Nagybánya, 1907 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1907-12-05 / 49. szám

I«ú7. deczember 5. NAG YßANYA 3 Dr. Makray Mihály polgármester délelőtt 9 órakor megnyitván a közgyűlést, a jegyző­könyv hitelesítésére a t. kar részéről Torday Imre tanácsost, ’ a képviselők közül Virág Lajost és Jancsovits Józsefet kéri föl s a hitelesítés idejét folyó hó 6-ára tűzi ki. Elnök jelenti, hogy dr. Vass Gyula képviselő a köz­gyűlést megelőzőleg 24 órával két irányú in­dítványt nyújtott be. Az egyikben Bányay József v. gazdatiszt nyugdijkérvényének még a mai közgyűlésen leendő elintézését, a 'másik­ban pedig a városi takarékpénztár uj választ­mányának megválasztására határidő kitűzését indítványozza. A közgyűlés az indítvány elfogadásával Bányay József városi gazdatisztet saját kérel­mére évi 936 korona nyugdíjjal nyugdíjazta; a városi takarékpénztár uj választmányának meg­választását pedig a f. hó 14-én d. e. 11 órakor tartandó rendkívüli közgyűlés napirendjére tűzte ki. Ezután a költségvetést tárgyalták s Ré­vész János felszólalása után a maga egészében, a tisztviselői kar fizetésrendezésével együtt 28 szavazattal egyhangúlag 917.348 K 72 fillér bevétellel, 916.030 K 03 fillér kiadással és 1318 K 69 fillér fölösleggel elfogadta. A tiszt­viselői kar nem szavazott. Farkas Sándor nyug. ezredes, városi képviselő azon elvre támaszkodva, qui cito dat, bis dat, — indítványozza, hogy a köz­gyűlés mai véghatározata felebbezésre való tekintet nélkül az 1901. évi XX. t-czikk 8-ik §-ának d) pontja értelmében végrehajtható legyen. Az indítványt egyhangúlag, éljenzések kö­zött elfogadták. Az ülés egynegyed 10 órakor végződött. Színészet. Az elmúlt hét két elég üres házat, de ezt eléggé kárpótoló jövedelmet és egy uj prima­donnát forgalmazott Szabadhegyinek. Szinház- pártolás tekintetében Nagybánya határozottan Meczenás és kiváló elnézéssel adózik a tár­sulat kedvencz szokásának: a gyakori szerep nem tudásnak. A direktor ugyan hatalmasan dörög, de egy pár tag a fegyelem szigora daczára is nagyon kényelmes. A borongó, kellemetlen idő nehány szerep- beugrasztást is teremtett. Gyenge előadások váltakoztak a különösen sikerűitekkel. A közönség nem rajong a komoly szín­művekért, inkább az operett pajzán világában melegszik fel. És ennek a műfajnak hivatásos istenáldott papnője Képes Laura, ki a mély és valódi tehetséget önzetlenül méltányoló kö­zönségnek kedvencze. A többi tagok is ambicziozus színészek s iparkodnak a jó, az elnéző és könnyen is lel­És a haragos férj szivében a bosszú gyil­kos indulata háborgott.- Megállj! kiáltotta csapatjának.- De tán közelebb mennénk, vélekedett vitéz Antalfy Gáspár. Aztán összedugta fejét férj és kapitány, hogy merről kezdjék a feleség lakhelyének ostromát. Egyszerre éles harangcsöngés, szakgatott vésztjelentő bongás sivitott át a nyári éjen . . . Alig hangzott el a harmadik csöngés ... és ihol ni, az alsó kastély minden ablaka hirtelen elsötétült.- Mi történt, riadt föl a férj.- Vártak bennünket! súgta a kapitány. De nem látták, amint a kastély hátsó ajtaján kisurran egy fehér lenge női alak, karcsú és könnyed. Haja fölbontva, tekintete elszánt . . . így siet föl a hegyi ösvényen, az erősségbe . . . nyomában egy pár szolga . . . Néhány perez múlva már ott állt a Törések előtt. Csak ezeket akarta elérni Széchy Mária. Mert ő volt, a feleség.