Nagybánya, 1907 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1907-04-25 / 17. szám

4 NAGYBANYA 1907. április 25. Az elutazás napja ajegszebb tavaszi verő- fénynyel köszöntött be. És a küldöttség gyüle­kezni kezdett a vasúti perronon. Már prüszkölve előállott a vonat is, de a küldöttség vezetője körül csak még két deputatus szorongott, mindegyre aggodalmasabb pillan­tásokat vetve hol a vasúti órára, hol a be­járó felé. — Még öt perez! élesztgették egymás re­ménységét. Három perczczel a vonat indulása előtt már négyen voltak és egymást ostromolták a kér­désekkel, de hát hol maradt az egyháztanács ? — Csak nem vált kámforrá? kérdezték egymástól hüledezve. — Már csak egy perez uraim! Tessék be- szállani! hangzott a figyelmeztetés A nagy várakozásnak pedig az lett a vége, hogy a küldöttség Torday deputatus vezető alatt megindult nem Szatmár felé, hanem a pénz­tár felé, visszakérni a vasúti jegy árát, mit a pénztárnok udvariasan vissza is szolgáltatott. Épen az utolsó koronákat számolgatta le, mi­kor olimpusi nyugalommal beállított még két delegátus. És e pillanatban élesen fiigyentett kint a vonat. — Hamar, állítsák meg kérem a vonatot! rendelkezett a deputatus vezető. — Hiszen még csak »/*. hatra lesz, konsta­tálta a legújabban érkezett küldöttségi tag. — Öt harmincz! vágtak közbe a vasuta­sok, kik csak perczekben tudnak beszélni. A visszaadott jegyet újólag megváltot­ták és hat taggal elindult a monstre diszdepu- táció Szatmár felé. De hát hova lett az egyháztanács? * Mikor a Gutin ormai mögül előbukkant a nap teljes ragyogó pompájában, a vasút felé vezető utakon kocsikat láthatott robogni a vasút felé. Azokon ültek az egyháztanácsosok. Az Erdélyi-utról vezető felsőbányái sínpá­ron pedig egy méltóságos, czilinderes és fehér mellényes ur haladt gyalog, méltóságos gesztu­sokkal, bizonyára amint az üdvözlő beszédet fogalmazta magában. Ez a czilinderes alak volt az egyháztanács diszszónoka. És amint az egyháztanácsosok barátságo­san üdvözölték egymást a perronon, egy ki­váncsi vasúti alkalmazott megkérdezte tőlük: — Az urak is Szatmára akarnak utazni? — Természetesen! hangzott az egyhangú válasz. — No csak azért kérdem, mert a szatmári vonat ezelőtt tiz perczczel elment ........ Az ősi Szent István-torony órája pedig ekkor üté el az »/< hat órát, mig a menetrend szerint a vonat 5 óra 23 perczkor indult .... * A monstre diszdeputácziónak s a kámforrá vált egyháztanácsnak ez a szomorú históriája, melyre a fényes püspöki ebédre való tekintet­tel még most is hamiskás inosolylyal gondolnak a Szent István-torony tréfás mutatói. HÍREK. Április 24. Személyi Ilii*. Flacht/ Gyula nagykárolyi pénz­ügyigazgató hivatalos ügyekben pár napig városunk­ban időzött. Áthelyezés. Őfelsége Szappan,yos József nagysomkuti kir. járásbirót, saját kérelmére a máramaros-szigeti királyi járásbírósághoz he­lyezte át. Uj posta- és táviró főnök. A m. kir. keres­kedelmi miniszter Stella Sándor budai h. főnököt a nagybányai postahivatalhoz posta- és táviró- főnökké nevezte ki. Az uj postafőnök ez ideig a fővárosban működött s kartársai körében kiváló szakképzettségénél fogva nagy tekintély­nek örvendett. Főszolgabíró választás. Az üresedésben levő nagykárolyi főszolgabirói állást a jövő hóban tartandó vármegyei közgyűlésen fogják be­tölteni. Ez állásra értesülésünk szerint Sepsy Sándor, Gulácsi Tibor tb. főszolgabírók és Madarassy István vármegyei aljegyző pályáznak. Egyházmegyei közgyűlés. A nagybányai ev. ref. egyházmegye holnap és holnapután tartja városunkban rendes tavaszi közgyűlését Széli György főesperes és Helmeczy József egyház­megyei főgondnok elnöklete alatt. A közgyü- j lésre az ev. ref. egyháznak számos illusztris tagja jő városunkba, kiknek egyrésze a ma délutáni gyorsvonattal érkezik meg, mig a köz­gyűlési tagok nagy zöme csak holnap a dél­előtti vonattal érkezik. A közgyűlés