Nagybánya, 1907 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1907-01-03 / 1. szám
1907. január 3. NAGYBÁNYA 5 A fejét néha megvilágította egy-egy fellobbanó láng, keskeny arcza volt, finom, fehér bőrén átkéklettek az erek, kék szemei csodálatos könnyes fényben égtek és sejtelmesen borultak fölé hosszú barnás szempillái, mintha elakarnák rejteni azokat, hogy ne lehessen belőlük semmit, semmit kiolvasni. Az egész arcz finom, bájos, szinte gyermekesen naiv volt, csak keményen összeszori- tott ajkai közé vésődött egy fájdalmasan szigorú vonás. A sokat tűrni tudó, némán szenvedő hallgatag emberek jellemzője; mozdulatlanul mereven ült a nagy karosszékben s nézte a tüzet, a lángot, amely gyorsan, kíméletlenül fogyasztotta a nagy hasábokat, még pár perez előtt a hatalmas fadarab sértetlen épségben feküdt az izzó parázson, aztán hirtelenül körülölelte a láng, lágyan, simulékonyan, olyanfélén, mint a finoman kaczér asszonyok tudnak testüknek egy-egy lágy mozdulatával, szemüknek fellobbanásával égető vágyat kelteni, vagy inkább mint az erős, hatalmas ember magához öleli az ellenkező, gyönge, nemakaró asszonyt, szinte nem hozzáillő, gyöngéd mozdulattal. Az az asszony úgy ült ott, mintegy márványszobor, talán nem is gondolkozott az arcza olyan nyugodt, hideg kifejezésü volt s félig behunyt szemei egészen belemélyedtek a tűz bámulásába, talán már órák óta ült igy, vagy talán azt várta, hogy egyszer csak csapjon ki a láng, szűk kis odújából s nyaldossa Kórül őt lágyan, szerelmesen, melegítse fel dermedő tagjait, öntsön szenvedélyt, erőset, merészet kétkedő szivében . . . Lágy, könnyű mozdulattal dobta hátra a nagy kendőt válláról. Lassan egy pár kapcsot oldozott fel a ruháján, hófehér hattyú nyakán egy antik művű, finom velenczei láncz csüngött, melyre elől egy medallion volt erősítve, lassan lekapcsolta a lánczot, ruháját bezárta, aztán kinyitotta a medalliont. Első látásra üresnek tetszett, csak egy kis fehér selyem darabka volt az üveg alatt, de amint az üveget kivette a selyem kiesett egy kis kép lett látható, egy férfi arcz, nagy, domború homlok és merész sas orral, olyan ideálisán erélyes arczkifejezéssel és szerelmesen diadalmas mosolylyal az ajaka körül. Az asszony kezei megremegtek, ajka megrándult, lehajlott alakkal tartotta a kis képet, a tűz fénye megvilágította s az asszony nézté, nézte könnyes szemekkel, mintha olvasni akart volna abból az arczból, a kemény vonás lassankint elsimult a szája körül s mosolyogni kezdett, olyan volt ez a mosoly, mint a csöndes nyári eső után az égalján oszladozó felhők közöt megjelenő napsugár. Hátradült ismét a nagy székben, ölébe ejtette a medaliont a kis képpel s reszkető hideg kezét végigsimitolta a homlokán, mintha borús, szomorú gondolatokat szeretne elűzni agyából, megrezzent saját kezének hidegségétől, aztán körülnézett a szobában, vájjon igazán egyedül van? Ügyelve egy levelet húzott ki a zsebéből, sűrűén tele volt Írva, erélyes vonásu, egyenletes betűkkel, lekuporodott egészen a földre, hogy a tűz világítása mellett olvassa azt, pedig már kivüről tudta annak minden betűjét, de azért csak olvasta, mohon, lázasan reszketve, | mert annak is minden betűje izzott a szenvedélytől, szerelmes forró szavaktól. Mire végére ért arcza kipirult s az egész testeben lázas zsibbadtságot érzett, felállt s elkezdett sétálni a szobában, egy kép előtt hirtelen megállt, mintha gyökeret vertek volna lábai, a képen két gyertnekarcz, egy szőkefürtös kis fiú és egy kis leány volt látható. Sokáig elnézte, könnyek szivárogtak le a a szeméből, leroskadt, ajaka megrándults nyögve, szaggatottan elfojtott hangon kezdett önmagához beszélni. Elmenjek, elmenjek? Hagyjak itt mindent, mi lesz belőletek? ki fogja nektek megmondani, hogy hova mentem ? Vagy talán arra fognak tanítani, hogy meghaltam, eltemettek s ti imádkozni fogtok