Nagybánya, 1908 (6. évfolyam, 1-26. szám)
1908-04-23 / 17. szám
1908. április 23. NAGYBÁNYA 3 egész magyar társadalomnak hathatós anyagi pártfogásába kell részesíteni. Első sorban pedig a községeknek evidens érdeke, hogy a Ligát támogassák. Amit ezek a községek fillérek alakjában juttatnak a Liga urnáiba, visszakerül százszorosán is egy-egy gyermek eltartásában. Az ipartestület 1907. évi jelentéséhez. A >Nagybányai Hírlap« legközelebbi számában az »Iparteslület feladatai« czimen egy közlemény jelent meg. Nem kételkedhetünk abban, hogy a testület ügyeivel való ezen legújabb foglalkozása az említett hírlapnak jóakaralu és rokonindulatu érzelmeiből fakad. A szándék, mely a közleményt szülte, úgy látszik ilyen. Mégis kötelességemnek tartom, hogy azon aggodalmakra, melyek a közlemény írójában bizonyára az ipartestület iránti féltő gondosságból származnak, felvilágosítással szolgáljak, annyival is inkább, mert egyrészről az 1908. évi költségvetési előirányzat összeállítása az én kötelességem és munkám volt, másrészről pedig, hiszem, hogy az aggodalmakat eloszlathatom. Egy erkölcsi testület bizonyára úgy óhajtja és úgy is állítja össze a maga költségvetését, hogy az reális legyen; nemcsak azért, hogy a maga anyagi létét tisztán lássa és élvezhesse, hanem azon erkölcsi felelősségért is, amely az ilyen testület őszinteségében határozódik. Ezen őszinteséghez tartozik bizonyára az, hogy anyagilag is annyit mutasson, mint a mennyi. Az 1908. évi költségvetési előirányzat elkészítésénél engemet nem a közvetlen múlt évi bevételi és kiadási összegek irányítottak, tisztán azon tételekre nem támaszkodhattam több, ez alkalommal felsorolni feleslegesnek s már túlhaladott körülménynek beállta folytán. A költségelőirányzat elkészítésénél a lefolyt évek átlagos bevételei, de különösen az 1908-ik év specziális viszonyai voltak szem előtt tartandók. Az ipartestület fennállása óta, melynek már öt éve, beiratásból a következő összegek folytak be: 1903-ban 893 K; 1904-ben 168 K; 1905-ben 240 K; 1906-ban 425 K, 1907-ben 100 K. Az öt év alatt befolyt 1823 K. Az átlag tehát 364 K. Jóllehet az 1903-ban beiratásból befolyt 890 korona oly nagy összeg, melyet a megalakulás körülményeinek tudhatunk be, s amely összeg beiratásból egy év alatt befolyni egyhamar nem fog; mindazonáltal tekintetbe veendő dolog, hogy a testület megalakulásakor minden belépő tag csak 2 koronát fizetett, mig 1904. óta a belépési járulék 20 korona s igy jelenleg 44 tag belépése hoz annyi jövedelmet, mint a megalakuláskor 440. Az 1907. évben belépési diját nem fizette be 15 iparos, ami 300 koronát tesz ki, ha tehát ehez a legcsekélyebb összeget, a múlt évben is bevett 100 koronát hozzávesszük, meg van az előirányzatban felvett 400 korona. Tagsági díjban az 1905. és 1906-ik évben 700 koronánál több folyt be; az 1907. évben 473 korona 60 fillér. Hogy éppen miért folyt be kevesebb beiratási és tagsági díjban 1907 ben mint rendesen, annak ezen a helyen való megindokolásától mentsen fel engem azon körülmény, hogy azt minden aggodalmaskodó s a testület ügyei iránt érdeklődő ember úgy is tudja. Nem zárkózom azonban el az elől, hogy c tekintetben bárkinek személyesen felvilágosítást ne adjak. Ä bevételi tételek közé nem vette még fel az elöljáróság azon összeget, melyet a