Nagybánya, 1908 (6. évfolyam, 1-26. szám)
1908-01-09 / 2. szám
2 NAGYBÁNYA 1908. január 9. is rokonszenves, érdeklődő támogatásától. E támogatásra szükség van az ifjúság érdekében is, melyet mai viszonyaink közt nem kizárólag az iskola nevel, hanem az iskola hatásával temérdek más hatás találkozik vagy kereszteződik, igen gyakran ütközik. Éppen a jellemnevelés szempontjából, melynek fontosságától mindenki át van hatva, nem javallhatjuk a középiskola tanulmányi rendjének mintegy forradalmi reformját, mert a tanárság jelenleg még azzal küzd, hogy a tudományok modern fejlődésétől feltételezett és megkövetelt szakrendszert az egységes nevelő hatás czéljaival összeegyeztesse. A nevelő tanítás intenzivilásának fokozására irányuló általános nagy kérdések mellett számos, részlegesebb jelentőségű, de a középiskola ügyének előmozdítására alkalmas eszme és javaslat merült fel. A tanítás sikerének nagy akadálya például nálunk a középiskolák zsúfoltsága is. Nálunk az egy osztályba felvehető tanulók maximális létszáma a törvényben is legalább másfélakkorában van megállapítva, mint a müveit államok átlagában. De a valóságban azt a nagy számot sem tartják meg s a népes iskolákban felsőbb engedélyivel 70-nél több tanulót is felvesznek osztályonként, ami valóban páratlanul áll a kultur- államokban. A tanárok önművelésének jelentékeny eszköze a jól összeválogatott és rendszeresen fejlesztett iskolai könyvtár. A szakfolyóiratok mai száma mellett azonban a tanári könyvtárakra eső évi javadalmazást majdnem egészen kimeríti a könyveknél napi jelentőség szempontjából nem kevésbé szükséges folyóiratok megrendelése. Régi óhajtása a tanárságnak, hogy a középiskolai ügyek kormányzati intézésében neki lehetőleg széles és fontos hatáskör biztosittassék. . A magyar középiskolák fejlődésére nézve bizonynyal elsőrendű érdek, hogy egyrészt a számonvevő és inicziáló szervek, másrészt a végrehajtó szervek közt homogeneitás legyen és a vezetésben oly kezeknek legyen tevékeny részük, melyek a gyakorlat mezején szerezték meg a biztonságot. Ha a tanárság nincs kellőleg képviselve a vezetésben, mintegy megbénítva érzi az oktatásügy vérkeringését és annak a ténynek a tudata csökkenti a tanárság önnállóságát és akczióképességél is, amellett hogy nehézkesebbé teszi a kormányzást. Hosszú időn át érlelt s még teljes befejezéshez nem juttatott kérdés a tanárok anyagi ellátásának ügye is. Régóta kisérti ez a kérdés a kormányokat s legutóbb a miniszterelnök ismét kilátásba helyezte a fizetési osztályok felső fokozatának betöltését. Remélhető, hogy a tanitó- személyzet, amely éveken át türelemmel volt, a politikai komplikátiót sürgető szóval súlyosbítani tartózkodott, végre is hozzájut a néki kilátásba hetyezett javakhoz, amelyeknek megadása csak javára szolgálhat hazánk közoktatásügyének és kultúrájának egyaránt. A polgári olvasókör lakomája. Hagyományos vizkereszti társas összejövetelét a kettős ünnepre tekintettel január 5-én este tartotta meg a nagybányai Polgári Olvasókör közönsége saját termeiben. Az elmúlt években látogalottabb és zajosabb volt e bankett, most azonban az érdeklődés megcsappanását a dr. Földes Béla orszgy. képviselőnk tiszteletére egy héttel előzőleg rendezett s fényesen sikerült társas vacsora okozta, melyen a kör közönsége impozáns tömegben jelent meg s a legközvetlenebbül megnyilatkozott tisztelettel ünnepelte nagynevű képviselőjét, Bár kevesen vettek részt tehát a társasvacsorán, annak szokásos vidámságán csorba nem esett s a jelenvoltak a késő éjjeli órákig a legderültebb hangulatban szórakoztak. A komoly és vidám toasztokuak számtalan változatossága