Nagybánya, 1907 (5. évfolyam, 27-52. szám)
1907-08-15 / 33. szám
1907. augusztus 15. NAGYBANYA 3 tagú családok részére a közös konyhából való étkezés dija aránylagosan nagyobb. A közös konyha szövetkezetszerü alapon nyugszik. A ki belép, az köteles a főzőedények dija fejében egyszersmindenkorra 20 koronát befizetni, amely összeget senki sem kapja vissza, még akkor sem, ha a közös konyha tagjai közül kilép. A közös konyha eszméje legújabban Aradon és Temesváron foglalkoztatja az érdekelt köröket s ott azt, mint értesülünk, rövid időn belül meg is fogják valósítani. Kiváncsiak volnánk nagyon, hogy a kollektiv háztartásról milyen véleménye van a mi közönségünknek, kiváltképen mit szólnak a háziasszonyaink a felvetett eszméhez ? Éppen azért az ez irányban történő hozzászólásoknak kész örömest adunk helyet lapunk hasábjain. A megélhetés könnyebbé tételéről van szó s ez a nagyfontoságu dolog megérdemli, hogy komolyan foglalkozzunk vele ! Wernóczy István és Lerch Ignácz kitüntetése. Vasárnap, e hó 11-én délelőtt 11 órakor meghatóan szép ünnepély folyt le a bányaigazgatóság tanácstermében. Az egybegyült tisztikar Wernóczy Istvánt és Lerch Ignáczot, e két derék, évtizedes munkában megőszűlt tisztviselőt ünnepelte abból az alkalomból, hogy hosszú éveken keresztül teljesített hű szolgálatukért a király számtanácsosi czimmel tüntette ki őket. A kitüntetett tisztviselőket Neubauer Fe- rencz miniszteri tanácsos, bányaigazgató üdvözölte meleg szavakkal s átnyújtotta nekik a kinevezésről szóló miniszteri decretumot. Az üdvözlésre Lerch Ignácz válaszolt Neubauernek, majd Wernóczy István elérzéke- nyülve a pillanat ünnepélyességének hatása alatt, meghatott szavakkal köszönte meg a kitüntetést, melyre ők soha sem számítottak, mikor hivataloskodásuk egész ideje alatt emberi és hazafias kötelességérzetből, szivük egész szere- tetével mindent megtettek, mi tőlük, erejükből tellett, hogy hivatali tisztjüket példásan viseljék. Majd kérte tisztviselő társait, hogy ezután is szeretettel gondoljanak rájuk, mikor a hosszú munka után visszvonulva másoknak engedik át helyüket. Az őszinte szerető szavakra mély meghatottság vett erő a jelenlevő tisztviselőkön, kik éljenzés és lelkes óvácziók között siettek kezet szorítani kitüntetett kollegáikkal. Wernóczy István és Lerch Ignácz azon kevesek közé tartoznak, kiknek embertársaik között nincs irigyük, ellenségük, kiket minden ismerőjük szeret, tisztel és nagyrabecsül. Mint hivatalnok mindkettő lelkiismeretes, szorgalmas s majdnem a pedantériáig pontos, mint ember egyszerű, puritán erkölcsű, szerény modorú s amint egész életük komoly munkából állott, megszokták, hogy ne üres szavakkal, hanem tettekkel beszéljenek. Mindketten a felvidékről származnak s német volt az anyanyelvűk. Saját példájukkal fényesen bebizonyították, hogy a magyar szív, magyar érzés nem egyedül azok privilégiuma, kik magyarul beszélnek. Lelkesebb magyart, jobb hazafit keresve is alig lehet találni, mint ők. Wernóczy István 1847. november 14-én született Liptó-Maluzsinán. 1861-ben Nagybányán a veresvizi bányaműnél lépett kincstári szolgálatba. 