Nagybánya, 1907 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1907-02-14 / 7. szám
i ság szembe ötlő s a logikus gondolkozás kényszeritőleg orvoslást sürget. A választmányi ülés határozata közgyűlési jóváhagyásra vár s ez alkalommal ez a kérdés megoldható. Nem úgy, hogy a takarékpénztári tisztviselőket elüssük a részükre már egyhangúlag megszavazott drágassági pótléktól vagy jutalomtól vagy segélytől vagy nevezzük bárminek is, hanem úgy, hogy megfelelő arányban részeltessük abban a v. tisztikar minden tagját. Derekasan reá szolgáltak arra mindany- nyian. Azonban ha a választmányi határozat csonkán s nem az egész tisztikarra vonatkoztatva menne át a közgyűlés retortáján, az csak nagy bonyodalmakra vezethetne. Quod uni justum, alteri aequum! 1907. február 14. A főgimnáziumi ifjúság hangversenye. Mielőbb Karneval herczeg tündérbirodalma burleszk Arlecchinóival és bájos Pieretteivel, délczeg spanyol grandjaival és igéző Satanel- láival a hamvazó szerdai hajnali kakasszóra romokba omlott volna, a parkettre fölvonultak egy másik tündérvilág, a rózsás ifjúság tündérvilágának leventéi és ingó-bingó, fakadó virágszálai, hogy bemutassák hódolatukat Erato és Terpsikore istennőinek. Poetikusan kedves, feledhetetlenül édes este volt . . . Mintha az Ezeregy-éj valamelyik bájos meséje vált volna valósággá ez estén, gyermekkori reflexiókkal és hangulatokkal. Az ifjúság varázslatosan üde levegőjét mintha éreztük volna mindnyájan, kik szemtanúi valánk a margaréta-jeívénynyel büszkélkedő nagyszámú rendezőség buzgóikodásának, ügyeskedéseinek s páratlanul szives szolgálatkészségének, a felvonuló kék, fehér vagy rózsaszínű ruhás leánykák iruló-piruló hadának, kikicsattanó ártatlan örömeinek, várakozásteljes, sejtésszerü boldogságának. Hiszen sok-sok apró rózsás czipőcske ezúttal érintette először a parkett tükörfényét. • Elismerésünket s a nagy közönség háláját kell tolmácsolnunk a főgimnázium igazgatójának s tanári karának a hangverseny s az ezt követő tánczmulatság rendezésének engedélyezéseért, mert mig egyrészt a hangverseny igaz gyönyörűséggel töltött el bennünket, másrészt az ifjúságnak is alkalma nyiit arra, hogy a nagy nyilvánosság előtt is bemutassák a társadalmi formák iránt érzéküket, otthonosságukat s azt. hogy bármely előkelő társaságban is bravúrosan képesek helyöket megállani. S ez utóbbi képesség sem kicsinylendő dolog, sőt ellenkezőleg. Mi a tudományos előhaladás mellett kiváló fontosságot tulajdonítunk annak is, hogy az ifjúság járatos-e a társadalmi érintkezés művészetében s nem kell-e majd a férfikor legelején keserves megaláztatások árán megtanulniok azt, amit ifjúkorukban egy vagy más okok miatt elmulasztottak. Hiszen sem az iskolai, sem a családi nevelés nem adhatja meg az ifjúnak azt, amit egy ily nyilvános társadalmi szereplés ! megad s épen ez okból sajnálatosan láttuk a diák-mulatságoknak már hosszú idők óta teljes letűnését. A hangversenyt a tíurnesevits Lajos j tanár, lapunk kiváló tollú munkatársának iro- j dalmi vezetése alatt álló Petőfi-önképzőkör j rendezte. És