Nagybánya, 1908 (6. évfolyam, 1-26. szám)
1908-01-09 / 2. szám
1ÖOS. január Ixó ©. 2-íhz szám. TÁRS AD AT.TVTI ±IS S25ÉDXIIODALMI HETILAP. Előfizetési Arak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, Felelős szerkesztő: negyedévre 2 korona, egy szaru ara 20 fillér. , Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon. EGLY MIHÁLY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Erdélyi-ut 22. szám, hova a lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő üzletében is. Intelligens pályák. Régi, meg nem czáfolhaló igazság, hogy nemzeti karakterünknek egyik nem utolsó s nem a legkisebb vonása az urhatnámság. Többnek látszani, mint a mi vagyunk s szemkápráztató csillogással leplezgetni érvünk ürességét s vagyoni helyzetünk kétségbeejtő ziláltságát, ehez mesterileg ériünk. A becsületes, verejtékes, de tisztességes kenyeret adó munka a közfelfogásban ma még mindig nem talál oly megbecsülésre, elismerésre, tiszteletre, minőt a legkisebb rendfokozatu tisztviselői állás nyomorúságos eksziszten- cziája nyújt. Ez az eléggé nem okozható közfelfogás az okozója azután annak, hogy az úgynevezett intelligens pályákat valósággal elözönlik az oda nem való tehetségtelen elemek s félelmetes módon szaporítják az ország legléhább s leg- haszontalabb osztályát: a proletariátust, mely mitse dolgozik, sőt dolgozni nem is tud, de annál nagyobb arczátlanság- gál eltartást követel államtól, megyéiéi, várostól gvaránt. Az intelligens pályáknak ez az egészségtelen, abnormis elözönlése ma már oly mérveket öltött, hogy a köz- oktatásügyi kormány is kénytelen volt szolid presszióval védekezni ellene. Őrömmel üdvözölnénk minden oly megszorító intézkedést, mely az intelligens pályáknak elözönlését s igy a proletáriátus tulontuli felszaporodását lehetetlenné tenné. Az urhatnámságból fakadó közfelfogást meg kell törni. Azt a szörnyen nevetséges közfelfogást, hogy csak a hivatali állás szerez xz embernek tiszteletet, becsületet, mig az iparos pálya csak a parasztnak való. Nem tagadjuk, hogy az iparos pálya nem mindig rózsákat terem. De ennek oka is nagyrészt a közfelfogásban keresendő. Mert ma az iparospályára száz eset közül kijenczvenben az ifjúság ama része kerül, mely még az elemi osztályokkal sem birt sikeresen megküzdeni vagy oly rósz mogaviseletü volt, hogy mintegy büntetésből adták az iparospályára. Tehát nem kedvből, nem vonzalomból lett iparos, hanem büntetésből. Várható é azután, hogy az ilyen elemekből derék, képzett iparos váljék, ki megállja helyét a szocziális küzdelmek mai viharozásában? Az ilyen elemek alkotják meg azután az iparosok proletár osztályát, melynek legnagyobb ambicziója, ha egv hivatalszolgai állást keres. Minő rémségesen távol állunk mi a nagy német nemzet közfelfogásától, hol igen gyakori eset, bog szülő érettségi bi- zonyitvánvnyal adja gyermekét iparosnak, vagy a hol a társadalom legkiváit- ságosabb osztályai sem csupán vagyonuk kamatjaira támaszkodnak, hanem nagy iparvállalatok, gyárak alapításával igyekeznek gyümölcsöztetni az öröklött vagyont. Ha azok az elemek, melyek ma tehetségük gyarlósága miatt ijesztő számarányban züílenek el a tudományos pályákon, annak idején megfelelő iskolai előképzettséggel az iparos pályán keresték volna boldogulásukat, ma hetedszer virágzó iparos osztályunk volna. Mert ne gondoljuk, hogy minden A „Nagybanya“ tarczája. Az alkony. Amint lahunyta tűz szemét a nap Éi legyezőként szétterült sugara : Csukott szemének arany szempillája Mind elveszöbb lesz: jö az alkonyat. . . Oh ez az imádságos alkonyóra ! Csupa fátylas, merengő sejtelem, Lágy himbálódás álom-vizeken. Mines benne távlata a messzinek, A szögletek, a hangos nagy színek Gyöngéd, letompult tónusokba folyva, A bántó ellentétek elsimulva. Mély szakadékok, örvények felett Csipkeszövésü lengő hid vezet, A magasságok, égbe feltörök : Lebirhatók mind, mind elérhetők ! Minős vágy oly képtelen, mit ez az óra Me igémé beváltani valóra! A fájdalom lecsitul, elpihen