holnap, csütörtökön 10 órakor veszi kezdetét a város­háza tanácstermében. Délben közebéd a Ka­szinóban, melyen városunk előkelőségei közül is számosán vesznek részt. Este a Polgári Kör­ben rendeznek közvacsorát vendégeink tiszte­letére. Pénteken folytatják a közgyűlési tanács­kozásokat. Hat uj tanító. Az elemi iskolák államosítá­sának áldásait már is kezdjük érezni. A város anyagi helyzetéhez mérten tagadhatatlanul sokat j költött a régi iskolára, de korántsem annyit, | mint a mennyit költenie kellett volna. A nagy kiadásokat talán el sem bírtuk volna s bizony emiatt elemi közoktatásügyünk legkevésbbé sem állott ideális magoslaton. Nem csak tantermünk, de tanerőnk sem volt elég s mostoha viszonya­ink között nem volt csoda, ha a tankötelesek­nek fele iskolázatlanul maradt. Mint értesülünk, most a vallás és közoktatásügyi miniszter elemi iskoláinkhoz hat aj tanítót engedélyezett f. évi szeptembertől kezdődőleg s ha állami iskoláink is felépülnek, egy csapásra a bajok legnagyobb része orvosolva lesz. Közoktatásügyünk e ha­talmas fellendítéséért méltó elismerés illeti Bod­nár György tanfelügyelőt, ki hivatásának ma­gaslatán áll. Frank József aranymiséje. Szinérváralján í. hó 18-án tartotta Frank József plébános, ugo- csai főesperes aranymiséjét. A népszerű, lekö­telező modorú plébános ünnepe az egész hit­község ünnepe volt. Pap társai messze földről össze sereglettek az ősz esperes üdvözlésére. A megyés püspök sajátkezű levélben köszöntötte őt; a nagybányai esperesi kerület pompás disz- kötésü misekönyvvel; volt káplánjai díszes album­mal ; szeretett hívei pedig remek ezüst kehely- lyel lepték meg a jubilánst. Az ünnepi misén, a melyen Váralja szine-java ott volt, a manu- ductori tisztet Ilehelein Károly prelatus kano­nok és Soltész Imre kálmándi plébános szintén aranymisés töltötték be. Az ünnepi szónoklatot Veszprémy Sándor nagysomkuti plébános tar­totta. A jubiláns mise után a tisztelgőket fogadta, majd déli 1 órakor a kath. plébánián ötven teritékü ebéd volt, a melyen számtalan tósztban ünnepelték a jubilánst. A nóegylet kitüntetése. Mint említettük, a nagybányai nőegylet a temesvári kiállításon bronz-érmet nyert. A kitüntetést a napokban küldte meg a nőegyletnek az orsz. iparegye­sület titkára: Gelléri Mór szép levél kíséreté­ben. Az újabb kitüntetés ismét egy babérlevél­lel gyarapítja azt a hatalmas koszorút, melynek leveleire nőegyletünk kitüntetései irvák. Tisztelgés a szatmári püspöknél. A Szent Ist­ván torony órája már igen sok kalamitást oko­zott főleg az utazó közönségnek, de talán egy ízben sem volt oly nagy kellemetlenségnek okozója, mint hétfőn reggel, midőn a városi kegyuraság s az egyháztanács tagjai akartak elutazni Szatmárra, hogy az uj megyéspüspök­nek bemutassák hódolatteljes tiszteletüket. A megvénhedt s minden szakértői felügyelet nél­kül álló toronyóra épen húsz perczczel késett a vasúti órához képest, aminek a következménye az lett, hogy a deputáció több tagja lekésett a vonatról. Inkább állitassa meg a város azt a folytonosan bolondul járó órát, ha már annyi pénzünk sincsen, hogy évente negyven-ötven koronát áldozunk egy szakértőnek az óra fel­ügyeletéért, ki azután felelős is legyen az óra pontos járásáért. A deputációnak csupán hat tagja érkezett ki kellő időben, kik Torday Imre h. polgármester vezetése alatt el is utaz­tak Szatmárra. A küldöttség tagjai voltak Csü- dör Lajos, Moldován László, Glaviczky Ká­roly, Virág Lajos és Pokol Elek. A deputáció 11 órakor tisztelgett dr. Boromisza Tibor püs­pöknél, ki szerfölött kegyesen s magyaros ven­dégszeretettel fogadta a küldöttséget. Biztosí­totta a várost nagy jó akaratáról s kifejezést adott azon óhajának, hogy városunkat s kö­zönségét szeretné mielőbb megismerni. Ha csak valami akadályok közbe nem jönnek, reményünk lehet arra, hogy az egyházfejedelem a nyár folyamán ellátogat városunkba. A