itt mindjárt meg kell emlékeznünk a tanári kar egyik legfiatalabb, de legagilisabb tagjáról: Borbás Gézáról. Ennek a nagy zenei készültségü fiatal tanárnak ezelőtt mintegy két évvel, nagy elfoglaltsága mellett is eszébe jutott, hog3r ő ifjúsági zenekart fog szervezni. És .ez ideáját bámulatra méltó kitartással, szívóssággal, minden akadályon győzedelmeskedő ener- zsiával meg is valósította. A semmiből teremtette a zenekart, mely már oly sok dicsőséget szerzett a főgimnáziumnak iskolai ünnepélyei alkalmával, de képességeinek teljes szárnyra bontásával mégis csak a szombaton lezajlott hangverseny alkalmával mutatkozott be. A Kaszinó termei szükeknek bizonyultak a nagy és díszes közönség befogadására, úgy, | hogy a későbben jövőknek már az étkező te- j NAGYBANYA ;i remben is alig jutott hely. A Kaszinó termei i aligha láttak még valaha ily nagyszámú, fényes ! közönséget s az öreg falak, melyek sok-sok elit-bál alkalmával csak úgy kongtak az ürességtől, csodálkozva nézték a hullámzó, höm- pölygő sokaságot. Mintha kérdezték volna: csoda történt-e? Még a vidék is képviseltette magát I egy-két gentri famíliával. De haliga, egyszerre elül a halk zsibon- gás s az arczokon a legteljesebb várakozás j kinyomata tükröződik. Borbás Géza tanár, kezében a karmesteri pálczával megjelenik az emelvény előtt, melyen a zenekar foglalt helyet. Leütésére a zenekar egyszerre belevág. Kezdetben kissé félénken, elfogultan hallatszanak A portiéi néma opera nyitányának első akkordjai, de a mestermű áriája egyre határozottabb alakot ölt. Azután remekül, kiváló összjátékkal, bámulatra méltó preczizitással megy minden. A nagy zenekarra Írott nyitány minden 1 szépsége érvényesült, mert a zenekar franczia j mintára volt szervezve. A harmonium a fafuvós j hangszereket, a zongora pedig a rézfuvósokat ! I helyettesítette. A leheletszerű pianok, a vihar- j ! szerű íortisszimok és crescendok mélyen meg- I lepték a hallgatóságot, úgy, hogy midőn a ; I fárasztó művet a zenekar befejezte, az egész j közönség frenetikus tapsban tört ki s perczekig i éijenezték és ünnepelték Borbás tanárt. Olvasóinknak vélünk eleget tenni, midőn az est emlékéül ide jegyezzük a zenekarban I résztvettek névsorát: I. hegedű: Bernhardt István, Petrován Kelemen, Ábrahám József. II. hegedű: Hajnal Lajos, Kupás Gyula, Abrahám Endre. III. hegedű: Szalmayer Árpád, Fiktusz Gábor, Hütter Vincze. Cello: Szaitz Sándor, I Szabó Kálmán. Kis dob: Dunka Gero. Nagy j dob: Bertalan Lajos. Harmonium: Homola Győző. Zongora: Berényi Béla betegsége miatt I szerepét Incze Béla hegedű virtuóz volt szives ! I betölteni. Nagybőgő: Szentmiklóssy Ödön. A műsor második számát Turman Zoltán j ! töltötte ki. Poe Edgár misztikus költeményét: | i A holló-1 szavalta nagy hatással. Zajos tetszést I aratott. Zsembery Elvira mint vendég vett részt j I a hangversenyen. Chopin Polonaise op. 26 ! művét játszotta zongorán. A közönség nem I igen értette meg ezt a nehéz és komoly da- : rabot, bár igen poetikusan játszotta, szépen pointálva a középfélben levő és egymással