értem, anyátokért! Idegesen felugrott s szinte futva járta körül a szobát és beszélt tovább magában. Ha nem megyek el? Mi, mi lesz belőlem akkor. Nem, igy nem bírok tovább élni. Ha elmegyek a válás eltart egy évig, aztán Endre elvesz feleségül, mellette tisztességes asszony leszek, itt, itt már nem vagyok az, már nem lehetek azzá, kiáltozta fuldokló, zokogó hangon. A közeli toronyóra lassan, kongatva kezdett ütni, mint az Ítélet, úgy hangzott a tompa ütés, az asszony remegve számolgatta egy, kettő, öt, hat, hét. Sietnem kell, a vonat fél kilenczkor indul s Endre nyolezig vár reám a kocsival. Menjek! Menjek, folytatta szinte kiáltva s a könnyek patakként folytak szemeiből, — rémülten elhallgatott mintha a másik szobában lépteket hallott volna, apró tipegő gyermeklépéseket, előre hajolt hallgatózott. Nem, semmi hang, csak képzelődött. Gyorsan nyomta meg a villamos-lámpa gombját, a szobát egyszerre elöntötte a ragyogó, fényes világosság. A tükörhöz ment s végig nézett gyönyörű alakján a mint az a hatalmas velenczei üvegben visszatükröződött. Igen, ez az egyszerű, sötét ruha jó lesz, nem visz magával innen semmit, hiszen itt minden azé a jóságos, becsületes szivü öreg emberé, a kinek ő meg az a két szőke fürtü gyermek mindene. Gyors, reszkető kezekkel szedte ki füléből a gyémántos függőket, ez sem az övé. Sima fekete kabátot vett magára, kis fekete prém sapkát tett a fejére s fátyolt kötött reá, a haját jó lesz vele leszoritani, nagyon íel- bomladozott nincs idő rendbe hozni! Megállt a szoba közepén, mintha búcsúzna tőle, körülnézett a fejedelmi pompával és kényelemmel berendezett kis terembe. A kályhába már csak néha-néha lobogott fel a kiaivó tűz s a hamu vastagon, lomhán feküdt az alján. Mindezt többet soha, soha nem látja viszont. Egy hirtelen mozdulatot tett, mintha ahoz a képhez akarna rohanni, még egyszer megnézni azt a két kis angyalarczot, elbúcsúzni töllük! Nem, nem, akkor talán nem bírna innen elmenni azok a kérő gyermek-szemek visszahívnák, itt tartanák őt! Halkan, nesztelenül nyitotta ki az ajtót és kilépett a lépcsőházba, tétován, lopva mint a tolvaj osont le az utczára, a metsző, éles, téli levegő hirtelen csapott arczába, egy pillanatig habozva állt a kapu alatt, mint a ki nem tudja, hogy hova, merre visz az útja. Aztán gyorsan elindult a nagy sötétségbe előre, az utcza végén egy kocsilámpa pislogott, világított szomorúan s ott várta őt a férfi, kiért otthagyott mindent, fényt, pompát, kényelmet, siro gyermekeket s egy tisztességben megőszülő, becsületes öreg embert. Lihegve, fáradtan, futó léptekkel érte el a kocsit, hamar beugrót, az ajtaja becsapódott és megindult. Rázva, zakatolva vitte őket, messze, messze az elérhetetlenből feléjük integető, csalogató boldogság felé. Kozma Karry. Kiadó laptuSajdonos i ÉGLY MIHÁLY. 714/1906. végrh. * Árverési hirdetmény. Alulírott birósági végrehajtó az 1881. évi LX. t.-c. 102. §-a értelmében ezennel közhírré teszi, hogy a nagysomkuti kir. járásbíróságnak 1906. évi Sp. 818 számú végzése következteben Dr. Olsavszky Gyula ügyvéd által képviselt Kővárvidéid takarékpénztár javára Magyari Fe- rencz ellen 850 K s jár. erejéig 1906. évi deczem- ber hó 3-án foganatosított kielégítési végrehajtás utján lefoglalt és 840 koronára becsült következő ingóságok, u. m.: szarvasmarhák és széna nyilvános árveresen eladatnak. Mely árverésnek a nagysomkuti kir. járás- bíróság 1906-ik évi V. 478. számú végzése folytán 850 korona tőkekövetelés, ennek 1906. évi január hó 8 napjától járó 8°/0 kamatai, '/a0/0 váltódíj es pedig összesen 104 korona 70 fillérben biróilag már megállapított költségek erejeig, M. Berkeszen adós lakásán leendő megtartására 1907 évi január hó 5-ik napjának délutáni 2 órája határidőül kitüzetik és ahhoz a venni szándékozók ezennel oly megjegyzéssel hivatnak meg, hogy az érintett ingóságok az 1881. évi LX. t.