Nagybánya, 1907 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1907-02-28 / 9. szám
1907. február 28. NAGYBÁNYA 3 fiukban, mint a közeiét fórumán a munkáskérdés foglalkoztatja s azt hisszük, a munkáskérdés ma a legsúlyosabb problémája a mezőgazdasági kormányzásnak is. Hogy idáig jutottunk, abban több tényező működött közre. Nem lehet hivatásunk annak fejtegetése, hogy a munkáskérdés kiélesedésének mily nagy mértékben volt okozója az, hogy a kötött nagybirtokok idejekorán nem parczelláztattak s ahol a parczeliázás meg is történt, igen sok esetben a kizsákmányoló nyerészkedés eszközévé fajult; nem a mi feladatunk annak kimutatása, hogy a kivándorlásnak hihetetlenül való megkönnyítése mennyire megnehezítette a munkáskérdés sikeres és gyors megoldását, — mi az országos jellegű befolyások mellett csak azon hallatlan izgatásokra mutatunk reá, melyek már átcsaptak Szatmár vármegye határain is. A szocziáiista apostolok, kik a legszegényebb nép fillérjeiből tollasodnak meg, immár hozzáférkőztek a munkás nép eddig érintetlen tömegeihez is és a legvérmesebb színekkel ecsetelvén a munkások szervezkedésében rejlő , erőt, olyan követelésekre izgatták fei a munkásokat, amelyeket a magyarországi munkások életviszonyai szükségessé nem tettek és amelyeket a munkaadók a magyar föld jelenleg való jövedelmi viszonyai között megadni képtelenek. És izgatásaik során, melyek teljesen szát- dulják, széítépik azon patriachális viszonyt, mely ez ideig a gazdaközönség s munkásai között fenáilott, a legszemenszedettebb hazugságok és ámítások közepette azt hirdetik, hogy a munkások voltaképen izomerejüket, élőhusu- kat viszik a vásárra s az ár, melyért életerejüket bocsátják áruba, arczpiruló mód gyalázatosai! csekély. Ily körülmények között született meg azután az a szinte hihetetlen dolog, hogy a tavaszi munka még kezdetét sem vette, munkásaink már is az eddigi napszámbérek három- szorosáról-négyszereséről álmodoznak, sőt oly munkások, kiket hosszú évek kötelékei fűznek gazdáikhoz, e követeléseiket gazdáiknak már előre be is jelentik. Nagyon természetes, hogy e hallatlan izgatásokat a gazdaközönség nem nézheti tétlenül, összetett kezekkel s minden rendelkezésére álló, törvényesen megengedett eszközzel védekezik az ellen, hogy a megsemmisülés hullámai össze csapjanak főleg a nagyobb rázkódtatásokat el nem bíró kisbirtokok fölött. Városunkban a gazdasági egyesületé az érdem, hogy a gazdaközönség szervezkedésére s egyöntetű eljárására nézve a mozgalmat megindította, mely mozgalom már is oly megállapodásokra vezetett, amely megállapodások, ha azok melleit a gazdaközönség becsülettel kitart, czélravezetőknek fognak bizonyulni, hogy a kisbirtokosokat megmentsék a tönkrejutástói. E megállapodásokat tárgyszó elaboratum- mal vasárnapi ülésében foglalkozott a gazdaközönség s azoknak minden pontjához hozzájárult. Hozzájárultak ahoz, hogy vidékünkön, a i mennyire csak lehetséges, a szemtermelésről áttérnek a szénatermelésre, állattenyésztésre és gyümölcstermelésre. Ez által igen sok munkaerő felszabadul s a gazdaközönség is jobban jár, mert általános tapasztalat, hogy a mi sovány ; földünkben a szemtermelés néni fizeti ki magát. Elfogadta a gazdaközönség azon meghatáro- : zott napszámbér tarifát is, mely úgy a gazda- I közönség, mint a munkások érdekeinek szigorú I szemmel tartásával állapítja meg a tavaszi, nyári j és őszi napszámbéreket, mely tarifához a gazda- j közönség saját érdekében is köteles alkalmaz- I kodni. Ezeket a napszámbér tarifákat időről- ; időre a főtéren felállítandó hirdetőtáblán teszik I majd közzé. Jól megértsük tehát, hogy a gazdaközön- I ség összetartásától, a megállapodásokhoz