Nagybánya, 1907 (5. évfolyam, 27-52. szám)
1907-08-15 / 33. szám
V. évfolyam. 33-cííIsl szsam1907. augusztus lio 15. TÁRSADALMI ÉS® SSÉ3?IHOX>A.IjM;I IlSTIXiAr*. előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szára ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8 — 12 oldalon. Felelős szerkesztő: ÉGLY MIHÁLY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Erdélyi-ut 22. szám, hova a lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések elvételnek Morvay Gyula könyvnyomdájában is: Fítér 14 A szoczializmus dekadenciája, ni. Augusztus 14. A szoczializmus a munkaadó és a munkás között való viszony szabályozására való törekvés. Erre valóban égető szükség van, mert a tőke és a munkás viszonya még ma sincs kellően szabályozva. A gyors haladás, az ipar és kereskedelem gyors föllendülése egyre uj és uj viszonyokat teremt, annyira, hogy a törvényhozás, mely nem a jövőre, hanem a jelenre alkotja törvényeit, nem kapott időt arra, hogy a zavaros kérdéseket tisztázza s a visszaéléseket megszüntesse. Ez a körülmény készteti a gyengébb felet, a munkást a szervezkedésre. Ebből a méltányos védekezési elvből a zavarosban halászni akarók beavatkozása folytán a munkás és munkaadó között, antagonizmus, gyűlölködés támadt, mely nagyra nevelte a nemzetközieket, a Bokányiék, meg Izrael Jakabok táborát. Ez a tábor pedig egyre nőtt s a vezér urak gondoskodtak arról, hogy az elvtársaknak járatlanságát, ismeretekben való fogyatékosságát, a munkaadóval szemben való haragját, elkeseredettségét eszközül használják a saját anyagi hasznuk érdekében. Ily módon terjedt el és erősödött meg nálunk a nemzetközi szocziálizmus, mely a vezér urak szemében kitűnő üzlet, a munkás előtt menedék és orvoslat a bajok ellen, a társadalomra nézve pedig nehéz probléma, melynek megoldása mindennél sürgősebb, fontosabb feladata az államnak s az egyes osztályoknak. A szocziálizmus nálunk ily körülmények között megtelt idegen tartalommal. A Goldmannok és Weltnerek olyan ideálokat teremtettek, melyekért sohasem tudott volna lelkesedni egy Lassalle, egy Proudhon. S e vezetés mellett a szoczia- lista tábor egyre jobban elkülönözte magát a többi osztályoktól s mennél tovább haladott a Bokányiék mutatta utón, annál nehezebben lehetett belőle egészséges egyedeket nevelni a társadalom számára. A vezér urak pedig dehogy is búsultak azon, mikor látták, hogy táborukban egyre terjednek a hibák s egyre nőnek az erkölcsi és szellemi fogyatkozások. Eszükbe se jutott, hogy tükröt tartsanak a munkás nép elé, hogy az felismerje önmagában is a torzvonásokat s igyekezzék emberré válni s harmóniát teremteni saját lelkében. Hiszen igazuk volt, igy könnyebb és nagyobb haszonnal járó a vezéri méltóság viselése. Azért volt nehéz a munkással megértetni, hogy mikor a társadalmat átfor- .málni akarja, önmagából kell kiindulnia és önmagát kell először is átformálnia. Magában a munkásosztályban is vannak hibák, fogyatkozások, melyek nehezebbé teszik annak megélhetését s így növelik a zavart, egyenetlenséget, a gyü- löltséget a többi osztályokkal szemben. Az intelligensebb munkások önma- guktól rájöttek erre úgy a külföldön, mint minálunk s lelkes akciót indítottak e bajok orvoslására. ■ Ezekhez a hibákhoz tartozik elsősorban az alkoholizmus, mely a munkás — oszt ályban igen elterjedt betegség. Felesleges azt fejtegetni, mennyi kárt okozott ez a gyengeség, mennyire degenerálta a mi munkás nemzedékünket testileg és szellemileg. A külföld munkásai nincsenek annyira hatalmában, mert intelligensebbek, mert jókorán észrevették, hol a bajok forrása s igyekeztek azt orvosolni. Egyleteikben nem pohár mellett szórakoznak, mint a mi munkásaink s a pihenés napját