- Értem jöttél? kiáltotta lefelé az éjbe, a csillagos, a holdas éjbe . . . Rám akarod kényszeríteni a boldogságot, amit sohasem aJ ttál? Hát ez a válaszom ni: — És sortüzet adott a fegyveres szere­temmel ostromló férj csapatára! kesedő közönséget erejüknek megfelelő alakí­tásokkal szórakoztatni. Szigethy Antal fejlődik, hangjában mintha napról-napra nyerne és az első előadások al­kalmával megnyilatkozott feszességét mintha a természetesség száműzte volna. Sokoldalú te­hetség, lyrai hősszerelmes, kedélyes apa, Me­phisto s nagy szerepkörei daczára - úgyszólván minden este bravurszerepeket játszik - önér­zetesen, tehetsége tudatában oldja meg nem épen könnyű feladatát. Komikus vénáját Kálny és Böszörményi mindig sikerrel mutatta be, mig Újvári Árpád is igazi szinészvér, s tőle függ, hogy idővel nagynevű apjával szereppárviadalra menjen. Szabadhegyi, a direktor néha a színpa­don is ideges ugyan, de csak üres házak ese­tén. Ha szeszélyeiről elfeledkezik, ha az igazi lelkesedés áthatja: élvezetes, ötletes játéka mindig elismeréssel találkozik. Kovács Birikét, kit a közönség igyekvő tehetségnek tart, ritkán látjuk. A repertoár az oka. Drámai szerepkört nem igen biztosit a részére, pedig eddigi alakításaiból valami megnyerő báj, igaz szív, művészi lélek sugárzik ki. Szép megjelenése, kitűnő felfogása, még nagy sikerhez juttatják a komoly színésznőt. Sajnos azonban, hogy a karzat és a föld­szinti lázas közönség előadás alatt mintegy kontra előadásokat rendeznek. Kellemetlen sziszegés, hangos megjegyzések fűszerezik min­den este a nézőteret s az első sorokban ülő közönség kénytelen az előadásra kerülő dara­bok legszebb részét k tomboló lárma miatt sejteni. E tekintetben a kvalifikálhatlan viselkedés megtorlását joggal kérjük és várjuk is a rend­őrségtől. A csendzavargókat egyszerűen ki kell utasítani és alaposan megbüntetni. Az elmúlt hét színházi eseményeit az alábbiakban adjuk: November hó 27-én szerdán, „Helyre asszony“ czimü színmű szerepelt másodízben műsoron. Közönség nem volt. A színészekben is csak bujdosott a jókedv, a temperamentum. Pedig néha tiz diadal sem kárpótol egy vere­séget. A színész a közönségnek játszik ugyan, de önönmagának is. A gyérszámu közönség joggal kíván az értékért megfelelő ellen­értéket. November hó 28-án, csütörtökön a „Milli­árdos kisasszony“-ban bájolta el ismételten a közönséget nagy terjedelmű, fegyelmezett hang­jával Képes Laura. Éltető ereje a társulatnak s nem csoda, hogy szépszámú közönséget vonzott a színházba. A többi szereplő is de­rekasan állta meg helyét. Ujváry ugyan tré- mázott a szerb herczeg szerepében, dehát be­ugrott. November hó 29-én a „Szalmaözvegy“ egybevágó, harmonikus előadásában gyönyör­ködtünk. Zónaelőadás lévén, a közönség töme­gesen kereste fel a fülledt levegőjű termet. A szereplők mindegyike a legjavát adta ezúttal Csak úgy ropogott a puska, karabély és durrogott a mozsár, meg a kölyökágyu. — Hah, aki áldója van! rikkant föl a ka­pitány, amint egy golyó átlyukasztotta a fö- vegét. Ez aztán a menyecske! Egy órahosszat tartott a tüzelés. Össze­csődült Déva egész környékének népe. A vá­rosból fáklyás emberek sereglettek össze. A biró az egész magisztrátus élén közeledett. Kaczagott az egész mindenség ezen a ko­médián. És Rozsályi Kun István toporzékolt, amint látta, hogy háromszáz vitéze lassan, szépszeri­vel elszelel . . . Szólitgatta vitéz Antalffy Gáspárt, de a vérbeli atyafi nem felelt . . . . Csak nagykésőre ugratott melléje a lovával. — Asszony ellen hadakozzunk? Jobb lesz, ha szépszerivel odébb állunk, István. Nem akarok életem végéig csúffá lenni. Megyek is. És elvágtatott. Rozsályig meg sem állt. A férj, az pedig követte . . . Előbb azonban a kastély minden ablakán belőtt, hogy az üveg­cserép csakúgy csörömpölt. — Hadd legyen emléke a látogatásomnak! Gúnyos hahotát hallott egész hazáig s másnap már a fiskálist hivatta . . . Prém József. tehetségének. Különösen méltányoltuk Újvári pompás alakítását a baka szerepében. Kálny, Szabadhegyi, Kovács Birike, Szirmay is mél­tóan rászolgálták arra a sok tapsra, amit arattak. November hó 30-án, szombaton az „Arany­virág“ operette bűbájos zenéje, vidám meséje