Nagybánya, 1908 (6. évfolyam, 1-26. szám)
1908-05-07 / 19. szám
X VI. évfolyam. ISOS, május lió V. NAGYBANY TÁRSADALMI IDS SZÉPIRODALMI HETILAP. 9(J8 V g ■Ägi \-'s& Előfizetési ár ak : Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon. Felelős szerkesztő: ÉGLY MIHÁLY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Erdélyi-ul 22. szám, hova a lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő üzletében is. Gyümölcsértékesitő részvény- társaság. ~ Május (i. A nagybányai gazdasági egyesület gyümölcsértékesitő részvénytársasága a gazdasági egyesület vasárnap tartott közgyűlésében megalakult. A közgyűlésen, melyet Szabó Adolf elnök nyitott meg lelkes szavakkal, a gazdák szép számban jelentek meg, bár számuk korántsem rngott annyira, mint amily nagy érdeklődést e szerfölött fontos s legvitálisabb érdekeiket érintő kérdés megkövetelt volna. Sajnálattal láttuk, hogy ez elhatározó lépés megtételénél a vidék is alig volt képviselve, pedig az érdekek védelme annál sikeresebb és eredményesebb, ha a védelmi kör minél nagyobb területet ölel fel. Ugv látszik, hogy mi csak panaszkodni és jajveszékelni tudunk s ha nem imminens a veszedelem, még a legközelebbi jövővel sem törődünk. Pató Pál minden bölcsesége belénk szorult, mely alkalomadtán nem tettekben, de jeremiá- dokban nyilatkozik meg. Ám méltán bántó és visszás ez a helyzet, de nem ok arra, hogy a közügyeket önzetlenül szolgáló vezérembereink e nagyfokú közönytől visszariadjanak. Sajnos, ami közönségünk még mindig járszalagra szorul s tehetetlenségénél csak szkepticzizmusa nagyobb, melylyel minden mozgalmat fogad, mely sorsát van hivatva jobbra fordítani. Ez a szkepszis kiséri nyomon a gyümölcsértékesitő részvénytársaságot is. A gazdaközönség egy jórésze feledi, hogy a részvénytársaság egy erkölcsi testülettel, a gazdasági egyesülettel áll szerves kapcsolatban. Már e körülmény a legnagyobb bizalmat kell hogy keltse mindenkiben s e bizalmat csak növelnie, izmositania kell ama rokonszenves érdeklődésnek, melyet a gyümölcsértékesitő részvénytársaság iránt pénzintézeteink tanúsítanak. Egy vállalat életképességének, szükségességének legérzékenyebb fokmérői épen maguk a pénzintézetek. Ha a vállalat nem sziklaszilárd talajon épül fel s annak alapjait csak a spekuláczió képezi, a pénzintézetek ajtai aligha nyílnak meg előtte. A megalakult részvény- társaság életképességét s közgazdasági viszonyainkra való nagy kihatását pedig mi sem bizonyítja meggyőzőbben, mint az, hogy már a kezdet kezdetén, a szervezési munkálatoknál összes pénzintézeteink a legmesszebb menő támogatásukat helyezték kilátásba a gyümölcsértékesitő részvénytársasággal szemben. Kedvező auspicium, hogy gazdaközönségünk értelmisége tömött sorokban csatlakozott a kibontod, zászló alá s egyhangúlag, nagy lelkesedéssel határozták el a nagybányai gazdasági egyesület gyümölcsértékesitő részvénytársaságának megalakítását s mindjárt le is tárgyalták és el is fogadták a részvénytársaság alapszabályait, melyet Stoll Béla terjesztett a közgyűlés elé. Az alapszabályokat nagy vonásokban a következőkben ismertetjük. A részvénytársaság czélja a termelő gyümölcsének minél kedvezőbb áron való értékesítése. Ez ideig páratlanul szép gyümölcsöseink nem a föld tulajdonosának, a gazdának hozták a hasznot, nem a gazda tőkebefektetését, verejtékező fáradtságát jutalmazták, hanem az uzsorahaszonra éhes szenzálokét, kik összeköttetéseik, tőkéik révén teljesen uralták a helyzetet s kik a vett árun nagyobb hasznot vágtak zsebre, mint maga a gazda egy évi aggodalmas, verejtékes munkája után. E lehetetlen állapotoknak vet véget a részvénytársaság, midőn a gyümölcsöt az elérhető legmagasabb árakon értékesül, a gyorsan el nem adható, romlandó gyümölcsöt pedig feldolgozza s úgy értékesíti. E czélból aszalókat, szeszfőzdét is állít; raktárai pedig alkalmasak lesznek arra, hogy az eltartható gyümölcsnek legkedvezőbb áralakulásai megvárhatok legyenek. A kisgazdának ezideig két nagy nehézséggel kellett megküzdenie. Nem volt alkalmas helye, hol gyümölcsét eltartsa; a vevővel