Nagybánya, 1907 (5. évfolyam, 27-52. szám)
1907-12-12 / 50. szám
1907. deczember 12, burkoló sok ruhadarab mégjobban eltompitja. Lehet, hogy hasznára van az Eustach-féle csőnek . . . Mindamellett, ha már zongorakisérettel előadandó operettekről van szó, a pár alázatosan hamis hangtól eltekintve — a zongorának is kell érvényesülnie. Az elmúlt hét nevezetes színházi eseményeit általánosan összefoglalva: ismét csak az elismerés hangján szólhatunk. S ezt annál inkább kell tennünk, mert a fárasztó műsor melleit a pihenésre nem igen jut idő. A hétfői szünet nagyon ráfért a gárdára. A kellemetlen időjárás is udvariatlan, különösen az énekesnőkkel szemben; mindazonáltal élvezetes estékben volt részünk. Szerdán, deczember hó 4-én a Próba- liúzasságbcw lépett fel másodszor az első fellépése alkalmával óriási sikert aratott Kápol- nay Irén. Az érdeklődő közönség ez alkalommal is zsúfolásig kereste tel a felemelt helyárakkal dolgozó színkört. A művésznő egyik legjobb alakítását mutatta be a kiíenczvenes évek nagysikerű kasszadarabjában. A naivság, a meleg őszinteség, a poétikus, szűzies fiatal leány szerepében végtelenül tetszett. Elragadó természetessége a kitűnő bohózatban a közönség csodálatát egycsapásra kivívta. A második felvonás végén ellejtett — előttünk még eddig ismeretlen — faczipős tánczában pedig a hires fővárosi tánczosnő minden tudását és ügyességét egyesítette. A közönség az újrázásból, a művésznő az ismétlésből nem fogyott ki. Kitünően felfogott alakításával Szabadhegyi nagy és méltó sikert aratott ez este. Pompásan alkalmason humorával Kálny István a megszokott jó volt. Szirmay Jozefin, Ujváry Árpád közvetlen játékukkal hatottak. Böszörményi, Csanádi Lenke teljesen beváltották a jó neveikhez fűzött várakozásokat. Kápolnay Irén egyik tisztelőjétől gyönyörű csokrot és egy értékes boát kapott a nem annyira praktikus babérkoszorú helyett. Csütörtökön, deczember hó 5-én Kápolnay Irén bucsufelléptével Cabaret-estélyt rendezett a társulat. A közönség csekély száma daczára is a műsor valamennyi pontját igaz ambiczióval és szikrázó jó kedvel mutatták be a szereplők. Iniődy Oszkár karmester zongora-nyitánya nagy tetszéssel találkozott. Őszintén méltányoljuk igyekezetét, finom technikáját, mely határozottan győzedelmeskedik a meg nem felelő, gyenge zongorán. Erdélyi Anna, Galgóczy B., Kálny, Kovács Birike részint couplettekkel, részint] monológgal szórakoztatták a figyelmes közönséget, mely a színpadon megjelenő Kápolnay Irént kitörő tetszéssel fogadta. S beigazolódott, hogy a Cabaret az ő igazi hazája. Elénekelt pajkos románczai, a serijöt couplék, a mozinóta eleven, megnyerő játékát, habár nem nagy terjedelmű hangját a bájosság zománczába foglalták. A ritka nagy tetszéssel előadottakat szinte végnélkül isméteílette meg a közönség, Az előző ét, hogy »őfelsége a király nevében szándékos emberölés bűntettében bűnösnek mondatik ki és életfogytiglani fegyházbüntetésre Ítéltetik!