Nagybánya, 1907 (5. évfolyam, 27-52. szám)
1907-07-25 / 30. szám
1907. julius 25. NAGYBÁNYA 3 A czikkiró „czéljau az volt, hogy a város mielőbb Ganzékkal a villamvilágitási szerződést megkötné, előbb hívjon fel ajánlattételre néhány hazai és külföldi nagyobb vállalatot. S e czél- jának kivivására julius hó 14-én egy hosszú czikkben szállott síkra a nyilvánoság előtt, csakhogy a villamvilágitási ad hoc bizottság, — v. czikkének megjelenése előtt éppen négy nappal, vagyis julius 10-én már elhatározta azt, éppen a városi mérnök indítványára, hogy mielőbb Ganzékkal a szerződés megköttetnék, néhány külföldi és hazai vállalatot ajánlattételre hiv föl. Ha czikkiró az ad hoc bizottság négy nappal előbb hozott határozatát négy nappal utóbb megjelent czikke hatásának tulajdonítja, mert „czélját mégis csak elérte,“ legyen az ő boldog hite szerint. A „czélna/c“ ily módon való kivívása épen nem ismeretlen előttünk. A „Nagybánya és Vidéke“ czikkirói épen ilyen módon kivívták azt is, hogy Bercsey Lajosnak, ezelőtt mintegy két évtizeddel kifüggesztett arczképe, 1907. évben megjelent sürgetésükre „végre“ ott függ a takarékpénztár igazgatósági termében; vagy kivívták azon czé- lukat is, hogy a Rákóczi-tér, Zrínyi Uona-tér stb. utczák uj utczajelző táblai „végreu ott díszelegnek helyükön, semmit sem törődve önérzetes megelégedésükben azzal, hogy azok az utczajelző táblák már három-négy héttel azelőtt helyükön voltak, mikor czikkirók az utczajelző táblák kifüggesztésének czélját maguk elé kitűzve, czikkeiket megírták. Valóban, a meglevő dolgok kivívásának czélul való kitűzése a legháladatosabb dolog, mert csalódással sohasem járhat s olyan boldogító az az érzet, hogy a „kitűzött czélt mégis csak elértem“.... De ilyenképen nagyszerű, a világegyetemet is mélyen érintő czélok is elérhetők. Egyéb se kell hozzá, csak azon szikla szilárd elhatározás, hogy valaki példának okáért czélul annak kivívását tűzze ki maga elé, hogy a nap reggel kelljen fel, este pedig lenyugodjék, holdtöltekor ne legyen fogyó hold s a csillagok ne nappal, hanem éjjel ragyogjanak. . . . S bizonyára a sziklaszilárd elhatározás után igy is fog az történni ! A nagybányai iparkiállitás. Alig pár éve csak, hogy megalakult a nagybányai ipartestület. Hallatlan közöny, nagyfokú bizalmatlanság, sőt a legellenségesebb indulatok kisérték az alakulási előmunkálatokat s bizony, a mozgalom élén álló vezérembereknek nem csekély türelmébe, kitartásába s fáradságos munkájába került, mig életre hívták az ipartestületet, míg bölcsőjénél őrt állva, megerősítették, megizmositották, óvták az elcsenyevészesedéstől s életképessé tették. Ha visszapillantunk e pár év előtti időkre, az azóta lezajlott, sokszor küzdelemteljes törekvésekre s az elért eredményekre, jóleső érzés hatja át a mi sziveinket, hiszen lapunk szerkesztője is ott állott az ipartestület bölcsőjénél s talán lapunknak is van némi része abban, hogy sikerült az iparosok nagy zömének közönyét, bizalmatlanságát megtörni s elérni azt, hogy ma már zárt, tömött sorokban haladhatnak közös czéljaik felé. Az ipartestület zászlaja alatti tömörülésnek, egyesülésnek s a közös erővel való munkálkodásnak egyik legszebb, legmeglepőbb eredménye az az iparkiállitás, melyet az ipartestület rendezett az állami főgimnázium tornacsarnokában. Ez az iparkiállitás, életre galvanizálva a szunyadó erőket, hatalmas tanúbizonyságát nyújtotta iparunk fejlettségének, iparosaink jeles szakképzettségének. Azt eddig is tudtuk, hogy ; vannak kiváló iparosaink, segédmunkásaink, de j hogy annyian vannak, azt aligha gondolta volna valaki. Teljesen ismeretlen nevek bukkant- tak föl a kiállításon oly munkákkal, melyek dicsőségére válnának bármely nagyhírű fővárosi iparos