Nagybánya, 1907 (5. évfolyam, 27-52. szám)
1907-08-22 / 34. szám
2 NAGYBANYA 1907. augusztus 22. jövő közönség kocsijai s a város nagy bucsu- járó hely képét öltötte magára. Nagyon rég idő óta nem volt Szinérváralján annyi ember együtt, mint e napon. Küldöttségek, csoportok jöttek, mentek a hullámzó embertömeg között. A tömeg gyakran szétnyillott, hogy utat engedjen egy-egy kiválóbb vendégnek vagy szereplőnek s megint összecsukódott a nyomában. Nagy küldöttség indult 8 óra előtt az állomáshoz dr. Pap Zoltán és a velejövő országgyűlési képviselőknek fogadására, kiket a 8 órákkor érkező vonattal vártak. S mint rendesen történni szokott, különösen ha az ember nagyon vár valakit, a vonat most is késett. A küldöttség tagjainak türelmetlensége, izgalma tetőpontra hágott, mikor végre 47 percznyi késés után a vonat berobogott. Innen az egész küldöttség az érkezőkkel együtt a Korona-szálló dísztermébe vonult, hol Nagy Bertalan kir. közjegyző, a bizottság elnöke, a koszorúslányok és vőfélyek élén a tömeg határtalan lelkesedése mellett fogadta Mándy Zoltánná zászlóanyát. Majd megindult a menet a róm. kath. templom felé, melyben a szentmisét Frank József plebános-esperes czele- brálta. Az isteni tisztelet alatt a Lányi testvérek énekeltek szebbnél-szebb egyházi énekeket. Mise végeztével a Kossuth-téren felállított díszsátorban megkezdődött a zászlófelavatás A közönség lelkesült hangon énekelte el a Himnust, mely után Pap Zoltán dr., országgyűlési képviselő mondotta el az ünnepi beszédet. Erre a zászló megszentelése és megáldása következett a róm. kath., az ev. ref. és izr. lelkészek által. A közönség megilletődve hallgatta Sátor Dávid reí. lelkész nemesszavu s szivekhez szóló imáját s az izr. hitközségi rabbi lelkes beszédét. Majd meghajtották a Rákóczi színeiben, kékben és vörösben pompázó zászlót, melynek szallagján arany betűkkel volt fölirva: Istenért, hazáért, szabadságért, Mándy Zoltánné szül. Sveiczer Alexandrin 1907. aug. 17. A fejedelem kassai temetéséről hozott szallagot Mándy Giziké tűzte a lobogóra, melyet Nagy Mariska koszoruzott meg. Erre a zászlóanya „Isten nevében“ az első szeget, Bárány Béla biró, Günther Antal és Zichy Aladár miniszterek nevében a másodikat, Ujfalussy Miklós és neje, a harmadikat Torday Imre h. polgár- mester Nagybánya szab. kir. város nevében a negyediket, Farkas Jenő polgármester Felsőbánya szab. kir. város nevében az ötödik szöget beverte a zászlóba. Utánuk következtek a különböző testületek és egyesületek. Majd Nagy Barna kir. közjegyző a bizottság elnöke a zászlót megőrzés végett átadta a község bírójának, Bárány Bélának, mire a közönség nagy lelkesedéssel énekelte el a Szózatot. Ezzel vége volt a délelőtti ünnepségnek. Mint értesülünk, az ünnepélyre meghívták Thaly Kálmán országgyűlési képviselőt is, a ki nem fogadta el a meghívást s ezt válaszolta: „Olyan ünnepélyre, melyet egy Habsburg születésnapjára rendeznek, nem megyek.“ Az ősz tudós, úgy látszik, félremagyarázta a bizottság szándékát, mert ellenkező tartalmat érzett ki belőle, mint a minőt a bizottság akart bevinni az ünnepély napjának ilyetén való megválasztása által. Este 8 órakor a Korona-szálló dísztermében hangversenynyel egybekötött zártkörű táncz- vigalmat tartottak a szegény gyermekek fel- rnházására, melynek műsora a következő volt : 1. Férfi négyes: Kurucz nóták. Énekelték: Fábián István, Láng Viktor, Jobbágy Sándor és Stander János. 2. Rákóczi zászlója. Melodráma, irta dr. Prónay Antal. Szavalta Bojthor Anna k. a., zongorán kiséri Gerber irén k. a. 3. Férfi négyes: Magyar nóták. 