Nagybánya, 1907 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1907-03-21 / 12. szám
V. évfolyam. 1907. marozius lio 21. 12-clilt szám TÁRSADALMI ÉJ» SZÉPIRODALMI HETILAP. EUHzctéii árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden hiten csütörtökön reggel 8 — 12 oldalon. Felelős szerkesztő: ÉGLY MIHÁLY. Szerktsztisig is kiadóhivatal: Erdélyi-ut 22. szám, hova a lap* közlemények, hirdetések s előfizetési pénzek kttldandfik. Hirdetések lelvétetsek Morva? Gyula kBnyvnyemdáJábaa Is: Pftér lit A nagyszálló építéséhez.- Két czlkk. Márczius 20. I. Kupás Mihály polgártársunktól két czikket vettünk a nagyszálló építésére vonatkozólag, melyet városunk több előkelő polgára is aláirt, jeléül annak, hogy a czikkekben kifejtett nézetekkel mindenben egyet értenek. A két czikket, mely érdekesen világítja meg városunk polgárságának álláspontját, jelen s következő számunkban adjuk. Az első czikk igy hangzik : Nem mesterségünk a toliforgatás, azt szívesen csakis üzleti körünkben forgatjuk, de mint szeretett városunk közügyei iránt mindig melegen érdeklődő s ha kell, mindig lelkesedni tudó, áldozatra is kész hű polgárainak, de mint a képviselőtes- i tület tagjainak is fel kell hogy emeljük sza- ; vunkat az ellen az immár rendszerré vált j huza-vonaság és az ellen a mesterségesen j szövött intrikák ellen, amelylyel e város ; fejlesztésére irányuló s a lakosságnak anyagi jólétét kiszámíthatatlan módon előmozdítani alkalmas közgyűlési határozatokat kezelik s a melyeknek megvalósítását csak nagy huza-vona után avagy teljesen lehetetlenné teszik. Mióta szerencsénk van a város képviselőtestületének tagjai lenni, városunk előhaladására, felvirágoztatására irányuló sok üdvös közgyűlési határozat létrehozásában volt részünk, de a melyek végrehajtva soha sem lettek, mert mint minden embernek, minden dolognak lehet rossz sorsa, úgy a mi városunk érdekeit szive melegével előmozdítani akaró képviselőtestületnek is meg vannak a maga 1 különleges felebbezői. Ezen felebbezők, mint a tények igen sok esetben bizonyítják, készségesen gondoskodnak arról, hogy a megvalósíthatók megvalósíthatatlanná, a könnyen elérhetők elérhetetlenekké váljanak. Szóval legjobb erőnkkel hiába igyekezünk mi előbbre haladni, a majdnem iparszerü- j leg űzött felebbezésekkel szárnyaszeget- tekké tesznek bennünket, hogy a föld j poránál feljebb emelkedni soha se | tudjunk. így volt ez a múltban, hogy a szá- ; mos esetből csak egyet is említsünk, a j nyaralók kérdésénél; s igy van ez most j a nagyszálló kérdésével is, és igy lesz j ez minden üdvös határozatunknál, ha ezen eljárás ellen, a mely nálunk már egészen rendszerré vált, akczióba nem lépünk. Egy város érdekeinek, jólétének és fejlődésének előmozdítására irányuló kérdések elbírálásánál, ha azt szivünk melegével tesszük, soha sem szabad az egyesek és egyes társadalmi osztályok, ; mondjuk, csak a legvagyonosabb osztá- j lyok érdekeire lenni figyelemmel, hanem | figyelemmel kell lenni a város igazi ge- j rinezét alkotó: a dolgozó és dolgozni akaró, mindennapi kenyerét csak nehéz munka küzdelmével megszerezni tudó őstermelő, iparos és kereskedő osztályra is. A nagyvendéglő építése, mely az idegen forgalmat emelni, városunkat fejlődésre képessé fogja tenni, reánk iparosokra és kereskedőkre életkérdést A „Nagybánya“ tárczája.----i V I ■— -..........~ Az ördög mulat.- OorklJ. Egyszer az ördög sétálni ment a temetőbe. A sírok között járkált, egy őszi alkony sötétedő árnyaiban. Unta magát és fütyörészve nézett körül. A szél folytatta a dallamot, süvöltve keringett a fekete keresztek körül. Az égen szürke felhők késedelmeskedtek s hideg köny- nyeikkel megöntözték a halottak szűk lakóhelyeit. A szélrohamok meggyötörték a temető fáit s azok jajgatva, nyögve hajlongtak ide-oda, mig ágaikat mintegy könyörögve nyújtották föl a néma meztelenségben. A kisebb gályák belebeleütődtek a keresztekbe s ilyenkor gyászos koppanás hallatszott, nehéz, ijesztő ütemben. — Igazán kiváncsi lennék reá, hogyan érzik magukat