j váltakozó, mondhatni ölelkező thémákat. Bár e : komoly mű előadásával is nagy sikert aratott, mégis sokkal jobban tetszett Godard Mazurkája, j melyet bájos üdeséggel, szellemesen interpretált, j. Ebben nyilvánultak meg pezsgő passageai és ; mesemőd kedvesen alkalmazott accelerandói és ; ritertandói. Játékát, mely elárulta, hogy a j nagyhírű mester: Zsembery Tivadar tanítványa, í a közönség zajos tapssal honorálta, az ifjúság j pedig egy gyönyörű csokorral lepte meg, mely- ! nek szallagjára az volt Írva: „Petőfi önképzőkör I - Zsembery Elvirának 1907." Seitz D. dur hegedű versenyét Bernhardt István adta elő Homola Győző kitűnő zongora kísérete mellett. Bernhardt István igen ügyes játékosnak bizonyult, bár kezdetben játékán j meglátszott kissé a lámpaláz, de később nagy í készséggel interpretálta a nehéz hangverseny- i darabot. Szakférfiak előtt feltűnt, szép, sima j vonó húzása s pontos testtartása. Élénk, meleg ; tetszést aratott, úgy, hogy ráadást is kellett ! játszania. Megemlítjük, hogy a darabot Incze í Béla tanította be. A műsor ötödik száma általános és nagy ; meglepetést keltett. A kis Kupás Gyula V. oszt. tanuló állott ki a pódiumra, hogy Borbás Géza tanár zongora kísérete mellett nehány műdalt mutasson be. Schubert, a legnagyobb német dalköltő Des Mädchens Klage ez. darabjával kezdte. A szerfölött nehéz darabot meglepő, kiváló preczizitással énekelte. Bámulatosan tisztán és kellemesen csengő mezzoszoprán hangja van, mely nagy fiatalsága daczára még a Kaszinó szerfölött rósz akusztikájú termét is egészen betöltötte. S ezt a pompás hangot nagy bátorsággal és rutinnal kezelte. A legkisebb lámpaláz sem látszott meg sem rajta, sem a hangján, pedig tudomásunk szerint most szerepelt először a nagy nyilvánosság előtt. Schubert nehéz dalát német szöveggel énekelte hibátlanul, ami már magában is nagy dicséret egy V. oszt. tanulóra nézve. Nem vagyunk annyira sovinisták, hogy ezt megrónánk. Hiszen Schubert e dala magyarra le sincs fordítva, de ha le is volna, akkor sem lehetne azt fordított szöveggel úgy énekelni, mint eredeti német szöveggel. A czél pedig az volt, hogy a jeles énekes idegen szerzők nehéz műveiben való előhaladását is bemutathassa. Hosszantartó, zúgó tapsvihar kisérte előadását, mely csak fokozódott A két veréb románczának s nehány magyar dalnak előadása után. Kupás Gyula mindenesetre ritka s kiváló figyelemre méltó hanggal rendelkezik s valóban bűn volna meg nem óvni és ki nem művelni a természet e remek, kincses adományát, mely egykor büszkesége lehet a magyar dalművészetnek. Kiss Gyula Csengey régi költeményét A fogoly lengyel-t szavalta szép hanghordozással. A költemény minden avultsága mellett most sem hatás nélkül hangzott el. A műsort a zenekar zárta be a Próféta opera indulójával, csak megerősítve bennünket a zenekar nagy képességeiről alkotott véleményünkben. A hangverseny befejeztével ismét megújultak az óvácziók s a közönség perczekig tüntetett dr. Rencz János igazgató és Borbás Géza tanár mellett. A rendezőség ekkor a hangversenytermet boskói