Nagybánya, 1907 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1907-05-02 / 18. szám
1907. május 2. 3 az osztálysorsjáték molochja elnyel, sokkal nagyobb reményt nyújtó papírokat szerezhet be, melyeknek értéke a játszási jog biztosítása mellett pár hó alatt nemhogy teljesen elveszne, hanem mindinkább növekedik. Jól tudjuk, hogy az államot az osztálysorsjáték idegen bérlőivel szemben még hosz- szabb lejáratú szerződés köti, mely egyoldalúig íel nem bontható; sorainknak csupán az a czélja, hogy az illetékes körök figyelmét felhívjuk azon mérhetlen zaklatásokra, melyeknek a fő és alelárusitók részéről ki vagyunk téve s hogy e zaklatások eilen védelmet kérjünk. Más államokban tiltva van, hogy bárkinek is sorsjegyet küldjenek megrendelés nélkül; nálunk pedig igy a játéksorozat kezdetén minden intelligens embernek külön Írnokot kellene tartania, ha a fő és alügynökségek részéről kéretlenül a nyakára küldött leveleket és sorsjegyek visszaküldését a hangoztatott óhajokhoz képest elintézni akarná. E zaklatásoknak s a játékszenvedély ily módon való felköltésének egy kormányhatősági rendelettel is végét lehetne szakítani. Legjobban tesszük azonban, ha e káprázatosán csábitó ígérgetésekkel telt leveleket felbontatlanul és olvasatlanul dobjuk a papiroskosárba. Ha mindenki igy fog eljárni, sok sok millióra rugó nemzeti vagyon marad meg évente a nemzet birtokában, melylyel most idegen tőkepénzesek zsebeit hizlaljuk. A gyámoltalan városi tanács. Az erőszakos városi tanács. Hát ez mi? Márczius havában, egy bús, novemberi napnak is beillő délutánon, a ligeti vendéglő sok borral locsolt falai egyszerre csak fölvették a néhai nevet. Alaposan összeomlottak. Ha megtartják fölötte a halottkémlést, a jelentésben bizonyára az állott volna : kimúlt delirium tre- mensben vagy amint jó magyaros orvosi műszóval mondják: alkoholos rezgörjben. A ligeti vendéglő sok szép éjszakát látott falainak összeomlása jó alkalmul szolgált arra, hogy egész horribilis nagyságában kitűnjék a városi tanács gyámoltalansága. A városi tanács ugyanis arra a naiv álláspontra helyezkedett, hogy mielőbb a vendéglő restaurálása tekintetében intézkednék, a közgyűlés elé viszi a dolgot, a közgyűlés jogköréhez tartozván annak eldöntése, hogy a régi épületet óhajtja-e restaurálni avagy pedig egy nagyobb vendéglő épületet akar-e építeni a ligetben, melyben elhelyezhető volna a nyaralóBella: Válaszfélét! Adrienne: No igen! Hogy könnyits a saját lelkiismereteden. Bella: És mi legyen az? Adrienne: Teszem, a következőképen: Kedves Tóbis! Maga nagyon ostoba és képesnek tartom arra, amivel fenyegetődzik. De kérem legyen eszén .... Jöjjön el hozzám ma este 6 órakor teára, hogy meghúzhassam a fülét. Várom . . . . B. Bella: „Várom B.“ Értelek. Tehát meghívjam magamhoz ! Adrienne: Ha akarod. És mivel némileg hibás vagy abban, hogy a fiút felfuskaporoztad, tartozol vele a lelkiismeretednek, hogy tőled telhetőleg kijózanítsd. Bella: Igen örülök, hogy igy megbeszéltem veled a dolgot. Most egészen nyugodt vagyok. Adrienne: Ah, kedvesem . . . enélkül is az lehetnél! Manapság szerelemből nem ölik az emberek meg magukat. De végre is nyugtasd meg magadat azzal, hogy Írsz neki . . . Bella: Azzal, hogy irok neki; nemde ? Adrienne: Természetesen jól ügyelve arra, hogy szarkaláb betűidről felismerhető ne legyen az írásod. Bella: 0 erre mindjárt gondoltam! Adrienne: Aztán — ne bolondozzál vele többé. Mire való volt a fiú féltékenyen őrzött titkát kipattantam ? Én sohasem foglalkozom olyan érzelemmel, amely iránt közömbös vagyok. Ennek csak akkor van egy némi jogosultsága, ha kissé magam