Nagybánya, 1907 (5. évfolyam, 27-52. szám)
1907-07-11 / 28. szám
1907. julius 11. NAGYBÁNYA 3 plakátok városunk mulatni vágyó szép asszonyait és lányait: az Iparos Ifjak mulatságára. Amint az est mutatta, a hölgyek még nem untak bele a tánczba, hisz ennek az a tulajdonsága, hogy minél többet gyakorolja valaki, annál nehezebben mond le róla, válik meg tőle. Nem csoda tehát, ha mindenki igyekszik megragadni az alkalmat s ritmikus lejtésekben áldozatot mutat be a szép, vidám Terpszichorénak. Az Iparos Ifjak mulatságát lelkiismeretes buzgó munka előzte meg. A rendezőség fáradtságot és áldozatot nem kiméivé dolgozott, hogy a mulatság sikerét minél jobban biztosítsa. Az alelnök, Nánásy János már napokkal az estély előtt ott járkált a Kaszinó nyári helyiségében, hogy figyelmét semmi olyan dolog el ne kerülje, ami a fényt, a csínt s a külső sikert fokozhatja. S a buzgó munkának meg is volt az eredménye. A verendát zöld gályákkal, lampionokkal ékesítették föl, úgy, hogy az estélyen ragyogó fényben úszott minden. Az udvaron a fák ágairól is színes lámpácskák csüngtek s ezerszinü fénybe vonták az árnyékos vén fák ágait. Ha ehhez hozzáképzeljük a sokféle szinü ruhába öltözött hölgyek seregét, mely ott imbolygott a fák alatt, mint a réten a sok sok tarka virág, előttünk áll az est képe. A táncz kilencz órakor kezdődött a legvidámabb hangulatban, mely állandóan kisérte a közönséget végesvégig, kivilágos kivirradtig. Szünet alatt világposta szórakoztatta a mulatókat. A szép lányok sürögtek-forogtak s nemes versenyre kelve vetélkedtek abban, hogy ki ad el közülök legtöbb levelezőlapot. A férfiak pedig egyre vették és czimezték a lapokat szép leányoknak, szép asszonyoknak. Azután mindenki feszült várakozással leste az eredmény kihirdetését. Végül lelkesült tapsok között hirdette ki az alelnök, hogy a legtöbb levelezőlapot, több mint négyszázat, Jancsovits Jó- zseíné úrnő kapta. A lányok közül legtöbb lapot Galló Rózsika adott el. A két nyertes hölgy a rendezőségtől díszes emléktárgyakat kapott. A szünóra után ismét tovább folyt a táncz tűzzel, lelkesen. Fesztelenül, ragyogó jókedvvel mulatott mindenki s ez biztosította az óriási sikert, melyet a rendezőség ezúttal is elért. Az első négyest 50 pár tánczolta s a másodikat sem sokkal kevesebb. Szóval a vidámságnak, pajzán jókedvnek alig akart vége szakadni, mikor az öreg torony nagy harangja búgó szóval jelentette, hogy itt a reggel. Sok mindent lehetne még Írni e kedves estélyről, azonban, akik ott voltak úgyis tudják, akik meg elmaradtak, a jövőben ezt a mulasztást pótolva, megtudhatják, hogy az Iparos Ifjak estélyén csak pompásan lehet mulatni. nem tűrhetem el, hogy sértegessék őket. . . . Az ezudarság . . . s amig az izmaim elég erősek lesznek, az én jelenlétemben senki büntetlenül nem fog komiszkodni ezekkel a szerencsétlen teremtésekkel. . . . Arra esküszöm, uram. Leült és komoran nézett az ajtó felé. — Csak azt sajnálom, hogy nem vereked- hetem meg azzal az emberrel. . . . Diszkvalifikálva vagyok . . . Ostobaság, könnyelműség miatt, de esküszöm, hogy több bennem a lovagias érzés ... ah, hagyjuk . . . nem szeretek sopánkodni... a lovagiasság nem arra való, hogy fitogtassák, hanem, hogy kötelességét teljesítse. ... Ez az én felfogásom. . . Többet nem látnak ebben a kávéházban. Jójszakát. Fizetek. . .. Mikor távozott, harmadszor is oda mentem a kasszához. Megkérdeztem: — Igazán sohasem beszélt magával az az ur? — Soha. Nem