1867-től a nagybányai bányaiskolának volt a növendéke, majd mint altiszt Felsőbányára a keleti bányaműhöz kerül. 1871-ben ismét Nagybányára jött, hol a kereszthegyi bányánál ,a számvivői teendők végzésével bizták meg. Öt év múlva innen a bányaigazgatósági számvevőséghez helyezték át, mint számtisztet, majd nemsokára ellenőr lett. 1899-ben a sóvári bányaigazgatósági számvevőséghez hivatalfőnökké nevezték ki, ő azo- megköszönve a kitüntetést, mint számvizsgáló megmaradt közöttünk és ez év május havában nyugalomba vonult 45 éves állami szolgálat után. Lerch Ignácz 1845-ben született Szomol- nokon Szepes megyében, hol 1858-ban lépett kincstári szolgálatba. A nagyági bányaiskola elvégzése után Nagybányán a veresvizi bányaműnél teljesített szolgálatot. 1866-ban kohófelvigyázó lett Fernezelyen, honnan a nagybányai bányaigazgatósághoz nevezték ki irodasegédtisztnek. 1875-ben számtiszt lett a bányaigazgatósági számvevőségnél, később ellenőr, majd számvizsgáló s mint ilyen vonult nyugalomba. Xyaraló strófák. Nagybánya erdős, szép vidéke Rabul ejtette szivemet, Mindig csak vissza-vissza vágyom, A lelkem úgy kínoz, beteg. Nyaralni rnék majd újra vissza, Hol hús a lég s a viz pazar. Hol, mint a Cocytusnak árja Susogva lejt a bús Zazar. A bús Zazar. . . . És dictum factum újra itten Rovom a sétautakat, S az erdőt, hol a fák tővében Szép tiszta forrásvíz fakad. Az utczán meg csodálva nézem, Hogy itt mi sok szép hölgy terem, És minden este ott vagyok, ha Benépesül a czinterem. A czinterem ......... Ki nem fogyok a sok csodából, Nézni való van itt elég. Már hetek múltak, hogy csodálom S nincs itt a vége most se még. Nagyszálló-rom, uj iskoláknak A helye, erdő, vőlgytorok, S kiket csodál minden filiszter, A sárga inges piktorok. A piktorok. . . . Vízvezeték is lesz majd itten, Villamfény és sok iskola — A büszke város közönsége Ebből semmit se titkola — Minden dicső meglesz idővel, Nagyszálló is lehet talán. Csodálkozik majd, szinte látom, Ha itt nyaral — az unokám., Az unokám. . . . De itt a vége a szezonnak, Búcsút veszek már nem soká, Erdőtől, réttől, mely a lelkem Napnyugtakor úgy megfogd. Búcsút veszek egy kis leánytól, Tudom, hogy sir a kis bohó: „Oh jó anyácskám a szivem fáj — Élutazott a nyaraló. A nyaraló. . . .“ HÍREK. Augusztus 14. Személyi hírek. Mészáros Iván m. kir. csendőrhadnagy uj állomáshelyére, Brassóba elutazott. — Dr. Mcikray Mihály polgármester holnap, hivatalos ügyben Budapestre utazik, hol pár napig marad. Uj számvizsgáló, örömmel vesszük a hirt, hogy Wiessner Richárd kincstári számellenőr m. kir. számvizsgálóvá neveztetett ki. A kinevezés minden tekintetben érdemes tisztviselőt ért, ki rokonszenves, megnyerő modorával nemcsak tiszttársai, de városunk közönségének köz- becsülését is kivívta. Lili: (Ugrándozva és tapsolva örömében.) Ez csakugyan jó lesz! Kálmán: Valami állás után kell látnom! Lili: (Előbb ujjával hosszan rámutat s pár pillanatnyi szünet után). Neked? Miféle állás után ? Kálmán: Amilyen akad ... Legvalószínűbb, hogy ügyvédbojtárrá leszek . . . Lili: (Kaczagásra csücsörül a szája, de van annyi ereje, hogy elfojtsa.) Lásd . . . ez . . . ez . . . Kálmán: Mit tartasz felőle? Lili: Istenem ... De hisz sokkal egyszerűbb volna . . . Kálmán : Mi ? Lili: Kibékülnöd a mamával! Kálmán: Már tettem némi kísérletet ez irányban. Főleg mikor úgy rémlett, hogy fogy a pénzem. De a mama kérlelhetetlen. Tudod ő meg akarta hosszabbítani a kiskorúságomat, mert sejtette, ami bekövetkezett. Akkor csuful összetűztünk és most tudni sem akar rólam.. . Lili: De hisz van más rokonod, mindannyi gazdag, befolyásos . . . Kálmán: Eljátszottam valamennyi jóindulatát. Ha közeledném feléjük, kiebrudalnának . . . Ez meg úgy történt, hogy mikor még azt hittem, hogy a pénzem sohasem fogy el . . Lili: (Türelmetlenül toppant lábacskájával.) Ugyan ne mesélj annyit. (Fájdalmas tekintetet vet az ablakra, melyen a lealkonyodó nap rózsás sugarai szűrődnek be.) Tessék! Mindjárt este lesz ... és én még ma nem sétáltam. Kálmán: (Hosszas, bámész tekintetet vet Lilire, aztán sértődötten hallgat egy ideig.) Te még most is a sétára gondolsz ? Lili: (Fölugrik ülőhelyéből, tükör elé áll s kaczér mozdulatok közt igazgatja kalapját.) Sőt el. is megyek ! Kálmán: Elmégy? Lili: El! Kálmán: De . . . nem akarod, hogy . . . úgy látszik, nem vagy tisztában a helyzettel... Lili: Oh nagyon is! . . . Kálmán: Ez esetben . . . Lili: (Keztyüjét huzza nagyon egykedvűen.) Kálmán: Arról is beszélni akartam, hogy mi történik veled? ... Lili: Velem? ... Én ugyan nem leszek terhedre . . . Kálmán: Terhemre? Lili: Majd el leszek valahogy . . . Kálmán: Valahogy . . . mit akarsz ezzel mondani? Lili: Majd meglátod . . . Nemsokára hirt adok magam felől. Kálmán: (Fölriadtan) Hirt adsz? Lili: Természetesen! Kálmán: Ez azt jelenti, hogy el akarsz hagyni! Lili: Meg kell hoznom ezt az áldozatot! De légy nyugodt! Tudom, mi fog bekövetkezni? . . . Egy ideig ügyvédbojtároskodol majd . . . Aztán ... a mamájával minden fiú kiszokott békülni ... És ez sokkal hamarább megtörténik, ha én nem leszek a nyakadon!^. . . A rokonok se haragudhatnak örökké ... És aztán ki fogsz eviczkélni ebből a furcsa helyzetből. Ismét az lész, aki voltál. Fess, elegans, sikkes . . . Egy szóval: ur! . . . Rosszul esnék, ha másként kellene téged látnom! Úgy megszoktam már, hogy te ur vagy, — érted? Ur! De már is sokat fecsegek! . . . Mindjárt beesteledik. Isten veled, drágám. Akkor . . . Akkor. Meg fogsz róla győződni, hogy mennyire szeretlek! Most pedig pá! — nagyon rövid időre . . . . Tán csak néhány hóra. Pá! (Gyors léptekkel, vissza se tekintve s remegve attól a gondolattól, hogy Kálmán utána fog rohanni, hogy valami csúf szczénát csináljon, kilebben a szobából, csaknem lelkendezve le a lépcsőkön — ott már szinte futva — ki, ki az aszfaltra, hol hamarosan eltűnik az esthomályban.) Molnár Gyula. |—I o Rid! o~féle kassai ruhafestő, vegyitisztitó és gözmosóI ldl lOlUCI Pyld." , zzigyári czég képviseletét átvettem _______: El vállalok festészetbe és vegyiiisztitásra férfi- és női ruhákat, függönyöket, bárminemű kelmét, nyakkendőt, keztyüt, csipkét, kézimunkát, továbbá szőrmenemüt, bőrkabátokat stb. Gallérok, kézelők és fehémemÜek a legszebb kivitelben tisztittatnak. (Felsőbányai-utcza g. szám. Sroll-féle ház.]) sit-ájntyi zssL-á.iFí.oiiLaY -
