Nagybánya, 1907 (5. évfolyam, 27-52. szám)
1907-08-29 / 35. szám
NAGYBANYA 3 1907. augusztus 29. Már csak egy-két nap választ el bennünket ezektől a dolgoktól. S ilyenkor a gondos szülőnek eszébe villan, hogy ugyan milyen czélra, milyen pályára neveli is ő gimnáziumba járó fiát. Legtöbben nagy álmok, kétes ábrándképek után szaladgálnak s büszkeség tölti el keblüket, mikor elgondolják, hogy mekkora ur is lesz az ő fiukból! Mert bizony a legtöbb apa csak „urat“ azaz beamtert, lateiner embert akar nevelni a fiából. Elég balgán azt hiszik, hogy az a földi boldogságnak a szuperlátivusza. Pedig hát mennyire tévednek. A hivatalnoki osztály a mai viszonyaink között csak tengődik s meg- görbed az adóságok terhe alatt. Az a munka, a mit végez, nem áll arányban a nyomorúságos fizetéssel. A legjobbnak tartott pálya tehát a legrosszabb. Ma az iparos és kereskedelmi pályáké az elsőség ebben a tekintetben. S csak az az apa nevel igazán urat a fiából, a ki iparosnak vagy kereskedőnek szánja őt. Itt azonban ismét egy balvéleménynyel állunk szemben. A legtöbben azt gondolják, hogy ezeknél a pályáknál nincs szükség ismeretekre s talán a tehetség is fölösleges. Óriási tévedés, mert talán sehol sem érvényesül a tehetség és a tudás annyira, mint az ipari és kereskedelmi pályákon. Gavallér strófák. Éjfélt ütött; a czinteremben A csendőr őr szem lépeget; Sötét felhőfátyol borítja A holdat és a kék eget. Ily késő órán más ki járna ? Engem az éjfél útba ér. A kalapom szemembe vágom Én a dicső, nagy gavallér, A gavallér. A kávéházban húzta Jóska S én öblögetve garatom Vidám valók s pezsdűlt eremben Minden parányi vér-atom, Vidám valék hej s nem figyeltem, Hogy a fejembe mennyi fér. Kinyílt az ajtó,—kiröpültem Én a dicső nagy gavallér. A gavallér. Görbe szemekkel néltanapján Nézem a jámbor urakat Es mit tagadnám, piczi számat Nem őrzi biztos zár, lakat. Ezért nem egyszer fölnyakaltak, Sebaj lemossa majd a vér . .. Kivágom ám büszkén a mellem Én a, dicső, nagy gavallér, A gavallér. Mi gondja rája a világnak, Hogy én a kártyát szeretem. Apám megtölti bizton újra, Ha majd üres lesz a zsebem. A tudomány, a munka nem kell, Haszontalan mind, mit sem ér. Lefumigálom a világot Én a. dicső, nagy gavallér, A gavallér. HÍREK. Augusztus 28. Személyi hir. Kende Dániel erdőmester több heti tartózkodásra Marienbadba utazott. Áthelyezett segédlelkészek. Dr. Boromisza Tibor szatmári püspök Koller Béla s. lelkészt Nagybányáról Beregszászra, Szabó Lajos s. lelkészt pedig Nagybányára helyezte át. Uj tanítók. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Molnár Klárát, Nagy Erzsébetet, fíozán Pétert, Lakner Ernőt, Imre Károlyt, Benedek Józsefet és Friedmann Antalt a nagybányai állami elemi iskolához rendes tanítókul nevezte ki. Az erdészet köréből. Őfelsége a király Os- terlam Armin erdőfelügyelőt és Székely Mihály földmivelésügyi miniszter Ocsárd Károly és Chrenóczy Nagy Antal erdőmestereket erdőtanácsosokká, Radó Pál, Kende Dániel, Zachár Gyula főerdészeket erdőmesterekké, Beyer Jenő erdészt főerdészszé, Jeszenszky Béla, Simonffy Gyula, Élés László erdészjelölteket erdészekké ; nevezte ki. Uj