is köszönt. Attól kezdve egyiket sem láttam. De gyakran felmerült bennem a kérdés: Összekerülnek e valahol a végtelenségek forgatagában? Kurucz kirohanás. Statárium a városházán. Csak felültetés volt. Vasárnap, a hetedik napon, melyet az Ur megszentelve pihenésre s a kegyes szivek önmagába való szállására rendelt, a lelki épülés mellett nem is említve a hat nap alatt elfogyasztott erő pótlását, melyet Rumpold Gyula aszfaltozott s platándús nyári kertje szolgál a legczélravezetőbben — vasárnap délelőtt, a nyugalom e megszentelt óráiban óriási ribillió támadt a városházán. Dr. Makray Mihály polgármerter, ki rendes olvasója a helyi lapoknak is, megdöbbenve látja laptársunk hasábjain, hogy a kurucz- táborban, mely még csak nem régiben oly fényes diadalra vitte lobogóját, már felütötte a fejét az elégedetlenség. A kurucz-tábor, bár tiszteletteljesen ugyan, de mégis háborog s hirlapilag nyilatkozik, az pedig baj! A kuruczok egyelőre csak laptársunk hasábjain, de követelik a maguk Rákóczi Ferencz- terüket, Thököly Imre-utjukat, Zrínyi Ilona- terüket és Bercsényi Miklós-utczájukat. Azaz ezek a terek és utczák a tavalyi novemberi képviselőtestületi lelkes határozat folytán már megvolnának, de hol vannak az uj utcza jelzőtáblák ? Tavaly november óta sok viz lefolyt a Zazaron, írják panaszosan a kuruczok s daczára e sok víznek, a Rákóczi-tér még mindig csak Fő-tér, a Zrínyi Ilona-tér még mindig csak Szénatér, a Thököly Imre-ut mindig csak Fasor, a Bercsényi Miklós-utcza pedig még mindig csak Uj-utcza, legalább az utcza jelző-táblák ezt mutatják. Ezért méltatlankodnak és háborognak a kuruczok. — Igazuk van a kuruczoknak, ha igy van! dörmögte fogai között a polgármester s öblös kurucz pipáját úgy a falhoz állította, hogy a hajdú ijedten állított be. — Méltoztatik parancsolni ? — A mérnök urat kéretem, de azonnal! A h. polgármester urat is, a főjegyző urat is, a rendőrkapitány urat is. Mig a vett parancs szerint a hajdúk a szélrózsa minden irányában szétrebbentek, dr. Makray polgármester azon tűnődött, hogy hova lehettek az uj utcza jelző-táblák, melyek már hetekkel ezelőtt oly ékesen hirdették a város hazafias elhatározását s micsoda ördöngös kezek lophatták vissza a díszes táblák helyébe a leszedett régi táblákat ? — Ezen a rejtélyes dolgon csak a statárium segíthet! folytatta eszmemenetét a polgármester s idegesen tekintgetett ki a széles folyosón, a statárium behívott tagjai után. Nem csekély dolog volt, mig a statárium tagjai összeverődtek. A h. polgármestert az Ur rendelése szerint önmagába mélyedve találták meg; a főjegyző, a hegyen, a vasárnap dicsőségére szonetteket faragott; a rendőrkapitány a hat nap alatt elvesztett erő pótlására tette meg a szükséges előkészületeket, amennyiben a vasárnapi kiránduláshoz a külömböző vespecsenyéket vizsgálta felül; a mérnök a gőzfürdőben hüsölt s a vízvezetékről, csatornázásról, állami iskolákról, vil- lamvilágitásról s a városi nagyszállóról álmodott szelíden, verejtékező homlokkal. Összeülvén a statáriális bíróság, mindenekelőtt a mérnök letette a fő- és pótesküt, továbbá mérnöki, polgári és volt hadkötelesi szavát adta arra, hogy az uj utcza jelző-táblákat személyes felügyelete alatt hetekkel ezelőtt tényleg fel- szegeztette. Ez ünnepélyes aktus után a statáriális bizottság tagjai egyenkint és összesen konstatálták, hogy az uj utcza jelző-táblákat felszegezve valamennyien tényleg maguk is látták. — De hát hova lettek