4. Kurucz nóták. Zongorán előadta Gerber Irén k. a. Utána táncz volt, mely a legvidámabb hangulatban a késő hajnali órákig tartott. Hozzászólások a közös konyhához. Lapunk múlt számában ismertettük a közös konyha intézményét s felkértük az érdeklődő háziasszonyokat, hogy a kérdéshez hozzászóljanak. Eddig hat hozzászólás érkezett be lapunk szerkesztőségébe s ezeket alább közöljük is. A kérdés azonban csak egyoldalulag van megvilágítva, mert mind a hat hozzászólás helyeslő, dicsérő a közös konyhára nézve. Mi azonban azt szeretnők, ha olyan házziasszonyok is hozzászólnának a kérdéshez, kik ezt az uj s eddig oly jó eredményt felmutató intézményt nem tartják czélirányosnak. Hadd lássuk érveiket, melyekkel a közös konyháról szóló magasztaló állítások igazságát czáfolni akarják. Tehát lapunkban ezután is szívesen adunk helyet az ilyen irányban történő felszólalásoknak. A beérkezett hozzászólásokat a követke- Sőkben adjuk: Kedves Szerkesztő Ur! Minthogy felszólított bennünket, asszonyokat a beszédre, csak hosszú türelme legyen a sok levelet elolvasni, mert mi, asszonyok nagyon sokan elhatároztuk, hogy hozzászólunk a kérdéshez. Most azonban ne dugja be fülét, mert én kivétel vagyok az asszonyok közül s röviden szeretek beszélni. Egyszóval tehát a közös konyhát igen czélszerü, praktikus intézménynek tartom, mely igen sok előnyt egyesit magában. Én csak egyet emlitek: a közös konyha lakásegészségi és tisztasági szempontból megbecsülhetetlen valami. Mily egészségesek, zsir- és ételszagmentesek, nyáron légyben szükölködők oly helyen a szo— Akkor nekünk kell cselekedni ............ Ho l van az ispán ur? — Bent a dohányzóban. — Annál jobb . . . menjünk hozzá. Kerecsényi nyugodtan ült a dohányzóban, hol két gyertya mellett egy nagy angol újságot olvasott. Mikor meghallotta, hogy miről van szó, mosolyt erőltetett arczára. Meg akarta menyasszonyát nyugtatni. — Teringettét, mondotta, ha igy áll a dolog, akkor egy házzal odább kell állani. — Felkelt és Ilona vállára tette a kezét. — Már harmadszor esik meg velem, hogy a rejtekhelyei el kell hagynom. Megtanultam a bujdosás fortélyait. Különben is zsebemben van a külföldre szóló útlevél. Ne félj, Ilona, itt csak arról van szó, hogy az ember ne veszitsen el egy pillanatot sem. Hamar magamra kapom ezt a jó báránybőr bekecset. — A fiatal szabó elébe állt. — Megálljon ispán ur, ezt a bekecset én veszem magamra. — Ön? — Én. A kucsmát is. Termetünk meglehetősen egyforma. — De mi czélja annak? — A fiatal szabó arczán fájdalmas vonás húzódott végig. Tekintetéből, hangjából különös szomorúság áradt. — Ne kérdezze, mondotta tétován, nekem önt meg kell mentenem. Meg, minden áron, még az életem árán is. Ehhez szükségem van bekecsre és a kucsmára. A zsandárok a nagy füzestől egész a szalontai erdőig engem fognak üldözni ... Oh siessen, azalatt menekülni. — De nem lesz önnek ebből baja? — Semmi, mindenre gondoltam .... Ne huzzuk beszéddel az időt. Azzal gyorsan magára kapta a báránybőr bekecset és kucsmát. — Isten önnel, mondotta az üldözött honvédtisztnek és mielőtt még egy kérdést is intézhettek hozzá, elrohant. Három órával később félhold sugara két zsandár szuronyból csalt ki apró sugarakat a kígyós mizsei országúton. Az egyik zsandár értelmes, magas homloku ember volt, tömött szőke bajuszszal. Társa, ki mellette haladt, alacsony zömök férfiú volt, degenerált, közömbös arczczal, melyből a ferde nagy orr, ijesztően emelkedett ki. — Bizonyos, kérdezte az alacsonyabb zsandár, hogy erre szökött meg? — Egész bizonyos, válaszolt a másik. A pék látta. Már tegnap óta leselkedik utána. — Komisz ember az a pék, mondotta a butaképü zsandár. A másik vállat vont. — Hát igen, kém, spicli . . . Olyannak is kell lennie. Nekünk mindenesetre megkönnyítette a munkánkat. Pontosan leírta, hogy milyen báránybőr bekecs és milyen kucsma van rajta. Az idő sókkal hűvösebb, semhogy útközben levethetne . . . Azt hiszem, holnap délre már