Nagybánya, 1907 (5. évfolyam, 27-52. szám)
1907-10-24 / 43. szám
TArLSAI>AXiMI ÉJ SB SZÉPIRODALMI HETILAP. ElAflzctéil árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8-12 oldalon. Felelős szerkesztő: ÉGLY MIHÁLY. Szerkeiztisát ii kiadóhivatal: Erdélyi-ut 22. szám, hova a lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések Kivétetnek Morvay Gyula könyvnyomdájában I« ______ A v ízvezeték. Október 23. ✓ Óriási konsternácziót keltett városszerte az a váratlan fordulat, mely, úgy lehet, jó időre ismét megakasztotta a vízvezeték megvalósítását. A minisztériumi kiküldöttek megérkezésétől azt vártuk, hogy a negyedszázados tisztes múlttal biró vízvezeték ügye csakhamar dűlőre jut s ennek épen az ellenkezője történt. Annak a felfedező tanulmányútnak, melyen résztvett Farkas Kálmán miniszteri tanácsos, a vizépitészeti osztály főnöke is, az az eredménye van, hogy a bizottság konstatálta, sehol sincsen annyi viz, amennyi a vízvezeték czéljaira szükséges volna. Nincs viz a limpegyei forrásoknál. Nincs viz a Limpegye s Zsidóvá patakok összefolyásánál, mert a két patak is csak mintegy nyolcz-kilenczszáz köbméter vizet ad naponta. Nincs viz az északnyugati forrásoknál sem, már a mennyire a bizottság konstatálhatta. Ez az eredmény lesujtónak elég lesújtó, de egyszersmint elég vigasztaló is, mert mindezen eredményeket a bizottság egy nap alatt, vagyis reggeli 6 órától este 6 óráig konstatálta, vagyis annyi idő alatt, amennyi idő egy valamire való forrás tanulmányozására is kevés. Mert nem elég egy forrást megnézni, hogy véglegesen döntsünk azon kérdés fölött, van-e annak a forrásnak vize vagy nincs, hanem azt a forrást fel is kell tárni. Hiszen emlékezhetünk arra, hogy pár évvel ezelőtt a vascsatorna vize egészen elapadt. Úgyszólván alig hogy csöpögött. A városi képviselő-testület felkérésére Fábián Lajos bányafőmérnök akkor feltárta a forrás vizét s az idő óta állandóan, még most is, a jelenlegi hallatlan száraz időben elég bőven ontja a vizet. Legkevésbbé sem akarjuk azt állítani, hogy a kiszállt bizottság nem végzett komoly, lelkiismeretes munkát, de a rendelkezésökre álló idő oly csekély volt, hogy a kirándulás pár órája alatt a Rozsály összes északi és északnyugati forrásait tanulmányozni, felmérni a lehetetlenséggel határos. S épen ebben találjuk mi meg a vigasztaló momentumot, azt, hogy egy újabb s megfelelő ideig tartó felfedező tanulmányútnak egészen más eredménye lehet s mi hisszük, hogy lesz is. A tanulmányút után megtartott értekezleten abban történt megállapodás, hogy újabb tanulmányozás alá fogják venni a Rozsály északi és északnyugati forrásait; továbbá a fokhagymási völgy vizét; nem- külömben tanulmányozni fogják a felsőbányái sulyori forrásokat; végül pedig fúrásokat fognak eszközölni a fernezelyi völgy talajvizeinek felderítésére. A fokhagymási völgy vizének tanulmányozásától nem sokat várunk, úgyszintén a fernezelyi^ völgy talajvizeinek földerítésétől sem. Épen ez okból czél- ! szerű volna, ha e két módozattal legutol- j jára foglalkoznánk, csak azon végső esetben, ha más megoldási mód nem akadna. A rozsályi északi és északnyugati források lelkiismeretes tanulmányozása és földerítése szerfölött fontos dolog, úgyszintén a sulyori forrásoké is. De elsőbbséget mégis csak a rozsályi forrásoknak kell adnunk s nekünk erős a reményünk, hogyha e forrásokat nemcsak megtekintjük, nemcsak úgy ahogy felmérjük, hanem alaposan tanulmányozzuk, feltárjuk és megnyitjuk, mindjárt lesz elég vizünk. Hiszen e források feltárása sem kerülne többe, mint a talajvizek felkutatása, talán még annyiba sem s mégis csak ideálisabb megoldás volna forrásvízzel létesíteni a vízvezetéket, mint talajvízzel. S ha csalódnánk azon feltevésünkben, hogy a rozsályi északi és északnyugati források elegendő vizet fognak szolgáltatni a feltárás után, a