Nagybánya, 1907 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1907-04-04 / 14. szám
"V. évfolyam. 1807. lio X4:-=-c3.jll3í. sziám. TÁK-SAIJALMI ÉIS S25Ér»IE?.Or>AIjMI HETILAP. Előfizetés! árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8 — 12 oldalon. Felelős szerkesztő: ÉGLY MIHÁLY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Erdélyi-ut 22. szám, hova a lap* közlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések ‘elvétetnek Morvay Gyula könyvnyomdájában Is: Főtér 14. A testnevelés. Aprilis 3. Számtalan alkalommal bebizonyult ama tapasztalt örök igazság, hogy ép testben lakozhatik csak ép lélek. Hangoztatnunk sem kell tehát, hogy a test épségben tartása a legfontosabb eszköz az ép és fejlődött szellem elérhetéséhez. A történelem tanúsága szerint minden nemzet addig volt hatalmas, mig a testnevelés szolgálatában állott, mellyel kapcsolatosan a szellemi élet is fejlődött; amint megszűnt hive lenni a testgyakorlásnak, hanyatlott ereje, nagysága is. A történelem hatalmas népei, melyek vezető szerepet játszottak, egytől-egyig rendkívül nagy gondot fordítottak a testnevelésre. így láthatjuk azt az ókorban az assyrok, babylonok, föníciaiak, a görögök és rómaiak történetében, mely utóbbiaknál már a corinthusi, olympusi játékok és versenyek, amphiteatrumok és circus maximusok tesznek tanúságot a nemzeti nagyság tudatában levő hatalmas nemzedékek ős erejéről. Az óriási birodalmak felbomlása, a nagyhatalmi állás megszűnése, a testi épség fejlődésének elhanyagolásában és elpuhultságában, az addig erős nemzedékek elsatnyulásában és a szellemi erők tui- feszitésében találják meg biztos és minden kétséget kizáró indokaikat. Tanuljunk, okuljunk a múlt nagy eseményein s kitartással fáradozzunk nemzetünk megerősítésén. Szülék, sarkaljátok gyermekeiteket a testedzésre, hogyha szükség lészen valaha edzett karra, úgy álljon ki az erős s szembeszállni tudó nemzedék. Egyedüli s legbiztosabb eszköz a test nevelésére a torna. Ez műveli a testet I összhangzatosan; műveli a testet fejlődé- i sében; aczélossá teszi összes izmainkat; önbizalomra s bátorságra tanít. Nem kell féltem s lépten-nyomon felmenteni a gyermeket a testedző munka alul, mert vétkezik a szülő, ha előmozdítja ezt. Nem kell szétválasztani a lelki művelést a test nevelésétől; nem szabad az egyiket túl neveltetni s a másikat mellőzni. A kettőt együtt Minél erőtlenebb a test, annál kevésbbé bírják az idegek a tanulást, a szellemi munkát. Az emberi szervezetben az izom és idegegyensuly — rendszert alkot. A nagy szolidaritás, mely szerveink közt van, azt parancsolja, hogy őket egyenletesen képezzük. Nem helyes tehát a test edzését, erősítését elhanyagolni, pedig legtöbb szülő, kinek egyetlen gyermeke van, meg a széltől is akarja óvni gyermekét, nem gondolva, hogy éppen a túlságos óvás folytán nevel oly kevéssé edzett szervezetet, mely az élet viharaival nem tud megküzdeni. Az iskolának és társadalomnak azért is gondosan kell ápolni az ifjúság testi nevelését, mert vannak életpályák, melyeknél főbenjáró dolog az edzett test. (pld. mérnöki, orvosi, katonai, erdészeti, 1 rendőrtisztviselői stb.) Az edzett test megbirja az égalj egészségtelen voltát, a temperatura változásait, a hiányos táplálkozást és megküzd a betegségekkel s szervezetünk ezernyi ellenségével. Aki edzett testtel és lélekkel helyén megállóit, szembeszáll az élet bajaival, tapasztalni fogja, hogy azok ! is, mint