is . . . NAGYBANYA kát helyettesitő, nehány úgynevezett „korszak- alkotó“ vendégszoba is. E mellett a gyámoltalan elhatározás mellett azzal is megpróbált a városi tanács argumentálni, hogy hiszen ha a közgyűlés csak a régi vendéglőt akarja restaurálni, arra a szezon bekövetkeztéig úgy is lesz elég idő; ha pedig uj vendéglőt akar építtetni, akkor szezon ide, szezon oda, a régi romokat bizonyára nem fogja pár ezer kor. költséggel újra felemeltetni egy-két hónapi használatért. A városi tanácsnak ez a kertelése, ez az intézkedni se merő gyámoltalansága s a tűzre rossz fát tevő gyermek módjára a közgyűlés háta mögé való buvása a közvéleménynek méltó felzúdulását vonta maga után s oly epitheton ornansok röpködtek a tanácstagok kevésbbé göndör fürtü fejei felé, miket gyöngédebb idegzetű olvasóinkra való tekintettel nem reprodukálhatunk. S végre a közvélemény hatalmas nyomása alatt minden tehetetlensége és gyámoltalansága daczára mégis csak intézkednie kellett a tanácsnak a ligeti vendéglő ügyében, ha csak azt nem akarta provokálni, hogy az általános felháborodás hullámai időnek előtte el sodorják helyéről. De még akkor is, a közvélemény hatalmas nyomása alatt is fényes tanujelét adta élhetetlenségének. Még akkor sem mert a maga lábán járni s ha már nem kapaszkodhatott be a közgyűlés határozatába, holmi avult alkotmányos formák hangoztatásával belekapaszkodott valamelyik ex lexes, ha jól tudjuk, a gazdasági s pénzügyi bizottság lejárt mandátum u tagjainak a ködmönébe s ezen, jelenleg tisztán magán egyénekből álló bizottságnak titulázott társaságtól kérdezte meg, hogy voltaképen mi is volna neki a teendője? Ez a magán társaság, mely egyébként igen disztingvált urakból állott, ily nagyfokú gyámoltalanság láttára végre is megkönyörült a szepegő tanácson s azt a magán jellegű tanácsot adta neki, hogy tekintettel a nyári idegen forgalomra s tekintettel arra, hogy a szórakozni vágyó közönség a ligeti vendéglőt egy évadban sem nélkülözheti, a leomlott falakat a legkevesebb költséggel restauráltassa s ezen eljárásáért, ha a most még csak magán társaság hivatalos bizottsággá alakul át, a közgyűlésen fedezni fogja a tanácsot. A közgyűlésnek pedig módjában lesz majd dönteni a fölött, hogy szállodát akar-e építtetni vagy nem? Ez a tanács a tanácsnak felért egy kalácscsal s nosza rögtön ki is irta a pályázatot a ligeti vendéglő restaurálására. Csakhogy a tanács nem számolt azzal, hogy az akczió reakcziót szül s mihelyt intézkedését megtette, máris ismét felzúdult a közvélemény, mely igazában még el sem pihent, hogy micsoda vakmerőség, erőszakosság a tanácstól a közgyűlés megkérdezése nélkül Bella: Hogyan ? Adrienne: Ha tudniillik az én szivem is beleszól a dologba. Bella: Ha bele szól a..................szived? Adrienne: A mi ez esetben nálad nem történt meg. Bella: Jól mondod. Adrienne: Akarod a levelet itt nálam megirni ? Bella: Isten ments, hogy terhedre legyek. Aztán, meg hisz nem is oly sürgős. Majd csak odahaza.................. (A két hölgy még egy ideig cseveg egymással közömbös dolgokról, de Bella arczárói lerí a nyugtalanság ama levél miatt, melyet meg kell írnia s Adrienne ezt jól látja. Nem is tartóztatja tehát tovább s egy nemével az anyai részvétnek búcsúzik tőle! * Bella: (Odahaza, szeczessziós Ízléssel bútorozott boudoirjában, Íróasztalánál ül s levelet ir a bolondos Tóbisnak. Jól emlékszik még a szavakra is, melyeket barátnője hangoztatott s hűségesen papírra veti azokat, jól vigyázva, hogy írása felismer- hetetlen legyen) „Kedves Tóbis! Maga nagyon ostoba és én képesnek tartom arra, amivel fenyegetőzik. De kérem, legyen eszén. Én hat órakor minden bizonyai önnél leszek, hogy meghúzhassam a fülét. Várjon — B. Molnár Qyula. egy oly fontos ügyben intézkedni, mely a közgyűlés hatásköréhez tartozik!