Nagybánya, 1907 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1907-03-21 / 12. szám

1907. márczius 21.

NAGYBANYA

3

got és jutalmul a sors lánczokat juttatott neki osztályrészül sötét vakondtúrásokban. Ha mozdult helyéből, a sötétségben sziklához ütődött, ha lánczait csörgette, börtönőrei megvonták tőle még a száraz rabkenyeret is; egyetlen barátja a reménység volt s az is szűkre szabta osztalékát, mert más nemzetek fiai is szolgaság alatt nyögtek s azoknak is a remény volt egyetlen vigasztalójuk. Tetézte azonban mindezeket egy százados betegség, a magyar harcza a magyar ellen, a torzsalkodás, egyenetlenség s testvérgyülölet. Pedig mi sem könnyebb, mint a veszekedők sorsát egy harmadiknak kénye- kedve szerint intézni s jaj annak a nemzetnek, mely csak akkor veszi észre hibáit, mikor már szolgaságra került, mikor már kezeit nem mozgathatja. Ilyenkor már csak különös isteni végzett segíthet s adhat szabadulást a bajtól. És ez az isteni végzet hozott Messiást a magyarnak is, midőn 1848-ban földerítette márczius idusának napját.

Csodálatos színváltozás egy napon! A testvérek mintegy varázsszóra fölhagynak százados gyűlölködésükkel, kölcsönös erővel széttörik a rabbilincseket, törvényt alkotnak az urnák s a pornak egyaránt s törvényeik alapja a szabadság, testvériség, egyenlőség. Megszűnik a rendi kiváltság, megszűnik a dézsma, a robot, a haza terhe közös jog és kötelezettség lesz. Zsarnoki hatalom többé nem uralkodhatik saját akarata szerint, hanem csak a nemzet természetes élőszervei, a parlament és felelős minisztérium utján; védelmére saját honvédséget, fiainak oktatására saját magyar egyetemet állít föl a nemzet s szuverenitásának kifejezőjéül ősi jogaiba állítja vissza a nemzeti czimert és színeket. És mindezek betetőzéséül, mint a közszabadság legbiztosabb szerét, törvénybe iktatja a sajtó szabadságot, kimondván, hogy gondolatait sajtó utján mindenki szabadon közölheti és terjesztheti.

S mindezeket egy nap szülte, pedig mintha szülte volna három század i De hol van az atya, hol az az isteni szellem, ki e napnak ekkora jelentőséget adott, kinek szava erőt adott az erőtlennek, buzdítást a csüggedőnek s kinek Isten kezébe adta a tárogatót, hogy felriaszsza vele a holtakat s ha van bennök még egy csöpp szellem vagy anyagerő, uj életre ébrednek s ha nincs, örök halálra vissza- sülyednek! Hol van a férfiú, kinek lángszava Kárpátoktól az Adriáig hatott s ki hatalmas eszméivel 1836-tól kezdette meg az alvó nemzet fölkeltésének munkáját s kinek müve 1848. márczius 15-én már tökéletes vala? Oh, nagy Kossuth! mert hiszen ő e szellemóriás, szivünk s szánk egyaránt dicséretet zeng neved említésénél !

Mikor e nevet halljuk, szivünk legszentebb érzelmeivel forduljunk a magyarok Istenéhez, hálát adni azért, hogy Kossuthot nekünk teremtette. 0 mutatta meg a haladás útját, ő ismertette meg velünk a szabadság igéretföldjét, ő alkotott törvényt, mely védeni volt hivatott a zsarnok kényuralmával szemben s ő mutatta meg a hazaszeretet legragyogóbb példáját önkéntes számkivetésével.

A balsors belevágott Kossuth és kortársainak márcziusi alkotásaiba, de a történelmi fejlődés Kossuthnak adott igazat.

Felelős minisztérium, egységes Magyar- ország, egyenjogúság, közteherviselés és sajtó- szabadság ma már oly megszokott dolgok, mint mindennapos életünk egyhangú folyása, de Kossuth előtt merész ideálok voltak csupán, melyekről beszélni sem lehetett a büntetés veszélye nélkül.

De ez a Kossuth ma már nemcsak a miénk, hanem az egész müveit világé; eszméi nemcsak a magyar szivében keltettek visszhangot, hanem minden európai nemzet szivében, sőt még túl a Nagy Óceánon is. A Kossuth nevet szentté avatta a történelem s a hálás utókor emlékezete, szentté, melynek emberi tökéletességét nem érheti gáncs s mely szentségnek isteni ihletségét letagadni nem lehet.

A mai márcziusi nap pedig hirdeti tovább a Kossuth név és a modern nemzeti szabadság dicsőségét! A „Talpra magyar“ újra és újra raegpengeti bennünk emberi vágyódásaink legnemesebb húrjait s ha időnként el-elhallgat is bennünk ez égi zene, óh, az nem erőink csügge- dését, hanem a vezér és a tárogató hangjainak megvárását jelenti, mert a nóta egyformán cseng bele az ifjú és vén fülébe és szállani j

fog apáról fiúra, egyszer szelíden, ha kell erősebben s ha veszélyben a haza, haragos lelkűnknek tenger viharával, mert: „ha még egyszer azt üzeni, mindnyájan el fogunk menni, éljen a haza!“

hírek.