a párduez, elsompolyognak, ha bátran a szemük közé néz. Szüksége van tehát a gyermeknek a ' test erősítésére, sőt föltétlenül a gyenge szervezetű gyermeknek van szüksége reá. Lassú, fokozatos izom munka mellett erősödik a gyenge szervezet is s mit az öröklés, vagy más behatások megvontak ! tőle, pótolja azt a mesterséges erősités: a torna. Hogy példát említsek: Ciceróról mondják, hogy midőn dyspepsiában kezdett szenvedni, nem orvoshoz ment, hanem sietett Görögországba; fölvétette magát a gymnasiumba, szorgalmasan részt vett a tornagyakorlatokon s két évi erős munka után visszatért a fórumra ép egészségben. Az erős test és lélek tud akarni, ilyennek cselekedetei öntudatosak, az ilyen : ember tud magasabb czélért küzdeni. 1 Az erős, izmos test rendben tartja idegzetét, uralkodik azokon. Minden érzéki j szenvedély csak az elsatnyult testben üt i tanyát. v Ki vas akaratot akar, annak első sor- i ban izmait és idegeit kell edzeni s erősíteni. A „Nagybánya“ tárczája. Szávay Zoltán költeményeiből. És mégis ajkam mindörökre néma, Egyetlen lányt sem ölel meg karom, Szemfényed ég most is egész valómban, És üdvöm csak ez egy szódban vagyon. S itt e világon, mind aki hallá, Mind aki látta belé szeretett. S lantom húrjai érte penegnek, Szememnek a könyei érte peregnek És a szivem csakis érte eped! Merengés. Fülembe cseng sok bűbájos mese, De nem tudom, magának kedves-e ? Hisz arczán már tavasznak pírja ég, Gyermekmeséií elfeledte rég, És tudja jól, hirdesse bár akárki Hamupipőkét nem vesz el királyfi, Hogy nyoma sincs a kakaslábu várnak S a csipkerózsák már hiába várnak ... Magának hát regélni nem merek, Csak én vagyok még oly bohó gyerek, Ki elmerengek azon a mesén, Hogy volt, hol nem volt egy ifjú legény, Ki egy szál karddal vad, kemény tusába Héífejü sárkány, hét fejét levágta, És a kezét királykisasszonyának Világok ellen kiküzdte magának! Egyetlen csókkal. Egyetlen csókkal zártad le az ajkam, Egy hajszállal kötötted meg kezem, Tekinteted egyszer pihent meg rajtam, Egy jó szavad volt, úgy emlékezem. Isteni játék. Játszni akartak az istenek egyszer S játszva faragtak egy isteni nőt. Párosi márványból vala teste, Korinthi aranynyal a fürtje befestve, Selyem puhaságura szép haja nőtt. Arcza pirossá az alkonyi bibor, Szép szeme India drága köve, Csillagragyogás vele harezra se kelhet, Szép kicsiny ajka koraiszem, a melyet Izzóra hevite a nap melege. Mosolya Epeiros rózsavirága, Fogsora Ceylon gyöngyszeme lett, Fülmile hangja az ajka zenéje S szivet egy isten e lány kebelébe Sziklakemény kőből helyezett. Aphrodite meglátta e leánynak Csillagfény ragyogásu szemét, Sárga irigység szállt a szivébe És levetette a földnek ölébe Az isteni kéz legszebb remekét. Évfordulón. Beh jól esik a multat felidézni, Letűnt időkre vissza-vissza nézni, Régi keserveket megmosolyogni, Emlékek árján hunyt szemmel forogni. S ha lelkünk egy-egy édes perezre lel, Az embert olyan érzés fogja el, Mint mikor elzárt ablakok megett, Virágokat látunk és kék eget, Lágy álomszellő csókol homlokon, Megszédit a csak sejtett illatár, Yagy mint mikor sötétzöld lombokon At-átremeg egy pajkos napsugár. Tavaszi sejtések, Már megint nékem integet az ákácz, A sok madár megint nekem dalol. Az illatot a szellő hozzám hordja, Ahány virág van, mind felém hajol. Már megint szép a felhő is az égen, A fűszálban is örömöm lelem, S az erdőn mikor elmerengve járok, Megint elfog ezernyi sejtelem. /
