Nagybánya, 1907 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1907-05-30 / 22. szám
2 NAGYBANYA 1907. május 30. vásárló közönség nemcsak ipari, hanem kereskedelmi szükségletét is egyik vásárról a másikig idegenektől szerzi be, mérhetlen károkat okozva ezzel a helyi iparosoknak és kereskedőknek. Csak a városunkban levő viszonyokat vizsgáljuk meg közelebbről, hallgassuk meg az üzletemberek véleményét s meggyőződhetik mindenki szavaink igaz- j ságáról. Első szempillantásra szinte ellentmondásnak tűnik fel, mintha az ipar és kereskedelem érdekeivel ellentétben állana az országos vásárok tartása, de sajnos, ez igy van. így van még a sokkal szabadabban mozgó kereskedelemre nézve is, hiszen ma már országos vásárok alkalmával oly sok kereskedelmi czikket hoznak az idegenek forgalomba,, hogy, azokat nagyon is megsinylik a helyi kereskedők. A mindennapi szükségletek vevőköre úgysem idegenekből áll; a távolabbi vidékekről senki sem fog jönni városunkba czukrot vagy kávét vásárolni s ha vesz is, csak olyanoktól vesz, kik bizonytalan eredetű és selejtes áruikat oly árakon árulják, hogy azzal a tisztes kereskedelem nem versenyezhet. Tehát a rendes vevő és fogyasztó közönség, a városi és a közel vidéki, országos vásárok nélkül is megmarad a helyi piacznak, sőt országos vásár hiányában nem kell azon megosztozkodnia a helyi kereskedelemnek az idegenekkel. Es még egy nagy előny várható az idegen áruk kiküszöbölésén kívül az országos vásárok számának apasztásából. Heti vásáraink annál intenzivebbek, látó- 1 gatottabbak lesznek s ha piaczunkon idegen iparosok nem jelenhetnek meg s ezzel versenyt nem támasztanak, kisiparosaink is sokkal könnyebben és kecsegtetőbb kilátásokkal társulhatnak szövetkezeti alapon, hogy szövetkezés utján megszerezzék mindazon előnyöket, melyet a nagyiparnak a tőke nyújt. Régi óhaj már városunkban is az anyagbeszerzési és áruértékesitési szövetkezetek alakítása. Történtek is erre kísérletezések, de a fáradozásokat siker nem koronázta. Ez a Lamassy, noha rossz nyelvű, pletykás ember,,volt, de egyébként gyöngéd, puhaszivü alak. O figyelmeztette Zimmert, hogy a Dorrich lányok ott vannak a terraszon. — Bánom is én, hangzott a közömbös válasz. — Bocsánatot kérek, protestált Lamassy, úgy tudom, hogy azok önnek közeli rokonai. Az ön boldogult édes anyja szintén Dorrich lány volt^és . . . — És aztán ? Hagyjon nekem békét . . . Van nekem más bajom. Elment anélkül, hogy figyelmére méltatta volna rokonait. Lamassy haragosan tekintett utána. — Nem hittem, hogy ilyen komisz fráter, dörmögte magában. Vagy három nappal később az éjjeli órákban Lamassy véletlenül egyedül maradt Zim- merrel a terrasz egyik asztalánál. Lamassy hosszas bevezetés után, fnelyet Zimmer unottan hallgatott, a következőt mondotta: — Zimmer, maga le van törve. — Le. — Nagyon. — Nagyon. — Fogadni mernék, hogy 5 forint sincs a zsebében. — Fogadhat, mondotta Zimmer, hogy egy sincs. Épen egy koronát akartam magától kérni. — Jó, az mellékes, folytatta Lamassy, itt arról van szó, hogy magát úrrá tegyem. Mi erősen hisszük, hogy ha országos | vásáraink számát a minimumra fogjuk apaszthatni s ez által a kisipar megszabadul az országos vásárokon hova tovább mind erősebben mutatkozó konkurencziá- tól, a most még a szövetkezés útjába tornyosuló akadályokat is