való [ szigorú ragaszkodásától s azoknak egyöntetű j keresztülvitelétől fjigg, hog}' a munkásosztály I jogos igényeinek kielégítésével letörjük azon túlhajtott követeléseket, melyek a lelketlen kon- kolyhintők izgatásaiból támadnak. Erre immár meg vannak eszközeink. De ha össze nem tartunk, ha megbontjuk a most tömörnek mutatkozó sorokat, ha egy- ! más háta mögött egymást igyekszünk majd a I napszámbérekkel tulliczitálni, méltán megérde- 1 meljük azt a szomorú sorsot, mely mindnyájunkra, j kisbirtokosokra vár. hírek. Február 27. Személyi hi»iah. Dr. Földes Béla országgyűlési I képviselőnk, ki nemrégiben karját törte, legközelebb ! a délvidékre utazik utólagos gyógykezelésre. E miatt dr. Földes márczius 15-iki nagybányai látogatása elmarad, de ígéretet tett, hogy nyáron hosszabb időt tölt körünkben. — Buday Sándor gyertyánligeti plébános Gellért Lászlóné temetése alkalmából pár napig városunkban időzött. Uj vármegyei főorvos. A vármegyei köz- j egészségügyi bizottság a megüresedett vármegyei I főorvosi állásra első helyen dr. Járón Sándort, ; második helyen dr. Czukor Lajost, harmadik i helyen pedig dr. Kollár Lajost hozta javaslatba a főispánnak. Dr. Falussy főispán vármegyei ! főorvosnak dr. Járón Sándor nagykárolyi i gyakorló orvost nevezte ki. Személyváltozás tankerületünk vezetésében. I Lapunk megemlékezett már arról, hogy Szieber I Ede kir. tanácsos, kassai tankerületi főigazgató i nyugalomba megy s helyébe a király dr. Mázy ; Engelbert kőszegi gimn. igazgatót, a Szent- ! Benedek-rend tagját nevezte ki kassai főigazga- j tóvá. Mint értesülünk, Szieber Ede f. hó 15-én j adta át hivatalát utódának. A nyugalomba I vonuló Szieber Ede főigazgató jelen volt és ; hathatósan közreműködött már húsz évvel i ezelőtt a nagybányai áll. főgimnázium mai szer- i vezetőnek létre hozásánál s a nagybányai állami : főgimnázium tovább fejlesztésére mindig különös gondot fordított. Tanárai őszintén tisztelték és szerették benne a mindig igazságos és emberszerető főnököt. Kellemes emlékezetében marad a nyugalomba vonuló főigazgató a tanulóifjúságnak is, melyet hazafias lelkének egész melegével szeretett és nevelt. Városunk társadalmában is általános tiszteletnek örvendett a jóságos lelkű, érdemes pedagógus. Az uj főigazgatói Apponyi Albert gróf közoktatás- ügyi miniszter a hazafias benczés-rend tagjai közül választotta ki, mely immár ezer éve tesz megbecsülhetetlen szolgálatokat hazánk művelődésének. S dr. Mázy Engelbert olyan életkorban (jelenleg 42 éves) jutott díszes állásába, mikor alkotó munkabírásának egész erejét érvényesítheti a nevelés-tanítás terén, melynek elméleti és gyakorlati ágában eddig is elismert tevékenységet fejtett már ki. Tanügyi körökben jogos bizalommal tekintenek dr. Mázy Engel- bertnek uj állásában való működése elé. Szürke köpenyeges katonák közelednek. Élükön tiszt halad. — Nagyságos ur! Hadnagy ur! kiált { Handelmann, Isten szerelmére kérem, könyö- j rüljön rajtam! Nézzen ide! Ezek itt -- gonosz- j tevők. Gyilkolás fényes nappal! Nagyságos ur! I Segítsen rajtam! Becsületes katona vagyok! j Kitüntetést nyertem. Istenemre ynondom, meg- j győződhetik felőle. íme lássa! És Handelmann j a vasrudat ide, oda dobálva a gúnyolódó és j szitkozódó tömeg között igyekezett utat törni | magának, hogy a tiszt figyelmét a mellén himbá- j lódzó fehér keresztre fölhívja. De a hadnagy süketnek s vaknak tetette | magát! — Nagyságos ur! kiáltott Handeimann a lázas kétségbeeséstől elfuladó hangon. Lövök! Lőni fogok! S midőn látta, hogy a tiszt befordult a legközelebbi uíczába s a katonák gúnyos kíváncsisággal bámultak reá, előhúzta revolverét és j a sokaság közé lőtt. A tömeg meghátrált és két oldalra oszlott. — Te kutya, te zsivány! hörögte valamelyik durva hang. Nézzétek csak, hogy lő ez a zsidó! kiáltották a katonák össze-vissza. De most tágra mereszti Handelmann szemeit. Maga előtt látja őrültségének csalképét. Hallja a jó! ismert parancsszót, látja a nemrég gyakorolt katonás mozdulatokat, melylyel a fegyvert vállhoz kapják .... Dördülnek a lövések. Sivitanak, ropognak a golyók ............ Mi volt ez? Gyorsan megfordul s háza felé pilllant. Támolyogva lép ki onnan Riwka. Ijedten, tágra nyitott szemeiben homályos árnyak czik- káznak. Egyszerre csak fájdalmas sóhajt hallatt, majd meginogva, előre dől. Szájából vékony vérsugár szivárgott. Most megértette - a halál volt. Hiszen százszor is látta igy a csatatérén. S mint az űzött vad, rémülettől, bánattól és bosszugondolatoktól kergetve az utczára, a katonákhoz, a csőcselékhez rohant. siró hang hallatszik, amely hasonlít az övéhez. Egy percznyi édes pihenés után, újólag fúró fájdalom kínozza, mely fejére és szemére nehezedik ....- Vadállatok! Legyetek megátkozva! Pestis, nyomor és szerencsétlenség kisérjen titeket és utódaitokat! Dühösen kiabálva arczul ütött egy katonát ! s kezéből kicsavarta a fegyvert. A katona ] Handelmann fegyveréhez kapott és ellenfele j fejére vágott. Első pillanatban úgy rémlett a szegény j zsidónak, mintha ugrálnának előtte, azután j köriilforgott minden, fekete ködfoszlányok ara- | nyos pontokkal, zöldeslila petyek úsztak elébe. E szines homályban mégegyszer feltűnt az j ikoné. Handelmann hányát esett a járdán, j Gyermeksirást hallott. Valami meleg csurgott ' végig arczán, azután elvesztette eszméletét. * * * Ki az, aki úgy nyög? Miért oly nehéz a feje? Oly kínos a szemnek fölpillantania .... Nyögés .... Tik-tak .... tik-tak . . . .Igaz, hiszen ő sebesült. Úgy érzi, mintha a rég ismert kórház valamely termében feküdne, mintha látná az ápolónő sápadt arczát . . . Handelmann kínos vergődéssel nyitja föl bedagadt szemeit. . . . . Ismeretlen nagy szobában fekszik, amely csupán, a falon függő lámpától nyer némi halvány világosságot. Hosszú sor ágyban nyögve s jajgatva j előtte teljesen ismeretlen alakok. Hol van? j Miért? Véres köd úszik szeme előtt. Handel- ' tnann újra behunyja fáradt pilláit. Előtte minden ösmeretlen, megfoghatatlan. Most megmozdult. ! Hirtelen valami szúró fájdalom szorítja össze agyát. Mintha mély örvénybe esnék, honnan Eszmélni kezd .... Nyújtott nyögéssel feltápászkodik. Valami hideg s nedves csúszik le halkan ropogva fejéról. Handelmann ugyancsak erőlködik dagadt szemhéjait jobban kinyitni, hogy újra lássa — mintha csak most történt volna, — azt a borzasztó hitetlenséget. Mereven bámul maga elé .... Ott a szögletben egy örökmécstői megvilágítva, ismét megpillantja azt a komoly, szelíd arczot. Handelmann tekintetéből eltűnik a rémület s helyébe vad gyülöltség éles fénye szikrázik a beesett szemekből. Tagjai összezsugorodnak, mintha életveszélyes ugrásra készülne . . . . Száraz ajkai mozognak és sipolva-heregve törnek ki belőle a szavak. — Ah, ah! Te idegen Isten! Te nem kegyelmeztél nekem, elvetted feleségemet és fiamat. Egy kis igénytelen embernek pusztítottad el éleiét . . . . S anélkül, hogy levette volna pillantását a Christus képről, óvatosan lecsúszott kórágyáról. De megtántorodik .... Úgy rémlett neki, mintha nem is ő, hanem más valaki látta volna, amint az áldó kéz megremegett és szomorú sötét árnyak czikkáztak végig az ikonén. A szelíd szemek végtelen szomorúsággal tekintettek le reája s a bánatteljes, komoly arczon lassan egyik könny a másik után pergett le . . . A következő reggelen Handelmannt a halottas kamrába vitték.
