Nagybánya, 1907 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1907-01-03 / 1. szám
2 1907. január 3. kicsinyeseknek találjuk. E tervek alkalmasak arra, hogy a város igényeit kielégítsék, de a mikor mi oly gyógyvizek birtokában vagyunk, hogy messze földön hires fürdőtelepet létesíthetünk, akkor ily kicsinyes tervekről szó sem lehet. Hogy e legvitálisabb érdekeinket érintő kérdést újból megvilágítsuk, közöljük ismét azon czikket, melyet dr. Kádár Antal a nyaraló és fürdőtelep létesítése érdekében évekkel ezelőtt irt lapunkba. A czikk igy hangzik: Már több ízben kifejtettük, hogy városunk vezetőségének mindent el kell követnie, hogy Nagybányát nyaraló- és fürdőteleppé fejleszsze, mert csak az idegen forgalomból várható jövedelem fogja pótolni ama bevételi forrásokat, melyektől a város törzsgyökeres polgársága a szőlők pusztulása, a magán bányászat és kisiparnak a tönk szélére jutása s a szerfölött kedvezőtlen gazdasági évek folytán elesett. A legnagyobb örömmel adjuk most közre dr. Kádár Antal alábbi czikkét, melyben a város fejlődésén munkálkodó igaz szeretettel s a szakférfiú széles látókörével siet álláspontunk támogatására s adja tudtunkra azt az örvendetes hirt, hogy városunk nehány áldozatra kész egyéne hajlandó is akcziót kezdeni Nagybányának nyaraló- és fürdőteleppé fejlesztése érdekében, ha a város, mint erkölcsi testület részéről megfelelő támogatásban részesül. Ismerve városunk polgármesterének s tanácsának a város fejlesztése s polgársága anyagi helyzetének javítása körül eddig is tapasztalt ügybuzgóságát, erősen hisszük, hogy a város a maga részéről mindent el fog követni s nem fog vissza riadni semmi áldozattól, hogy az áldozatkész férfiak törekvését siker koronázza. Dr. Kádár Antal nagyértékü czikke igy hangzik: A napokban a fővárosi lapokban egy hirdetésen akadt meg a szemem, melyet szükségesnek tartok szóról-szóra reprodukálni, hogy alkalma legyen másnak is eme nagy fontosságú s bennünket a legfokozotiabb mértékben érdeklő ügyhöz hozzászólni: A hirdetés igy szól: Lőcse fürdő (vasúti, posta és távirda állomás Lőcse) Szepes-megye legolcsóbb nyaralóhelye. Első felsőmagyarországi gyermeküdülőhely az iskolai szünidő tartamára. Évad junius 1-től szeptember hó 15-ig. 610 __________NAGYBÁNYA _________ mé ter a tenger színe felett, teljesen védett fekvéssel, fenyves erdő közepette, húsz pereznyi távolságra Lőcsétől, 50 kényelmesen berendezett szoba, hideg és melegfürdők, kitűnő konyha (a vendéglő házilag kezeltetik.) Teljes ellátás, étkezés és iaká3 3 K 30 fillértől 5 K 30 fillérig naponkint. 10- 16 éves üdülést kereső vérszegény iskolás gyermekek, kik szüleik kísérete nélkül a szünidőt erdőben akarják tölteni, a háziasszony személyes felügyelete alatt hetenként 20 koronáért, havonkint 80 koronáért teljes ellátásban részesülnek, (lakás, reggeli, délelőtti, délutáni uzsonna, ebéd, vacsora.) Bővebb fölvilágositással szolgál és prospektust küld stb. Azt hiszem, hogy úgy az érdeklődők, mint a szives olvasók azonnal kitalálják, hogy czélom tulajdonképen mi volt, midőn ezen hirdetést reprodukáltam. Már évekkel ezelőtt alkalmam volt Nagybánya közönségének érdeklődését felhiyni városunk végtelenül kedvező nyaralási és fürdési körülményeire, sajnos azonban, Írott betűim az j intéző körök emlékéből azóta teljesen kimo- , sódtak. Legyen szabad azért ismét figyelműkbe I hoznom a régebben felhozott körülményeket, mik, ha megszivleiésre s ebből kifolyólag nemcsak szellemi érdeklődésre fognak találni, ha- i nem tettekre s különösen a város, mint erkölcsi testület támogatására is, úgy