sikerülni fog elhárítani. Melegen ajánljuk e sorainkat az ipartestület s a kereskedők egyesületének megszivlelésébe, ha elfogulatlanul s meg nem tévesztve a csalóka külső látszattól fogják mérlegelni sorainkat, lehetetlen, hogy nekünk igazat ne adjanak s akkor tegyék meg együttesen a kezdeményező lépéseket az országos vásárok számának a minimumra való apasztására. A főgimnázium játszótere. Május 29. Városunk tetemes áldozatokat hozott a múltban s jelentékeny áldozatokat hoz a jelenben is a főgimnázium fentartására és fejlesztésére, melyben immár negyedfélszáz tanuló nyer középfokú kiképeztetést. Az ifjúságnak azonban nemcsak értelmi és erkölcsi nevelése fontos, de amazzal egyenlő mértékben fontos, ha még nem fontosabb, testi nevelése is. A magyarországi középiskoláknak e tekintetben tiszteletreméltó, becses hagyományuk van, közöttük a nagybányai főgimnáziumnak is. A magyar középiskolák mellett a múltban mindenütt meg volt található a tanulóifjúság mozgására, játszására szolgáló nagyobb térség. A magyar középiskolákból a testi ügyességet és erős mozgást kívánó játéknak az ápolását 1848. után küszöbölte ki az akkori hazánkra nehezedő alkotmányellenes idegen uralom, mely a testi nevelés czéljaira a német középiskolákban már régóta szokásos rend- és szergyakorlatokból álló tornarendszert léptette életbe. S ha el is ismerjük ezen tornarendszernek, különösen a téli időben való hasznos és jótékony voltát, mégis bevallja ma minden orvos j és pedagógus, hogy a torna semmiképen sem j pótolhatja, semmiképen sem teszi fölöslegessé a szabadban való játszást, amely egyrészt a testi egészség előmozdítása tekintetében minden más testgyakorlásnál hasznosabb, másrészt erkölcsi nevelő hatása is igen nagy. Európaszerte hangoztatják ma a tudósok, orvosok és nevelők a szabadban való játéknak szükségét, aminek ápolását az európai nagy nemzetek közül, megszakítás nélkül, csak az angol középiskolák tartották fönt a legújabb időkig öntudatosan s erősen nemzeti formáiban. — Úrrá ? — Igen, én tartozom magának azzal, az ön édes anyja egyszer olyan bajból húzott ki... — Jó, jó, sürgette Zimmer, nem szeretem az érzékenységi momentumokat, a dologra! — Hát igen, ha akarja, csak a kezét kell kinyújtani, és három hét múlva, hogy egyebet ne mondjak, automobilozhat ... Jól értse meg: a saját automobilján. Zimmer csettintett a nyelvével. Azt akarta kifejezni, hogy az automobil határozottan megfelel hajlamainak. Élénken tudakolta : — Micsoda üzlet? — Házasság . . . Zimmer válat vont. — Az nem üzlet. Lamassy élénken kezdte magyarázni, hogy Novázkynéről van szó. A gazdag özvegyről, kinek a készpénze több, mint 70.000 forint . . . Hát még a többi. . . — Nem kell, mondotta Zimmer. — Talán nem találja elég szépnek ? — De igen, ha jobban volnék diszponálva, udvarolnék is neki . . . — Hát? — Nem nősülök, punktum. Lamassy felpattant. — Furcsa fráter maga; tőlem egy koronát pumpol és 100.000 forintot visszautasít . . . Maga beteg . . . A régi magyar középiskolák becses hagyományának s ezen európai nevelési áramlatoknak hatása alatt magyar kormányrendeletek is életbe léptették nehány éve középiskoláinkban a szabadban való játéknak köteles ápolását. Városunk közönségének gondoskodásából a nagybányai főgimnázium is kapott ezen czélra egy jókora nagyságú körülárkolt teret