ügyességgel egyszerre tánezteremmé alakította át. Megszólalt az Ádám József muzsikája. Minő bájos kavarodás támadt egyszerre. Bájos volt, ha túlzsúfolt is, hiszen az ifjúság mellett ott ropták a tánezot a vezető tanárok is, a babaarczu bakfisok mellett a báltermek ünnepeltjei. Vidám jókedv, pompás hangulat uralta a sziveket s a gyönyörű mulatságnak csak a hajnali órák vetettek véget. Nem hagyhatjuk dicséret nélkül a gimnáziumi ifjúság szerfölött korrekt, ildomos, udvarias és művelt magaviseletét, melylyel általános elismerést arattak. A négyeseket 76 pár tánczolta. A nagyterem egyik sarkában áliott Vigh László szépen díszített ezukrász pavillonja, mely egész éjjel állandó ostromnak veit kitéve. A hangverseny bruttó bevétele 620 K 60 fillér volt, melyből több mint 300 korona tiszta jövedelem. Ez összeget egy zenekari pianinó beszerzésére fordítják. Jelen voltak: Asszonyok: Ábrahám Endréné, Almer Károlyné, Balázs Jánosné, Bommersbach Péterné, Bernhárdt Adolfné, L. Berks Leóné, Bálint Imréné, Bodenlósz Lajosné, Bátory Gusztávné, Bertalan Miklósné, Cziffermayer Lőrinczné, Csüdör Lajosné, özv. Csausz Jánosné, Égly Mihályné, Fáy Edéné, Fiivessy Lajosné, Filep Imréné, Gálffy Pálné, Gyöngyössy Gyuláné, Gellért Endréné, Grünwald Béláné, Hanzulovics Kristófné, Harácsek Vilmosné, özv. Holley Ferenczné, Incze Józsefné, dr. Káplány Antalné, Katona Jánosné, B. Kováts Sándorné, özv. Kádár Sándorné. Kosztka Viktoria, Kovács Gyuláné, Kupás Mihályné, Kovács Istvánná, Kurtái Ernőné, Langer Sándorné, özv. Mészáros Gyuláné, Mayer Károlyné, Mikes Jánosné, dr. Makray Mihályné, Muzsnay Ferenczné, Neubauer Ferenczné, özv. Nagy Rezsőné, Ocsárd Károlyné, Petkj' Lajosné, özv. Penty Albertné, Papp Jánosné, Petky Sámuelné, Rábay Istvánná, Spinetti Sándorné, dr. Szokol Pálné, Stecz Sándqrné, Szentmiklóssy Józsefné, Sziics Károlyné, Schwarcz Izsákné, Török Ferenczné, Török Pálné , özv. Turman Olivérné, özv. Virág Károlyné, dr. Winkler Jenőné, Wiessner Richárdné, Zsembery Tivadarné. Leányok: Almer Vera, Ábrahám Angyalka, Almer Mariska és Annuska, Balázs Vilma, Berks Emiké, Bernhárdt Erzsiké, Búd Zsófika, Bodenlósz Irmuska, Becsky Giziké, Buksa Giziké, Bereg- szászy Jolánka és Ilonka, Csüdör Mariska, Füvessy Mariska, Farkas Mariska és Iduska, Fábry Annuska, Fáy Irmuska, Gellért Aranka, Gurszky Lujzika, Gálffy Ilonka, Giller Piroska, Geöcze Ella, Hanzulovics Ilonka, Holley Ilonka, Incze Erzsiké, Incze Emmuska, Kovács Erzsiké, Kupás Erzsiké, Kuszkó Mariska, Kurtái Giziké, Kovács Anikó, Lábas Erzsiké, Mikes Mádi, Mayer Ilonka és Juliska, Mészáros Mariska és Iduska, Muzsnay Olga, Nagy Irénke és Erzsiké, Nagy Lujzika, Petky Mariska, Penty Piroska, Papp Valéria, Rábay Margitka, Radó Málika, Szentmiklóssy Iduska, Stecz Erzsiké, Stiglicz Etelka, Sipos Etelka, Schvarcz Irénke, Torday Mimiké, Tóth Mariska, Thierry Jolánka, Török Giziké, Véber Mariska, Waigandt Anna, Zsembery Elvira és Ilonka. Felülfizettek: Pokol Elek 20 K, Stoll Béla 10 K, Teleky Béláné 10 K, Filep Imre 6 K, Almer Károlyné 5 K, Hanzulovits Kristóf 4 K,