műhelyének is. Pedig e kiállítás rendezése úttörő munka volt s arról iparosaink közül igen sokan hiányzottak. Talán nem értették meg az intencziót, melyet a kiállítás szolgált vagy talán félre vezette őket az, hogy a kiállítást a segédmunkások és tanonczok kiállításának czime alatt rendezték. De a mai kiállítás sikere s fényes tanulságainak levonása bizonyára hatalmas mozgató erő lesz a jövőben arra nézve, hogy az ipartestület kiállításán minden számottevő iparosunk megjelenjék munkájával s városunk az ipar terén is messze vidéknek legyen a fokusa. Miután a dalegyesület elénekelte a Hym- nust, az iparkiállitást Csepeg Ferencz ipartestületi elnök felkérésére igen nagy közönség jelenlétében, vasárnap délelőtt 10 órakor dr. Makray Mihály polgármester, a kiállítás védnöke nyitotta meg igen formás beszéddel. Beszédében utalt arra az erőre, mely az össze- ! tartásban rejlik, az ipari nevelés kiváló íon- í tosságára s meleg szeretettel üdvözölte az [ ipartestületet, mely a kiállítás rendezésével az ipari nevelés s ezzel az iparfejlesztés szol- ! gálatába szegődött. Ötletesen idézte Deák'Ferencz szavait, aki az egyik nagynevű honatyát fia születése alkalmából úgy üdvözölte, hogy a fiú külömb ember legyen, mint az apja. S midőn ez a különös üdvözlet miatt megsértődött, Deák azt felelte, ennek a hazának szüksége van arra, hogy a nagynevű embereknél is nagyobb nevüek szolgálják. Azt mondja ő is, hogy a jövő jpari nemzedék külömb legyen, mint a mai — Mennyire igaz ! Elvoltam hűlve! Vájjon megértette ? Csol- nakunk lassanként a parthoz közelebb jutva egy füzesbe bonyolódott, hol fenakadt. Átöleltem barátnőm derekát és lassan, gyöngédten közeledtem ajkaimmal nyakához. Hirtelen haragos mozdulattal visszataszított: — Hagyjon békét! Ne legyen olyan durva! Megpróbáltam magamhoz ölelni. Vergődve ellenállott, a fába kapaszkodott és majdnem mindketten beleestünk a vízbe. Jónak láttam abbahagyni hiábavaló küzdelmemet. — Inkább feldűtöm a csónakot, szólt. Olyan jól találom magam; álmadozom; boldog vagyok. Aztán hangján egy kis érezhető guny- nyal igy szólt: Az imént elszavalt verset elfe- ledte-e már egészen ? Igaza volt; hallgattam. — Menjünk tovább, parancsolta, evezzen ! És én újból kézbe vettem az evezőket. Kezdtem az éjt hosszúnak, helyzetemet nevetségesnek találni. Kísérőm egyszerre csak azt kérdezte: — Megigér-e valamit ? — Meg. Mit ? — Maradjon nyugodt, legyen illedelmes, szerény, ha megengedem, hogy .... — Nos, mit enged meg? — Csak ezt: hátamra fekve a csolnak fenekén, maga mellett szeretném a csillagokat ; nézni. — Szívesen megígérem, kiáltottam föl. — Ön félre ért, kezdte újból. Egymás mellett fogunk heverni. De megtiltom, hogy hozzám csak egy ujjal is nyúljon, vagy megöleljen, szóval, hogy . . . hogy dédelgessen. Megígértem. Aztán fenyegetőzve hozzátette: Ha megmocczan, feldűtöm a csolnakot. És egymás mellett kinyujtozkodva hever- j tünk az eget nézve, a folyó árjára engedve | magunkat. A csolnak gyönge mozdulatai rin- j gattak. Az éj halk nesze tisztábban volt kive- | hető alsóinak alján és néhányszor összerázkod- j tunk. És éreztem, mint hatalmaskodik el rajtam J valami különös és izgató érzelem, valami vég- j télén ellágyulás, mint valami ellenállhatatlan ! kényszer, hogy kitárjam karjaimat magamhoz ölelni és kinyitni szivemet, hogy szeressem, hogy átadjam magam, lelkemet, testemet, életemet és egész valómat valakinek ! Társam, mintha álmodnék suttogta: (Éljenzés.) s hogy külömb is lesz, azt épen az ipartestület ügybuzgósága, az ipari nevelés fölött őrködő gondossága biztosítja. (Zajos, hosszantartó éljenzés.) A megnyitás után a díszes közönség a kiállítás megszemlélésére indult a nemzeti zászlókkal s zöld gályákkal szépen feldíszített