Nagybánya, 1907 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1907-04-04 / 14. szám
4 NAGYBÁNYA 1907. április 4. a posta. Ahogy kíváncsian nézegettem a leveleket, szemembe ötlik egy formás kis boríték. Piros a színe, megszagoltam, még be is volt paríümözve. Megnézem a címet, hát csodák- csodája, az én nevem volt a borítékon. Nem hittem szememnek, kétszer is elolvastam, ott volt rajta apró betűkkel: Garami Böske urleány- nak. Helyben. Kérem, én nem tudom, mi lelt akkor, de valami végigfutott rajtam s hirtelen oly melegem lett, úgy reszketett kezemben a levél. Hirtelen lecsaptam a többit az asztalra, beszaladtam a belső szobába, hogy meg ne lephessen valaki. Jól nevelt lányhoz illően tudtam, hogy az ilyesmit a mamának nem okvetlenül szükséges megmutatni. Leültem a kis asztalhoz, magam elé tettem a levelet, de nem mertem feltépni. Farkasszemet néztünk egy darabig s az átkozott piros kis levél úgy mosolygott rám. Ki írhatta, mi van benne, mit akar tőlem, talán egyik barátnőm akar valamit tudatni; száz, meg száz gondolat czikkázott át agyamon. Vagy talán szerelmes levél? Ebbe a gondolatba belepirultam, arczom égni kezdett, ideges lettem s reszkető kézzel feltéptem a kis levelet. „Édes Erzsiké Nagysád.“ Felkiáltójel. Kérem, ez a megszólítás tetszett nekem, | „Édes Erzsiké nagysád“ . .. milyen jól hangzik, ldssé kimért, túlságosan udvarias ugyan, no de az első levélben nem Írhatja mindjárt bizalmasan ^ édes Erzsikéin. „Édes Erzsiké Nagysád“, olvastam tovább, „Bocsásson meg“, (rögtön meg is bocsátottam,) „hogy ez utón vagyok merész szivemet Ön előtt (nagy ő-vel) kitárni“ . . /. Azonban az ajtó is kitárult s belépett a mama. Izgalmamban nem vettem észre, odajött hozzám, szépen kivette kezemből a levelet, — s úgy látszik nagy gyakorlata lehetett benne, mert csak a megszólítást olvasta el, rögtön a helyzet magaslatára emelkedett, — s az édes kis levél ezer darab volt. — Ej, ej kisasszony, nem szégyenli magát, korholt anyám, ilyesmivel foglalkozni, jobb volna, ha dolga után látna s nem töltené idejét haszon- talansággal. Lesütöttem szemem, úgy álltam ott, mint aki nagy vétket követett el. Csak legalább azt tudtam volna meg, ki irta, de a mama vitte magával levélkém romjait. De mégis, mig kifelé tartott, egy-két darab kiesett kezéből. Mily mohón kaptam fel, hogy még legalább néhány szót kibetűzhessek a drága Írásból. Egyik darabkán megtaláltam az aláírást: Béla. Béla . . . Béla ... Ki lehet ez a Béla? Kit hívnak ismerőseim közül igy, tűnődtem magamban. Eszembe jutott; egy diák. Félrehúztam a szám, egy diák! . . . Már nem is tetszett a levél annyira. Mit, egy gimnazista! . . . Hát mi vagyok én tulajdonképen, polgáriiskolás kisleány? . . . Kezdett a dolog bosszantani. Egy diák! . . . Jobb tenné, ha fizikát tanulna, mint szerelmi vallomáson töri a fejét. S hogy merészelte ezt tenni, hisz én már nagy leány vagyok. Nézzék meg kérem a ruhám, most még ugyan nem elég hosszú, de valahányszor újat kapok, a mama mindig egy-két czentivel hosz- szabbra csináltatja. Az igaz, hogy földigérőt nem akar varratni, azt mondja, nem való még. Hej, volna csak nekem húgom, tudom azóta már rég hosszú ruhám volna. A mama azért nem akarja, mert akkor eladólánynak néznének. És igaza van. Minek volnék eladó, hisz úgyse nősülnek a férfiak. Úgy tesznek, mint a legtöbb ember a képkiállitáson: megnézi, megbámulja a festményeket, de vásárolni. — azt kevés teszi. Némelyik annyira vakmerő, hogy ujjal még meg is tapogatja a képet, hogyan van festve, de venni, — az nem létezik. így vannak a fiatal emberek is. Megdicsérnek, megbámulnak a kiállításon, t. i. a bálban; némelyik annyira vakmerő ... de ezt hagyjuk; nősülni, — arra egy se adja fejét. S tudja Isten az ő szempontjukból igazuk van. Idősebb férjes néniktől hallottam, hogy okos ember nem házasodik meg. Olyankor mondták, mikor azt hitték, hogy nincs zsindely a házon. Ha elmegy az esze, mondták, és történetesen elvesz valakit, mennyire