az uj utcza-táblák ? — Hogyan kerültek vissza a régi táblák? — A kurucz-brigád ha valamit állít, hát tudja mit állit! A statáriális bíróság mit tehetett mást, minthogy a csendőrséget és rendőrséget mozgósította a rejtélyes ügy felderítésére, mely időre a bíróság átalakult kaszinóbeli diskuráló társasággá. Rövid egy-két negyed óra múltán egymásután érkeztek be a megerősített őrjáratok s egymásután jelentették: — Jelentjük alásan, a felszegezett uj utcza jelző-táblák teljesen rendben helyükön ékeskednek. — Tyű, az áldóját! tört ki a méltatlankodás a vasárnapi nyugalmukból kizavart statáriális birákból s egyszerre valamennyiöknek eszébe jutott a kettős igék deklamácziója a régi diákköri évekből: Fel vagyok ültetve ! Fel vagy ültetve ? Fel van ültetve! Fel vagyunk ültetve ! Fel vagytok ültetve? Fel vannak ültetve! A felültetést kurucz lobogó alatt a titkos labbanczok rendezték. Hogy pedig a helyi lapok szerkesztőségei hasonló felültetéseknek ki ne legyenek téve a jövőben, értesülésünk szerint a legközelebbi közgyűlések egyikén indítványt nyújtanak be a kurucz képviselők, hogy tisztánlátás czéljából szavazzon meg a képviselőtestület egy-egy okulárét a redakczióknak, de tekintettel a város súlyos anyagi helyzetére, egyelőre csak mézeskalácsból — fehér, tiszta ablaküveggel. HÍREK. Julius 10. Mély tisztelettel kérjük lapunk m. t. előfizetőit hátralékaik szives beküldésére s előfizetéseik megújítására. Egyben kérjük, hogy ha a lap kihordásában vagy expediálásában a legcsekélyebb mulasztás is előfordulna, szíveskedjenek azt azonnal tudomásunkra hozni, hogy a bajt orvosolhassuk. Személyi hírek. Dr. Kosutány Ignácz kolozsvári egyetemi tanár családjával hosszabb tartózkodásra városunkba érkezett. — Acricola Adolf debreczeni kir. táblabiró, nejével pár heti tartózkodásra városunkba érkezett. — Lassner Gusztáv fővárosi rendőrtanácsos családjával pár heti tartózkodásra városunkba érkezett. — Vermes Kálmán mérnök Berlinből, hol pár hetet töltött, haza érkezett. — Pálya Mihály Csáktornyái iskolai igazgató, veje, Bonis István látogatására városunkba érkezett. - Gróf Hánckel Donnersmarck porosz nagybirtokos bányái megtekintése végett városunkba érkezett. Uj miniszteri tanácsos, őfelsége a király Harácsek László pénzügyi főtanácsosnak a miniszteri tanácsosi czimet adományozta. Harácsek Lászlónak, ki városunk szülötte, magas kitüntetése városszerte élénk örömöt kelt. Kinevezés. Dr. Falussy Árpád, Szatmár- vármegye főispánja a kapnikbányai felsőtelepi állami elemi iskola gondnokságának elnökévé Fábián Lajos m. kir. bányafőmérnökc kapnikbányai főnököt nevezte ki. Előkelő nyaraló vendég. Gaudernack József táborszernagy, nagyszebeni hadtestparancsnok a jövő héten nyaralás czéljából városunkba érkezik. A táborszernagy itt tartózkodása alatt dr. Erdődy Ignácz főtörzsorvosnak lesz vendége. Magyar név. Szilviczky Viktor kincstári tisztviselő kiskorú gyermekeivel együtt belügyminiszteri engedélylyel nevét Bánhidi-ra magyarosította. Zöldi Márton. Rólo_féle kassai ruhafestő, vegyitisztitó és gözmosó- I idi len Derger Beid-- -------gyári ezég képviseletét átvettem.=— El vállalok festészetre és vegyi tisztításra férfi- és női ruhákat, függönyöket, bárminemű kelmét, nyakkendőt, keztyüt^ csipkét, kézimunkát, továbbá szőrmenemüt, bőrkabátokat stb. My* Gallérok, kézelők CS fehémemÜek a legszebb kivitelben tisztittatnak. (Felsöbányai-utcza 9. szám. Sroll-féle ház.) SITAKTYI KÁROLY - NAGYBÁNYA.
