Nagybánya, 1907 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1907-01-10 / 2. szám

1907. január 10. NAGYBÁNYA 3 A reklám nagy hasznáról és nélkülözhe­tetlenségéről legérdekesebbek azok a nyilatko­zatok, melyek oly egyénektől származtak, kika legszegényesebb sorsból épen a reklám révén milliomosokká küzdötték fel magukat. Wanamaker, az amerikai milliárdos ke­reskedő igy szól a reklámról: Az a rengeteg, megmérhetetlen vagyon, melyet a kereskedelem s az ipar terén hirde­tések által szereztek és a mai nap is szereznek, legfényesebben bizonyítja az értelmes reklam- csinálás értékét. Okos és éleslátásu iparosok és kereskedők tudják, hogy a hirdetés az anyagi siker kulcsa, mely kitárja az üzletek és válla­latok kapuit a nagy közönség előtt. Bátorság­gal, kitartással és türelemmel folytatott hirde­tés dúsan kamatozik és idővel a befektetett tőkét százszorosán visszahozza. A hirdetés a kereskedelmi gazdaság megteremtője, vállal­kozó férfiak sorsának intézője. A hirdetés ha­talmas mágnes, mely a kereskedőhöz vonzza a vásárlókat, mint az ívlámpa fénye az esti pillan­gókat. A hirdetés a kereskedelmi és ipari gé­pezet olajozója, mely annak könnyebb mozgá­sát elősegíti és mely ha egyszer kellőleg meg­lendítette a gépezetet, az csekély erővel s kis fáradsággal tartható működésben. A reklám sok jelentéktelen vagy tengődő kereskedőt és vál­lalkozót vezetett a meggazdagodás útjára, vi­szont számtalan oly világczikk, mely a hirde­téssel teljesen fölhagyott, igen rövid idő alatt visszaesett és elvesztette hírnevét és vevőkö­rét. A reklám bűvös hatása ép oly befolyást gyakorol a kereskedelemre és az iparra egy­aránt, mint a nap csodatevő ereje a növény­zetre. A nap viruló rózsává fejleszti a bimbót s a hirdetés felvirágoztatja az ipart s keres­kedelmet. Tárjuk fel a közönség előtt árúink jóságát, értessük meg, hogy annak saját érde­kében áll azokat vásárolni és ha telepünkön megjelenik a vevő, tartsuk meg ígéretünket, váltsuk be szavunkat s akkor biztos a siker, melyre számítottunk. Ha gyenge az üzlet és várakozásaink nem teljesülnek, ne higyjük, hogy a hirdetésre hiába dobjuk ki a pénzt, mert ily felfogás mellett még a legrégibb czég is arra a szomorú sorsra juthat, hogy a modern eszközökkel dolgozó ifjabb nemzedék csakha­mar túlszárnyalja. Ha a kereskedő, iparos el- hidegül a hirdetés iránt, az üzlet visszamegy, úgy, mint a higany oszlopa leszáll, ha a levegő lehűl. íme, gazdag tapasztalatai alapján igy nyi­latkozik egy milliárdos kereskedő, ki óriási va­gyonát a reklámnak köszönheti. A késhegyig kiélesedett verseny nagy viharzásában legfőbb ideje volna, ha a keres­kedőink s iparosaink is végre tudatára ébred­nének annak, hogy az okos reklámnak mily kiaknázhatatlan előnyei vannak s az ügyesen szerkesztett hirdetések által a maguk részére is megnyitnák azon zsilipeket, melyekből sze­rencse és jólét árad mindennemű üzletre. II. Rákóczi Ferencz fejedelem elleni elfogató parancs. Nem lesz érdektelen, hogyha a most köze­lebb lefolyt Rákóczi ünnepélyekre való vissza­emlékezésül megismerjük a halálraüldözött nagy fejedelem elíogatására vonatkozólag I. Lipót király által 1701. év november 24-én kiadott köröző levelet, amely reánk, nagybányaiakra azért is érdekkel bir, mert azon köröző levelet Ma- íyasovszky László nyitrai püspök is ellenje­gyezte, az a Matyasovszky, akinek, mint az itteni volt jezsuita gymnázium alapítójának a képe püspöki ornatusban a gymnázium magyar- utczai részén márványba faragva meg van örökítve. Ezen történelmi nevezetességű körözőle­vél a dr. Kardos Samu debreczeni ügyvéd szerkesztésében megjelenő „Régi okiratok és levelek tárádban Dvortsák Győző közlése és ismertetése folytán eredeti szövegben és