Nagybánya, 1907 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1907-06-20 / 25. szám
TÁRSADALMI £}S SZÉPIRODALMI RBTILAP. Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8 — 12 oldalon. Felelős szerkesztő: ÉGLY MIHÁLY. Szerkesztőséi és kiadóhivatal: Erdélyi-ut 22. szám, hova a lap* közlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések (átvétetnek Morvay Gyula könyvnyomdájában Is: Főtér 14 I Dr. LOVRICH GYULA, j Junius 17. Zúgnak-búgnak a harangok. . . . Sirató szavuk mélységes gyászszal hirdetik azt a súlyos vesztességet, mely városunk0* ° )"<T'c'odalmunkat érte. M ., sajgóan érezzük mindnyájan a nagy csapást, mely annál megdöbbentőbb, mert egészen váratlanul, szörnyűséges meglepetéssel ért bennünket. Aki még csak tegnap is nagy életkedvvel, fiatalos munkabírással, örökké derűs kedélyével, imponáló nyugalmával, jóságos szivével itt járt mi közöttünk, ma néma ajkakkal, lecsukott szempillákkal nyugszik a ravatalon. Dr. Lovrich Gyula nincs többé! Hosszúra nyúló, áldásos, poetikusan szép pályafutás után nemes lelkét visszaadta Teremtőjének s aki soha senkinek bánatot nem okozott, most halálával vigasztalanul sötét gyászba döntötte szeretteit s e gyászban osztozik Nagybánya város társadalma is, mely igaz meghatottsággal, borongós szívvel s a részvét nem csekély fájdalmával állja körül ravatalát. A halál az utóbbi években kérlelhetetlen rendet vágott azon oszlopos férfiak sorában, kik városunknak büszkeségei voltak mindenha, kik le nem irható ragaszkodással és szeretettel csüggtek ez ősi bányavároson, kiknek egész életük összeforrt e város közéletével. Ez oszlopos férfiak sorában is az elsők helyén állott dr. Lovrich Gyula s elmondhatni, hogy az ő életrajza is úgyszólván nehány kiszakított lapját képezi városunk annaleseinek legutóbbi évtizedeiből. E hasábokon csak pár hónappal ezelőtt irtunk Stoll Gábor elhunytéról. Azok a szavak, melyekkel az ő nemes alakját rajzoltuk meg, önkéntelenül elénk ajzód- nak most is, midőn dr. Lovrich Gyulának óhajtunk egy szerény emléket emelni, hiszen bámulatosan hasonlatos e két elhunyt kiválóságunk egyénisége, hótiszta jelleme, pályafutása s az az önzetlen munkásság, melylyel városunk felvirágoztatására s a köz javára fáradoztak. Dr. Lovrich Gyulát is, amily nagy szeretet és tisztelet övezte életében, most, hogy örökre elvesztettük, az elmúlás szinte mithikus fényességben álló piedesz- tálra állította. A költő mondása teljesül rajta is, hogy az igazi, egész ember halála nem elmúlást, hanem örök életet jelent. Emléke élni fog a mi körünkben időtlen időkig. Hisz feledhetjük-e az embert, kinek keblében páratlanul jóságos szív dobogott, mely a gyűlöletet nem ismerte, melyből csak szeretet áradt? Feledhetjük-e a hű barátot, kinek baráti jobbjában soha senki sem csalódott? Feledhetjük-e a nagy filantrópot, ki mint nagyhírű orvos is mindig csak jótevője, vigasztalója volt a szenvedő emberiségnek ? Feledhetjük-e a magasztos ideálokért lelkesedni tudó férfiút, kinek élete ideális lelkületével költőiesen szép, harmonikus volt mindenha; a nemes, érinthetetlen, puritán jellemet, mely régi tisztes idők tisztes férfiainak alakjait hívja emlékünkbe; a forum kiváló, önzetlen, fáradhatatlanul ügybuzgó s minden áldozatra kész vezéremberét, ki évtizedekre terjedő munkásságával soha el nem múló emléket emelt önmagának? Egyéniségének e ritka kvalitásai képezték az ő bűvös talizmánét, mely mindnyájunk fölébe emelte őt; szelídsége, jósága, fenkölt gondolkozása s áldásos közszereplése pedig, mely a béke jegyében fogant meg s végződött, biztosították neki mindnyájunk szeretetét, tiszteletét s emlékének pedig kegyeletes megőrzését. Dr. Lovrich Gyula 1836. február másodikén született Nagyszéchényben, hol atyja: Lovrich István orvos volt. Az orvosi fakultást Pesten és