gyönyörködtetett, melyek közül a hivatalos köszöntők sorát Torday Imre, a Kör elnökének magvas felszólalása kezdte meg, a ki a tőle megszokott tömör rövidséggel a kör felvirágzására, a tagok egyetértésére és összetartására, mely a siker és haladás legfőbb biztosítéka, — emelte poharát, mig egy későbbi felköszöntőjében Stoll Bélát, a Kaszinó elnökét aposztrofálta s a működóse iránt érzett elismerés őszinte hangján éltette. Sloll Béla a Kaszinó képviseletében emelt szót s nagy tetszéssel találkozott beszédében a Kör működését méltatta, annak megerősödésére, felvirágzására köszöntött. Az ezen beszédekben szétszórt gondolatok társadalmi vonatkozások a tagok között kisebb csoportulásokban alapos megvitatásban, érett megfontolásban részesültek; mindenkinek volt megjegyzése, észrevétele, közleni valója városi és társadalmi életünk legkisebb megnyilatkozása iránt is s általános érdeklődés mutatkozott mindazon napirenden levő kérdésekkel szemben, melyeknek üdvös megoldása a város minden polgárának őszinte óhaja. A közviszonyok je— Majd a másiknál! — lihegte — Alig tett nehány lépést, valaki köszönt neki. Sárkány megremegett. Látták őt! Tehát másfelé kell mennie. Ep az ellenkező irányban, hogy a nyomát veszítsék. A dunapart felé vette hát az útját. A korzó néptélen volt, és a hideg, csípős szél keresztül-kasul járt rajta. A budai oldalon sorjába kigyultak a lámpások, még a Gellérthegyen is valami vöröses fény imbolygóit. A remegő ember a fejébe húzta a kalapját és feltürte a kabátja prémes gallérját. A vigadó előtt éppen akkor kötött ki a propeller. Sárkány lerohant a lépcsőkön és a kasszához sietett. — Hová tetszik? kérdezte a pénztárosnő. — Hová ? Hát Budára... A császár- fürdőhöz. — Ez csak a bombatérig megy! — Hát akkor oda! Rohant a hajóra. — Mehetünk már ? — szólt oda a hajós- legénynek. — Még nem lehet, jöhet még utas! Sárkány fölment a fedélzetre, ahol egy lélek se volt. A propeller még egy fél perczig vesztegelt. Néki úgy tetszett, mintha egy félóráig állott volna olt. — Átkozott alkotmány! — sziszegte. Végre eloldozták a köteleket s a csavargőzös kényelmes lassúsággal megindult A viz sötét volt, csaknem fekete. A hajókerék egyhangú kattogása rettentően gyötörte a szökevény idegeit. Tulnan valamelyik toronyóra ütni kezdett. Sárkány izgatottan figyelte. — Egynegyedhat, suttogta. Még nem tűnhetett fel az elmaradásom. Most kellene visszamennem a hivatalba. De még nem tudják, még nem keresnek. Körülbelül félhét lesz, mire a i hiányt észreveszik. Amikor a rendőrség értesül 1 róla, hét óra lesz. Több mint másfél órám van még. Vonatra nem ülhetek, mert végigtáviratoz- zák az összes állomásokat. Hova menjek ? Hova menjek ? Végre kikötött a hajó. Sárkány akkor már lent állott a karfánál és elsőnek tülekedett ki a hídon. Fölrohant a rakpartra. Ott megállt egy pillanatra és körülnézett. Elégedetlen volt magával. Sajnálta, hogy nem maradt inkább a pesti oldalon. Olt ismer minden zeg zug utczát. J Itt, a budai részen alig-alig járt. Szerette volna a szakállát leborotváltalni, meg a ruháit kicse- i rélni. Rongyokat akart, .mindenáron rongyokat, hogy föl ne ismerjék. De hogyan? Egy ócska- ruha kereskedést látott valahol az utón. De mi- ; képp állítson be oda? Azt csak nem mond- ! hatja, hogy a finom ruháit cseréljék fel rongyokra. Ez gyanút keltene. Végre támadt egy ötlete. Fölkereste a rakpart egy elhagyatott részét, ott hirlnlen levetette a télikabátját és belc- í dobta a vizbe. Azután fogvaczogva rohant az í ócska-ruhás boltba. Előbb azonban összemázolta i homokkal a kabátját, végigszakgalta a zsebeit, behorpasztotta a kalapját. Ebben