Nagybánya, 1908 (6. évfolyam, 1-26. szám)
1908-04-09 / 15. szám
2 NAGYBÁNYA 1908. április 9. megg)7ógyul a beteges társadalom és megdicsérni a magyar nemzeti eszme. Tres faciunt collegium: régi, édes elv már. De különösen érvényesül nálunk Szatmármegyében, ahol már két irodalmi kör: a szatmári és nagykárolyi áldoz a társadalomnak önzetlenül gyönyörű dolgokat, édes tömjénfüstöt s közönsége hálás szeretettel, tisztelettel kér részt minden egyes tettéből, minden egyes mozdulatából. Ezt a két ikertestvért ajándékozzuk meg a harmadikkal is. A kezdet nehézségei szappanbuborékok. A közönséget újabb terhekkel nem sújtja s a megalakítandó kör tagjai bizonyára méltók lesznek ahhoz a bizalomhoz, melylyel városunk szépet és nemest szomjuhozó közönsége megtiszteli. Az első vereség - ezelőtt öt évvel — ne keserítsen el bennünket. Ami akkor nem sikerült, az nem pecsételte még meg az irodalmi kör örökös halálát. S ha városunk nemes érzésű és lelkű honleányai és honfiai ez eszmét: az irodalmi kör létesítését egy szívvel és lélekkel követelik, úgy ennek az irodalmi körnek jövőjében csak az nem bizhatik, kit a gondviselés hideg, üres szívvel, lelki vaksággal vert meg. A városi nagyszálló. — Levél a szerkesztőhöz. — Örömmel latiam a nagybányai lapok vezér- czikkeiből, hogy a szálló ügye végre a megvalósítás terére ért; viszont megütköztem azon, hogy az adhoc bizottság a terveken szükséges átalakításokat a mi megkéi'dezésünk nélkül határozta el és ezek keresztülvitelét a mi — a tervező építészek megkerülése mellett a város igen tisztelt mérnökével óhajtja keresztülvitetni, sőt, amint informálva vagyok, a további tervezési munkákat — egyszóval a tervnek a valóságban való keresztülvitelét, az eszme megvalósítását idegen kezekre akarja bizni. Ez az elhatározás igen megdöbbentett és első sorban művészi önérzetünket korbácsolta fel. Hogyan, hát lehetséges volna egy oly városban, amely a fejlődő modern művészetnek oly készségesen nyújtott otthont, hogy egy művészt megfossza- j nak attól a lehetőségtől, hogy eszméjét valóra | váltsa ? Lehetséges, hogy az a városi vezetőség, | amely egytől-egyig kiválóan intelligens, miivé- j lesz is. Részt akarok venni a gondjaiban, a küzdelmeiben, a szegénységében, minden fájdalmában, mert . . . mert szeretem, Tihamér. Tihamér: A szerelmet gyakran megöli a szegénység. Jolán: Az én szerelmemet csak erősíteni fogja. Tihamér: A szerelemnek nincs nagyobb ellensége, mint a szegénység. Jolán: Én megbékítem ezt a két ellenséget; jó barátokká teszem őket. Tihamér: Én megtettem a kötelességemet. JoláD, édes Jolán, sohasem fogja a szememre vetni, ha nehéz lesz az életünk és sok mindenről le kell mondania, amiben mos búsás része van? Sohasem fogja a szemembe vetni a vádat, hogy milyen jogon merészeltem önt sorsom osztályosává tenni, ha annyi módom sincs, hogy illően, rangosán eltarthassam? Jolán: Soha, édes Tihamér, soha! • (Egy félesztendő múlva.) Jolán: Ma délután vendégem volt. Tihamér. Kicsoda? szelet szerető férfiakból áll, azt akarná, hogy egy művészi koncepciót idegen kéz foltozzon meg? Hiszen ez olyan dolog volna, mintha a Nemzeti Színház igazgatója Herczeg Ferencz egy darabját elfogadván előadásra, kifogásokat emelne egyes jelenetek ellen, de azok átdolgozásával nem a szerzőt bízná meg, hanem pl Prém Józsefet. Ezt nem hihettem el, meggyőződésem volt elejétől fogva, hogy itt a vezető férfiak nincsenek kellően informálva és hogy »a rosszul informált cézártól appellálhassak a jól informált cézárhoz«, — ezért és csak ezért