Nagybánya, 1907 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1907-06-13 / 24. szám

2 1907. junius 13. egyedül eredményre vezetőnek demons­trál, mégis igen becses történelmi emléke a magyar alkoholellenes mozgalomnak báró Wesselényi Miklós ez írása. A job­bágyság felszabadítását és a jogok és kötelességek egyforma megosztását, az alkotmányos rendet követelők felvilágoso­dott tábora tudatára jutott annak, hogy az elnyomott pórt, aki a fennálló társa­dalmi rend nyomasztó terhe alatt a leg­többet szenvedett, nemcsak a robot és dézsma szolgáltatástól kell felmenteni, hanem meg kell szabadítani a szesznek romboló, pusztító befolyása alól is. És csak büszkeséggel tölthet el bennünket az a tudat, hogy nálunk majdnem a kül­földi mozgalommal egyidejűleg karolták fel az antialkoholista eszméket. A röpira- toknak, hírlapi vitatkozásoknak kifogyha­tatlan sora indult meg ez ügyben. Az is említésre méltó és nevezetes tény e mozgalom során, hogy nemcsak a mértékletességnek voltak szószólói, ha­nem buzgó apostolai támadtak a szeszes italoktól való teljes tartózkodás eszméjé­nek is. E néhány adat világosan mutatja, hogy hazánkban egy félszázaddal ezelőtt kiterjedt antialkoholista mozgalom volt és kitudja, hogy az antialkoholizmus szem­pontjából nem állanánk-e mi is azon a fokon, melyen Amerika és a Skandináv államok? De közbejött 1848. a maga di­csőséges és fenséges eseményeivel, melyek a nagy eszmék harczában háttérbe szorí­tottak minden más kérdést. így a negy­venes évek alapvető munkálatai ered­ménytelenek maradtak s nyomtalanul vesz­tek el. De szolgáljanak ezek a maguk egész mivoltában követendő például min­denkinek, akit az alkoholizmus kérdésének helyes megítélésében előítélet, vagy tév­hit tart lekötve. Mily nagy lépéssel haladhatna előre az alkoholizmus ellen indított mozgalmunk, ha főuraink, tudósaink és a nemzet többi kiváló férfia közül akadnának vezető em­berek, akik latba vetve tekintélyüket és befolyásukat, a társadalmi akciót állami intézkedések provokálásával erősítenék meg! Bízunk benne, hogy a múltak dicső példáin felbuzdulva, szilárd meggyőződés­sei, bátor szívvel és lankadatlan erővel küzdve kitűzött czélunkért, idők múltán utat fog magának törni az a meggyőző­dés, hogy az alkoholizmus ellen harczolni annyi, mint az egész emberiség javáért harczolni. Dr. Dóczi Imre. ____________NAGYBANYA_____________ A játszó-tér ügye.- Válasz dr. Rencz János urnák. — Nagy csodálkozással olvastam Rencz dr. főgimnáziumi igazgató sorait, amelyekben a nagybányai festők ügyéről ép oly kevés lelke­sedéssel, mint amilyen nagy tájékozatlansággal irt a „Nagybánya és Vidéke“ legutóbbi szá­mában. Némi szívességet vélek tehát cselekedni, ha őt bizonyos irányban felvilágosítom. Legelőször is szíveskednék tudomásul venni, hogy a festőiskola nem a levegőben, hanem a ligetben, a „Jőkai-domb“ szomszéd­ságában van. Van ottan ugyanis két pavilion, egy zárt és egy nyitott, mig az előrehaladottabb tanít­ványok, ki lakásán, ki pedig a szabad ég alatt dolgozik és ott kap lelkiismeretes korrektúrát. Az igen tisztelt igazgató ur tájékozatlan­sága plane annyira megy, hogy csak a jövő században véli a festőiskola megvalósulását. Köszönjük szépen a terminust, de ha kissé is figyelemmel tetszett volna kisérni a lapok képzőművészet irovatait, úgy talán tudo­mása is lehetne arról, hogy azt már tizenkét évvel ezelőtt, még a millennáris esztendőben megcsináltuk. Az én felszólalásom csakis oda irányult, hogy a műteremházhoz tartozó kertet játszó­térré a város át ne engedje, mert az által jó­formán lehetetlenné volna téve nemcsak a többi már megszavazott műtermek létesítése, ami rövid időn belül megvalósulhat az állam segitségével, de egyszersmind a már ott létező két műterem használatát teljesen tönkre tenné. Hiszen ha száz vagy százhúsz ifjú délutá- nonkint ott trombitál és vigan végzi a testgya­korlatokat, akkor lehetetlen lesz a műtermek udvarában többé dolgozni. Magának Rencz dr. igazgatónak is ag­gályai vannak a református temetővel szemben ép a sport hangos mivolta miatt, pedig a könyveket és a poétákat nem igen kedvelte. És a képzelet világánál sokkalta többre be­csülte a valóságot. Élete mindezideig abban telt el, hogy ruhákat csináltatott, azután ezeket elnyütte. Es újra ruhákat csináltatott, azután ezeket is elnyütte. Közben a kávéházakban sok pikkolót megivott. Udvarolt s minden rendű rangú nőktől beszedte a szép ruháknak, csinos bajusznak és jó modornak járó hódoltság adóját. Mígnem a szépséges szép, aranyhaju asszonnyal hozta össze a végzet, aki kőszívű maradt és erényes, gyászbaboritván, gyilkos gondolatok örvényébe taszítván ezzel Demeter urat. — Fiam, magyarázta jóakarattal