az Erdélyi-ut végén, az úgynevezett Bodon-kut mellett. Ez a tér azonban több évi tapasztalat bizonysága szerint az óhajtott és kitűzött czélra sok tekintetben alkalmatlannak bizonyult. Mindenekelőtt alkalmatlan ez a tér ifjúsági játszótérnek a várostól való meglehetősen nagy távolsága miatt. Ez a legfőbb oka annak, hogy a tanuló ifjúság a maga jószántából ezt a helyet nem igen keresi fel, hanem játszásra keres magának helyet közelebb ott, ahol épen megtűrik a tulajdonosok. Nevezetesen örömmel keresi föl a Klastrom-mezőt, amig lehet és szabad. Pedig a valódi czél az volna a játszótérrel, hogy az ifjúságnak legyen hova menni üres idejében a szabadba játszani. A köteles játékdélutánok inkább arra valók volnának, hogy a feledésbe ment régibb magyar játékokat felelevenitsék, az újabbakat megismertessék s az ifjúságnak a játékban helyes irányt adjon. Az ilyen köteles játékdélután az intézmény meggyökeresedésével esetleg fölöslegessé is fog idővel válni. A mostani játszótér továbbá egészségi tekintetből sem megfelelő. Köztudomású dolog, hogy az a hely nemcsak széltől nem mentes, hanem állandó ottan a hideg levegőáramlat. Fölösleges volna a szót vesztegetni arra, hogy mennyire veszedelmes dolog ez a játékközben megizzadt tanuló egészségére. Nagy hibája a mostani játszótérnek az is, hogy télire korcsolyapályává át nem alakítható, mert vizet rávezetni nem lehet s ennek folytán az ifjúság számára a korcsolyázás majdnem teljesen lehetetlen, mivel a város egyetlen korcsolyapályája felette kicsi ahoz, hogy a nagyszámú tanuló ifjúság is szabadon használhassa. S végül a mostani játszótér rendezése, tetemes anyagi áldozattal is, majdnem lehetetlen. Kísérlet történt a körülfásitásra, de siker nélkül. A bekerítéssel szintén csak igy járnánk, mert azon a vidéken bizony még a kerítést is ellopnák. . Ezek az okok késztették a főgimnázium igazgatóságát arra, hogy azon kérelemmel forduljon a városi képviselőtestülethez, hogy a jelenlegi alkalmatlan tér helyett más helyet jelöljön ki az ifjúság játszóteréül. A főgimnázium igazgatósága legalkalmasabb helynek az úgynevezett Klastrom-mezőt tartaná, de mivel e térrel a városnak más czéljai vannak, az igazgatóság mint egy másik Zimmer diadalmasan mosolygott. — Ez a betegség nem sokáig tart, leg- felebb három napig. — Hogyan ? Zimmer izgatottan mondotta el, hogy egy erdélyi rézbányát gründolt. A dolog már teljesen rendben van, a szindikátus megalakult, ő kap három, legfölebb négy nap múlva százezer forintot készpénzben és ugyanannyit részvényekben. — Látja Lamassy, ezért nem váltam meg az aranyláncztól, pedig koplaltam, de nem akartam, hogy észrevegyék a snaszt ... Ez árthatott volna . . . Negyednapra már mindenki tudta a Riviere kávéházban, hogy Zimmer Albert gazdag ember lett. Nem lehetett kétség, a saját automobilján, a saját sofförjével jelent meg a terrász előtt. És mintha kicserélték volna. Csupa kedvesség, nyájasság volt, a pinczérnek a vállát veregette, olyan embereket, kiket azelőtt meg se látott, ő szólította meg és tudakozódott becses családjuk után . . . Nem ösmertek rá . . . De hátra volt a csattanó . . . Oda ment a Dorrichékhoz, illedelmesen kezet csókolt a mamának, s egész délután a leányokat mulattatta, aztán a hazaszállította őket az automobilján. De ez semmi. Másnap délben, mint jó