-c. 107. és 108. §-ai értelmében készpénzfizetés mellett, a legtöbbet Ígérőnek, szükség esetén becsáron alul is el fognak adatni. Amennyiben az elárverezendő ingóságokat mások is le és felülfoglaltatták és azokra kielégítési jogot nyertek volna, ezen árverés az 1881. évi LX. t.-cz. 120. §. értelmében ezek javára is elrendeltetik. Kelt Nagysomkuton, 1906. évi dec. 19-én. Gámentzy János kir. bir. végrehajtó. I Legjobb hashajtói Számtalan elismerés! A Bónis=féle egészségi és laxans labdacsok. Az élettan tanítása szerint az emberi szervezet egy vegytani erőgép, mely a külömböző egymásra ható szervek kölcsönös kiegészítő együttműködésével a vegyi - tápanyagok — újabb és újabb felvétele, áthasonitása, kiválasztása és bomlási termékek kiküszöbölése által újítja és tartja fenn magát. Ez anyagcsere legyen akár az emésztő, akár az áthasonitó vagy kiválasztó szervek betegségei által megzavarva a testi erőt és egészséget, a szervezet ellenálló képességét — amelyre a belgyógyászat támaszkodik - rendkívül meggyengiti s különösen a bomlási terméket felhalmazódása számtalan (infectiós) betegségnek lehet az okozója. A Bónis-féle „egészségi“ labdacsokban egy oly univerzális gyógyszert bocsátunk a szenvedő emberiség rendelkezésére, mely hosszas élet és gyógyszerhatástani alapon tett kísérletek utján lett nyerve s amely a legkülönbözőbb anyagcsere zavarokból eredő betegségekben tekintélyes orvosok által kipróbálva kitűnő hatásúnak lett elösmerve. E kitűnő gyógyhatás — más e czélt szolgálni akaró, de legtöbbször csak a végbélben erőltető ingereket kiváltó szerekkel szemben — az, hogy egyaránt hat úgy a gyomor, mint a máj, epehólyag, epevezeték és bélcsatorna rendszerre s ezeket természetes és egyöntetű működésre szorítva tökéletes, minden kellemetlen és káros következménytől ment, kiürítő hatást eredményez s tisztán csak a bomlási termékeket küszöböli ki. Kiváló gyógyszernek bizonyult: gyomor, bélpangások és hurutok, székrekedés és hasmenéseknél, máj- és epebajok (sárgaság), lesoványodás és elhízás, sápkór és bővérüség s közvetve vérkeringési zavarok s idegbajoknál. Adagja gyermekeknek 4 éven felül napjában 1 szem, felnőtteknek 1 3 szem. Egyedüli készítője Simon Aurél és Teleki Béla gyógyszerészek Miszttótfalu (Szaimármegye). Ára egy 20 darabot tartalmazó dohoznak részletes használati utasítással 70 fillér. Kapható Török József gyógyszertárában Budapest, Király-utcza 12. és minden nagyobb gyógyszertárban. Orvosoknak reczeptje kívánatra megküldetik. Simon Aurél és Teleki Béla gyógyszerészek. Kivonat az orvosi nyilatkozatokból. Tek. Simon Aurél gyógyszerész urnák Miszttótfalu. A Bónis-féle egészségi labdacsaival tett kísérleteim hozzáfűzött várakozásaimat messze fölülmúlták. A legkülönbözőbb gyomor, máj és bélbajoknál, különösen oly esetekben, hol növényi u. n. hashajtó szerek indicáltak, megbízható, biztos s mondhatni ideális purgansnak bizonyultak. Recipéje, már t. i. az eszme, hogy a gyakorlatban rendelni szokott különféle növényi evacuans szereknek alkaloidjait minimális tonrzáló adagokban hozza össze purgans hatás czéljából, rendkívüli szerencsésnek mondható Kívánatos volna széles körbeni terjesztése még orvosi szempontból is. Nagybánya, 1906. augusztus 2. Dr. Herczlnger X. Ferenci városi tiszti és tb megyei foorvoa. Labdacsait számos esetben alkalmaztam s anyagcsere zavaroknál s az ezeken alapuló betegségek gyógykezelésében, mint hathatós kiegészítő szert kell, hogy elismerjem s mint ilyent, a mennyiben minden káros és utókövetkezményektől mint laxans hatására biztosan számíthatni, kartársaim figyelmébe melegen ajánlhatom. Igái, 1906. augusztus 4. Dr. Kollár Lajos járásorvos. Obstipatio habitualisnál (szórványos székrekedés) labdacsai kitünően beváltak. Ájánlhatom, mint megbízható készítményt Nagybánya, 1906. augusztus 3. Dr. Winkler Jeni körorvos.
