Nagybánya, 1907 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1907-03-07 / 10. szám

1907. márczius 7. NAGYBANYA S fa-ujságtartója és házigyógyszertára mellett nem mehetett el senki csodálkozás nélkül, nem- külömben gyönyörű volt Miken Anna égetett- festett bársony diványpárnája. Kádár Zsóka csipke pohárszéktakarója, Weits Lajosné hol­landi mintás asztalfutója, Molcsányi Lili iró- mappája, Gellert Aranka selyemre festett rózsája készítőik bámulatos ügyes kezét di­csérték. Stoll Tiborné munkái külön asztalt tettek ki; köztük nemes egyszerűségével a kalota­szegi varottas modorban készült kávésabrosz és hozzátartozandósága a kézimunka valóságos remeke. Csinos volt ugyancsak Stoll Tiborné- nak selyemre hímzett térdeplője. Szintén külön asztalt foglaltak az aranynyal hímzett, drága oltáríelszerelések. Ezekről alább bővebben. A festmények közül legjobban megnyerte tetszé­sünket dr. Sziklay Dezső egy nagyobb pasz- telje és Neubauer Hermin Csendélete. Ezekben számoltunk be a kiállítás legszebb darabjairól. Egyéni ízlés, az igaz; de végre férfiember sohasem lehet oly hivatott bírálója a kézimunkának, mint maga az asszonynép. Legtöbb volt a kézimunka. Az ember szeme szinte káprázott abba a sok értékes, bájos női kéz által készített remekekbe. Selyem, bársony, atlasz, csipke, meg ki tudná elsorolni, hogy mi minden tűnt váltakozva a néző sze­mébe; hiinzés, stikkelés, horgolás, azsúrozás, bársonyégetés, selyemfestés, továbbá a gyen­gébb nem csodás ügyességéről tanúskodó ipari, házi és fényüzési czikk. Mindenesetre nagy érdeme van a polgári­leányiskolának, hisz a kiállítók legnagyobb része az ő mostani vagy volt növendékeiből tellett ki. Itt adjuk a kézimunkát kiállítók névsorát, hiányosan talán, de lehetetlen volt pontosan följegyezni: Anderkó Anna, Biró Irén, Bodenlósz Ilona, Farkas Erzsiké, Gálffy Ilona, Gellért Aranka, Jég Ilonka, Kádár Zsóka, Kurtái Gizi, Mészáros Ida és Mariska, Mikes Anna, Molcsányi Adél és Lili, Mórágyi Rózsika, Nagy Erzsi, Ocsárd Böske, Penti Piroska, Prichradny Kál­mánná, Radó Amália, Schrötter Anna, Sipos Etelka, Steinfeld Jolán, Stoll Tiborné, Stroh- mayer Etelka és Margit, Szabó Hermin, Szaitz Irénke, Szentmiklósy Ida, Tóth Ilonka, Weisz Lajosné. Külön asztalon foglaltak helyet a templomi kézimunkák. Ezek voltak talán a kiállítás leg- szemrevalóbb darabjai. Itt láttuk az elnöknőnek, özv. Robelly Lajosnénak egy régibb gyönyörű munkáját, özv. Szőke Jánosnénak nagyon szép miseruháját és a baldakhinra való szegélyt, me­lyet Gálffy Ilonka, Mikes Anna, Miklós Vilma, Szántó Amália és Strohmayer Margit gondos, munkás keze készített. Ugyancsak itt volt Csepey Ferencznének néhány csinos és Ízléses kézimunkája. Festmények is nagy számmal voltak kép­viselve, bár nagyrészt csak reprodukcziók, de még igy is némelyik nem kis tehetségről ta­núskodik. Leginkább megnyerte tetszésünket Sziklay Dezső négy pasztellje, melyeket — szerény véleményünk szerint, — még hivatott bírálók is figyelemre méltattak volna. Lende Béla több olajfestménynyel emelte a kiállítás fényét. Eredeti dolgot keveset láttunk, a jobbak nagyrészt csendéletek voltak, közülök Neubauer Hermin, Mórágyi Rózsika és Nagy Lujza képei váltak ki. Sok-sok kép függött még a falakon, melyek nagyobb-kisebb művészetre vallottak. Itt kell megemlítenünk Jeszenszky Kálmán egy pár igazán csinos amatőr tájképfelvételét. Lakos Imréné külön kiállítása a háziasz- szonyi czikkekből állott. Volt is ott sok minden, ami szem-szájnak ingere, de főbüszkesége az általa feltalált gyümölcskonzerv. Ezzel remél­hetőleg a temesvári kiállításon is becsületet fog szerezni az asszonypataki háziasszonyoknak. Hogy az ize milyen, nem tudjuk; meg kellett volna kóstolni, hogy szakszerű véleményt ad­hassunk róla, — de sajnos „a kiállított tár­gyakhoz nyúlni tilos.