más vizekkel való kísérletezéseknél sokkal helyesebb volna, ha visszatérnénk azon tervre, melyet a képviselőtestület egyszer már alapos vita után elfogadott, arra tudniillik, hogy a Limpegye és Zsidóvá patakok vizét kell megszűrni s bevezetni a cziszternákba. Az az állítás, hogy e patakok vize nem volna elegendő a vízvezetéki czé- lokra, aligha állhat meg, hiszen az egyesült patakok a jelenlegi abnormis száraz időjárás mellett is, amidőn a városi kutak majdnem mind kiapadtak, naponta nyolcz-kilenczszáz köbméter vizet adnak; mig rendes, normális időjárás mellett, az évekkel ezelőtt huzamosabb A „Nagybánya“ tárczája. A hegyen. Nyári éjjel. Mily sok ragyogó, fényes csillaga Van egy ilyen sejtelmes nyári éjnek; Ilyen gazdag csak a szivein vala Álmokban, mit tündérkezek szőnének. S versenyre kelt a balga ifjúság A fénylő, csillag milliárdos éjjel: A nyári éj tengersok csillagát, Szivem dús kincseit dobálta széjjel. Az éj most is tündérfényben ragyog, Egy csillaggal sem lett talán szegényebb; — De én, ah érzem, már koldus vagyok, Sok drága kincsem mind, mind sem[mivé lett. Égly Mihály. Néhány szó drámai irodalmunkról. — Irta : Herczeg Ferencz. — Irodalmi életünkben ma nagy szerepe jut a színpadnak. Ez az a fórum, a hol a közönség legkönnyebben veszi észre a költőt és a hol legszívesebben hallgatja meg igazságait vagy hazugságait. A mi különös viszonyaink mellett különös súlyt kell vetnünk a hatalmas művelődési tényezőre, melyet a színpad képvisel. Tudjuk, hogy a magyar faj hegemóniájának, melyet valaha fölényes katonai tulajdonságai biztosítottak, ina jóformán csak kulturális alapja van. Magyar- ország nem azért nemzeti állam, mivel a fajmagyarság túlnyomó fizikai erőt képvisel a nemzetiségek széthúzó igyekezetével szemben, hanem nemzeti állam azért, mivel az országnak egységes, még pedig magyar kultúrája van. Eredeti nemzeti művelődést e földön ezer esztendő óta csak a mi fajunk tudott produkálni és aki ez országban — legyen bármilyen anya szülöttje - kulturális életet kiván élni, annak nyelvében és gondolkozásában magyarrá kell lennie. A magyar kulturális politika czélja nem a nehezen mozgatható nemzeti tömegnek meg- magyarositása, hanem az ország vezetésére hivatott szellemi intelligenczia kulturális egységének megóvása és műveltségi színvonalának emelése. Ha a magyar ember átlag műveltebb lesz az országban lakó minden idegennyelvü embernél, ha az intelligenczia első feltétele a magyar műveltség lesz: akkor magyar is lesz az ország. Más hatalmasabb és boldogabb nemzetek talán megengedhetik maguknak azt a felfogást, hogy a szépirodalom, különösen a színi irodalom a társadalom kellemes és szórakoztató fényűzése. Afféle illatos, de terméketlen virága a nemzet fájának; a magyar nemzet, mely csak összes szellemi és erkölcsi erejének megfeszítése mellett élhet meg a fönállását fenyegető örökös ostromállapot közepette, a létéért folytatott küzdelemben nem nélkülözheti a hatalmas kulturális fegyvert, melyet a színpad képvisel. A színpad szószék is, iskola is, laboratórium is. A szószéken hirdetik a társadalmat közelről érdeklő eszméket, az iskolában adják meg erkölcsi nevelését a jövendő nemzetségnek, a laboratóriumban szűrik le az élet nagy igazságait. Miként kulturális téren általában, úgy a színművészet terén is erős czentrálizmus uralkodik nálunk. A magyar főváros nemcsak színházi város, hanem egyszersmind az ország egyetlen színházi városa is. Mint ilyenre, két fontos hivatás betöltése háramlik rá a nemzet életében. Az egyik, hogy európai színvonalra fejleszsze a magyar szinműirodalmat, a másik, hogy megismertesse az országgal a világirodalom idevágó remekeit. Hogyan teljesiti Budapest szinművészete ezt a kettős hivatását ? Mondhatnók, hogy se- hogysem. A fővárosi színművészet ma egészben véve a külföld többnyire sekély drámai TT