dlmatag, lágy ringásu öliben. Csöndje ezen zsongással van tele S ezen érzéssel, melynek nines neve. Valami csoda babonás, Leheletszerű finom suttogás Meséket hint a szélbe: Lágy lombozata fák titkos beszéde. S leírhatatlan édes dallamok Reszketik át e halk borúlátót: Mint hogyha millió kis eol-csengöt, Melodikus akkordban összezengőt, Szivárvány szálon angyal keze huzna . . . . .Se közbe’ puha, bársony szárny csapással Száll . . . száll — a Múzsa . . . Jörg né, Draskóczy Ilma. A sikkasztó. — Irta : Fehér Jenő. — Sárkány Ervin még habozott, hogy öugyil- 1 kos legyen-e vagy megszökjék. Azt tudta, hogy I a sikkasztás másfél óra múlva ki fog derülni ! a hónapvégi pénzlárvizsgáiat alkalmával. Sok ideje tehát nem volt a gondolkodásra. Végre az életösztön diadalmaskodott benne. Fogta a télikabját és odaszólt a kollegájának : — Átmegyek egy kissé a kávéházba. Nagyon megéheztem. — Hát csak siess vissza, mert tudod, hogy ma 31-ike van. Sárkány úgy tett, mintha nem értené. — Hát aztán ? — Nos a pénztárvizsgálat . . . — Tyüh, teringettét, erről majd megfe- I ledkeztem . . . No, nem haj, tiz perez múlva j itt leszek. Azzal czigareltárá gyújtott, s hogy a gya- i nunuk még árnyékát is elterelje, fütyörészve baj a rósz közgazdasági viszonyokból ered. Az észlelhető bajoknak nein csekély oka, hogy alig van intelligens iparos osztályunk, mely képes volna érdekeiért küzdeni s azokat meg is védeni. Hiszen látjuk, hogy egy-egy intelligens, képzett, szorgalmas iparos, az a mai rósz köz- gazdasági viszonyok között is képes oly független és kellemes ekszisztencziát teremteni magának, melyet a legelőkelőbb tisztviselői állásokkal "sem cserélne fel. Győzzük meg tehát a szülőket, hogy az iparos munka is csak arra a tiszteletre és megbecsülésre méltó, mint bármily szellemi munka. f És az iparos osztály megbecsülésében maga a társadalom járjon legeiül. Tanárok dolga. Az ország tanársága kongresszust tartott a héten, hogy sok ügyes-bajos dolgát megbeszélje. Olyat is, ami a lanitás ügyét szolgálná, olyat is, ami a tanárság anyagi gondjainak csökkentését ! jelentené. Mind a kettő fontos és sürgős, egyik a másiknak feltétele. Mert a lanitás csak akkor lesz eredményes, ha anyagi gondoktól ment professzorok látják el, viszont csak a jól dotált tanártól lehet elvárni, hogy nemes hivatását ambiczióval, szivvel-lélekkel teljesítse. A középiskolai nevelés és oktatás eredményének fokozását nem a múlttal való szakítástól várjuk, hanem az iskolai munka inlenzivi- j tásálól, a tanitás anyagának kellő kiszemelésétől, a módszer folytonos javításától; nem annyira a tanulmányi rend reformjától, mint a történetileg megalakult tanulmányi rend mentül tökéletesebb végrehajtásától s a tanár munkájának a kormány, a törvényhozás, a sajtó és a társadalom részéről fordult ki az ajtón. Lassan haladt le a lépcsőn s a kapu előtt álló portásnak ennyit mondott: — Ide átmegyek a Lidó-kávéházba Ha valaki keres küldje oda. Különben egy negyed óra múlva visszajövök. A portás tudomásul vette a dolgot, de nem felelt. Sárkány Imrének nem tetszett ez a hallgatag ember. — Értette, mit mondtam ? — monda emeltebb hangon a prémes bundába temetkező kapusnak. — Hogyne értettem volna ? — Nohát! És távozott lassú, ringó léptekkel, mint a kinek csöppet sem sürgős a dolga. A szemé előtt még mindig ott lebegett a portás kövér, piros arcza. Ugv rémlett neki, mintha valami gúnyos mosolyt látott volna rajta. — Eh, szamárság ! — dünnyögte aztán magában. Még egyszer visszanézett, nem figyeli-e senki, majd gyorsan befordult az első mellék- utczába. Ott már meggyorsította lépteit. — Délután öt óra lehetett. Száraz hideg volt, Az utszéii lombtalan fákon egy pár veréb csipogott. A levegőben ködfoszlányok kóvályoglak. — Sárkány Ervin rendezni próbálta a gondolatait, de sehogy se ment. — Gyorsan gyorsan, hebegte. Szinte futott már. Éppen egy bérkocsi állomás mellett haladt el. Nézte, hogy melyikbe ugorjék be. Egyik se volt Ínyére. Tovább sietett
