Nagybánya, 1906 (3. évfolyam, 27-52. szám)
1906-09-27 / 39. szám
TÁHSADALMI ÉtS BZÉ3PIHODALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon. Felelős szerkesztő: ÉGLY MIHÁLY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Erdélyi-ut 22. szám, hova a lap* közlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések kivétetnek JVtorvay Gyula könyvnyomdájában Is: Pótér 14, A kereszthegyi iskolának oly elhelyezést kell nyernie, hogy azt közel kapják a Kereszthegy-, Nagypénzverő-, Zsellér-, Felsőbányái-, (Luther köztől kezdve) Fazekas-, Rák-, Porondos-, Szombat-, és Postarét-utczák tankötelesei. Ez a hely pedig nem lehet más, mint a most épülő g. kath. templom és állami polgári leányiskolával szemben fekvő terület egyike vagy másika, amely a megkívánt 1500 D-öl legkisebb területtel bir. Ide torkollanak a felsorolt részek utczái, ez a természetes megoldás. E helyről az iskolából kijövő gyermekek a széles területen könnyen oszlanak széjjel a Felsőbányai-utczán le és föl, a Kereszthegy felé, a Zárt-, Nagypénzverő- és Fazekas utczákba. Ezzel szemben áll a Zazarpart, Pallóköz az a része, amely a g. kath. templom telke mögött fekszik. Ez az elhelyezés már kevésbbé szerencsés, jobban mondva szerencsétlen. A kereszthegyiekre nézve közelebb fekszik ugyan, de a többi fönt sorolt tankötelesekre nt zve, akik a nagyobb részt képezik, jóval távolabb van. Közegészség és biztonsági szempontból a zazarpart egyenesen kifogásolandó. Mindnyájan tudjuk, miféle piszkot hoz magával folyása felsőbb részeiből a Zazar, arra is emlékezünk, hogy nem egyszer hozta magával a járványos betegség csiráit. Ezek épen nem ajánlják közvetlen a Zazar partján építeni az iskolát. Ismerjük árvízkor a Zazar szeszélyes erejét, mely éppen a kérdéses ponton gyakran támadta meg s rombolta le a partot, hisz 4—5 év előtt csaknem megkerülte a kereszthegyi hidat, amelynek elhárítása tetemes költségbe került. Ma is partvédek és sarkantyúk védik az egész partvonalat. De mi biztosit feltétlenül az ár rohanó ereje ellen! De még tovább megyek. Az iskolák tervrajzának készítésénél, úgy tudom, kiváló gond fordittatott arra, hogy az emelendő épületek a város szépítését is szolgálják. S vájjon, hol tölti be inkább az iskola ezt a szerepét, mint a polgári leányiskola és az újonnan épülő g. kath. templommal szemben, ahol a széles utcza parkírozása el van határozva, vagy pedig a Zazarparton, a g. kath. templom háta mögött eldugva. Vagy talán a csend ajánlja inkább a Zazarpartot. Az sem, hiszen a harangtorony pár lépésre van tőle s a kereszthegyi hid forgalma arra csoportosítja a városrész szekérközlekedését. A levegő pedig bizonyára sokkal jobb a felsőbányái utczai kertek között, mint a szenynyes viz mellett. Van azonban a Zazarpartnak egy jó oldala is. Ez a pénzügyi szempont. Mindenesetre fontos dolog, vizsgáljuk meg közelebbről. A felsőbányai-utczai elhelyezésnél a Bálint-féle telek 1619 D-öl kiterjedéssel 24 ezer korona; a g. kath. egyháznak az előbbi telket kiegészítő u. n. harangozó telke 166 D-öl, ára 3—4 ezer korona, tehát 1785 D-öl területnek 27—28 ezer K. Iskoláink elhelyezése. Községi iskoláink államosítása hosszú vajúdás után befejezett dolog s már a jelen iskolaév, amit 4—5 hónap előtt alig mertünk reményleni, az állami kezelés alatt nyílt meg. A beiratkozott növendékek száma, a rendelkezésre álló bérelt iskolahelyiségek elégtelen, szűk volta, most már az iskola helyiségek felépítését is sürgősen követeli. Természetes, hogy a hosszú törvényen kívüli állapot után örvendetesen gyorsan megoldott államosítással egyidejűleg az iskolák felépítése nem volt keresztül vihető már a rendelkezésre álló idő rövidsége miatt sem. De minden esetre örömmel vesszük tudomásul, hogy tetterős kir. tanfelügyelőnk az ügyet lelkesen felkarolva, szivén viseli s a legközelebbi tanév kezdetén az uj, csinos s minden követelménynek megfelelő iskola épületek átadatnak rendeltetésüknek. Benn a városban három iskola épül: 1. A központi iskola a Papp Zsigmond- féle telken, amely e czélra már biztosítva is van. 2. A veresvizi iskola, amelynek elhelyezése egy kincstári telek átengedése által szintén megelégedésre meg van oldva. 