csalódik. De úgy kell. Zúg az éji bogár, nekimegy a falnak, aztán kopp... és elhallgat.Türi birkaszelidséggel az igát, megismerkedik egy eddig nem tapasztalt nemzetközi intézménnyel: a papucskormánnyal. Úgy kell neki! Aranyszabadságát botorul eladta rózsaláncért, melyről azt hitte, hogy könnyen el lehet tépni, s azt veszi észre, hogy ezer aczél- abroncsnál is erősebben tartja. Persze-persze, ha mi ezt előre megmondanók, nem akadna olyan, aki beugranák. De mig el nem vesznek, a legjobb színben iparkodunk magunkat feltüntetni; ha lépre csaltuk a madarat, addig csigázzuk, kínozzuk, puhítjuk, (megfelelő gesztusokkal súlyosbítva,) mig meg nem törik. Mig férjhez nem megyünk, minket tánczol- tatnak a mulatságokon, de aztán ... meg kell nézni,,hogy mi hogyan tánczoltatjuk őket. Én azonban nem vagyok ilyen, azért, tisztelt uraim, egész nyugodt lélekkel tánczoltathatnak ma este. Különben elég lesz már. Bocsássanak meg, hogy a szerző patentirozott rímei helyett egyet- mást csacsogtam . . . hírek. Április 3. Személyi hírek. Harácsek László pénzügyi főtanácsos az ünnepeket itthon töltötte. - Dr. Lovrich Sándor, az irgalmasrend fővárosi kórházának igazgatófőorvosa nehány napig városunkban időzött. - Dr. Er- dödy Igpácz honvéd főtörzsorvos a húsvéti ünnepeket városunkban töltötte. — Ferenczy Károly neves festőművészünk rövid tartózkodásra haza érkezett. Kinevezés. A kereskedelmi miniszter Kacsó Károly nagykárolyi főmérnököt a VII. fizetési osztály 3-ik fokozatába műszaki tanácsossá nevezte ki. Eljegyzés. Szaitz Elemér, a Nagybánya és Vidéke fogyasztási szövetkezetnek üzletvezetője husvét első napján tartotta eljegyzését néhai Mészáros Gyula volt abrudbányai m. kir. bányahivatali főnök és neje szül. Husovszky Mariska kedves leányával: Iduskával. Husvét. A megváltás magasztos ünnepe csöndben, ünnepi hangulatban zajlott le. Az ünnepek alkalmával valóságos bucsujárás volt a templomokban, ugyannyira, hogy összes templomaink szükeknek bizonyultak. Különösen a föltámadás alkalmával a r. kath. plébániatemplomban volt életveszélyes a tolongás. Valóban el sem tudjuk képzelni annak a katasztrófának a nagyságát, mely egy ily túlzsúfoltság alkalmával tüzeset vagy tüzilárma esetén fejlődhetnék ki. Valóban, legfőbb ideje volna, hogy a r. kath. templomban több, könnyen megközelíthető kijárásról gondoskodjanak. A későbbi kornak jegyezzük fel, hogy fehér husvétunk volt. A hóréteg a város utczáin s a külső telkeken néhol a félmétert is meghaladta. Husvét első napján a hőmérő a kora reggeli órákban fagypont alatt állott, mig a második napon eléggé tavaszias idő kedvezett. Borellenörzó bizottság. A nagybányai borellenőrző bizottságot a törvényhatóság legutóbb alakította meg. Elnöke lett Szerencsy József, tagjai dr. Vass Gyula és dr. Harczinger Ferencz. Aranymise. Frank József ugocsai főesperes, szinérváraljai plébános folyó hó 11-én ünnepli áldozárrá szenteltetésének ötvenedik évfordulóját. E ritka alkalomból a kiváló tiszteletnek örvendő, népszerű főesperes ünneplésére Szi- nérváralján nagyban készülnek. Városi képviselőválasztás. Szatmárvármegye törvényhatósága legutóbb tartott közgyűlésében a városi képviselőválasztás vezetésére elnökül dr. Vass Gyula, az alispán akadályoztatása esetére pedig az igazoló választmány h. elnökéül Égly Mihály megyebizottsági tagokat küldte ki. Most már tehát a képviselőválasztás meg- ejtését semmi sem gátolja. A városi tanács már meg is tette előterjesztését Ilosvay Aladár alispánnak a választás határidejének kitűzésére vonatkozólag, határnapul április hó 11-ét hozva javaslatba. Miután két kerületben lesz a szavazás, a kiküldött választási elnök az egyik kei’ületben a választás vezetésére dr. Kádár Antalt kérte föl; jegyzékül pedig Smaregla Jánost és Halmai Imrét. A választás megejtése I után a képviselőtestület egy-két nap alatt meg- I alakul, úgy, hogy e hónap vége felé, vagy legkésőbb a jövő hó első napjaiban az általános tisztujitás is