Pokol Elek úrtól megvett ház után, mint házbért kap. A szegődtetés és szabaditási dijakból kevesebbet vettem fel, mint tavaly. Vegyesekből összesen 20 koronát, holott tavaly e czimen 695 korona 50 fillér folyt be. Ez utóbbiak is a költségvetés reális volta mellett tanúskodnak. Meg kell még emlékeznem a házvételi ügyről is. Régi óhajtása volt az ipartestületnek, hogy állandó lakhelyet vásároljon. A legkedvezőbb alkalom kínálkozott most, amidőn Pokol Elek bányabirtokos ur vár-utczai háza eladóvá lett. A vétel előnyösnek mondható, nemcsak azért, mert — mint köztudomású — azt az árat más is megadta volna érte, hanem azért is, mert e vétellel kapcsolatban történt Pokol Elek urnák 1400 korona adománya. Hogy a ház vétellel az ipar testület btzonyos mértékig megterhelte magát, az természetes, mert ha készpénzzel kifizetve nincs, akkor te- herképen a házon marad a kifizetetlen összeg, Ez a megterheltetés azonban nem haszontalan, nem czélszerütlen és nem okadatolatlan. Ha az évenként házbérre kiadott összeghez hozzáadjuk azt az összeget, melyet az ipar- testület az iparos ifjak körétől s az ipari hitel- szövetkezettől, mint házbért kap, nagyon csekély hozzáadással még, a házvétel után fizetendő évi törlesztés megtehető lesz. Lesz álandó lakhelye az ipartestületnek, egy fedél ad vele hajlékot az iparos ifjak körének s ott lesz egyszersmind a kizárólag iparos érdeket szolgáló ipari hitelszövetkezet hivatalos helyisége s megvalósítható lenne a sokak által kívánatosnak tartott iparosotthon is. Ezek a testületek és intézmények szorosan egymáshoz tartoznak s nem kell attól félni, hogy a jelenlegi lakásmizériák következtében e testvéregyletek elválnak egymástól. Az ipartestület legközelebb jövőbeni politikájának tehát abban kell kidomborodni, hogy lakásviszonyait véglegesen rendezze s hogy még jobban tömörítse magához az iparos osztály összes elemeit e kérdésésnek teljes megoldásában is. Nagybánya, 1908. ápril. 22. Sólyom Ferencz ipartestületi jegyző. Rakéták. — A nagyszálloda — Hogy Budapestnek eseménye Eléggé szenvedélyt fakasztó — És Franz, a Leopold, a hires Egy sansgéne született perosztó. Ezen mi jó vidékiek Minek botránkoznánk ma meg ? Hisz itt is, akár odafenn: Agyarkodunk, de szüntelen! • Nem látjuk még, hogy mennyi pompa Diszlik a szent romok felett — Előre harsan az üvöltés, Halljuk már a »feszítsd meg*-et. A terv is rósz és a rósz színház, A nézőtér, a tánczterem — De mit lázadni mind e vádra : Csak áhítattal könnyezem ! De krokodilusi a könnycsepp — Őszinte mint a sok bírálat — (Alantirott de bezsebelném A pár ezer jó koronákat) Mert fő az érdek — hisz ha ma Szivemnek el kén múlnia — Oh hogy lelnék a másvilágra, Ha nem von aki prctezsálna. Dicső szállónk, de furcsa frigy lesz, Miből világra jön valód — Már is kicsikarnák zsebedből A kellemes — borravalót! Nem ismer senki még, de már Felhuhog a kuvik madár. Halálodat hogy elmesélje, ... Az érdek volt csak a szüléje ! . . . Ne is szüless meg — szörnyű módra Kisért egy féktelen gyanú — Te lész esetleg a jövőben Egy újabb, drága vértanú ............ Megengedi nagysád, hogy hazakisérjem ? Milkának hevesen dobogott a szive- A világ minden kincséért oda nem mert volna nézni, ahonnan e hangot hallotta, pedig tudta, mert érezte a férfi közvetlenül a nyomában van jobb- felől. Hogy meneküljön előle, meggyorsította a járását, s abbahagyván a tipegést most már szinte futólépésben törtetett előre a járó kelők között. De akárhogy iparkodott, érezte, hogy üldözője folyton a sarkában van. — Kisasszony, nagysád — lihegte mögötte szemtelen suttogással a férfi. A járókelők, akiknek természetesen feltűnt a hajsza, érdeklődve pillantgatlak a pihegve tovább osonó leányra, akinek most már nemcsak a hidegtől, hanem a haragtól meg a szégyentől is olyan volt az arcza mint a pipacs. Mert szé- gyelte magát, hogy úgy kell végig mennie az utczán, mintha közprédája volna a férfiak kíváncsiságának és vágyainak, és sírni szeretett volna felháborodásában a vesszőfutás miatt, amelyet a perzselő, sértő tekintetek sorfala közt kellett végigszenvednie. — Istenem — gondolta, — miért nincs férjem vagy vőlegényem, ki megvédelmezne, vagy miért nem vagyok gazdag és miért nem járhatok elegáns ruhában, hogy az emberek ne mernének ilyen arczátlanul bánni velem. Hirtelen löllélegzett. Nem azért, mintha nem érezte volna többé maga mögött a férfit, akinek még az arczát sem látta, de azért kocogó lépteiről tudta, hogy folyton követi, hanem amiatt, mert végre szerencsésen elérkezett a Kossuth Lajos ulcza sarkára és a villamvasuti megálló helyhez, ahova igyekezett épp akkor kanyarodott oda egy ormotlan újpesti kocsi, az ő kocsija, a megmentő. Egy pillanat és Kertész Milka fönn volt a kocsiban. A férfi utána. A leány lángvörös arcz- czal, mialatt szemében a méltatlankodás s egyszersmind a megkönnyebbülés könnycsepje rez- gett. Felrántotta a kocsi ajtaját és hogy az asz- fallbetyárral szemben, aki most ugrott fel a perronra, időt nyerjen, gyorsan és dühösen bevágta maga mögött az ajtót. Most látta, de csak egy szempillantásra, az arczát is a kísérőjének. Czilinderes, csinos elegáns fiatal férfi volt. A leány hirtelen elfordult az ajtótól, s mivel éppen a bejárattal szemközt volt üres hely, hát leült, szemében még mindig a reszketve csillámló könnycseppel. — Szervusz Milka! — nyújtotta feléje a kezét a szemben lévő ülésről, amelyik háttal volt az ajtónak, Taubermann Janka, akivel csak most vették észre egymást. A két leány gyermekkorbeli játszópajtás volt, de az utóbbi időkben már csak elvétve találkoztak, mert Milkának a kenyere után kellett járnia, a Taubermann leány pedig, szülei gazdag emberek lévén, a zsurőkon, színházban és bálokban hiába kereste volna a vékony ruháju, irógépes kisasszonyt. — Szervusz Jankai És a fölindulástól remegő hangon kezdte beszélni: Képzeld ahogy jövök a Rákóci-uton. . . . Ebben a pillanatban — mert hiszen az egész alig tartott tovább egy pillanatnál, — a küntlevő cilinderes férfi is fölrántotta az ajtót és merően Milkára mosolyogva megáll előtte, hogy letelepedjék a vele szemközt levő másik ülésre, amely Taubermann Janka mellett még üresen állott. „BITUMINA íi tiszta bitumonból készített valódi aszfalt-tetőlemez, tartós, tűzbiztos, szagtalan, kátrányozást vagy egyéb mázolást nem igénylő „Bituminá“-val fedett tető bemeszelve szép fehér marad és kitűnő védelmet nyújt a nap melege ellen. =•= Csakis védjegygyei ellátott tekercseket fogadjunk el. [éti zsiiilylii illÉséro is iiu illiüas. Gyári főraktár Nagybánya és vidéke részére: Harácsek Vilmos Utódai nagykereskedésében Nagybányán.