Márczius 20.

Személyi hir. Grünwald Béla festőművészünk Budapestről, hol hosszabb ideig tartózkodott s részt vett a csoportosan rendezett kiállitáson is, haza érkezett.

Névmagyarosítás. Koszti János városi erdő- véd s kiskorú gyermekei: Mária, Ernő, Leona, Gizella, Matild, Jolán és Ervin nevüket belügyminiszteri engedélylyel Herényi-re magyarosi- I tották.

Főigazgatói látogatás. Dr. Mázy Engelbert, a kassai tankerület új főigazgatója hétfőn az állami főgimnázium látogatására városunkba érkezett. Az új főigazgatót, ki Szent Benedek rendjének tagja, az állomáson dr. Rencz János igazgató s a minorita-rend képviseletében,

: melynek itt időzése alatt vendége volt, Lakatos \ Ottó hittanár fogadták. Dr. Mázy főigazgató I hétfőn egész nap az osztályokat látogatta, kedden I pedig tanái'i konferencziát tartott, melyen a látottak s tapasztaltak felett legteljesebb megelégedésének adott kifejezést. Az uj főigazgató igen rokonszenves egyéniség s nagy készültségével s szeretetre méltó modorával egy csapásra meghódította a tanári kart.

A szabadság napja. Ötvenkilencz éve múlt,

; hogy a lelkes pesti ifjúság ezrei, élükön a magyar poezis őrök dicsőségével, Petőfi Sándorral, széttördelték a sajtó békóit és imádságos ajkakkal köszöntötték a gondolat szabadság glóriás tündérasszonyát, aki a nehéz varázslat nyűgétől megváltva, vakító lángözönben kelt ki börtönéből és a lelkes tömeg örömrivalgása közepette suhant végig az utczákon, a tereken,

I a mezőkön, az egész országon. Kevesen vannak már, akik azt a tüneményes jelenséget látták. Nap-nap után térnek apáikhoz e históriai napnak szemtanúi, de a diadalmas órák drága vivmányait nekünk, utódoknak hagyták szent örökségül. S e nagy históriai évfordulót, a szabadság nagy napját évről-évre mind nagyobb kegyelettel ünnepli meg a magyar nemzet, azzal a szent fogadalommal, hogy a drága örökséget ! a maga szeplőtlen ragyogásában megőrizzük, megvédjük s inkább meghalunk, de rabok többé nem leszünk! Az országos ünnepben városunk ! hazafias közönsége is hagyományos kegyelettel s meleg, bensőséges érzelmekkel vett részt. Az ünnepélyek sorozatát a nagybányai ifjúság márczius 14-én rendezett estélye nyitotta tneg. A nagy gonddal összeállított programm igazi műélvezetet nyújtott a nagyszámú előkelő közönségnek. Zoltán László és Boronkay Béla hazafias beszédei gyújtottak. Igazi tetszést értek el az est többi szereplői is: Pap Dezső, Harausz Gyula, ki Petőfinek Egy gondolat bánt engemet ez. költeményét szavalta Szaitz Irénke zongora kísérete mellett, Kurucz Miklós és Zsembery Tivadar az ismert zongora virtuóz. A műsort táncz követte s a közönség egy valóban szép estély emlékeivel távozott a Kaszinóból. Márczius 15-én délelőtt az összes templomokban istentiszteletet tartottak; délelőtt 11 órakor pedig a főgimnázium ifjúságának ünnepélye zajlott le igen szép számú közönség előtt. Ez ünnepély fénypontja dr. Rencz János igazgató magas szárnyalásu megnyitó beszéde volt, ki nagy szónoki készséggel a zengzetesen lágy, szépséges magyar nyelvet glorifikálta. Hazánk nyelve, úgymond, klasszikus, akár a latin, mert ha őseink feltámadnának, nyelvüket mi igen jól megértenők. A magyar nyelv szép, mint népünk teste, dallamos, mikéntN a görög. Az ünnepély többi szereplői: Kiss Gyula, Bagossy József, Stecz György szép sikert arattak, különösen az ifjúsági ünnepélyek régibb szereplője: Bagossy, kinek tartalmas, gondolatokban gazdag ünnepi beszéde méltó feltűnést keltett. Az ünnepélyen részt vett az ifjúsági énekkar is. Este a Polgári Olvasókör rende- j zett igen szép ünnepélyt, melyen az ünnepi j beszédet dr. Ajtai Nagy Gábor, lapunk munka- |