az ördög, kinek külső színezete olyan volt, mint egy derék világfié, azóta az idők megváltoztak! Dante poklában az emberek már nem hisznek. S abban a pillanatban, mikor az utolsó hivő meghalt, ez a pokol megszűnt létezni. Összes kínjaival, törteiméivel és rettenetével együtt ideköltözött fel a földre, az emberek leikébe. Akkor költöztem fel a földre én is. Demeter ur ismét az ajakát harapta. A szőke asszony miatt újra nagyon gyötörte a szenvedés. És igazat adott a Sátánnak. Itt van a pokol. Itt, az emberek lelkében. Az ő lelké­ben is. Ezeknél különb szenvedéseket nem ta­lált ki sem a Dante, sem a próféták fantáziája. — ^Fáj, fiam? Fáj? kérdezte kajánul az ördög. És a szemében lobogó láng csufondáros örömmel villogott. Az asszony miatt, ugye a gyönyörűséges szép szőke asszony miatt, aki erényes, becsületes akar maradni és nem hódol neked? Demeter csak a fejével intett:- Igen, az asszony miatt!- Lásd, ez a dolgok rendje. Az én ta­lálmányom. Ember gyötri az embert. Ember teszi embernek pokollá az életet. Élhetnének békességben, közös nyugalomban egymás mel­lett. De nem. Egyik keresztül gázol a másikon és hiúság vagy önzés vagy egy perez gyö­nyör kedvéért tipor embertársa lelkén. Ez az! Ezért mondom én, hogy segítőtársaim vagytok mindannyian. Gvötrők és szenvedők egy sze­mélyben. Demeter ur ismét igazat adott az ör­dögnek. Csakugyan! Ember teszi pokollá embernek az életét. És a szeme a bosszúra szomjas lélek irányítását követve, felkereste az asztalon nyugvó revolvert, mely képes kioltani egy habfehér csodaszép női testből az életet. A sátán elfogta ezt a tekintetet:- A bosszú! Ugy-e, a bosszú! A kutya is mar és nem tűri a botot. A szamár is rúg és nem tűri az ostort. Hát mért maradna a versenyben hátra a teremtés koronája, az em­ber? De figyelmeztetlek valamire. Miben oka a te szenvedéseidnek az az asszony? Avagy kaczérkodott veled? Vagy hazudott neked? Ugy-e hogy nem. Csak eszköz volt a sors kezében, az én kezemben, mert arról nem te­j klastrom-mező vagy négyszer akkora, mint ezen telek és hogyha Rencz dr. a református teme­tőre való tekintettel elég udvarias volt Soltész főtiszteletes véleményét kikérni, ne vegye rósz néven tőlem se, ha én meg nem kérdeztetvén, csak a közgyűlésen fejezhettem ki nézetemet. Legyen meggyőződve különben mindenki, hogy én nem mint a műterem lakója szólaltam fel, amire Rencz dr. folyton czéloz, hanem tisztán a festőkolónia és a város érdekében. Ha engem mint lakót zsenirozni fog a játszótér, ami — reményiem — igy nem lesz megvalósítható, akkor egyszerűen felmondok és kiköltözöm, és egy szavam sem volna több ez ügyben, mert a saját kényelmemért nem kivánok a várostól semmit sem, de itt egy kö­zös kulturális ügyről lévén szó, minden erőm­ből küzdeni fogok ezen telek elvonása ellen, de ép oly lelkes hive leszek és vagyok a játszó-tér ügyének, mint maga Rencz igazgató is. Iványi —Grünwald Béla. Minimax. E fura név alatt, a minimum és maximum szavak rövidített összetétele, egy rendkívül ügyes, könnyen kezelhető és meglepő hatású kézi tüzoltókészüléket mutattak be vasárnap délelőtt városunkban. A Minimax készülék bemutatását városunk tisztikara, a városi és kincstári tüzőrségek s polgáraink szine-java nézte végig. A Magyar Minimax gyár R. T. kikül­dött főtisztviselője, Téri Andor a következő tárgyakat használta a bemutatás czéljaira: Hat nagy hordót, alaposan bekátrányozva; 12 nagy faládát, apró fával és forgácscsal megtömve; 100 klg. kátrányt, mintegy 12 Q-nyi területen elkenve. Ezen tárgyak mindegyikét petróleummal jól meglocsolták és külön-külön felgyújtották. A vehemens lánggal égő alkotmányokkal a működésbe hozott Minimax készülék a szó szoros értelmében pillanatok alatt végzett. Alig érte a készülékből kilövelő vékony sugár az égő felületeket, a magasan felcsapó lángok mintegy parancsszóra" kialudtak. Meg volt állapítható, hogy a készülék 6 liternyi űrtartalmának kbl. a fele vagy csak egy harmada vált szükségessé, hogy a terje­delmes, jó részt vízzel nem oltható (kátrány, petroleum) anyagok teljesen eloltassanak. Mindezekből beigazoltnak láttuk a Minimax gyár azon állítását, hogy a készüléket bármely laikus is kezelheti, mert csak a szélesebb végén o-nmbot kell beütni1"1' 1— volna halálnak halálával meghalnod? Szünet. — Mindezeket pedig, kezdte újra a Sátán, nem azért mondtam, hogy jobb útra térj, hanem azért, mert úgyis tudom, hogy az okos szót nem fogadod meg. Mert ostoba vagy és rossz. Az emberek legtöbbje ilyen. Rossz és ostoba. Ezért virul nekem. Ezért nagy az én birodalmam. Azzal magára hagyta Demetert, hogy foly­tassa ott, ahol elhagyta, a revolverrel való ka- ezérkodást. Benda Jenő.

Next

/
Thumbnails
Contents