akarok a szálló ügyével foglalkozni. Vizsgálni kezdtem a dolgot és csakhamar reájöttem, hogy e lépésre a város anyagi érdekeit szem előtt tartó adhoc bizottságot alighanem a takarékosság szempontja vitte rá. Azt már régebben tudtam, hogy a város az építési költségeket tetemesen redukálni óhajtja. Ugv látszik előttem, hogy a takarékosságnak nemcsak az építési költségekre, de a művészi tisz- teletdijra való kiterjesztése volt jelen esetben a lépés rugója. Hát nézzünk kissé szembe ezzel a kérdéssel ! Már említettem, hogy minden művészileg gondolkodó ember előtt lehetetlenségnek látszik, hogy egy művészi tervet más fejeljen meg, egy művészi eszmét más vigyen ki, mint aki megtervezte. Igazságtalanság ez a művészemberrel szemben, akinek jogos ambíciója nem a tervezés, hanem a teremtés. De egyszersmind hiba, még pedig saját maga érdeke ellen való hiba az ilyen eljárás a megrendelő részéről, mert egységes és művészi megoldás helyett a legjobb esetben is csak egy, az eredeti eszmét félreértett alkotást kaphat eredményképen. Nem áll az, mintha elegendő volna az egyszerű tervben csak vázlatosan kifejteit eszme bárki más keze alatt ahhoz, hogy jó mü létesüljön. Mert régi igazság az, hogy: »Mindenki saját szavának leghivatottabb magyarázója /« És ha bárki, bár a legjobb akarattal magyarázza is más szavait, a legjobb esetben is csak jóakaratu félremagyarázás lehet az eredmény. Ezért én teljes tárgyilagossággal és tiszta művészi szempontból helytelennek tartom ez eljárást és meggyőződésem, hogy némi tárgyilagos meggondolás után minden logikusan gondolkodó ember is méltánytalannak és czélra nem vezetőnek fogja azt tartani. Hogyan állunk már most a megtakarítás kérdésével ? Mert hiszen azt hiszem, ezen a helyen nyugszik az egész eset súlypontja! Vájjon mi az, amit a város tényleg megtakarítana, ha eszménk, tervünk megvalósítását kezünkből ki akarná venni és saját műszaki közegére bizni ? Mert úgy vagyok informálva, hogy ez volna a szándék. Megígértem, hogy teljesen tárgyilagos leszek és ezért rideg számokkal fogok bizonyítani, amikor is személyes motívumokra senkisem gondolhat. Jolán: Katicza volt itt, az Örkényi Katica. Tudod, az, aki az esküvőnkön oly feltűnően kaczérkodott Bugáth Lőrinczczel, a nagvnéném egyik atyafiéval, azzal a gazdag bácskai föld - birtokossal. Tihamér: Czélt is ért a kaczérkodásával. Jolán: Hogye! Bugáth elvette feleségül. Láttad volna csak . . . Tihamér: Megszépült? Jolán: Ellenkezőleg. A nagy jólét megárt neki; hízásnak indult. De a ruhái . . . Olyan prémes bunda volt rajta, hogy testvérek közt megér ezer forintot. Hát még az ékszerei! Csupa brilliáns, rubin, smaragd . . . vagyont érők . . . A kalapján olyan exotikus madarak tollai libegtek, aminőket a muzeum is ritkaságszámba vesz. E páva mellett úgy állottam én, mint egy kopott, szürke veréb . . . Persze ő teheti, az ő ura gazdag . . . Tihamér: A tied meg szegény, csak mondd ki bátran. Jolán : Nos hát igen. Szégyenlek már a barátnőim közé járni. Valamennyi suhogó selyemben jár ... a jólét majd felveti őket . . . és . .. A város közgyűlése minket annak idején megbízott a szálló részleges terveinek és részletes költségvetésének kidolgozásával és pedig a Mérnök Épitész-Lgylet díjszabásának III. osztályában foglalt százalékos díjfeltételek mellett. E díjszabás szerint összes művészi és műszaki közreműködésünkért, tehát a fenti munkákon kívül, a részletes kiviteli tervek, részletrajzok, megrendelések, művezetés és felügyelet, valamint a leszámolási művelet