gyarapította a sikeres esték számát. Valamennyi szereplő kedves és kellemes volt. A fősiker természetesen Képes Laura művészi énekében és játékában rejlett. Előadásának ízléses volta mindenkit magával ragadott. Hangjában szépen érvényesült az a bensőségteljes varázs, mely a fogékony sziveket igaz műélvezettel tölti meg. Elismeréssel adózunk Szigethynek, ki ének­tudásával állandóan a közönség figyelmében, osztatlan tapsaiban részesült. A többiek is ele­mükben voltak. A közönség ez alkalommal szép számmal hallgatta végig a jól dirigált énekkart. Vasárnap, e hó 31-én délutáni előadásként a Smollen Tónit játszották derék színészeink. Úgy a délutáni előadás alkalmával, mint az estelinél nagyszámú hallgató közönség jelent meg. Az esteli előadás a Bob herczeget hozta a színpadra, még pedig az uj primadonnával: Sebestyén Mariskával. Lázas érdeklődés volt az előadás prológusa s az érdeklődés eléggé szépen nyilvánult meg előadás közben is. A hálás czimszerepben az uj primadonna tisztes­séges sikert aratott ugyan, de hangja nem olyan megkapó, olyan hajlékony mint Képes Lauráé. Újabb szinpadi jelenség, de a külsőség mellett — gyönyörű costümjeit megcsodáltuk — nem érvényesülhet hidegebb játéka, sok he­lyen ingadozó hangja a Képes Lauráé mellett. Lehet, hogy az első fellépéssel járó lelki viharok is fátyolozottá tették hangját és nem eléggé biztonságossá játékát, mindamellett fi­gyelemmel és érdeklődéssel kisérjük további szereplését. Á királynő szerepében Sz. Szirmay Jolán kedves és megkapó alakítása nagyon tetszett. Szigethy is kitűnő Pomponius volt. Anni sze­repében kis terjedelmű hangjával is megfelelő sikerrel dicsekedhetik Erdélyi Anna; Kis Margit, Pintér, Újvári, Kálny megelégedéssel tekinthetnek ez est sikerére vissza. Dicséret illeti a fiatal, tehetséges karmestert, íntődy Oszkárt, aki a meglehetősen elhervadt zongo­rán is művészi játékot nyújt s a kis énekkar precziz működését biztos vezetésével lehetővé teszi. Deczember 2-án „Doktor szeleburdi“ ke­rült színre nem* épen telt ház előtt. Élénk, egyöntetű játékukért Kálni, Szabadhegyi, Erdélyi és Csanádi nyertek nagy tetszést. Szigethy mint mindig, most is elemében volt. Újvári és Pintér is tőlük telhetőleg kreálták szerepeiket. A darab maga azonban nem épen érdemli meg, hogy belé több lelket öntsenek. A fővárosi kétes becsű ötletek nem a színpadon, de a személy vonat II. osztályában kiváló sikert arathatnak. Deczember 3-án este nagy ünnepe volt színi idényünknek. Kápolnai Irén, a kitűnő budapesti művésznő geniális alakításait csodálta az a közönség, mely San Toy előadására talpalatnyi helyig töltötte meg a rendkívül szűknek bizonyult termet. Felejthetetlen szerepében (Dudley komorna) ez az istenáldotta nagy tehetség bámulatos esprit-vel tündökölt. Megjelenése alkalmával is már hatalmas óvácziókban részesült s a lelkesedés folyton nőtt. Elragadó kedvességgel, élethű alakításaival elénekelt kupiéit, a diónótát, gyönyörű tánczait csupa tapssal, szeretettel, csodálattal fogadta a publikum. S a művésznő hálás volt. Minden dalát, minden tánczát megismételte. A kis színpad nehézségeit a tüneményes kékvókban is a legnagyobb bravúrral győzte le. Az estének ritka szép erkölcsi és anyagi sikere csak az ő nevéhez fűződik, kit hódolat és nem bírálat illet meg. A többi szereplők is virtuozitással játszot­tak. Képes Laura művészi alakítást nyújtott San Toy szerepében. Talán ez az este volt legsikerültebb valamennyi fellépése között. Csillogó hangja hatásosan érvényesült s a kiváló fővárosi művésznő mellett is állandó figyelem és elismerés kisérte tökéletes, önér­zetes játékát. Remek komikusnak bizonyult az este a nyílt színen is megtapsolt Böszörményi. Csa­nádi Lenke is kitűnő volt. Kálny István is

Next

/
Thumbnails
Contents