társa tartotta. Uj, merész hang s uj felfogás nyilatkozott meg e beszédben, de szinte éreztük, hogy e merész beszéd igazságai visszhangot keltenek érzelmeinkben. Boronkay Béla nagy hatással szavalta Incze Lajos szép alkalmi költeményét. A társas vacsorán dr. Vass Gyula mondott a független 48-as párt nevében magasan szárnyaló s költői szépségekben gazdag beszédet. E beszédet, melylyel frenetikus hatást ért el, lapunk más helyén közöljük. E napon ünnepélyek voltak még a polgári leányiskolában, az áll. népiskolában, az izraelita iskolában. —1 Vasárnap az iparos ifjúság rendezte márczius 15-iki ünnepélyét. Révész János nagyhatású megnyitó beszéde után itt az ünnepi beszédet Morvay Gyula mondotta, méltatva a nap jelentőségét. Szép beszéde nagy tetszést aratott, zajosan megéljenezték. A tetszésből bőven kijutott Sztupár Ilonkának, Zsombory Ferencznek, kik alkalmi költeményeket szavaltak szép hanghordozással, nemkülönben a dalárdának is. Az ünnepélyt társas vacsora követte, melyen szép számú közönség vett részt.

Előadások a főgimnáziumban. A második ismeretterjesztő előadást az állami főgimnázium fizikai termében márczius hó ^14-én dr. Rencz János igazgató tartotta meg. Óriási hallgatósága volt, kik között előkelő hölgyközönségünk igen nagy számmal volt képviselve. Dr. Rencz nehány fejezetet a tapasztalati lélektanból adott elő oly mesteri, szinte elbűvölő előadással, hogy másfél óráig tartó fejtegetéseivel teljesen fogva tartotta a közönséget. Az elvont tudományos thémába lüktető életet öntött s filozófiai tételeit oly érdekes világításban mutatta be, mely mindvégig lekötötte a figyelmet, anélkül, hogy fárasztó lett volna. Szólt az öntudat problémájáról, majd az ismeretek szerzéséről s megtartásáról, a műveltség és művelődésről, a lélek berendezésének konzervativizmusáról, az érzékszervek csalódásáról: a halluczináczióról és illúzióról s érzelmünk világáról. Széles keretekben ismertette érzelmünk világát, a fájdalom és öröm magyarázatát, végül az öröm és fájdalom mérlegelésének felállításával azt vitatta meggyőzően, hogy bár a fájdalomnak száma egygyel több, még sem jogosult a pesszimisztikus világnézet. Dr. Rencz előadását a közönség tüntető, zajos éljenzéssel honorálta s számosán siettek üdvözlésére. — Márczius 19-én Neuberger István főgimnáziumi tanár tartott előadást Az akarat neveléséről. Érdekesen ismertette a nevelés- tudományt, melynek egyik legkiválóbb fejezetét képezi az akarat nevelése. Példákkal illusztrálta, hogy az értelem fejlesztése még nem elégséges az akarat nevelésére, hanem az akarat fejlesztésére és megszilárdítására nem annyira az értelem, mint az érzelem világon keresztül juthatunk el. Alap thémájának minden oldalról való megvilágításából érdekesen szűrte le azután azt a megdönthetetlen igazságot, hogy ax erős akarat, a szilárd elhatározás, férfias kitartás az élet küzdelmeiben a sikernek legfőbb biztosítéka. Neuberger tanár előadását tetszéssel fogadták s megéljenezték.

A vöröskereszt-egyesület közgyűlése. Az orsz. vöröskereszt-egyesület nagybányai fiókja vasárnap délelőtt 11 órakor tartotta rendes évi közgyűlését a Kaszinó nagytermében Molcsány Gábor alelnök elnöklete alatt. Elnök a közgyűlést megnyitván, lelkes szavakkal emlékezett meg az egyesület humanitárius czéljairól s kérte a tagokat, hogy kövessenek el mindent az egyesület felvirágoztatása érdekében. Lakatos Ottó titkár terjesztette elő ezután terjedelmes titkári jelentését, mely hű és részletes képét rajzolja meg az egyesület múlt évi működésének. Mindenekelőtt kegyeletes szavakban emlékezett meg az egyesület elnökének: Stoll Gábornak elhunytáról, aki ott állott az egyesület bölcsőjénél, majd annak elnöke lett s bár csak egy évig töltötte be elnöki tisztét, maradandó érdemeket szerzett magának. Indítványára a közgyűlés az elhunyt érdemeit s halála fölött érzett részvétét jegyzőkönyvbe iktatta s elhatározták, hogy az özvegyhez részvétiratot intéznek. Az egyesület csendben, zajtalanul működött, de a jótékonyság gyakorlásából derekasan kivette a részét. Az elmúlt évben 578 K segélyt osztott szét s különös figyelemmel volt a házi szegényekre. Megemlítjük, hogy a tagsági dijakból az országos központnak semmit sem küldött be az egyesület; a központ arról lemondott a nagybányai szegények javára. Az egyesületnek 19q5. év végén 133 tagja volt ;