elkészítéséért járna nekünk 4% az építési összeg után. A közgyűlés által nálunk megrendelt munkákat elkészítettük és ezért a munkáért jogosan jár nekünk a fentidézett össztiszteletdij (4°/0) felerésze tehát 2 /0. Ezt a tiszteletdijat egy aránylag csekélyebb dologi, de annál nagyobb szellemi munkával járó elaboratumért kapjuk, mig a hátralevő tiszteletdij rész, egy végtelenül nagyobb dologi munkával, sok vesződséggel, tárgyalással, utazgatással és időveszteséggel járó munka díjazása volna. N)riivánvaló lehet mindenki előtt, hogy mi üzleti szempontból azt a munkarészt, mely bár több szellemi munkával, de kevesebb költséggel jár, tehát jövedelmezőbb és a mi szellemi munkánk jutalmazása, már elvégeztük, és igv tisztán üzletileg véve jobban járnánk, ha itt megbízatásunk megszakadna, és mi igv megszabadulnánk a sok dologi munkával és kiadással, tehát aránylag sokkal kevesebb jövedelemmel járó még hátralékos munkától. Hogy mi ezt mégis ambicionáljuk, azt a minden vérbeli művész lelkében élő ama törekvés magyarázza, hogy a művész eszméjét meg is akarja valósítani. Anyagi haszonleséssel senki, aki a dologgal csak némikép is ismerős, nem fog vádolhatni minket. így állunk mi a kérdés anyagi szempontjával szemben. Hogyan áll már most ez a kérdés a város szempontjából és — ami fő — a takarékosság szempontjából ? Pro primo: a város tartozik nekünk az összes tiszteletdij (4°/0) felét eddigi munkánkért kifizetni. Tehát csakis 2°/0-nak megtakarításáról lehet most már szó. Pro secundo : a »Nagybánya és Vidéke« szerint a városi mérnök ur (amint ez igen természetes) egyéb elfoglaltsága mellett nem hajlandó a további munkákra megfelelő műszaki segéderők nélkül. Hiszen neki a műszaki adminisztráció, amint ezt mindenki tudhatja, teljesen elég dolgot ád. A lulajdonképeni további terveztetési és műszaki költségekkel tehát a városnak számolnia kell. Sok évi tapasztalatra támaszkodom, amikor ezt a költséget az építési összeg legalább egy százalékában határozom meg. így tehát a tényleges megtakarítás az építési összegnek legfeljebb egy százaléka, de esetleg még ennél is kevesebb/ Sőt még az is lehetséges, hogy ez a megtakarítás is az építés be- fejeztéig eltűnik, ha az építést nem olyan kéz vezeti, amely a szerkezetek és gyakorlat terén teljesen otthonos. Hogy csak egy példát említsek, egyik lap czikkében olvastam azt, hogy a és vérig sértő szánalommal néznek végig az én egyszerű, dísztelen posztó ruháimon . . . Eh, megelégeltem már ezt a nyomorúságot! Fiatal vagyok. Mondják, hogy szép is vagyok . . . Élni akarok! Tihamér: Jolán! Jolán: Téged persze meglep, ha végre kitör belőlem a keserűség. Tihamér: Figyelmeztettelek, mielőtt a feleségem lettél, hogy bele kell találnod magad a szerényebb viszonyok közé. Jolán: Lehet. Nem emlékszem rá. Különben is annyi sok mindent beszéltél akkor, hogy engem, tapasztalatlan leányt egészen elcsábítottál a csillogó frázisaiddal . . . Tihamér: Szóval elcsavartam a fejedet. Jolán: Igenis elcsavartad, ha igy jobban tetszik. Olyan embernek, aki nem tudja tisztességesen eltartani a feleségét, nem szabad megnősülnie. Tihamér : Tudtommal még nem szenvedtél hiányt semmiben. Jolán: Ami egyhelyütt bőség, az másutt hiány lehet. Az emberek különfélék. kőolaj-üzemre is alkalmasak, gőzlokomo- bilok, utimozdonyok, gőzcséplőgépek, aratógépek, teljes malomberendezések, talajmi- velő eszközök, stb. stb. — .......... ■-----kí vánatra szívesen küldünk árjegyzéket és költségvetést. ii hmm imi immani gépíMüiiiii iftMisfe H oaczi-köiit u. =====