“ A közönség két nap alatt nagy számmal látogatta a kiállítást s a csekély belépő-dij mel­lett is 100 koronán felüli összeg folyt be; ezt a Temesvárra való szállítás költségeinek fede­zésére fordítják. Adja Isten, hogy ott is oly tetszésben részesüljenek a kiállított tárgyak, mint itthon, — s ezt méltán remélhetjük. B. Q, HÍREK. Márczius 6. Több ízben tapasztaltuk, hogy rendesen expediáit lappéldányaink a postán elkallódtak. Felkérjük előfize­tőinket, hogy ha a lap expediálásában vagy kihordásában a legkisebb ren­detlenség is előfordulna, arról a szer­kesztőt azonnal értesíteni szíveskedje­nek, hogy egyrészt a hiányt pótolhassa, másrészt, hogy a bajokat orvosolhassa. Egyben tisztelettel kérjük hátralékos előfizetőinket hátralékaik szives be­küldésére. * Uj körjegyző. A m. kir. igazságügyminiszter a megüresedett nagybányai közjegyzői állásra Magyar Bertalan topánfalvi közjegyzőt he­lyezte át. Kántorválasztás. A nagybányai róm. kath. egyháztanács Pályi Ede esperes-plébános elnök­lete alatt kedden ülést tartott, melyen az egy­háztanácsosok majdnem teljes számban jelentek meg. Elnöklő esperes igen szép beszéddel nyi­totta meg az egyháztanácsi ülést s a jegyző­könyv hitelesítésére Gellért Endre polgármes­tert és Neubauer Ferencz főbányatanácsost, bányaigazgatót kérte föl. A napirend első helyén a kántorválasztás állott. Tizenöten pályáztak ez állásra s az egyháztanács a pályázók közül Szőke Béla h. plébános meleg ajánlatára egy­hangúlag Szánthó Dezsőt választotta meg, ki már nyolcz hónap óta végzi a kántori teendő­ket s kántori működésével a róm. kath. hívek legteljesebb elismerését vívta ki. Szántkő még egészen fiatal ember, szép hanganyaggal bir s muzsikális tehetsége is elismerésre méltó. Remél­hető, hogy Szőke Béla kiváló vezetése alatt az ország legnevesebb kántorává növi ki magát. A kántorválasztás után, mely városunk közön­ségénél általános megelégedést keltett, az egy­háztanács a folyó ügyeket intézte el. Szabad lyceum. A nagybányai ipartestület folyó hó 10-én rendezi az utolsó szabad elő­adást. Előadó Szávay Gyula, a kiváló hírnév­nek örvendő iró lesz. Kerületi tornaverseny. A kerületi tornaver­senyt az idén Eperjesen tartják meg május 27-én. A versenyen részt vesz főgimnáziumunk ifjúsága is. Búcsú. Mindazon jóbarátaim és jóismerő­seim, kiktől az idő rövidsége miatt személyesen el nem búcsúzhattam, fogadják ez utón búcsúzó üdvözletemet s kérem őket, hogy tartsanak meg szives emlékezetükben, valamint én is a legszebb emlékekkel fogok vissza gondolni arra a napokra, melyeket Nagybányán töltöttem. Nagybánya, 1907. márczius 7. Sichermann Dezső. Osztálygyülés. Az orsz. magy. bányászati és kohászati egyesület nagybányavidéki osztálya, mint már említettük, f. hó 9-én a bányaigaz­gatóság tanácstermében osztályülést tart. Osz­tályülés után a Kaszinó termeiben társasestély lesz hölgyek részvételével. Lássunk tisztán! Tudomásomra jutott, hogy a „Kővárvidék“ igen tisztelt felelős szerkesz­tője felszólította a nagysomkuti „Polgári Olva­sókör“ elnökét, ne engedje, hogy személyi okból a „Polgári Olvasókör“ egyes dolgait a „Nagybánya“ hetilapban adjam közre. Enged­jék meg, mondjam el volt lapom rövid törté­netét. S azután bírálja el a szives olvasó, sze­mélyeskedtem-e akkor, ha a „ Kővárvidék“-ébe sem direkt, sem indirekt semminemű közleményt nem adok. 1904. november hó végén indult meg a „Kővárvidék“ czimü hetilap. Akkori főmunkatársa kérésére, munkatársa lettem. Mikor aztán láttam, mennyire személyeskedik, csak a „seft“-et nézi s a közönség érdekeivel édes keveset törődik s csak a szája-ize szerinti dolgokat hozza, tárczáival inkább ront, mint használ a társadalmon, a lap kötelékéből kilép­tem. Mindezeket mások is észrevették s csakis kérésükre, meg, - gondolva - vele talán a közügynek