- Valóságos muszka állapotok! — Micsoda vakmerő törvénysértés! A jámbor tanács maga sem vette észre, hogy oroszlán sörényei hirtelen kinőttek s csak azt látta, hogy egyszerre az erőszakoskodó, senkire sem hallgató s a közgyűlés jogait lábbal tipró zsarnok képében állt a felzúdult közvélemény előtt, sőt laptársunk, a N. és V „Hát ez mi ?“ czimen csontig maró szarkazmussal a következőkben forázza le a tanácsnak nevezett városi despotát: „Menybéli Szent Isten! (Kérem ez nem valami imádság kezdete!) Mi minden történik meg nálunk! Hát ugyan ki óhajtja, hogy a ligeti vendéglőt a maga rozoga állapotában úgy állítsák vissza, amint volt? ... Az ilyen toldozás-foltozás csak kidobott pénz, nem viszi előbbre a fejlődést, legfőlebb arra való, hogy 2-3 évenkint összeomoljon az a semmire se jó hodály s ismét keresetet adjon a vállalkozóknak. Közgyűlés nélkül különben is semmi szin alatt nem lett volna szabad a tanácsnak ebbe belemennie, hitele sincs reá, mert a kölségvetésbe csak nincs az össze- dülés előre felvéve s igy a legnagyobb mértékben kifogásoljuk az eddigi eljárást. Reméljük azonban, hogy tovább folytatni nem fogják s átteszik ezt az ügyet illetékes helyére: a közgyűléshez.“ * Lapunk zártakor vesszük a hirt, hogy a közvélemény nyomása alatt szinte megsemmisült városi tanács ez idő szerinti feje: Torday Imre h. polgármester Gozsen-utczai birtokát szabad kézből eladni készül, hogy annak vételárából egy nagyobb pályadijat tűzzön ki azon kérdés eldöntésére: mikép kellett volna a városi tanácsnak a ligeti vendéglő ügyében eljárnia, hogy se gyámoltalan, se ostoba, se erőszakoskodó ne legyen ? HÍREK. Május 1. Jelen számunk tekintettel a május elseji munkás-linnep^e, május hó 2=ka helyett május l=én jelent meg. Bányászati kinevezések. A m. kir. pénzügy- miniszter Fábián Lajos m. kir. bányamérnököt bányafőmérnökké nevezte ki s a kapnikbányai kincstári bánya és kohóművek főnöki teendőivel megbízta; az igy megüresedett veresvizi kincstári bányamű főnökéül Muzsnay Ferencz m. kir. bányamérnök neveztetett ki. Uj közjegyzőnk. Magyar Bertalan, városunk uj közjegyzője május elsején foglalja el hivatalát. Kinevezés. A m. kir. pénzügyminiszter dr. Bátori Oszkár nagyváradi pénzügyi fogalmazó gyakornokot a debreczeni pénzügyigazgatósághoz pénzügyi fogalmazóvá nevezte ki. Dr. Bátori, ki pár napra most városunkba érkezett, már legközelebb elfoglalja uj állását. Kisorsolt esküdtek. A májusi esküdtszéki ülésszakra városunkból Szász János birtokos, Platthy Géza kereskedő és Petky Gyula mészáros sorsoltattak ki. A nagybányai ev. ref. egyházmegye uj tanács* bírája. A városunkban legközelebb tartott egyház- megyei közgyűlésen jelentette be a szavazatbontó bizottság, hogy az egyházmegye 42 egyháza közül 33 szavazott Sinka Lajosra, mint tanácsbirói jelöltre, minek folytán az elnökség Sinka Lajost megválasztott tanácsbirónak jelentette ki. Sinka az egyházmegyei közgyűlésen az esküt letette s tanácsbirói állását szép beszéd kíséretében azonnal elfoglalta. Esküvő. Dr. Ajtai Nagy Gábor ügyvéd, lapunk munkatársa, május hó 9-én, áldozó csütörtökön tartja esküvőjét Torday Imre v. tanácsos, h. polgármester leányával: Gizivel. A polgári kötés délelőtt fél 12 órakor lesz s az anyakönyvi hivatalból a templomba vonul a nászmenet, hol az esketési szertartást Soltész Elemér lelkész végzi. Az üveggyár. Budapesti tudósítónk távira- tozza, hogy a belügyminiszter a város képvise-