hiteles magyar fordításban van közzé téve s azt hisszük, nem fog megneheztelni az Írója, hogy ha ezen körözőlevelet szóról-szóra idézzük, mert ezzel is csak bizonyítani kívánjuk, hogy daczára az akkori elnyomatásunknak, még sem akadt áruló még a labanczok között sem, aki a nagy feje­delmet a kitűzött nagy vérdij ellenében elfog­ta volna, jóllehet, hogy Lipót király azokat is halállal akarta sújtani, kik a nagy fejedelem­nek menedékhelyet adtak volna, vagy akik rejtett helyéről tudomással bírva - nem je­lentik be. A körözőlevéi igy szól: „Tisztelendő, tiszteletreméltó, tekintetes és nagyságos, nemes és nemzetes, bölcs és körültekintő, nekünk kedves híveink. Minthogy Rákóczi Ferencz, az előtt Újvár várában lázadás módja miatt elzárt fogoly, egy bizonyos Lehman nevű lovas kapitány hűtlensége és segítsége folytán folyó hó hete­dik napján estefelé megszökött s a megejtett nyomozás szerint Magyar és Erdélyországban vagy északfelé vezető irányba menekült, Fel­ségünknek pedig, nemkülönben Magyarorszá­gunknak érdekében van, hogy ezen szökevény, ki a mi híveink, valamint a szegény nép rom­lására sok rosszat kísérelt meg, lehetőség sze­rint bármily utón vagy módon elfogattassék, hogy ily módon, Isten kegyelméből a török­járom alól felszabadult országunk efféle uj veszélyektől megóvassék. Miért is annak, a ki őt élve ismét őrizet alá helyezi, tízezer német forintot, annak pedig, a ki halva hozza, vagy a fejét, avagy beigazolja, hogy megölte, 6000 német forintot minden bizonnyal fizetni elhatároztunk és ezt királyi szavunkkal megerősítjük; komolyan figyelmez­tetjük azonban az összes híveinket és megtiltjuk nekik, nehogy valaki az említett Rákóczinak rejtek helyet nyújtani merészeljen, avagy azt ismerve elhallgassa; őket hasonlóan felség- ! sértésben bűnösöknek tekintjük és ugyancsak I méltó bünhődésben fognak részesülni. Miért is hivságtoknak ezen levelem rend­jén meghagyjuk és megparancsoljuk, hogy ezen rendeletünket, mint teljes és kifejezett akara­tunkat, Vármegyétek kebelében haladék nélkül hirdessétek és azoknak, a kik a nevezett Rákóczit élve, vagy halva akarják kézre keríteni, tőletek telhetőleg mindenütt segítséget nyújtsa­tok, teljesítve ezáltal a mi komoly és kegyes akaratunkat. Egyéb iránt Császári Királyi kegyünk és hajlandóságunkról biztosítva benneteket ma­radunk. Kelt Ausztriában, Bécs fővárosunkban, november hó 24-én az Ur 1701. esztendejében. Leopold s. k. Matyassovszky László, nyitrai püspök s. k. Hunyady László s. k.“ Ezen köröző levél eredetije Sárosvármegye levéltárában van s az egykorú jegyzőkönyvek tanúsága szerint a megye rendei kihirdették ugyan e köröző levelet, de semmi intézkedést sem tettek annak végrehajtására. Dicső fejedelem, a mikor nagy száműze­tésedből, bár halva is vissza tértél az általad annyira imádott hazánkba, felejsd el elleneidnek halálra gyötrő üldözését és „Pro Libertate“ vezess bennünket, hogy annyi veszély és balszerencse után éljen még hazánk egy jobb jövőt, hogy a második ezred év történelmének lapjai boldogságról és országunk igazi függet­lenségéről — s ne újból véráldozatok és nagy­jaink üldöztetéséről tanúskodhassanak. HÍREK. Január 9. Előfizetőink figyeimébe. Helybeli elő­fizetőink szives elnézését kérjük, hogy pénzbeszedőnk betegsége folytán a t. évi január—márcziusi negyedévre ese­dékes bárczát csak február 1-én fogjuk kézbesittethetni. Vidéki előfizetőinket kér­jük, szíveskedjenek hátralékaikat bekül­deni s előfizetéseiket megújítani. Személyi hir. Dr. Lovrich Sándor kórházi igazgató-főorvos pár heti itt tartózkodás után a fővárosba visszautazott. Éj joggyakornok. A debreceni kir. Ítélőtábla elnöke lovag Berks Lajost a nagybányai kir. járásbírósághoz joggyakornoknak