vason kisérjük vissza. bák, hol nem főz az ember! Ugy-e mily hatalmas argumentum ez a közös konyha mellett! Dr. Garamy Lajosné. A közös konyhát czélszerü intézménynek tartom s barátnőim körében rajta leszek, hogy az eszmét minél szélesebb körökben elterjeszszem. Csepka Lipótné. Hogy helyesnek tartom-e a közös konyhát. Azt kérdik tőlem. Hát melyik igazán praktikus és intelligens háziasszony nem tartja helyesnek. Olyan előnyöket egyesit magában, melyeket a háziasszonyok nem hagyhatnak figyelmen kivül. De egy tekintetben különösen nagyfontosságu: a cselédkérdés mizériáinak megoldásához vezet. Ezt nem szükséges bővebben magyarázni. Ózv. Szentkláray Domonkosné. Én szivemből örülnék, ha a közös konyha Nagybányán is megalakulna. Régi igazság, hogy nagyobb mennyiségben mindent olcsóbban lehet előállítani s ebből a szempontból a közös konyha nagy segítségére volna a szegényebb sorsú családoknak. Papp Istváné. Tisztelt Szerkesztő Ur! Azok közé az asszonyok közé tartozom, kiket az Isten nagyon is megáldott családi boldogsággal: nyolcz gyerekem van. Mint az or- gonasipok állanak egymás mellett, illetőleg jó volna, ha állanának, mert akkor tán nem veszteném el a fejem a rendezgetésben s több időm maradna tőlük a háziasszonyi teendők végzéséhez. Ilyen háznál, hol ennyi a gyerek, bizony van munka elég s nagy csoda, ha a háziasszony el nem veszti a fejét a nagy sürgés-forgásban. Családomért — Isten látja a lelkemet — szívesen teszek mindent s csak az bánt, hogy a konyha s a főzés miatt gyermekeim nevelése bizony kissé háttérbe szorul. Ezért üdvözlöm én örömmel az uj eszmét: a közös konyha propagandáját. Bárcsak megvalósulna minálunk is Nagybányán. Gyermekeim köszönhetnének neki a legtöbbet, mert több időm maradna a velük való foglalkozáshoz. Stern Simonné. Én ugyan még nem vagyok háziasszony, de majd lehetek s azért azt hiszem Jogom van nekem is a kérdéshez hozzászólani. Édes anyám már pár hónap óta folyton zaklat a főzéssel. Örökösen a konyhán kell ülnöm, rántást kavarnom, húst aprítanom. Bizony ezek nagyon, de nagyon prózai dolgok kedves Szerkesztő ur. Volna ön csak egy napig asszony, majd elhinné. Higyje el én már egészen el vagyok keseredve az örökös konyhai zaklatás miatt, mert a zongorázást, kézimunkát s minden más finomabb foglalkozást egészen el kell mulasztanom. De anyám rákényszerit erre, mert — mint mondja — majd szükségem lesz rá, ha férjhez megyek. Az értelmes arczu zsandár jóslása nem vált be. Ez az ember nem szivesen teljesítette azt a szolgálatot, mit hivatása elébe szabott. Nem törődött volna vele, sőt talán örült volna titkon, ha az üldözött honvédtiszt megmenekül, anélkül, hogy őt, a zsandárt, szolgálati mulasztás terhelte volna. De a szolgálatot szigorúan értelmezte. Már éjjel volt mikor a csorvasi csárdást felzörgette . . . Valószínűnek tetszett, hogy az üldözött ember itt tartja az első pihenőt. A csárdás sietve nyitott ajtót a hatalom rettegett fegyveres embereinek. Arra a kérdésre, hogy nem volt-e ott estetájt egy báránybőr bekecses és kucsmás úri forma ember, sietett a következőt válaszolni: — Dehogy nem, nincs egy órája sem, hogy itt járt. Piritóst evett és háromfélmesszely bort ivott. Egy kis szalonnát is vitt magával az útra. — Hát arról nem beszélt, faggatta a zsandár, hogy honnan jön és merre igyekszik ? — De igen, válaszolta a csárdás. Elmondta, hogy a bicsei tanyáról jött, amelyik az Ilkey uraságé, hogy ott ispán volt, de most valami baj miatt el kellett gyünnie. Az éjszaka Csabán fog meghálni, ott sok az ismerőse. Emlegetett valami Rolkót . . . — Rolkót ? — Igen. Hajnalban a két zsandár Csabán volt, hol az ott állomásozó zsandárok segélyével megtalálták Rolkoházat. Az öreg ur már ébren volt és készséggel adott választ a zsand ároknak.
