Nagybánya, 1906 (3. évfolyam, 27-52. szám)
1906-09-27 / 39. szám
2 1906. szeptember 27 NAGYBÁNYA Erre hallottam mondani: drága a megoldás. Lássuk a másikat. Ott van négy telek. A négy együtt 283 □•öl, ára 9200 K. Ez az u. n. olcsó megoldás. Amott nem egészen 16 K egy D-öl terület, itt pedig több mint 32 K vagyis kétszer annyi. Ezt hívják tehát bizonyos pénzügyi körökben olcsóbb megoldásnak. Dehát, ha megvesztik ezt a 283 □-ölet, hova építjük, az iskolát. A 283 □-ölből a kereszhegyi-utcza szabályozására egy darab levágandó. E helyett a másik oldalon van 1282 D-öl köztér. Ebből, ha levesszük az el nem zárható utczák területét s a Zazar felől is utat engedünk a forgalomnak, mindösszesen nem marad nagyobb terület mint 900—1000 □-öl, egy keskeny, hosszú téglány, mely Mi különben úgy a városi képviselő testületnél, mint a kir. tanfelügyelőnél hivatott kezekben látjuk az ügyet s nem hiszszük, hogy ugyanakkor, midőn az egyik iskolát 5 kát. holdas, a másikat 2 kát. holdas területen teljesen megfelelő helyen építik föl, ugyanakkor a 3-ik iskolát eldugva meg nem felelő kicsiny területre, kitegyék a szemétdombra s mint hajdan az üldözés időszakában a protestáns templomok, egy félre eső alkalmatlan zugban húzódjék meg az állami iskola. Mi Nagybányát népességében, iparában, kulturális missiójában fejleszteni akarjuk s ehhez képest úgy kell építeni az iskolákat is, hogy az a szükséghez képest fejleszthető legyen, nem pedig, hogy a mai igényeknek sem feleljen meg. már alakjánál fogva sem kielégítő. Ez azonban a szükséges területnek csak kétharmadát teszi ki. Hát a többit honnan veszszük. Nem marad más hátra, hanem mint a hollandusok, erős gátakkal arrább szorítjuk a Zazart. Nem olcsó megoldás ez, hanem szegényes, ami sem a magyar államhoz, sem Nagybánya sz. kir. városhoz nem méltó. Tovább menve, annak a feláldozandó köztérnek is van értéke s legalábbis ér annyit az elvehető 700 □-öl, mint az a 283 D-öl; ez már együtt 18400 K s ha még biztosítani is fogjuk a Zazarpartot az elmosás ellen czementbe rakott kőfalazattal, ami 6—8 ezer koronát szintén fölemészt, ez a szegényes félannyi területű megoldás sem kerül kevesebbe, mint a másik s ráadásul lesz egy állami iskolánk a gör. kath. templom háta mögött eldugva, mint egy szerény felekezeti iskola hajdanában. Pedig annak az iskolának ott kell állania, ahol mig egyrészről legczélsze- rübben megfelel fontos hivatásának, másrészről a vidékről a hetivásárra belátogató közönségnek hirdesse az állameszmét, hirdesse a magyar kultúra haladását. Bizonyos szempontok és apró érvek nem szabad, hogy az arra hivatott tényezők éles látását elhomályosítsák. Közegészségügy. Misztótfalu, szeptember 24. Trefort Ágoston, a nagy kultusz-miniszter a boldog társadalmi lét főfeltételét a v°gyo- nosodás és művelődés mellett első sorban is a rendezett közegészségügyi viszonyokban kereste s beszédjeiben, czikkeiben a közegészség- ügy rendezését a legfőbb állami feladatok közé sorozta. S ez nem is lehet másként. Az egyes ember ugyszólva lehetetlen a nem ritkán elemi erővel fellépő járványos betegségekkel szemben s a közerő, az államhatalom ereje kell megtörésére, de viszont ez erő is csak úgy győzhet, ha a társadalom s ennek minden tagja tehetsége szeri üt segíti s magán érdekének, létkérdésének tekinti. Hazánkban a közegészségügy az elmúlt pár évtized