Nagybánya, 1907 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1907-04-11 / 15. szám
"V. évfolyam. 1007. április lio 11. 15-d.ik. szám. Eltflzetísl árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Magjelenik minden héten csütörtökön reggel 8 — 12 oldalon. Felelős szerkesztő: ÉGLY MIHÁLY. Szerkesztősig és kiadóhivatal: Erdélyi-ut 22. szám, hova a lap* közlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Morvay Gyula könyvnyomdájában Is: Pótér Iá, Városi autonómia. Aprilis 10. Több ízben foglalkoztunk már azon méltatlan és semmivel sem indokolható helyzettel, melybe a községi törvény a sz. kir. rendezett tanácsú városokat sodorta. Az 1886. évi XXII. t.-czikk a többnyire magas intelligencziával biró városokat is egy nívóra sülyeszti a községekkel, ugyanazon elbánásban részesíti, mint akár a legkisebb községet, melynek elöljáróságában a jegyzőn kivül alig van írástudó ember. Hogy e fölösleges gyámkodás minő nagy kerékkötője a szabadabb mozgásnak, a vállalkozási szellem érvényesülésének, azt bővebben fejtegetnünk nem szükséges. Súlyosan éreztük ezt már számtalan ízben s súlyosan érezzük ezt most is, midőn a törvényhatóság legutóbbi közgyűlésében jelen volt 10-12 bizottsági tag, kik Nagybánya specziális viszonyait, szükségleteit nem is ismerik, a városi nagyszálló építési ügyében hatályon kivül helyezték a városi képviselőtestület határozatát, melyet 40 — 50 olyan képviselő hozott alapos megfontolás után s mindenre kiterjedő figyelemmel, kik városunk viszonyait, szükségleteit nagyon is jól ismerik s akiket, vérbeli és anyagi kötelékekkel városunkhoz leven kötve, a hozott határozat korektsége, helyessége vagy elhi- bázottsága a legelső sorban érint. Az a körülmény, hogy a felsőbb hatóságoknak nemcsak felebbezés esetén, de jóváhagyás tekintetéből is beleszólásuk van a városok közéletének minden megnyilvánulásába, fázisába, ugyannyira, hogy a felsőbb jóváhagyás kieszközlése nélkül nem szervezhető egy bakteri állás sem, j nem vehető fel egy fillérnyi kölcsön, nem adható el és nem szerezhető egy talpalatnyi föld sem, semmi középitkezés I nem vihető keresztül, nem is említve azt, 1 hogy a vállalkozási szellem, mely gyors elhatározást kiván, meg épen semmi téren sem érvényesülhet, anélkül, hogy azt a felsőbb gyámkodás a legtöbbször Prokusz- í tesz-ágyba ne gyömöszölné, — teljesen ! illuzoriussá teszi a városok autonómiáját, I megbénítja, lehetetlenné teszi fejlődésüket, I megizmosodásukat s úgyszólván az egészséges vérkeringést vonja el tőlük. Ha már egy szerencsétlen órában a legnagyobb balkezüséggel meghozott községi törvényünk megvan, áruig azt a városokra nézve az uj városi törvény hatályon kivül helyezné, legalább annak alkalmazásában kellene nagyobb szabad- elvüségnck megnyilvánulnia a felsőbb hatóságok részéről. Jelesül, egyes kivételes és nagyobb horderejű kérdéseket leszámítva, úgy felebbezések eseteiben, mint felsőbb jóváhagyási alkalmakkor a felsőbb hatóságok felülvizsgálatának csupán csak arra kellene szorítkoznia, hogy a határozatok meghozatalánál a törvényes alakítások megtartattak-e, nem pedig érdemileg dönteni. Hiszen városunkat véve föl zsinórmértékül, kérdjük: nem elég intelligens, nem elég érett, nem elég józan gondolkozásu, nem elég önálló cselekvésre képes városunk százhuszonöt tagból álló képviselőtestülete, hogy a város sorsát önmaga intézze? Az a határozat, melyet ily magas fokon álló képviselőtestület többsége hoz a legszélesebb körű bizottsági és közgyűlési megvitatások után, a város specziális viszonyainak és érdekeinek kellő mérlegelésével, nem állhatná meg helyét? Mindjárt körültekintőbbé, józanabbá, bölcsebbé