r. kath. plé­bános választásra vonatkozólag a íőpásztorugy nyilatkozott, hogy neki is óhaja, hogy a plébá- nosi állás mielőbb véglegesen betöltessék s ő az iratokat a vallás és közoktatásügyi minisz­terhez már fel is terjesztette. A főpásztor a küldöttség tagjait meghívta ebédre is s magyaros vendégszeretetével, törhetlen hazafias érzelmei­vel s valóban lebilincselő modorával egy csapásra meghódította a sziveket. Az egyháztanács tag­jai legközelebb fognak a főpásztornál tisztelegni. Halálozás. Megrendítő csapás érte Tan- hoffer D. Pál városi állatorvosunkat. Édes atyja: Tanhoffer Pál életének hatvanadik évé­ben hosszas szenvedés után f. hó 22-én elhunyt Nagykárolyban. A boldogultat, kit kiterjedt, előkelő rokonság sirat, f. hó 23-án helyezték örök nyugalomra a mesterrészi temetőben nagy részvét mellett. - Sprenger Ferencz kir. segéd: tanfelügyelő ifjú neje sorvasztó betegségben Szinérváralján elhunyt. — Serig Jenő aljárás- biró szép, ifjú neje, Schönpflug Richárd vár­megyei főügyész leánya: ír énke f. hó 19-én Meránban elhunyt. A bányász-sztrájk. A mintegy tiz napig tartó bányász sztrájk megszűnt az egész vo­nalon. A felsőbányái munkások is munkába állottak s most az üzem úgy a nagybányai, mint a felsőbányái tárnákban teljes erővel fo­lyik. Felsőbányáról is elvonult a katonaság, de mindkét testvérvárosban a megerősített csen- dőrkülönitmény még egy ideig helyén marad. A bányamunkások nagy reménységgel várják a pénzügyminiszter döntését kérelmükre, me­lyet Földes Béla dr. országgyűlési képviselőnk utján juttattak el Wekerle miniszterelnök s pénzügyminiszterhez, de kérelmükre mindeddig válasz nem érkezett, amint tekintettel az idő rövidségére, nem is érkezhetett meg. Szép vadász zsákmány. Szép vadász zsák­mányt ejtett el a sikárlói hegyeken Rumpold Gyula. Egy hatalmas vadkant lőtt, melyet városunkban is sokan megcsodáltak Rumpold egymaga volt kint csak vadászaton s ha társai I lettek volna, nagyszerű lett volna a zsákmány, ! mert egyszerre húsz vaddisznó került lövésre. I Értesülésünk szerint vasárnap a vadásztársaság i több tagja hajtó vadászatot rendez Sikárlón. Bányaszerencsétlenség. A kereszthegyi tár­nában az elmúlt héten megrázó bányaszeren­csétlenség történt, melynek két munkás esett áldozatul. Bibik Pál és Pap György, alig negyven éves, nős és családos bányamunkások a hetedik szinten dolgoztak s ott robbantottak. A szigorú rendelkezések szerint a fúrt lyúkba a bányamunkásoknak a dinamitot fával kell be- j verniök, de ezt a bányászok sokszor nem tart- J ják be, részint hogy gyorsabban végezhessenek, részint pedig hogy nagyobb legyen a robbanás ereje. Pedig jól tudják, hogy a tilalom áthágá­sával az életükkel játszanak. Bibik Pál állítólag a kőzetbe vassal verte volna be a dinamitot s ez okozta volna a robbantást, mely nemcsak Bibik Pált, de a nálánál nyolez méterrel ma­gasabban dolgozó Pap György bányamunkást is megölte. A szörnyű detonáczióra elősiető munkások már nem segíthettek szerencsétlenül járt társaikon s a tárnánál gyorsan megjelent bányaműorvosok is csak a beállott halált kon­statálhatták. Mindkét bányamunkást vasárnap délután temették el óriási részvét mellett. Róka P. Pál az országos színművészeti akadémia táneztanára városunkban julius hó 1-én egy 6 hetes táneztanfolyamot nyit. Róka immár 14 éve jár le a fővárosból és oktatja a gyermekeket közmegelégedésre a tánezra. Je­lentkezni a tanfolyamra Kovács Gyula könyv- kereskedésében lehet, hol felvilágosítás is nyerhető. Iparkiállitás. A nagybányai ipartestület f. évi julius 7. és 8. napjain az állami főgimná­zium tornacsarnokában a képesítéshez kötött iparágakban alkalmazott segédek és tanonezok iparkészitményeiből iparkiáilitást rendez, melyen versenyen kívül résztvehetnek a mesterek is. A kiállításon résztvenni szándékozók május hó 15-ig jelentkezhetnek az ipartestület elöljáró-

Next

/
Thumbnails
Contents