csakugyan pihenésre, nemes szórakozásra s nem a testet s lelket egyaránt fárasztó orgiák tartására használják. Az államnak itt az volna a teendője, hogy az átkos pálinkaivást leszorítsa s a munkásosztálynak a pálinka helyett egészségesebb, olcsóbb italt adjon. E czélból szükséges volna az államnak^ a sörtermelést előmozdítani, fejleszten|L A német munkás, ki 5 —6 krajczárért-megkapja a maga félliter sörét, sohasem fanyalodik a pálinkaivásra, de egészségesebb, józanabb is, mint a mi pálinkaivó munkásunk. A szegénységnek, nélkülözéseknek másik oka azon oktalan pazarlás, mely- lyel a munkásnép gyermeke, ifjúsága, férfi és nő serege öltözködik. Drága, hitelben vásárolt ruhában feszeng a legtöbb. Az egyszerűség, finom ízlés ismeretlen. A mi drága és ragyogó, mutatós a szemnek, az a jó és tökéletes. Annak pedig meg kell lenni, mert ha nincs, lenézik azt, kinek hiányzik. A sok czifra ruha pedig nem készül otthon. A munkásnép irtózik a termelés terheitől s idegenkedik annak gyönyörétől s minden czikket készen vásárol a boltból búsás árakon. A munkásnő nem tudja megtakarítani, gyü- mölcsöztetni, sőt beosztani sem férjének A „Nagybanya“ tárczája. Kuli a levél . . . Hull a levél, hull az eső, Köd üli meg a hegyet, Búcsúzára, végső csókra Add ide picziny kezed. Hull az eső, hull a könnyed, Szürke köd a telkemen, S dideregve, fázva kérdem, Mi lesz most már én velem? Vértesi Gyula. Sülyedő hajó. Veér Kálmán, 28 éves, nyúlánk, elegáns alak, arisztokratikus vonások, halvány arcz, kopaszodni induló fő, mélyen fekvő szemek, melyekből ábrándos gondatlanság sugárzik ki. Lili, 17 éves, bájos jelenség, vidám baba- arez, naiv tekintet, igéző kaczérság a mozdulatokban. (A Royal fogadó első emeletén elegáns szoba. A bútorok damaszttal bevonva, a padozaton perzsa szőnyeg, ajtón és ablakokon brokátfüggönyök.) Kálmán: (A pamlagon hever, arczczal egy kis háromszögletes szeczessziós párnába temetkezve.) Lili: (Toilette-tükör előtt ül s hosszan elmerül saját arcza nézésébe. Tetszeleg és olykor, a rizsporos szarvasbőr után nyúl, hogy végig simitsa orrát, állát és halántékát. Aztán szemöldökét festi sötétebbre. Odafordulva Kálmán felé.) Barátom eleget aludtál! Kálmán: (Nem mozdul.) Lili: Hallja? . . . Ébren van maga? Kálmán: (Más oldalára fordul.) Lili: Mi leli magát? (Föláll, odamegy a pamlaghoz s egy ideig nézi a mozdulatlanul fekvő alakot. Vállat von, aztán kinyitja a ruhaszekrényt és elegáns selyem- ! bloust vesz ki, melyet magára ölt. Nagy tollas kalapot tűz meg fején a tükör előtt s jobbra- balra forgolódik, hogy lássa, jól áll-e) Kálmán: (Ezalatt fölül a patnlagra s bambán mered maga elé.) Lili: (Elneveti magát.) Jaj, de ostoba arczot vág ! Kálmán: (Sóhajt.) Igazad van . . . ostoba is vagyok! Lili: (Hozzámegy, czirogatja, ölébe ül, átfonja karját nyaka körül.) Hát mi Sajód van fiacskám ? Kálmán: Oh jaj. Ne is kérd! Menj sétálni, ha akarsz. Lili: Azon a gummikerekün, melyen tegnap kocsikáztunk ? . . . Kálmán: Bánom is én! Lili: Akkor jer^hát! Kálmán: Én? Én nem megyek, Lili. Lili: Megbolondultál?? Kálmán: Igazán megbolondulni való állapot! Fogalmad se lehet róla. Szeretném le- fotografálni . . . Érdemes volna a megörökítésre. ... Lili: (Bámész tekintettel.) Micsoda? Kálmán: Az én lelkiállapotom! Lili: A lelkiállapotod lefotografálni ? Kálmán: Azt! Lili: Meg van maga őrülve? Kálmán: Nem egészen ... de közel járok hozzá. # Lili: Beszélj, öreg mi lelt? Kálmán: No várj csak! (Kifordítja zsebeit.) Érted ezt ? Lili: (Daczosan.) Ne ostobáskodjál! Kálmán: Nincs érzéked a szimbólumok iránt . . . Lili: Oh ezen ugyancsak könnyű segíteni. (A szekrényhez fut, honnan egy hosszúkás, fe- j kete vászonnal bekötött könyvecskét vesz elő.)