Bécsben végezte s orvosi diplomájának megszerzése után dr. Balassa hires műtőorvos mellett volt műtőnövendék, kinek ajánlatára a Lónyaiakhoz Nagylónára orvosnak hívták meg. Felsőbánya 1861-ben választotta meg városi t. főorvosnak, hol azonban csak egy évet töltött, mert már 1862-ben Nagybánya város t. főorvosa lett. Városi főorvosi működéséhez számos kiváló alkotás fűződik s elmondhatni, hogy városunk közegészségügyi viszonyait legelsőb- ben ő rendezte. A városi főorvosi tisztséget tizenhét évig, 1889-ig viselte, amidőn a nagybányai bányakerület főorvosának nevezték ki. A nagybányai városi takarékpénztárnak 1881-ben lett igazgatósági tanácsosa, majd 1890-ben igazgatója, mely tisztséget halála napjáig nagy kötelességtudással s páratlan buzgalommal töltötte be. A városi takarékpénztárhoz meleg, rokonszenves érdeklődés fűzte, úgyszólván összeforrt ez intézettel, melynek nagy köz- gazdasági jelentőségét felismerte s amely intézethez mint igazgatósági tanácsos még az időben került, midőn a kezdet nehézségeivel küzdött. Hervadhatlan érdemeit a takarékpénztár igazgatósága s választmánya azzal hálálta meg, hogy 1893-ban, midőn az intézet fenállásának huszonötödik évfordulóját ünnepelte, megfestette arczképét s a tanácsteremben helyezte el. Azon nagy idő alatt, melyet városuífit-»# ban mint főorvos töltött, nagy tudásával és lelkiismeretes gondosságával ezreknek és ezreknek adta vissza egészségét s hivatalos elfoglaltsága mellett élénk, tevékeny részt vett társadalmi életünkben is s alig van oly kulturális, társadalmi intézményünk, melynek megalakításában, vezetésében vagy irányításában részt ne vett volna. Mint fiatal ember hosszabb ideig volt elnöke az Ifjúsági Kör-nek s egyúttal elnöke volt a Kör kebelében alakult becsület bíróságnak; évekig viselte a Polgári Olvasókör elnöki tisztét is, később pedig a Polgári Kör örök tiszteletbeli elnökének választotta meg. Az iskolaszéknek állandó tagja volt, úgyszintén tagjául nevezték ki az állami elemi iskolák s az állami polgári leányiskola gondnokságának is. A város képviselőtestületének nesztora; 1862-től állandóan képviselőtestületi tag s városatyai kötelességét oly nagy buzgalommal teljesítette, hogy a legutóbbi időkben is alig volt oly közgyűlés, melyen jelen ne lett volna. A vízvezeték és csatornázás ügyének egyik legrégibb előhar- czosa volt s annak megvalósítása érdekében számos feltűnő beszédet tartott. Rendithetlen hazafisága ismeretes mindenki előtt; de legfényesebb tanujelét adta annak a darabontok garázdálkodása idején, midőn magas tisztviselői állása s a felsőbb utasítás daczára is nyíltan zászlót bontott a függetlenségi és 48-as elvek mellett s szavazatával is a függetlenségi és 48-as párt jelöltjét támogatta. Nejével: Puskás Gizellával 1875-ben lépett boldog házasságra. Családi élete mintaszerű volt s valóban megható az a rajongó szeretet, mely a család tagjait egybe fűzte s amely egyúttal erőt adott azon csapások elviselésére, mely az ősz házaspárt díszes állásban levő László fiuk, valamint bálványozásig szeretett unokáik: Csiidör Erzsiké, Rózsika és Laczika elhunytéval érte. Dr. Lovrich Gyula java férfi korában sokszor lebegett élet-halál között; több ízben volt súlyos nagy beteg, de szívós szervezete mindig megbirt küzdeni a gyilkoló kórral. Az utóbbi években pompás egészségnek örvendett s most, hogy örökre elköltözött,, egészen váratlanul érte a katasztrófa. Még a vasárnapot is baráti körben a legjobb hangulatban töltötte kereszthegyi villájában s vendégeitől este nyolcz órakor a legpompásabb kedvben búcsúzott. Hétfőn, f. hó 17-én reggel % 9 órakor heves főfájásról kezdett panaszkodni. A fájdalmak oly rohamosan léptek föl, hogy ágyba kellett fektetni. Csakhamar a beteg ágyához érkezett dr. Kádár orvostársa, de az orvosi tndomány már r