a halottak, hasonló éjszakán ? — gondolta az ördög. — Vájjon a nedvesség lehatol-e hozzájuk ? Hátha ide kívánnám valamelyiket, hogy mulattasson ? Csak a nevét kellene kimondanom. Valahol erre temettek el egy írót, a kit ismertem . . . Jártam hozzá, mig élt, mért ne újítanám föl az ismeretséget? Minden, hasonló hivatásu ember követelő életében, lássuk, hogy a halál meghozza-e nekik az elégedettséget ? De hát merre is fekszik ő ? Es az ördög, a ki pedig mindent tud, legalább fél óráig kereste az iró sírját, mig j megtalálta . . . — Hallgass ide! — kiáltott, karmaival belekapaszkodva a kőkeresztbe, mely barátja sírját jelezte. — Kelj föl! — Miért ? — kérdezte egy hang a föld alól. — Mert akarom. — Nem kelek föl. — Muszáj. — De ... Ki vagy te? — Ismersz. — A czenzor vagy? — Ha, há, ha! Nem. — Hát ki! — Az ördög. — Ah, ebben az esetben sietek. A sírkő megmozdult helyén, a föld megnyílt s egy csontváz jelent meg fölötte. Nagyon közönséges csontváz volt, olyan, mint a milyeneket a tanulóknak mutogatnak az anatómiai leczkéken, csak a szemgödreiben égett valami furcsa kékes láng. — Miért hívtál? - kérdezte olyan hangon, mintha csontok verődnének össze. — Egy kis sétát akartam ajánlani . . . Szívesen megyek veled, bár az idő nem valami kedvező. — Remélem, nem félsz a meghűléstől? — Nem. Már életemben megedződtem a hideggel szemben. — Emlékszem. Fűtésre nem volt pénzed. — No meg, lelkesedésemet annyiszor érte hideg zuhany! j jelent. Nekünk tér kell, hogy haladjunk, nekünk terjeszkedni kell a foglalkozásunk terén is, mert erre a haladó kor is kényszerít; de hová és merre terjeszkedjünk, ha nincsenek alkalmas eszközeink, ha megnyomorítanak bennünket? Egy város nagygyá, virágzóvá annak fejlődő ipara és kereskedelmével lehet! Előttünk állhatna Szatmár, Debreczen és mindazon városok példája, a melyek élénk iparuknak, kereskedelmüknek és idegen forgalmuknak köszönhetik fejlődésüket és nagyságukat. Szeretünk kérkedni azzal, hogy természeti kincsekben kiaknázhatatlanul gazdagok vagyunk és mit teszünk e közben? Természeti kincseinket jó kertészek gyanánt ugyan üvegházi növényekként tartogatjuk, de intézkedéseinkkel, intézményeinkkel elrejtjük azokat, lehetetlenné tesz- szük azt, hogy az idegenek szemei is meglássák; az idegen forgalom megbénításával azok vállalkozási kedvét lehetetlenné tesszük. A tervbe vett és már az előmunkálatoknál tartó magybánya—magyarlápos és galgói vasút, valamint a szintén tervbe vett nagybánya—máramarosszigeti vasút kiépítése esetén egy nagy termelő vidéket és annak idegen forgalmát ragadhatnék magunkhoz; piaczi forgalmunk kiszámíthatatlanul való megnövekedésével a várható idegen forgalmat hogy fogjuk lebonyolíthatni, ha a nagyszálló minél előbb való építését nem visszük dűlőre? A nagyvendéglő részletes tervei és annak részletes költségvetései immár a Egymás mellett haladtak a keskeny gyalog- uton, a sírok és keresztek között, az iró szeméből kisugárzó kék fény mellett egész jól láthatták a helyet. — A városba megyünk? — kérdezte az iró, mialatt a szél sivitva járt ki és be hústalan csípője és mellcsontjai között, a honnan hiányzott a sziv. — Mulattatna ott valami tégedet? — Az élet mulattatna. — Még most is értékeled valamire ? — Mindenesetre. — Miért ? — Hogyan magyarázzam meg? Az ember minden elért eredményt ahhoz a fáradsághoz viszonyít, a mennyibe az neki került. S ha az Ararat tetejéről egy egyszerű követ hozott magával, az mérhetetlenül értékes lesz előtte. — Szegény csuszó-mászó! — mondta az ördög gúnyos mosolylyal. Elhagyták a temetőt és kiértek egy széles utczára. — Hogy érzed magadat a sírban? — kérdezte az ördög, rövid szünet múlva. — Most már nyugodtan megvagyok. De eleinte borzasztó volt az. Az a marha, a ki lezárta a koporsót, a szöget úgy verte belé, hogy a koponyámba is behatolt. Persze ez csak semmiség, de mégis kellemetlen volt. Azután jöttek a férgek s kétségbeejtő lassúsággal faltak fel . . . — Azon nincs mit csodálkoznod. Az epével átitatott test nem valami kitűnő pecsenye.