jót teszek s a nagysomkuti iparoso­kat is, talán még jobban össze fogom tudni hozni, megindítottam a „Nagysomkut-Erdőd Vidéke“ czimü újságot. A vallás és közokta­tásügyi miniszter lapomat a hetedik számnál — minden megokolás nélkül - beszüntette. Azok, kik felkértek e lap indítására, tudták, miért léptem ki a „Kővárvidék“ szerkesztő­ségéből. S most mit szólanának, ha a „Kővár­vidék“-ében, melynek iránya mai napig sem változott, tőlem származott közlemények jelen­nének meg ? Mit szólanának volt vidéki előfi­zetőim ? S aztán még magammal is ellentétbe jönnék!? Nekem - ellenkezőleg - hogy a „Kővárvidék“-ébe irok, még a látszatját is kerülni kell. Meg kell mutatnom: az vagyok, aki voltam ! S azért adom közleményeit a „Nagy- bányá“-ba, mert látom, hogy iparosaink azt a lapot olvassák s aztán tudjanak azok a nagybányai iparosok is valamit egyesületünkről. Hát sze­mélyeskedés ez! „Személyes bosszú?“ Igen tisztelt felelős Szerkesztő ur! Ön csak azt irta a „Kővárvidék“ múlt hó 24. számában meg­jelent levél írójának, hogy megtagadtam a tudósítást. Minek nem irta oda azt is, hogy — miért ? S aztán ki tilthatja meg nekem, hogy a „Nagybányá“-bsL ne Írjak? Más valaki sze­mélyeskedik itt s más valami nem tetszik inkább az igen tisztelt felelős szerkesztő árnak ... Szűcs Gyula. Nyílt levél a tanítókhoz! Apponyi Albert gróf vallás- és közoktatásügyi miniszter ur a tanítók fizetéséről szóló törvényjavaslatot be­nyújtotta, — azt a képviselőház rövid idő alatt le is fogja tárgyalni. Az országos bizottság a törvényjavaslat módosítását kéri a törvényho­zástól. Ezt a kérésünket megfelelő alakban a képviselő uraknak még e héten kezeihez juttat­juk. Felkérünk most minden egyes tanítót, hogy külön-külön levélben kérje fel azonnal saját kerülete országgyűlési képviselőjét, hogy a Magyarországi Tanítók Országos Bizottsá­gának részére megküldött s a tanítók jogos kívánságait tartalmazó munkálatát hathatósan támogatni szíveskedjenek. Kérjük végül, hogy eljárásukról bennünket sürgősen értesítsenek. Egyöntetű, gyors eljárás nem maradhat siker­telenül ! Hazafias üdvözlettel Budapest, 1907. február 25-én: a Magyarországi Tanítók Or­szágos Bizottsága. A zsidó ifjak tónczmulatsága. A nagybányai zsidó ifjúság f. hó másodikán a Kaszinó ter­meiben tánczestélyt rendezett, mely úgy anya­gilag, mint erkölcsileg páratlanul fényesen sikerült. A tánczestélyt dr. Weisz Ignáczné védnöksége alatt rendezték, ki bámulatos tevékenységet fejtett ki a tánczmulatság érdekében. Védnök, rendező és szerkesztő volt egyszemélyben. Mert a tánczmulatságon Eleven Újság is volt, még pedig virtuóz szerkesztéssel és előadással. Valóban nem tudjuk, hogy az ötletes szerkesz­tés bravúrját vagy az előadó szép leányok művészetét csodáljuk-e jobban ? Az Eleven Újság előadása kevéssel nyolcz óra után kez­dődött. A nagyterem zsúfolásig megtelt közön­séggel s mindenki nagy érdeklődéssel várta a függöny felgördülését, mely az Eleven Újság színes rovatait takarta. A prologot Reich Mariska adta elő igen ügyesen s méltó vetély- társat nyert Róth Laurában, ki az előfizetési felhívást csicseregte el. Nagy színpadi képes­séggel mutatkozott be Farkas Erzsiké, ki a vezérczikket deklamálta meglepő hatással. Vider Elluska, a tárcza interpretatora bájos jelenség volt s gyakorta megújult a taps, midőn mint Mefisztó is megjelent a rögtönzött színpadon. Gyönyörű színpadi alakja s gyönyörű orgánuma van s nem csoda, hogy előadásával a nagy­számú közönség zajos tapsát és éljenzését váltotta ki. Igen jók voltak az udvari és politikai hírek előadói: Szilberberger Helen és Schwarcz Irénke. Az irodalom és művészetet Friedmann Iduska adta elő meglepő hatással s nagy művészettel. Szinte elmondhatnék, hogy szellemes rovata az estély kiúja volt. Meleg

Next

/
Thumbnails
Contents