3. A kereszthegyi iskola. Ez utóbbinak elhelyezése még nincs eldöntve. Ehhez a kérdéshez óhajtok hozzászólani, hogy amikor a képviselő testület a kérdés felett dönt, mindenki teljesen tájékozott legyen az ügy minden oldaláról. A „Nagybánya“ tárczája. Tetemre hívás. — Irta: Szende-Dárday Olga. — Paff! és egy kis testnek lassú esése a levelek között. — Megvan! kiáltá Jenő, feszült figyelemmel tekintve föl a fára. Tegnap öt üveggolyóért becserélte szomszédék Palijának gummipuskáját s azóta lődöz vele szüntelen. A nagy tölgyfán erős csicsergést hallott s belőtt a lombokba. A lövésre reákövetkező nesz elárulta neki, hogy a csicsergők egyike találva van. A nesz elmúlt. Jenő fürkészve nézett az ágak közé . . . Nem hullott le semmi . . . Óvatosan körüljárta a fát . . . Semmi! Még egy párszor fellőtt reá ... semmi eredmény. Bosszankodva távozott. * Paff! A vígan csicsergő verébtársaság rémülten fölrebbent. Ijedt lármájukba belevegyült a legfiatalabb veréb fájdalomkiáltása, ki eszméletét vesztve hanyatlott le az ágról, lejebb, lejebb . . . Mikor isméi, magához tért, a legerősebb ágak egyikén találta magát. Megrázta tolláit s fölemelte szárnyait, hogy utána röpüljön társainak, de panaszos hangot hallatva, ismét le- bocsátotta azokat. Jobb szárnya béna volt, patakzott belőle a vér. A kis állat felborzolta tolláit s sebes szárnyát fáradtan leeresztette. Mindig erősebben lélekzett. Nemsokára fejecskéjét is behúzta a tollak közzé. Lélekzete oly nehéz lett, hogy az egész kis tollas test megremegett. Elfáradt. Fölhúzta egyik lábát, ezután ismét lebocsátotta és fölhúzta a másikat. így ült sokáig. Néha hátravetette fejét s csőrével levegő után kapott, azután ismét ült türelmesen. A nap régen lement. Hűvös estharmat hullott a lázas madárkára. Már szemeit is behunyta . . . A falu harangja lassan elkongja a tizenkettőt, a hanghullámok ünnepélyesen rezgik át a csendes holdvilágos tárjat; még a tücskök is abbahagyják a csirpelést, A beteg madárka összerázkódik, görcsösen verdes szárnyaival, még egyszer fölnyitja apró, fényes fekete szemeit, a fáradt lábacskák hegyes karmai erőtlenül lefoszlanak az ágról, egy halk panaszos csipogás s a kis test élettelenül hull le az ágról lejebb, lejebb a levelek között, le a harmatos pázsitra a fa alá. — Nini, mi van itt! Egy kis madár!- Hol?- Hol? Az egész gyermeksereg a kis hatéves Évi köré gyűl. — Alszik! mondá ez ünnepélyesen.- Nem alszik, feleié a legidősebb, fölemelve a kis állatot, meghalt. — Szegény! sajnálkozik a többi. — Temessük el, indítványozza a kis göndör- hajú Laczi. — Temessük el, ismétli a kórus. — De előbb meg kell kérdezni a mademoi- sellet, hogy szabad-e? inti a többit a nyolcz éves Ilonka. Nem emlékeztek, hogy a múltkor is el kellett dobni a zöld békákat és a csigákat? — Jó, menjünk a mademoisellehez. Mademoiselle, egyike ama igénytelen, szőke, szeplős mademoiselleknek, kiket oly nagy számban importálnak a íranczia Svájczból, ott ült a pádon egy olcsó rémregénybe elmerülve, melyet még az ő „chére Suisse“-jéből hozott magával és. már vagy hatodszor olvas át. Ép most várja haza Rogert a csatából. Fölmegy a vártoronyra, lebontott aranyhajával, tündöklő ruhájában. Izgatottan lesi a közelgő porfelleget. Ez ő! ez Roger! leszáll lováról följön a lépcsőn ... Oh Roger! . . . Mademoiselle? szólal meg egy félénk gyermekhang ... A torony összeomlik, Roger visszahanyatlik a ködbe és ő maga, a szép, az aranyhaju herczegkisasszony helyett ismét a kis szeplős mademoiselle s minden csak azon a gyűrött, sárgult lapon van, melyen most fut végig egy nagy fekete hangya. — Mademoiselle rögarde! Szabad eltemetni ? Mademoiselle, ki megszokta, hogy minden perczben holmi füvet, követ hoznak néki külön megbámultatás czéljából, föl sem pillantva, szórakozottan feleié: — Qui, qui, q’ est trés bian, mes enfents s ismét belemélyedt könyvébe.
