egyszer is bántani. Egy uj korszakot jelent a mi élettörténetünkben az a nem tudom hányas számú rendelet. A mennyi számot jelent, annyi áldás fakadjon a miniszteri trónuson. Mert mit is akartak tőlünk a felekezeti iskolák ? Hogy én, akire a csinos jelző nem csupán udvariasságból illik, hogy én ne nézhessek egy Anti, Bandi, Sanyi, Jani vagy Isten tudja ki szemébe, hogy az én ajkamon az »abcz«-n kívül semmi más ne fakadjon, szivemben a számtan dobogjon, lelkemben a történelem égjen, szememben a trigonometria ragyogjon. Mintha nem lenne belőle most is elég. Felebaráli szeretetet tanulunk itt négy éven keresztül, szeretném azt az életben is gyakorolni, de csakis a nemek megválogatá- sával. Az a gondnokság, ki ilyen merényletet intézett ellenünk a jövő nemzedék istápolói ellen, bizonyára csinos és köszvényes bácsikból állott, mert ha csak egyetlen egy fiatalabb tagja iett volna s belenézett légyen a vergődő bűnös szemébe, bizonyára nem csináltak volna min— Ez a becsületszó? kérdé metsző gunynyal. — Nem értem, édes Margit. — Mondja csak Sándor, minek tartja maga azt az embert, aki nem tartja meg becsületszavát? — Hitvány gazembernek ! Határozott, teljesen világos feleletem meglepte. — Némely embernek úgy látszik nagyon rövid emlékező tehetsége van, jegyző meg maliciózusan. — Ah, az nagyon is gyakori jelenség. Itt vagyok én; én néha a legjobb barátomnak is örökre elfelejtem a nevét; a tegnap előttem összefolyik a tegnapelöttel, az meg a tegnapelőtt előttel és igy tovább, úgy, hogy egy homályos átláthatatlan khaosz előttem a múlt; csak azt tudom, hogy az én Margitom a legszeretetreméltóbb aszonyka a világon. — A farsangra sem emlékszik? kérdé el- godolt szívvel. — De igen . . . — Emlékszik? Igazán emlékszik? fagga- ! tott nagy örvendezéssel. — Oh, nagyon jól emlékszem s arra emlékezni is fogok mindörökre. Fején liljom koszorú volt ; hattyú fehér selyemruhában, halvány, hamvas arcával olyan elragadóan nézett ki, midőn oltárhoz vezettem . . . — Nem azt a farsangot kérdem. A legutóbbit. — Nem emlékszem semmi érdekes dologra, mondám hosszas és mély gondolkozás után. — Akkor uram én előttem elvesztette becsület szavát! Ott hagyott a faképnél s én éreztem, hogy utolért Ézsau végezte. Tennem kellet valamit, hogy megreparáltas- sék az a csorba, mely becsületemen esett. Nyiltérileg nem intézhettem el a dolgot, más orvosszert kellett tehát keresnem. Eszmém támadt. Egész délután a főváros utczáin kóboroltam, s úgy távoztam el hazulról, hogy Margittól, becsületem inzultálójától búcsút sem vettem. Csak késő este vetődtem haza s akkór meg mindjárt levélíráshoz fogtam. Gyászszegélyü levél papírokra vetve a bucsusorokat, elbúcsúztam jó barátaimtól, kérve őket, ha elesnék, tartsanak meg baráti emlékűkben. Jól láttam, hogy Margit az ablakfüggöny egyik kis nyilá án leselkedik. Mikor észrevette a gyászszegélyü levélpapírokat, borítékokat, ijedten rontott be dolgozó szobámban. — Sándor! Az Istenért mi történt? remegte kétségbeesve. — Asszonyom legyen nyugodt, épenséggel semmi sem történt, felelém méllóságos nyugalommal. — De e levelek, e gyászszegélyü levelek? — Intézkedéseim vannak azokban letéve. — Sándor, édes Sándorom, mit lelt? — Csak azt, amit helyemben minden zsent- lemén tett volna. Egy egész doboz ára 2 50 korona. Leghathatósabb és legizletesebb hizlal és vér tisztitó szar! Számos előkelő orvostanár és szaktekintély által kitűnő eredménynyel kipróbálva! (\rp»-i-y-í/2klrp|rt-irA] • Sietteti a járást és fogzást, eloszlatja a mirigyeket és azótvart, v JvCl lIlcKcKllLl. — biztosítja a csontok és izmok ép fejlődéséi — javítja és .• -------........... ■..== rendezi az emésztést.-----——--^=====^ • Ka pható a gyógyszertárakban, de biztosan az Energia vállalatnál Pécsett, mely 6 dobozt bérmentesen szállít. • Utolérhetetlen vérképző,gyengélkedőknél erősítő és mirigyoszlató szer, - CIllvJUCKIlCl.— mellbajosoknál megszünteti az izzadást és elősegíti a gyógyulást.