« Aztán leül a helyére s elkezdi a körmeit tisztogatni s figyelmes arczczal az elitéltet vizs- gálgalja, mert hiába, a pszihologiai tanulmányozás egyik feladata a modern jogásznak . . , Ki kell azt lesni, hogy milyen hatással van az egy emberre, ha megmondják neki, hogy rab marad, ameddig csak él. Mindenesetre érdekes tanulmány, persze nem annak, akin tanulják. A rab ott áll szürke daróczruhájában s egy darabig mintegy öntudatlanul bámul maga elé. Aztán meg kitekint a tárgyalási terem ablakán. Egy odahajló hatalmas akácz nyújtogatja arrafelé fehérvirágos fejét, a napsugár tánczol, szökell a rezgő kis illatos fehér csolnakocskákon. Eszébe jut, hogy akkor is ilyen szép verő- fényes nap volt, mikor megölte azt az embert. S amint eszébe jut újra ez a kínos jelenet, melyért cserébe elcsukják örökre az Isten áldó szabad napja elől, egész testében megrázkódik. — Ah érdekes, nagyon érdekes, súgja a jegyző ur az egyik bírónak, aki álmosan bólin- gat mellette s nem sokat gondol az egész dolog érdekességével. El van ő foglalva más, érdekesebb dologgal, azzal, hogy mikor nyeri vissza azt a tiz forintot, NAGYBÁNYA estéken elénekelt, eltánczolt valamennyi darabját pazar lélekkel szórta a közönség elé. Szigethy Antal kellemes, érzéstől áthatott baritonja nagyon tetszett. Sebestyén Mariska is könnyedén férkőzött a közönség szivéhez. A közönség a Cabaret-estélyt nagy gyönyörűséggel fogadta és tetszésénak a 16 pontból álló műsor minden egyes részénél kifejezést is adott. Pénteken, deczember hó 6-án színészeink harmadizben játszották el a Vig özvegyet tisztességes számú közönség előtt. A hírneves darab szereplői az első előadás sikerének arányában most is kitünően érvényesültek. Szombaton, deczember 7-én »Josetta kisasszony a feleségem« czimü franczia szellemmel megírt darab meghallgatására kis közönség jelent meg. Az előadás mintha vontatott lett volna; a kimerültség tényleg jelentkezett. A darab nem is igen tetszett. Ä vígjátékok állandó bonyodalma, a triviálitás tisztességes mértékben nyilvánult meg. Dicséreta szereplőknek, hogy diszkrét játékukkal a kétes helyeken átsiklottak. Szabadhegyi, Kovács Birike, Szigeti, Kálny, Erdélyi és Pintér voltak a főszereplők. Igyekeztek jót és művészit adni, ami sok tekintetben sikerült is. Deczember 8-án, vasárnap »Mindnyájunknak el kell menni« czimü látványosság egy névtelen hős színpadi kísérlete került színre. Közönség elég szép számmal tapsolt a különben sikerült alakításoknak. Szabadhegri, Kovács Birike, Szigethy, Kálny, Csanády, Ujváry jobb darabot megérdemlő routinnal és lelkesedéssel játszottak. A többi szereplők is rászolgáltak az elismerésre. Hétfőn a »Varázskeringő« operetle betanulása és jogos pihenő czimen előadást nem tartottak. Kedden, e hó 10-én Stransz reklámdarabja a »Varázskeringő« előadásában, illetve zenéjében gyönyörködött a bérletszüneles közönség. Gyönyörű áriák megdöbbentő moral insa- nilit felölelő szöveggel — az eszményi zene a legérzékibb prózával : jellemzik a darabot. Sajnos, hogy a valóban fülbemászó melódiák nem egyenlítik ki a jó Ízlés, az idealismus mérlegére helyezett súlyokat. A darab meséje frivol, a modern kornak érzéki Haeterája; a zene kitűnő. A szereplők hatásosan játszottak és énekeltek. Képes Laurát kitűnő alakításáért, érzésteli énekéért szép csokorral lepték meg. Szigethy is elemében volt. Hangja egész tökéletességében pompázott. Sebestyén Mariska is tetszett, bár hangja sokszor nélkülözte a biztonságot. A közönség minden reklám mellett is csodálta Strausz zenei genialitását s egy pár elejtett szerepen kívül az este Szabadhegyinek, Kálny nak a megérdemelt elismerést megteremtette. Ma este Dózsa György kerül színre. Holnap csütörtökön ismét Strausz hires darabja, a Varázskeringő kerül előadásra. Arról értesülünk, hogy az igazgató e hó végéig meghosszabbítja itt tartózkodását, mely idő alatt ismét egy neves primadonna vendégszerepeltetésével akarja leróni háláját a közönség támogatásáért. amit