meg lesz ejthető. Az elhagyott gyermekekért. Az egész országban, igy városunkban is folyó hó 2. és 3-án tartották meg az országos gyermekvédő liga által rendezett gyermeknapot. Az üzleti világ forgalma e napon elég nagy élénkséget mutatott s a Rákóczi-téren felállított gyüjtőszekrénynél is igen sokan rótták le lumanitárius áldozatukat. Az anyagi eredmény azonban még ismeretlen. Szép adomány. Winkler József nagyváradi apát-kanonok, ez. püspök még 1892. évben 12.000 koronás alapítványt tett egy Nagybányán felállítandó gyermekmenház alapja javára. Ez alapítvány azóta gyümölcsözőleg kezeltetvén, I 21.272 K 24 fillérre nőtte ki magát. Winkler püspöknek most az az óhaja, hogy a rendelkezésre álló összegből vétessék meg Sürger Mihály örököseitől a rák-utezai szép kőház s az alakittassék át árva gyermekmenházzá, hol a felügyeletet s a gyermeknevelést irgalmas nővérek végeznék. A püspök az irgalmas nővérek eltartására s a gyermekmenház czéljaira újabb 20.000 koronás alapítványt tett. A terv mielőbb meg is valósul, mert a város Sürger - örökösöktől a rák-utezai házat 18.000 koronáért már meg is vette. A kérlelhetetlen halál ismét egy régi, tisztes, kiterjedt polgári családot döntött mély gyászba. Besenszky Bálint, marosvásárhelyi pénzügyi titkár, mint táviratilag értesülünk, husvét első napján, hosszas és kínos szenvedés után elhunyt. Már régóta betegeskedett s idehaza többször nagy reménynyel keresett gyógyulást bajára, de állapota a karácsonyi ünnepek óta, a midőn elvesztette bálványozásig szeretett, kedves leánykáját : Lilikét, vigasztalanná vált. Ez a csapás egészen megtörte, élőhalottá vált, ki napról-napra várja a megváltást. A boldogult régebben, egyetemi tanulmányainak befejezése után, Nagybánya város szolgálatába lépett s évekig volt kiadó és igtató, rokonszenves egyéniségével, szerény modorával és kötelességtudásával általános tiszteletet víva ki magának. Majd pénzügyi tisztviselő lett s kiváló egyéni kvalitásai révén elég rövid idő alatt a titkárságig vitte föl. Az elhunytat a részvét óriást megnyilatkozása mellett husvét harmadnapján helyezték örök nyugalomra Marosvásárhelyen. Hozzátartozóinak az irgalmas Isten adjon elég lelki erőt a súlyos megpróbáltatás elviselésére. A r. kath. plébános választás. A r. kath. egyháztanács mai napon tartott ülésében elhatározta, hogy küldöttségileg fog tisztelegni dr. Boromisza Tibor szatmári püspöknél s kérni fogja az egyházfejexlelmet, hasson oda, hogy a nagybányai r. kath. plébánosi állás, mely már nyolez éve üresedésben van, mielőbb véglegesen betöltessék. Révész János felebbezése. Révész János városi képviselő tudvalevőleg megfelebbezte a képviselőtestület azon határozatát, melylyel megengedték Rényi Árpád üveggyárosnak, hogy az üveggyár részére átengedett területen, addig is, mig az üveggyár ügye felsőbb jóváhagyást nyerne, az üveggyár czéljaira 500.000 téglát gyárthasson. A törvényhatóság közgyűlése legutóbb tartott közgyűlésében foglalkozott e feleb- bezéssel s azt elutasította. Hát eddig a dolog teljesen rendben volna, csak az a szerfölött feltűnő előttünk, hogy laptársunk, melynek felelős szerkesztője Révész János, amig túlontúl uagy jelentőséget tulajdonit a törvényhatóság azon határozatának, melyet a városi nagyszálló építése ügyében a városi képviselőtestület döntésével szemben hozott, amig a városi nagyszálló építésénél az alkotmány sánczainak nevezi a vármegyét, mely hivatott arra, hogy „megérlelje a komoly, megfontolt eszméket s a késő bánatnak okszerűen elejét vegye“, sőt felveti az anyagi felelősség kérdését is, - addig az üveggyár ügyében hozott törvényhatósági határozatról megemlékezve, tulontuli kicsinyléssel megjegyzi, hogy a törvényhatósági határozat indokolását nem ismeri, „de arra nem is kiváncsi.“ Pedig egyik törvényhatósági határozatnak van akkora súlya, mint egy másik törvényhatósági határozatnak! Enyje, enyje, de kilátszik a sorok közül az a bizonyos lóláb ! Besenszky Bálint.