nevezte ki. Telekkönyvezetói kinevezés. A m. kir. igaz­ságügyi miniszter Szupkay Gyula élesdi s. telek- könyvezetőt, kit városunkban is széles körökben ismernek, a felsővissói kir. járásbírósághoz telekkönyvvezetővé nevezte ki. Uj püspöki heiynökünk. Szép és magas ki­tüntetés érte dr. Kádár Ambrus szatmári prae- latus-kanonokot. Boromissza Tibor dr. főpásztor ugyanis püspöki helynöknek és ügyhallgatónak nevezte ki. Dr. Kádár Ambrus magas képzett­ségű, nagy műveltséggel bíró, igen rokonszenves, megnyerő modorú férfiú s az egyház kormány­zatában teljes jártassággal bir, mert mint püs­pöki titkár s irodaigazgató évek hosszú során át résztvett az egyházmegye minden ügyének intézésében. Később, már mint kanonok 1900-ban is elnyerte a püspöki helynöki méltóságot s azt az egyházmegye nagy megelégedésére volt fő­pásztorunk, Meszlényi Gyula haláláig viselte. Dr. Kádár Ambrust kiváló egyénisége és lelki nemes tulajdonai mintegy praedesztinálják arra, hogy segítő társa legyen Szatmár püspökének, kivel az egyházmegye kormányzatának terhes gondjait megoszsza. Dr. Kádár Ambrus kineve­zése városunkban is igaz, osztatlan örömet kelt. Eljegyzések. Derzsenyei és zsemberi Zsem- bery Tivadar nyug. m. kir. bányakapitány kedves leányát: Margüot, a napokban jegyezte el Holdy Jenő Resiczabányáról. - Dr. Bartha László törvényszéki biró Budapesten eljegyezte Takács Mihály, az Operaház nagynevű művé­szének kedves leányát: Elint. Díszes esküvő. Kende Dániel m. kir. főerdész kedves és bájos leányát: Erzsikét, hétfőn vezette oltárhoz Láposbányán Schvarcz Lajos I m. kir. kohómérnök. A fiatal párt díszes nász- ! menet kisérte a templomba, hol az esketést Szépy Béla láposbányai plébános végezte, ki felemelően szép beszédet intézett a fiatal párhoz. Az esküvőn, mint tanuk a menyasszony részéről nagybátyja: Farkas Jenő felsőbányái polgár- mester, a vőlegény részéről pedig annak sógora: Remenyik Lajos m. kir. bányatanácsos szere­peltek. Az esküvőt a menyasszony szülői házá­nál fényes ebéd követte, melyen szebbnél-szebb felköszöntőkben ünnepelték az uj házasokat. A fiatal pár nászúira Olaszországba utazott. Az egyházmegye köréből. Boromissza Tibor szatmári püspök dr. Csókás Vidor szatmári s. lelkészt kérelmére elbocsátotta, hogy Budapesten a tanári oklevelet megszerezze. — Dr. tíopcsa Endre tanitóképezdei tanár, ki városunkban is káplánkodott, életének 39 évében Szatmáron elhunyt. Díszoklevél átadás. Az izraelita iparosok jótékony egyesülete disztagjának választotta I Steinfeld Bélát. A választásról szóló díszok­levelet a napokban nyújtotta át egy küldöttség, melynek szónoka Handeiszman Adolf volt. Hymen. Kerekes János rendőrhadnagy szűk családi körben a napokban tartotta esküvőjét néh. Mosbacher Adámnak, a r. kath. egyház I volt kántorának leányával: Karolinával. Névtelen levelek. Szégyenkezve írjuk e so- j rókát, mert tudjuk, hogy ezeket az utókor is í olvasni fogja s talán a mai társadalmi viszo­nyokról alkotandó Ítéletében figyelembe is veszi. De krónikások vagyunk s 'az események föl­jegyzésében túlságosan válogatósak nem lehe­tünk; azonkívül a közügynek is szolgálatában állunk s ha valahol gazságot tapasztalunk, kény­telenek vagyunk ostort venni a kezünkbe. Most is egy ilyen gazság ellen kelünk ki, a névtelen levelek ellen, melyeknek szennyes áradata az utóbbi időben ismét megindult városunkban. Sötét alakok, kiknek szivéből hiányzik minden nemesebb érzés, a névtelenség köpenyébe bur­kolva és sokszor a tisztesség álarcza alá rej­tőzve, hol itt, hol ott jelennek meg s intéznek támadást orgyilkosok módjára gyanútlan ember­társuk ellen. Elferdített Írásukkal, melynek minden vonása magán viseli az erőszakoltság

Next

/
Thumbnails
Contents