tegnap este elhúztak tőle a kaszinóban. . , . Az akáczvirágokat megrázta a szellő, a rab lelkét pedig az emlékezés . . . —■ Van valami mondanivalója? — kérdi száraz hangon az elnök. — Van. Az, hogy az urak se tehettek volna máskép, mint én tettem. A jegyző urnák hamarosan az a felelet tolul az ajkára, hogy igenis, ők máskép tehettek volna, de a másik pillanatban már mosolyog. Hogy is gondolhatott olyat, hogy ez a szegény falusi csizmadia párbajra hívta volna ki azt, aki feleségét elszerette. Hanem azért mégis büszkén fordítja fejét az elitéit felé, mintha mondaná: — Mi máskép tehettünk volna, mert nekünk szabad ölni, minket az a törvény véd, amely téged elitéi. A szegénység. Boldogok, igazán boldogok voltak. A költészet fénye ragyogta be náluk az élet nyomorúságát. De egyszer az asszonykának eszébe jutott, hogy egy majálisra el kellene menni. Hízelkedve ugrott a férje nyakába, össze-vissza csókolta és úgy kérte:- Ugy-e veszel egy csinos ruhát, csak azt az egyet, többet nem kérek. 3 Sldfietdíi. — Hivatalos titok. — Bár jól tudom: fegyház a vége, Hu e titkot elárulom . . . A rimet adom im cserébe Azért önnek nagy publikum. Reszket minden tagom e perozben, És halkulóbb, lassúbb a dal . . . De vakmerőén kijelentem>, Hogy tág — a postahivatal ! Mint Mignon szép Itáliába, Úgy vágyom én is rég oda . . , Mert ami szép, nemes e földön, A mennyi még manap csoda . . . Azt mind gyönyörrel feltalálom, Carrarai márvány a fal: És oly csodás, oly szép e kastély, A tágas postahivatal! A tyúkszem benne megdicsőül, Gyönyörre újabb gyönyörök : Miként a kard a csatatéren Oldalamba tör — a könyök . . . Legyen bár nappal avagy este, Zsong-bong a titkos nyelvzavar . . . Falaid közt a börze fér meg Te tágas postahivatal! S a levegő, e tiszta ózon, Tüdőnek csupa élvezet . . . Mohó mámorral adom egyre Fel az ajánlott levelet 1 Két óra hoszat hogyha várok, Az egészségnek az se baj . . . S hallom, hogy áldanak mögöttem, Téged, óh postahivatal. S minthogy a tisztaságnak is jut E földtekén egy kis szerep, A tisztaságot megcsodálni E hivatalba lebegek. A feladó csarnok varázsa Szemembe könyet könyre csal: S a tisztaságban annyi eszmét Hirdet — a postahivatal ! Redaktor ur — remélni vágyom, Hogy hivatalos e titok . . . De ah, e hivatal bűvétől Megszabadulni nem bírok ! Két hónapig fáj a fejem, ha A fatumom stemplit akar . . . Mert csupa kényelem, egészség A tágas postahivatal! Rikkancs. A férfi éppen azon gondolkodott, hogy honnan vegye holnapra a konyhapénzt s kedvetlenül bontakozott ki az ölelő karokból. Az asszonyka nem szólt semmit, csak némán nézett maga elé s úgy érezte, mintha az a szép poétikus fátyol egyszerre szerteszét fosz- lanék s ott állana előtte az élet a maga rideg valóságában. — így lesz ez mindig ? kérdé mintegy magától. Azután szétnéz a szegényes butorzatu szobában ; a lemenő nap egy sugára a kopott függönyökön szelíd fénynyel áttörve olt ragyog a férj fekete kabátján, a kopott, pecsétes, rossz állású szalonkabáton. Igv lesz ez mindig! S elkezd sírni, könnyre köny hull lassan, csendesen. Siratja magát, a férjét, s azt az egész boldog, poétikus életet, melynek immáron vége lett. Ami ezután jön, az már a próza, az élet nyomorúsága. S a férj szemében, mintha könnycsepp ragyogna. S megkezdődött az igazi élet, a szegény emberek gondterhes, nyomorult élete, melybe már hiába vet fényt az ifjúság, a szerelem, örök árnykényt lebeg fölötte a szegénység nyomasztó érzete . .. Vértesy Gyula.