alatt rendkívül sokat haladt. A kolera és más járványok megritkultak, a preventív intézkedések, tiszti és körorvosi állások létesítése stb. mind oly tényezők, melyek a közegészségi viszonyok javulását eredményezték. Ha azonban a művelt nyugati nagy államok statisztikájához arányitva hasonlítjuk a mi közegészségi statisztikánkat, elmaradottságunk nagy fokú. Egy államban sem pusztul el annyi 7 éven aluli gyermek, mint Magyarországon. A nagy %-ot a kis községek adják. Ennek oka pedig az, hogy az orvosok megélhetés szempontjából a társadalomra vannak utalva s igy magától A gyermekek buzgón hozzáfogtak a temetés előkészületeihez. Ilonkának van egy szép kis skatulyája, az épp jó lesz koporsónak. Márta nagylelkűen fölajánlja halványkék selyem tü- párnácskáját, azt belehelyezték a skatulyába s óvatosan reáfektették a madárkát. Miklós két vesszőből keresztet csinált ^s összekötözte egy piros szalaggal, melyet Évike rövid szőke czopfocskájáról oldott le. Laczi meg játékszerét hozta elé s leteritette Márta kis fekete kötényével gyászkocsinak. A kis leányok virágot szedegettek, hogy telehintsék a ravatalt, a fiuk meg elmentek helyet keresni a sírnak. Köz- megegyezés szerint a kert meletti ribizlibokor nyilváníttatott legméltóbb temetkezési helynek. Hozzáfogtak az ásáshoz. Laczi tolikése rögtön eltört. Kerítettek egy hegyesvégü fadarabot. Nem mentek vele semmire. — Menjünk Jenőért, talán ideadja az ásóját, vagy talán meg is ássa a gödröt, indítványozta Miklós. Rögtön el is küldtek egy deputákziót. Jenő, a legidősebb fivér, ki tizenhárom évének magaslatáról kicsinylőleg nézte testvérei gyermekes játékait, soha sem tartott velük. Nemsokára hozták őt nagy diadallal, ásójával együtt. Előterjesztették neki kérelmüket, ásna nekik egy lehetőleg négyszögü gödröt. — Minek? kérdé Jenő. — Majd azután megmondjuk, titkolóztak fontoskodva a kicsinyek. Jenő fölhúzta szemöldökeit, vállat vont és hozzáfogott az ásáshoz. Nemsokára meglehetős szabályos gödröt hozott létre. — Mi lesz most ? kérdé azután nyersen. — Mindjárt jön a temetés, feleié Miklós, a fasor felé mutatva. Lassú, ünnepélyes menetben közeledtek a gyermekek, meglehetős összefüggéstelen gyászdalokat zengve. Elől Laczi, ki azalatt hamarosan magára vette anyja fésülőköpenyegét, kezében a rögtönzött kereszttel, utánna a többiek, komoly arczokkal dirigálva Buksit, kedvencz kutyájukat, melyet a halottaskocsi elé fogtak. A menet megáit a sir előtt. Jenő kíváncsian hajolt le a kocsihoz, hogy szemügyre vegye a halottat s testvérei néma rémületére levette a kocsiról a fölvirágozott kis koporsót. Ott feküdt a kis halott a világoskék selyempárnán, szárnyainak egyike megtörtén lógott le, az apró lábak mereven álltak fölfelé a görcsösen összehúzott karmokkal. A fejecske kissé félre volt konyulva, a szemek az áttetsző kékes szemhéjaktól borítva. A pajkos fiuarcz elkomolyodott, a daczos piros száj szélei megremegtek, két meleg köny- csepp tör magának utat a fényes fekete szemekből s folyik le a barna hamvas arczon s onnan reácsöppen a halványkék selyempárnára. A gyilkos könnyei áldozata fölött. Paff! és egy halk locscsanás. Egy karcsú fiualakot tükröztet vissza a kút kisimult vizfö- lülete. Jenő az, ki egy utolsó pillantást vet gumipuskája után .... értetődik, hogy a kisterületü, nagy lakosságú s vagyonosabb városokban szeretnek