pedig közvetlenül nem is érintkezhetett, hiszen azok a külföldi vevők, kik városunkban megfordultak, velők szóba sem állottak, mert oly kis mennyiségre, amivel a kisgazda rendelkezett, üzletet nem kötöttek. A kisgazda tehát akarva nem akarva a szenzálokra szorult, kik összeharácsolván az egész vidék termését, nagyban csinálták az üzletet. A részvénytársaság egyik legfőbb missiója az, hogy maga gyűjtse össze a termést s azt megfelelőleg szortírozva, nagyban köthesse meg az üzleteket. A külömbség pedig az lesz, hogy a nyereség nem marad a szenzál zsebében, hanem a részvénytársaság révén az adandó százalékokban vissza jut a gazdához, a termelőhöz. A „Nagybánya“ tárczája. Aranyos Erzsiké. — Irta: Révai Károly. — Mikor születtél, könyvet írtam rólad, S a meddő szivek megvigasztalódtak. Még meg se’ jöttél édes Ids babám: A dal már termett, — mint levél a fán Anyák — akiknek nem volt kis leánya: Nagy szomjúsággal vágyódtak utána. Napestig bújták dalos könyvemet, Hogy a csodára reá jöjjenek. Azt hitték, hogyha könyvemet kinyitják, Olt meglelik a rejtett csoda nyitját. Pedig nem is volt föltűnő csoda ; llusz évig vártunk, — s jött egy kisbaba! Ó drága Lánykám, égi lehelet! Te szülted a dalt — s a dal tégedet! A komédiás. A vizsgálóbíró rágyújtott egy szép sárga trabukóra s odaszólt az Írnoknak: — Nem ‘kell mindent belevenni a jegyzőkönyvbe, amit ez a komédiás összefecseg. Csak a lényeget. — De kérem, tekintetes uram, épp ez a dolog lényege! Nem menteni akarom én magam. Csak azt akarom, hogy megértsék az urak, miért öltem meg a feleségemet. — Hát beszéljen, bánom is én! — Csodálatos teremtés volt ő, biró ur, nagyon csodálatos. Máig sem tudom, hogy mi volt: angyal-e, ördőg-e? A teste talán mégis az ördögé volt. A leikébe nem láthattam bele. Mikor kirepült a testéből, azon a kis nyíláson, amelyet az én késem vágott hófehér mellén, még akkor sem láthattam. Most se tudom fehér volt e, vagy fekete ? Talán majd, ha odafent vagy odalent találkozunk, akkor megtudom az igazi színét. 0 csodálatos teremtés volt, én pedig gyáva és ostoba voltam. De hát hol van az a szerelmes ember, aki elég bátor a lemondáshoz és aki elég okos ahhoz, hogy belássa, hogy valaki, akit szeret, nem neki való. Legalább is nem feleségnek. De ha látta volna biró ur, milyen szép volt! Milyen szép! A szeme olyan ártatlan, olyan tiszta fényű volt! S a hangja! Mintha tündérharang csengett volna! S a járása, a mozdulata, a táncza: csupa ritmus, csupa költészet és mellé csupa érzékizgaló, szilaj mámor! A ki látta, elveszítette az eszét. Hát még aki szerelte, aki nem csak bírni akarta, de becsületesen, lélekkel, túláradó szívvel szerette! ügy, ahogy én,! És ez az édes, bájos, bűvös teremtés mindennel és mindenkivel az éleiben csak játszott. ügy született, hogy ne tudja az életet komolyan venni egy perczig sem. Nem is vette. Játszott a szerelemmel is, becsülettel is, a hűséggel is, ahogy játszott a kis foxlerrierjével vagy valamelyik udvarlójával vagy velem. Még talán engem vett volna legkomolyabban, ha én nem vettem volna őt komolyan. Ha léha szerelemmel közeledtem volna feléje, talán lebilincseltem volna. Hiszen néha olyan igaz szerelemmel közeledett felém, mikor előadás után olyan fáradtan ültem odahaza. Hogy ugrott a nyakamba, hogy ölelt, csókolt! Azt hiszem, hogy meg kell őrülnöm, ha eszembe jut, hogy soha többé nem fog megölelni, megcsókolni —Bizony az nem fogja, mormogta a biró, de hát kedves barátom, akit szeretünk, azt nem szoktuk ám lebicskázni. — Azért öltem meg, mert szerettem! És mert azt hittem, hogy megcsalt. — Hát még hozzá bizonyítéka sem volt ? Csak hitte ? pattant fel a biró. — Csak hittem! Egyre kutattam utána, egyre kételkedtem benne. S mi bizonyítékom volt ? Egy csók, amit annyinak ad egy színésznő. Kényszerből is, játékból is. Ez volt, semmi egyéb. S az utolsó perezben megesküdött, hogy csak engem szeret, nem csalt meg senkivel! Ez az irtózatos! Meg az, hogy én még most sem hiszek neki. Neki, aki haldokolva esküdött! — Ne szavaljon és ne patetizáljon! Nincs itt publikum. A dologra!