házfőnök. A szegedi minorita-rendi káptalan Bobróczky Alajos nagybányai volt mino- ! rita házfőnök helyére Lonkai Barnabást választotta meg. Egy érdekes lelkészt kinevezés. Dr. Szabó I János szamosujvári g. kath. püspök Hozás János szatmári gimnáziumi hitoktatót hidegkúti plébánossá nevezte ki. Hozás Jánost évekkel ; ezelőtt Nagybánya város képviselőtestülete is plébánossá választotta, de akkor neki a szamosujvári püspök a jurisdictiót nem adta meg I s igy állását el nem foglalta. E választásból kifolyólag áldatlan harcz indult meg a püspök és város között, mely még most sem ért véget, úgy, hogy a g. kath. adminisztrátor a várostól nem kap egy fillért sem már évek óta. Hogy Hozás János a hidegkúti plébánosi állást elfogadta, ez a körülmény talán most már gyors befejezését jelenti az évek óta folyó kínos ügynek. Jótékony főpap. Kádár Ambrus dr. szatmári prelátus kanonok a Hosszumezőn építendő templom költségeire 15.000 koronát adományozott. Esküvők. Reichmann Sámuel beregszászi gőzmalom-tulajdonos f. 25-én tartotta esküvőjét Lövinger Géza nagybányai kereskedő kedves leányával: Arankával. — Nem is esküvő, hanem a szó igazi értelmében nagy, magyaros lakodalom zajlott le f. hó 24-én városunkban. Ádám József kiváló czigányprimásunk egyetlen leányát: Annuskát vezette oltárhoz a zenekar egyik jeles tagja: Filtner Béla. A lakadal- masok mintegy húsz kocsin vonultak az anyakönyvi hivatalhoz, majd a r. kath. templomba, hol szép festői felvonulásuknak nagy néző közönsége volt. Az esketés Szőke Béla h. plébános végezte, ki igen szép beszédet intézett a fiatal párhoz. Este a menyasszony szülői házánál, díszes sátorban fényes lakoma volt, melyre városunk társadalmából is igen számosán voltak hivatalosak. Mondanunk sem kell, hogy a hangulat kitűnő volt s a banda talán még sohasem játszott oly szívhez szólóan, mint ezúttal. R. kath. autonómia. Báró Vécsey József halálával a szatmár — mármarosi autonómia kerület uj képviselőt választ. Tisztelettel felszólítom a nagybányai r. kath. híveket ezúton is, hogy választói jogukat minél nagyobb számban gyakorolják a nemes ügy érdekében. Két jelölt van: báró Vécsey László orsz. képviselő és Ember Károly tanítóképzői igazgató. A választás az e czélra választott ötös bizottság előtt f. hó 31-én d. u. 2 órától 6-ig, szept. hó 1-én d. e. 8 órától 12-ig tart. Szavazói jogosultsággal bir minden 24 évet betöltött férfi. Szőke Béla ideigl. lelkész.- Micsoda bagázs ez ? Micsoda ostoba nép ?! És én ezekből neveljek jó katonákat ? IJyen emberekkel menjek én az ellenség ellen ? Őrmester, próbálja meg, vegye munkába őket. Dolgozzon velük éjjel-nappal, hátha tud belőlük valamit faragni. Nektek pedig csak annyit mondok, hogy négy hét múlva újra visszajövök és ha még akkor is ily szamarak lesztek, valamennyiteket kikötetlek. Ezzel ott hagyta a regrutákat. Szavát megtartotta, feléjük se nézett négy hétig. Őrmester ur Sólyom egész komolyan hozzáfogott a regruták kiképzéséhez. Munkájában az altisztek s az öreg katonák segédkeztek. Kora reggeltől késő estig állni meg járni tanultak. Mert a katona állni is, járni is újra tanul. Olyan állással s járással, amilyen