letelepedni, mig a kis lélekszámmal biró s egymástól távollevő falvak ugyszólva orvos nélkül állanak. Az állam ugyan kötelezővé teszi a kis községekre nézve, hogy 10.000 lélekszámra egy körorvosi állást létesítsenek, de ez a szám 50 — 60 □ kilométerre esik s ha már most 10—15 sőt 20 községnek van egy orvosa, hogyan feleljen meg feladatának csak részben is s hogyan folytasson magán praxist, mikor egyik község a másiktól 4 — 5 kilométerre van s mikor a nép vagy nem tudja, vág}' nem akarja honorálni fáradságát. Misztótfalu és környéke közegészségi mi- ! seriái is ezen általános bajban gyökereznek. I Nagybánya és Misztótfalu mint tudjuk élénk j kereskedelmi összeköttetésben áll. A Nagy- I bányán fellépő járványos betegségek egyidejűleg itt is fellépnek, hogy Nagybányárál im- portálódik a baj Misztótfaluba, vagy viszont, azt bajos volna eldönteni, annyi tény, hogy nem az orvosok terjesztik, a mint némelyek ! kedélyesen felhozzák, mert Misztótfalu orvost csak néha napján lát, ha egyik másik vagyonosabb egyén rá szán 16-20 koronát, hogy j orvost hozasson Nagybányáról, azt is csak azért, hogy ne mondja a falu, hogy hozzátartozója orvos nélkül halt meg. De hány ember teszi azt meg? Egyébbként nem is lehet csodálkozni. Misztótfalu, ha orvost akar, Nagybá- i nyára van utalva. A távolság 11 km. orvosért beküldeni 1V2 óra. Mig orvost találnak, a ki I kijöhet, ugyanennyi. Az orvos felírja a gyógy- í szert, a mit Nagybányán kell megcsináltatni, nem lévén gyógyszertár. Ez ismét 3 — 4 órát vesz igénybe. Ez csak az első látogatás, ismétlése ugyanennyi pénz és idővesztességbe kerül, másrészt az ily kezelés értéke is fölöttébb problematikus. Misztótfalu közegészségügyét az erdőszádi körorvos látja el. Mint orvost szereti is az egész környék. Csak az a nagy baj, hogy körének a Lápos folyón inneni részét oly időkben, midőn a legnagyobb szükség volna, ritkán látogathatja meg. Az epidemikus bajok föllépése összeesik többnyire a Lápos és Szamos folyók és erek mellékvizeinek zajlása, áradásaival. A repülőgép feltalálva még nincs, a közlekedési eszközök hiányoznak, a komp ilyen időkben nem működik s ha működik is, az átkelés fölöttébb nehéz. Jól jár az, ki olyankor betegszik meg, midőn az orvos hivatalos látogatását teszi meg, legalább orvost látott s nyugodtan halhat meg, mint a bibliai Simeon. A legtöbb még ebben sem részesülhet. Az orvos legtöbbször csak keresztül utazik s véletlen műve kell legyen, hogy ezt a betegek hozzátartozói megtudhassák. De vájjon ele- gendő-e egy ilyen mondhatjuk kutyafuttában tett látogatás? Alkothat-e magának az orvos hirtelenjében biztos diagnosist s ellenőrizheti, hogy esetleges rendeletéi pontosan végre lettek hajtva? Ily körülmények közt Nagybánya részéről szemrehányás nem illetheti Misztótfalut és környékét, hogy terjesztője az epidemikus bajoknak. Bátran kérdezzük, végrehajtató-e a közegészségügyi törvény azon szakasza, mely elrendeli, hogy minden 7 éven aluli beteg gyermek orvosi gyógykezelésben részesit- tessék? Hogy ezen állapotok tarthatatlanok s gyökeres orvoslást kívánnak, kiki belátja. A segítség csak az állam részéről jöhet. A kisközségek részt vesznek s hozzájárulnak tehetségükhöz mérten az állam szükségleteihez épp úgy, mint j nagy városok, nem várhatják-e meg méltán az állam segítségét oly bajokban, a melyen ön- maguktól nem segíthetnek?