a kosztümben már kezdett hasonlítani egy csavargóhoz. — Egy télikabátoi kérek, mondotta, olcsót! A legkopottabb kabát tetszett meg neki. i : Négy forintért megvette, aztán rohant tovább. I lenlegi fejlődése sokféle kommentárban részesült, a tárgyilagos szemlélődés mellett a szélsőbb irány is gyakran szóhoz jutott, mig végül a pro és contra-érvek özönéből szólásra emelkedett Kupás Mihály, kinek talpraesett beszédét a közönség zajos óvácziókban részesítette. E felszólalás városi közéletünket számtalan vonatkozásban vette bonczkés alá, sokszor elevenig vágott bele a társadalom nyugtalan testébe, a beteg testrészeket azonban oly ügyesen és tapintatosan érintette, hogy mindnyájunknak úgy tűnt fel, miszerint tapasztalatai reálisak, megjegyzései őszinték és alaposak! Az apróbb részletezés ezúttal nem áll módunkban, mert oly kérdések tolulnának előtérbe, melyek megvitatása köz- és társadalmi állapotaink egész komplexumát érintené s kimerítő tárgyalást igényel. —y— HÍREK. Január 8. A városi takarékpénztár aligazgatója. Az újonnan választott igazgatóság f. hó 5-én tartott első ülésében Gsüdör Lajost az aligazgatói teendőkkel egyhangúlag megbízta. Kinevezés. Már közöltük volt, hogy a m. kir. pénzügyminiszter Nagy Tamás nagykárolyi pénzügyi titkárt a pénzügyigazgatói teendőkkel megbízta. A miniszteri leirat karácsony másodnapján érkezett le, mire a pénzügyigazgatóság egész tisztikara testületileg megjelent az uj igazgató-helyettes előtt, ahol Simkó Géza p. ü. fogalmazó a tisztikar nevében gratulált az ünnepednek, aki meghatottan köszönte meg tisztviselő társai szeretelének és ragaszkodásának e megnyilatkozását, melyet az ünnepelt teljes mértékben megérdemelt hosszú, kiváló munkásságával. Tisztelői és barátai pedig múlt hó 29-én bankettet rendeztek tiszteletére a »Magyar Király« szállóban, melyen az igazgatóság összes személyzete, élén Plachy Gyula igazgatóval, a város és vármegyei hivatalok előkelőségei résztvettek. A vármegyei szolgabirák beosztása. Dr. halussy Árpád főispán, az alispán javaslatára a valóságos és tb. szolgabiró kart a következő- képen osztotta be járási szolgálattételre: A régebbi szolgabirák mind megmaradtak eddigi helyeiken ; — az újonnan választottak közül: Gal- góczy István Szatmárra, Szuhányi László Fehér- gyarmatra, Tóth Tibor a nagybányai járás volt közig gyakornoka Szinérváraijára kerül; — a tiszteletbeli szolgabiró, közigazgatási gyakornokok közül: Dienes Dezső Mátészalkára, Ináncsy József pedig Erdődre. A Déli vaspálya indóháza előtt elfogta a bágyadtság. A füle zúgott, a feje égett, a lábai roskadoztak. — Oh Istenem, — nyögte kétségbeesetten. A pályaház előtt leült egy kőre. De nem volt maradása Valami kávémérést pillantott meg a túlsó oldalon. Tegnap még be nem tette volna a lábát az ilyen lebujba. A kávét jóízűen elköltötte, czigareltára gyújtott s amikor meg- melegitetle dermedt tagjait, ismét távozott. Félhét volt. Alighogy kilépett a kávémérésből, a pályaház felől egy ember közelitett feléje. Sárkány gyorsan megfordult és sietni v kezdett. Amaz a nyomában. — Engem üldöz, — suttogta rémülten a sikkasztó. De nem mert hátranézni. Aztán úgy rémlelt neki, mintha valaki csatlakozott volna üldözőjéhez. A léptek félelmetesen kongtak a háta mögött. Még egy perez és elérik. Sárkányt alig bírták már a lábai. Végső elhatározásában megállód. Amazok közrefogták. Az egyik mellen ragadta. — Sárkány Ervin az ur? — Én ? .. . dehogy . . . tévedés . . . — Ön az, vallja be . . . — szólt szelideb- ben a másik. Sárkány még egy lépést tett előre, aztán a térdei megcsuklotlak. Eszméletlenül terült el a kövezeten . . .