Nagybányát az ország első nyaraló és fürdőtelepévé I lehet varázsolni. Mi szükséges elsősorban ahoz, hogy egy nyaraló, üdülő és fürdőhely a követelményeknek minden tekintetben megfeleljen? A czél- szerüség és minden tekintetbeni hasznossága mellett az olcsóság. Mielőbb azonban az olcsóságról szólnék, pár szóval el kell mondanom, mi mindene van Nagybányának, miket értékesíthet. Hogy elfogulatlanul s lapidarisan fejezzem ki magam: van olyan mérsékelt kiimája, amilyen az országban sehol sincs; vannak szél és pormentes, erdős, árnyas helyei; van ligetje, mely nemcsak az említett tulajdonsággal bir, de vadregényes, természeti szépség és kellemesség tekintetében háttérbe szorítja az ország bármely hasonló alkotásu helyeit. Kiránduló, I könnyen megközelíthető s szép kilátásban bőis, hogy a Kondorosi csárda mellett, gulyaménes ott legelget . . . vagy hihetetlen tüzbe- lázba jő arra az egyszerű melódiára: Kossuth Lajos azt üzente . . . A magyar dal kultusza városunk közönségében méltó pártolójára talált mindenha, a mint ez másképen a nemzeti érzéstől ilyen erősen áthatott intelligencziánál nem is lehet. Az édes, zengzetes magyar dalért nemcsak lelkesedni, de áldozatot is tudtak hozni. E lelkesedésben, ez áldozathozatalban nyilvánult meg a hála, az elismerés a dalegyesület iránt, mely a nemzeti eszméknek ép oly missió- náriusa, mint az iró, a költő, a művész, a szobrász, kik a nemzeti nagy múltnak hirdetői, apostolai. A múlt idők e hagyományaival szemben szinte érthetetlen az a bántó közöny, az a részvétlenség, melylyel a mi dalosaink itt-ott találkoznak. Pedig a kik hallották törekvő dalegyesületünket nyilvános fellépései alkalmával, igy legutóbb a szilveszteri estélyen, azok meggyőződést szerezhettek arról, hogy a dalegylet a dalmüvészet iránt érzett szeretetében, ideális hevületében a legjobb utón van arra nézve, hogy bármely nagyobb város daltársulatával felvehesse a nemes versenyt s igy kiérdemelje a nagy közönség szeretetteljes támogatását, pártfogását. S e támogatásra szükségük is van. Mert a dalegyesület eddig elért fényes erkölcsi sikerei daczára még mindig nem rendelkezik oly anyagi eszközökkel, hogy nemes czéljait teljes erejevel szolgálhassa. Kérjük tehát a nagy közönséget, hogy az édes magyar dal kultuszának égiszé alatt minél tömegesebben lépjen be a dalegyesület pártoló tagjai közé. Ez az áldozat oly csekély, hogy ez elől kitérni nem lehet. • S hozzanak némi áldozatot azon ezéira is, hogy a dalegyesület egyesületi zászlót szerezhessen. Úgy tudjuk, hogy a zászló megszerzésére néhány lelkes ügybarát már régebben megtette a kezdeményező lépéseket. Most a nagy közönségén a sor, hogy a legteljesebb pártolásra erdemes dalegyesületnek mielőbb zászlója is legyen, melyet dicsőségesen diadalról- diadalra lobogtathasson ! * é. m. Nyaraiótelep — fürdőtelep. A képviselőtestület elhatározta, hogy a városi fürdőt újra építteti. A fürdő telepítésére a tervek már be is érkeztek, de mi azt könnyen hogy Némavár országos képviselője a közelmúltban elhalt s így kerületünkben épen mához két hetre uj képviselőt választanak. Lássa, az asszonyok szeszélyesek s egy parányi nekem is jutott ebből a jó tulajdonságból. Tegnap óta nagy dolgon töröm fejemet, mert a férjemet kerületünk országos képviselőjévé szeretném megválasztatni. No ne nevessen ki merész tervemért! - hiszen épen most akarom elmondani a magának szánt szerepet, melyre már előzetesen szavát adta ............A nehézség ug yanis abban rejlik, hogy a kerület hivatalos jelöltje, Ligeti Kázmér, igen gazdag és tehetséges fővárosi ember, amellett a