a közönséges emberé, nem lehet megverni az ellenséget. Ahhoz parádé-mars szükséges. . . Mi a parádé-mars ? Ezt nem lehet csak úgy könnyen megmagyarázni. Fel emeled a lábad a földről, olyan magasra, mintha kádba akarnál lépni, aztán kinyújtva, lecsapod a földre, olyan erővel, hogy a kavicsok felrepüljenek a talpod alól a kaszárnya tetejére. Ezt cselekedd minden lépésnél, mert ez a parádé-mars. Vigyázz azonban, hogy a föld megremegjen lábad alatt, a kavicsok kopogjanak a kaszárnya udvarán, mert ha nem, úgy rossz a parádé-mars s őrmester Sólyom leszedi rólad a keresztvizet is. Azzal, hogy lábad feltörik, vagy eltörik, ne törődj semmit. Ott van az ezredorvos ur, helyre hozza az, ha bajod történik. Mint ahogy helyre hozta a két első beteget is. Az egyik beteg kereskedősegéd, a másik Vári Szabó János volt. Azt láz gyötörte, ennek lábát törte fel a bakancs. Egy reggel mindkettő az ezredorvos elé ment. Kevés szavú, goromba beszédű, öreg ember az ezredorvos. Nagyon tudományos lehet, mert egészen kopasz a koponyája. A két legényt először czudarul összeszidta, hogy milyen nyomorult, satnya népség, aztán megkérdezte a kereskedőlegényt ? Mi bajod ? — Alássan jelentem, lázam van. — No az nem nagy baj ! Most rögtön takarodj a századhoz, huzz a lábadra könnyű bakancsot s egy álló hétig le ne vesd ! — Hát neked mi bajod ? - kérdezte Vári Szabó Jánost. — Regemencz árcz orvos urnák jelentem alássan, a lábam fáj. Feltörte a bakancs, valami flastrom kéne rá. — No ez se nagy baj. Ne félj nem halsz bele. Itt van két khininpor. Az egyiket itt mindjárt vedd be, a másikat meg éhomra lefekvés előtt. A két legény csodálkozva összenézett. Ezt észrevette az orvos ur s Vári Szabó Jánosnak rögtön be kellett vennie a khininport. Átkozott keserű lehetett, mert egészen eltorzsult az arcza tőle. Nem volt pedig min csodálkozniok. Mindenki tudta az ezredben, hogy az öreg doktornak csak két orvossága van: a khinin, meg a könnyű bakancs. S azt is tudta mindenki, hogy ezt a kettőt rendesen elszokta cserélni. Szándékosan tévesztette-e össze, vagy sem, annak csak ő volna a megmondhatója. Az azonban bizonyos, hogy rendkívül nagyra volt a tudomá- ; nyával. Hogy azonban az ezrednél egészen más véleménynyel voltak felőle, ezt legjobban bizonyítja az, hogy egészen természetesnek találta mindenki, mikor két év múlva megbukott a törzsorvosi vizsgán. Az öreg ur pedig ezen végkép elkeseredett. Először leszamarazta a vizsgáló-bizottság tagjait, aztán ledobta magáról az uniformist, kardját a földhöz csapta s beadta lemondását. Feléje se nézett többet az ezrednek, nem búcsúzott el még a kapufélfától se. Most valahol a vidéket boldogítja a praxisával. Szász József. r í n R.r*1 o _féle kassai ruhafestő, vegyitisztitó és gözmosóI leli LCI1 PCIu"~ ...—gyári ezég képviseletét átvettem.i=z El vállalok festészetre és vegyitisztitásra férfi- és női ruhákat, függönyöket, bárminemű kelmét, nyakkendőt, keztyüt, csipkét, kézimunkát, továbbá szőrmenemüt, bőrkabátokat stb. |y Gallérok, kézelők és fehémemÜek a legszebb kivitelben tisztittatnak. (Felsöbányai-utcza g. szám. Sroll-féle ház.) SITÁNYI K.ÁR.OLY - KrAG-YBAlSrYA.