torna- csarnokban. Valóban, büszkeség töltötte el szivünket, mikor az emberi tudásnak és szorgalomnak gyümölcseit oly művészies harmóniában láttuk csoportosítva, mint e kiállításon. Ezt a büszkeséget csak fokozta az a tudat, hogy a kiállítók, kik munkájukkal, ügyességükkel gyönyörködtettek bennünket, nagybányaiak. Városunknak vannak művészi tradicziói s ezeknek megfelelően a művészi hajlamok egyre jobban érvényesülnek az ipar terén is, a praktikus czélu alkotásoknál, melyek keletkezésüket nem kizárólagosan az esztétikai emócziók gerjesztésére való törekvésnek köszönhetik. Bő aratása volt e kiállításon a dicsőségnek, elismerésnek azok számára, kik gonddal, fáradságot és időt nem kiméivé jelentek meg munkáikkal a nyilvánosság előtt. Mindjárt a tornacsarnok bejárata előtt megakadt a látogatók szeme Csepeg Ferencz kocsigyártó mesternek gyönyörű, feketére fényezett könnyű kocsiján, melynek yasmunkáit Platthy Aladár, belső munkáját és fényezését pedig Harasztkó István készítették. Mikor ilyen munkákat lát az ember, büszkén gondol arra a korra, mikor Magyarország az ötvös iparművészeitől eltekintve, a kocsigyártás terén első volt Európában. S mi még mindig azzal hivalkodunk nagy elfogultságunkban, hogy külföldről szerezzük be szükségleteinket. Épen Csepeg Ferenczczel történt évekkel ezelőtt, hogy egy külföldi czégjelzéssel ellátott kocsit vittek hozzá javítás végett. A kocsi tulajdonosa nem győzte eléggé dicsérni a külföldi gyártmány jóságát, mig végre Csepeg is előállott a leleplezéssel: — Jó munka, az szent igaz, de hogy az én műhelyemből került ki, az is szenLigaz ! És mindjárt kézzel foghatólag is bebizonyította állításának valódiságát.-De ha az uraknak jobban tetszik, ha külföldi czég neve diszlik rajta s azt szívesen megfizetik egy-két százas bankóval jobban, hát legyen igy, tette hozzá rezignáltam És hány eset van ilyen, hogy a kitűnő magyar gyártmány olcsó pénzért kikerül a külföldre és idegen jelzéssel ismét visszakerül hozzánk, de már sokkal drágábban. A kiállítás bejárójától balra Naszódy Mihály kőműves mester állította ki munkáit: az általa feltalált s szabadalmazott tűz- és vízmentes petróleum-szekrényt, melynek praktikussá— Hol vagyunk, hova megyünk ? Úgy tetszik, mintha elhagynám a földet. Milyen édes igy! Oh, ha szeretne .... egy kissé ! Szivem hangosan kezdett verni. Semmit sem birtam válaszolni. Azt hittem, szeretem. Most már nem éreztem semmi erőszakos vágyat. Jól éreztem magam oldala mellett és ez kielégített.. És igy maradtunk sokáig, hosszasan, mozdulatlanul. Megfogtuk egymás kezét ; valami gyönyörrelteljes erő lebilincselt; valami ismeretlen természetfeletti hatalom, a szűzies, benső egyesülése lényünknek, mely független volt a szorosan egymáshoz tartozó testünktől, anélkül, hogy érintkeznének. Mi volt ez ? Nem tudom. A szerelem talán ? Lassanként pirkadni kezdett. Hajnali három óra lehetett. Lassanként nagy világosság öntötte el az eget. A csolnak valamibe beleütődött. Talpra állottam. Egy kis szigeten ^kötöttünk ki. Át voltam szellemülve elragadtatásomban. Velünk szemben az égboltozat egész terjedelmében vörös, rózsa, viola színben lángolt, itt- ott aranyfüsttel bevont felleg foltok pirosították be. A folyó bibor színben folyt tova és a parton a házak mintha kigyultak volna. Haltenberger Béla féle kassai ruhafestő, vegyitisztitó és gözmosó- ....::.-_:r~gyári czég képviseletét átvettem.,....— El vállalok festészetre és vegyiiisztitásra férfi- és női ruhákat, függönyöket, bárminemű kelmét, nyakkendőt, keztyüt, csipkét, kézimunkát, továbbá szőrmenemüt, bőrkabátokat stb. Gallérok, kézelők és fehémemÜek a legszebb kivitelben tisztittatnak. (Felsöbányai-utcza g. szám. SroII-féle ház.) SITAKTYI H.ÁROLY - MAGYBAMYA.