pénzügyminisztérium egyik államtitkára, míg Gerlóczy Alfréd bárónak vagyoni helyzete sem kielégítő, de meg a politika is gyenge oldala. Férjemmel és a titkár úrral történt megbeszélésünk szerint tehát önt kérem fül barátilag ügyünk előmozdítására. Oly sok szépet hallottam már önről, hogy szavaival s szónoklataival hatni tud a legkozömbösebb választókra is és tudom, hogy Gerlóczy bárónak nyert ügye van, ha zászlóját Barangó Simon veszt kezébe. Tegye meg kedves Barangó, hozza meg nekem ezt az áldozatot, vegye kezebe Gerióczy báró jelöltségének ügyet es én hálás leszek önnek érte, óh én nagyon hálás leszek! Apró kezecskéit összetéve kérte a szép asszony Simont, Simon p “dig érezte, hogy a kérelemnek ellentállania lehetetlen! . . .- Bárónő, - szólt kis vártatva — ha csekély erőmmel kívánságának hasznos szolgálatot tehetek, úgy e rövid két hét minden óráját a báró ur ügyének fogom szentelni s nagyon boldognak fogom magamat érezni, ha a Gerlóczy báró megválasztásában részem leend. Méltóságos Asszony kérelme nekem kedves parancs s a titkár úrral rajta leszünk, hogy a hivatalos jelölttel szemben eredményesen vegyük föl a küzdelmet! ... A titkár helybenhagyólag bólintott s udvariasan hajlott meg Simon előtt. — Kedves Barangó — szólott ekkor a a bárónő s hirtelen mozdulattal egy félig nyílott piros rózsaszálat szakított ki a keblén elhelyezett csokorból - én már a Gerlóczy-párt választói jelvényét is kitaláltam! Ugy-e szép lesz a piros rózsa . . . hadd tűzöm fel kabátjára én az első jelvényt . . . bizony nem lesz egy jelöltnek sem ilyen jelvénye ! Legyen ez a rózsa a Némavári győzelem szép emléke! ... És mialatt a piros rózsát feltüzte, Simon úszott a boldogságban, szemeit mohón legeltette Gerlóczy bárónő szép arczán s valami kimondhatatlan kéjes érzés úgy hánykódott - ugyvetődött lelkében, betöltötte ideális szivének minden kis zugát! . . . — Köszönöm, ezerzer köszönöm, kedves Barangó baráti segítségét, — szólt távozóban az asszony — s még mielőtt Simon magához térhetett volna ámulataiból, a titkár kíséretében kisietett s hintója csakhamar eltűnt az utcza kanyarulatában ... i Barangó Simon pedig derekasan beváltotta ígéretét. Buzdított, lelkesített mindenkit Gerlóczy báró mellett, a báró programmbeszé- dét ő maga dolgozta ki alaposan és ez, de meg a Simon lelkes agitálása csodákat müveit. Nem kiméit időt, nem kiméit fáradságot, fényes szónoklataival propogált mindenütt s a különben egyáltalában nem népszerű Gerlóczy Alfréd báró mellett valósággal lázba hozta Némavár választóit. Ha pedig egy-egy pillanatra magára maradt, csókjainak özönével árasztotta el azt a gondosan lepréselt és őrzött rózsaszálat, melynek száz és száz mását oly büszkén hordozták kalapjuk mellett Gerlóczy báró választói. — Simon öcsém - szólott egy alkalommal Barangóhoz az öreg Molnár Gyuri bácsi — és te annyira hiszed, hogy a bárónő hálás barátsággal fog visszaemlékezni férfias ígéretedre s önfeláldozó munkádra ? Te nem ismered az embereket, de jegyezd meg jól öreg barátod élettapasztalatát, a "hála szép Ígéret, de a bárónő élettapasztalatát, a hála szép Ígéret, de a bárónő, csak az égben fogja számodra beváltani! — Simon egy perczig komoran nézett maga elé s azután . . . folytatta tovább hatalmas munkáját s mikor a nagy napon Gerlóczy Alfréd bárót a némavári kerület óriási többséggel megválasztatott képviselőjének nyilvánították ki, a kerület apraja-nagyja tudta s beszélte, hogy ezt a választási győzelmet Gerlóczy báró Simonnak köszönheti! * * * Szegény Barangó Simonra nehéz napok következtek. Egészségét a kiállott választási