válik az a határozat, ha egy törvény- hatósági aljegyző, jegyző vagy miniszteri fogalmazó, titkár retortáján megy keresztül, kik városunk viszonyait, szükségleteit közelebbről nem is ismerik s akik a leg- ! nagyobb jóindulatuk mellett is egy kis ügyes rabulisztikával nagyon is tévútra vezethetők? Ezen gondolatokat ébresztette fel bennünk ismét az a programmbeszéd, melyet I Budapest uj polgármestere: dr. Bárezy István a székes-főváros törvényhatóságá- ! nak legutóbb tartott közgyűlésén mondott. A székes-főváros ügyeit külön, kivételes törvény szabályozza, mely számos I statútummal egyetemben a székes-főváros- : nak a többi városokkal szemben szerfölött becses, értékes és kivételes jogokat biz- ; tosit. S e különleges helyzet daczára is dr. Bárezy polgármester keserűen panaszkodik azon nagy gyámkodás miatt, melyben a kormányhatóság részéről a főváros i részesül s ironikusan jegyzi meg, hogy tulajdonképen a belügyminiszter ma sokkal : inkább volna illetékes egy fővárosi Programm előterjesztésére, mint a polgár- I mester. A „Nagybánya“ tárczája. Apró versek. Etpedés. Valami gyötör, kínoz, éget S úgy szeretném elsírni néked! Eledbe mégis némán állok, Mert szavakat rá nem találok . . . Ila szived együtt érez vélem, Megérted szótalan beszédem, Hogy én elmondjam, nem is várod, Szemembe nézel s — kitalálod! Balla Miklós. Tengeren. A gőzhajó gyorsan sikamlik A hullámok felett, De a vitorlás lassan úszik S vár kedvező szelet. A gőzhajó kirándulókkal, Vig néppel van tele, A vitorlásnak bezzeg nincsen, Csak munkás embere. Az én hajóm szegény vitorlás, Mely lassacskán lebeg, Nincsenek rajt’ mulatni vágyók, Csak dolgos emberek . . . Fehér .fenti. Első harmat. Mikor az első harmat leesik, Fa, cserje, gyep észre alig veszik. Még nincs tavasz, kopárok a tetők, Dermedt álmukból most ébrednek ők. De sejti már a. bársonyszőrü gyep, Megérzik az alvó picziny rügyek, Hogy a tavasz, az ébredés közéig, A nap a léinek már alátüzelt. Midőn a gyermekszív fölébredett, És ejt szerelmes, vágyó könnyeket, Első szerelnie tiszta harmatát: Már sejti eljövendő tavaszát. Zempléni Árpád. A nászút. j A három árbóczos Étoile du Nord vizre- I bocsátása alkalmával rendezett nagy hajókeresz- ! telési bálon mutatták be Madeleine Casol kisasszonynak azt a fiatal urat, aki az első pillanattól fogva megnyerte a tetszését. Kellemes, sőt határozottan elegáns fiatal ember volt. És párizsi, telivér párizsi. A marseillei aranyifjak hamarosan észrevették, hogy hatalmas vetély- társra akadtak benne. Mire a bál véget ért, Madeleine kisasszony már a szive mélyében érezte, hogy regényhősnővé lett. Ez annyira elfoglalta egész lelkét, hogy hazatérve, pillanatra sem tudta a szemét lehunyni, szünetlenül a fülében zsongott a hóditó tánezos neve: Charles de Saint-Ange. A regény hamar szövődött - tovább. Két nappal később Charles már tisztelgett a családnál, mire Casol apa mozgósította párisi összeköttetéseit és beszerezte a fiatal ember rövid életrajzát. Az informáczió minden részlete kívánatosnak mondta a kérőt; jó családból való származása, rendezett körülményei, jól végzett tanulmányai megannyi biztatót nyújtottak a jövőjéről. Ezzel a házassággal megalapíthatja a szerencséjét is, mert Casol kisasszony kerek kétszázezer frank hozománya nagy lendítő eszköz fiatal, kezdő ügyvéd pályafutásában. — Ha szereted őt, — mondta Casol apa a leányának — nékem nincs kifogásom a választásod ellen. Es a fiatal pár boldog örömmel sietett egymás karjaiba. Az eljegyzést már a következő héten megülték és akkor határozták el az esküvő napját, í amelyet virágos május havának első napjára I tűztek ki.
