Nagybánya, 1907 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1907-01-10 / 2. szám
V. évfolyam. 1007. január Hő ÍO. 2-dllS. »SB: TÁRSADALMI ÉS SZÉPIRODALMI HHTILAP. EUtüetisl árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8 — 12 oldalon. Felelés szerkesztő: ÉGLY MIHÁLY. Szerkesztőiét áa klaáéfalvatal: Erdélyi-ut 22. szám, hova a lap* közlemények, hirdetések s előfizetési pénzek kildendők. Hirdetések telvétetaek Mervay Oyala kSayvayeatáájákaa Is: Ntér lé. Tisztviselőink sorsa. Január 9. A gazdasági s pénzügyi bizottság, nemkülömben a képviselőtestület retor- táján gyors, gyorsabb, sőt a leggyorsabb tempóban ment keresztül az 1907. évi költségvetési előirányzat. Ez szerfölött örvendetes dolog s ami még örvendetesebb, kitűnt, hogy a költségvetés kiadási rovataiba beillesztett, de oda nem illő nagyobb beruházási tételek kiküszöbölése után alig valamelyes hiánynyal zárul a költségvetés, mely bő fedezetet talál a községi iskolák államosítása folytán felszabadult iskolai alap kamataiban. Minapi, a költségvetésről Írott czik- künk tehát nagy visszhangra talált a képviselőtestületben s az ijesztően magasra szökkent deficitet úgy oszlatták el, mint ahogy azt mi javasoltuk: törölték a költségvetésből a túlmagas beruházási tételeket. Amint hogy arra alig is van példa a városok történetében, hogy törzsvagyonszerzést, nagyobb terhekkel járó beruházásokat az évi költségvetésekben úgyszólván egy nemzedékkel fizettessenek meg. Ez eredményt előidéző közgyűlési határozatot, mely elvi jelentőséggel bir, nagy örömmel szögezzük le. De a bizottsági s közgyűlési tárgyalásoknak van egy nagy bökkenőjük is. Úgy a bizottság, mint a képviselőtestület gyors, gyorsabb, sőt a leggyorsabb tempóban siklott keresztül egy igen fontos kérdésen: tisztviselői helyzetének javításán. Az utóbbi szűkös esztendők, a zilált gazdasági helyzet nyomasztó teherként nehezedik mindannyiunkra. Az általános kereseti viszonyok semmivel sem javultak, sőt talán rosszabbodtak s ezzel szemben az élelmiczikkek ára oly magasra szökkent föl, minő árakat csak országos ínség alkalmával tapasztalhatunk. E nagy drágaság miatt már évek óta általános a panasz országszerte, de az abnormis helyzet csak most bontakozott ki oly arányokban, mely már egyenesen a megélhetést támadja meg. Hallatlan dolog az, hogy nem luxus- czikkek, hanem oly élelmiszerek, melyek a legközönségesebb háztartásban sem nélkülözhetők, hatvan — nyolezvan — száz százaléknyi áremelkedést mutassanak. A piaczi árak állandóan és megdöbbentően igazolják a rettenetes drágaságot s azt, hogy soraink nem légből kapottak. Gondolkozó fők töprengenek rajta, hogy az abnormis helyzeten mikép volna segíthető, országos tekintélyek igyekeznek az országos bajokat orvosolni, de a csodás arkanumot még senkinek sem sikerült feltalálnia. Ily megdöbbentő viszonyok között, megmozdult, forrongásban van az egész ország tisztviselőkara, hogy régi idők óta szenvedett, immár tűrhetetlenné vált anyagi helyzetükön segíthessenek. Az állami tisztviselők fizetését már felemelték s igényeik úgy-ahogy kielégítést nyertek. A közigazgatás tisztviselői közül fizetés felemelést kaptak a vármegyei tisztviselők, a községi jegyzők. Szerény keretekben ugyan, de meghallgattatást nyertek a tanítók s úgyszólván a közfunkezió- náriusok minden osztálya. Csupán a városi tisztviselők azon páriák, kik az állam és a város gondozása között lebegve, a legképtelenebb helyzetben vannak az ország legtöbb városában. Az állam monopolizál minden jövedelmet, de emellett minden tehervi- j selést a városok nyakába varr, úgy, hogy az adófizetésen s a fogyasztási adókon kívül a városok igen tekintélyes összegre rúgó közvetett adókkal áldoznak az államnak már azzal is, hogy merőben állami funkeziókat a saját költségükön javadalmazott tisztviselőkkel kötelesek ellátni. így áll elő azután a helyzet, hogy az állam a városi tisztviselők fizetését és ellátását teljesen a városok belügyei- nek tekinti; a városok pedig nincsenek abban a helyzetben, hogy tisztviselőiknek becsületes munkájukért tisztes fizetést adhassanak. A városi törvény meghozatala, mely gondoskodni fog a tisztviselők fizetésének rendezéséről, még csak a jövő zenéje. Addig a tisztviselők mindannyian oly helyzetbe juthatnak, hogy úgy a maguk, mint családjaik existencziája véglegesen s orvosolhatatlanul elmerül az adósságok tengerében . . . Készséggel elismerjük, hogy vároA „Nagybánya“ tárczája. Hangulat. Ej van. Az ég, ez a kaczér, Könnyüvérü dáma, Miriádnyi csillagot fon Ejsötét hajába. A holdat is odatiizi Konytya tetejébe, S le-lepillant a Dunába: Szép-e ? Vájjon szép-e ? Mint a vastű a delejhez, Tapad szemem rája, Odaszögez az ablakhoz Titokzatos bája. S inig hiteget, mig csalogat Csalfa mosolyával, Napsugaras álmaimat Ragadja magával. FÖMes Szinész-historia. A kisváros baktere éppen elkiabálta az éjfélt az „Arany bika“ szálloda előtt és hosszú alab árújára támaszkodva belebámult a világosságba, mely a vendéglő nyitott földszinti ablakából ömlött ki. A czigány veszettül húzta oda bent a Lili- keringőt, a mibe egy pár jó kedvű mulató bele ordította a Casanova vezér-dalát, oda törekedve, hogy a klarinétot és nagybőgőt tulharsogja és hogy a harmonia teljes legyen, a bakter a körösi lány nem kevésbbé ismert dallamát dudol- gatta, úgy gondolkozva, hogy ha az urak mulatnak, mért ne mulathasson ő is a maga módja szerint. Egyszerre egy borízű hang recsegve szólalt meg a háta megett: — Nagyon jól van barátom, nagyon jól van! A maga hangja terjedelmes, mély és kifejezésteljes, szóval tökéletes. Maga egy zseni, a I kiből én kifaragom a világ első basszistáját! Én mondom ezt, Medve Gáspár, az ország első komikusa, a ki tudom, mit beszélek, a ki már sok nevezetes nagyságot szültem a hazának. Én gyújtottam lángra az isteni szikrát Róna Gizellában, a világ legszebb asszonyában, a kit hitvesemmé tettem, hogy kiképezhessem. Ki is képeztem, arany annak az asszonynak minden szava, ritmus a járása, villám a két szeme, teli kebele, édes titkokkal, vágyódással tele. Ne röhögjön, barátom. Ne röhögjön, mikor én a feleségemet istenítem. Becsülje meg ezt az asz- szonyt, különben élcsapatom a hivatalából, el én, ha maga a főjegyző lenne kelmed, még akkor is, mert aki az én hitvesemet^, gyalázza, az a polgármester urat gyalázza. 0 pedig a legelső ember ebben a rongyfészekben és ez az első ember most is ott suttog szerelmes szavakat a feleségem fülébe, ott abban a szobában, czigány és pezsgő mellett. Ha pedig nem hiszi, hát jöjjön velem és nézze meg. Ezzel a kis emberke már be is botorkált a nyitott ajtón, a honnan a kurjongatás még most is kihallatszott. A bakter pedig nyaka közzé vette az ala- bárdját és lassú tempós lépésekben indult az útjára, mint olyan ember, a ki a mai nap mulatságával teljesen meg van elégedve, Odabent vígan folyt a dáridó; a czigányok egy hirtelen kanyarulattal csárdásba csaptak át és a szinész-trupp naivája, komikája, primadonnája, a főkapitány, főjegyző és járásbiróval a szoba közepén rakták a kopogóst eszeveszetten, nekibomolva. A lámpa világa megtört fénnyel pislogott át a dohányfüst fellegen és a kipirult lihegő alakok mint ködbe burkolt árnyak járták a vad boszorkány-tánezot. Az asztalfőn prezidált a polgármester, mellette ült a szép Medve Gáspárné, körülötte egy pár rosszul borotvált képű ur és kimondhatatlan módon kiöltözött asszonyság. A trupp igazgatója, egy keskenyképü kopasz emberke; kerékkötő vastagságú arany lánczczal és nagy pecsétgyűrűvel vézna ujjain, pezsgős pohárral a kezében éppen tosztot mondott, a mikor Medve Gáspár belépett. A toszt rövid volt, de velős. önmagát magasztalta benne a derék férfiú; hogy mennyire átérzi a színművészet szent hiva-
