Nagybánya, 1906 (3. évfolyam, 27-52. szám)

1906-09-20 / 38. szám

1906. szeptember 20.

NAGYB ANYA

3

nem, mondjuk, egy pár csirkét adjon legfeljebb 40 fillérrel drágábban, mint ahogy pár percz- czel azelőtt vette s akkor nem szólunk semmit.

De igy, ha az egy koronás csirkét 2 kor. 40 fillérnél olcsóbban nem adja és ha megszóljuk, hogy épp most vette egy koronáért a szemünk előtt, még neki áll feljebb és oly kitételekkel illeti a vásárlókat, hogy el megy a kedvünk még a piaczra menéstől is.

Nem túlzók, de a piacz a kofák önkényére van hagyva és ha drágaságról van szó, vagy ha a drágaság kérdése forog fenn, azt azonosnak kell tekinteni a kofa kérdéssel.

Ezeket kellene mielőbb megrendszabá- lyozni.

Apropos! Még egy igen fontos kérésem is van. Ugyanis több vidéki gyümölcstermelő városban láttam, hogy reggel, mikor a piaczon a vásár kezdődik, a gyümölcselárusitókat számon kérik, hogy kinek a gyümölcsét vagy szőlőjét árulják. S az eladó tartozik a gyümölcstulajdonos nevével írásban igazolni, honnan árul. S csak azután szabad árusítania; ha nincs irás, bekísérik gyümölcsöstől, még a kofákat is, mig a tulajdonostól Írást nem hoz. Ez igen üdvös intézmény és jó, mert a vinczellérek nem károsíthatják meg gazdáikat, mint nálunk tehetik.

Korán reggel behozzák a szőlő vagy gyümölcs lelkét s eladják s a gazda nem is sejti, a piaczon járva, nézdegélve, hogy a saját gyümölcsében gyönyörködik az elárusítónak asztalán kirakva. Meg kellene tiltani, hogy igazolvány nélkül bárki is árulhasson s akkor csakhamar megszűnnék a tömeges gyümölcslopás. S a tulajdonosok mind hálával és elismeréssel adóznának ami szeretett főkapitányunknak, aki egész könnyű módon, kis szigorúsággal leszoktatná a tolvajokat a lopásról, mint már sok gyümölcstermelő városban van példa reá. Többek nevében kérjük erre az uj főkapitányt.

Bőnls Istvánná.

A tifusz-járvány.

A városunkban fellépett tifusz-járvány elleni védekezés tárgyában a város tanácsa a következő hirdetményt bocsátotta közzé, a melyet ajánlunk mindenki gondos figyelmébe:

Városunkban egymásután több helyen betegedtek meg tífuszban és mert ennek

Vidáné bólongatott a fejével, hogy jól van.

— Mögfizetök érötte.

Erre az asszony fölállott. Közel lépett Pók Gáborhoz és rátartós tiltakozással mondotta:

— Nem köll fizetség.

Aztán szomorúan hozzátette:

— Neköm sincs gyerököm.

De már nem mertek egymásra nézni. Pók Gábor agyában kergetőztek a félig sejtett gondolatok, de beszédbe foglalni egy szóra valót sem tudott.

Mikor öreg este lett, odaállt Julis mellé. Becsületes arczán vonaglott a megindultság, pedig nagyban erősködött ellene.

Julis asszonynak könnyebb dolga volt. Ő csak elbibelődött a kis jószággal, pedig a szive remegve sejtett valamit. . . csak azt nem tudta volna megmondani, mit?

Az ember nagyokat lélegzett. Nem ment tovább, csak annyit mert mondani:

— Julis asszony, kettőnké lösz a gyerök. Azzal az ajtónak fordult, mert szégyenlette kifutó könnyeit.

Vidáné suttogva tette utána.

— Úgy lösz.

Erre a biztosításra megfordult Pók Gábor. Nehéz volt a beszéde, de azért kiépítette valamiképen.

Az asszony elpirult, Pók Gábor nekibátorodott:

a betegségnek majdnem mindig elejét lehet venni, ezért az ehez szükséges tudnivalókat itt elmondjuk:

1. A tifuszbetegség már 1—2 héttel az ágybakerülés előtt olyan változásokkal jár, a mikből, mint figyelmeztető jelekből, a tífuszt megelőző betegállapotot ösmerhetjük meg. Ezek a jelek: Folytonos fejfájás, nyakszirtfájás, étvágytalanság (émelygés), keserű, igen rossz szájíz, piszkos nyelv (a nyelv széle piros is lehet), kedvtelenség, folytonos gyengülés, reggel, de különösen délután és estefelé forróság, nagy elerőtlenedéssel. Ez az állapot napról-napra mind jobban gyengíti, kedvteleniti az embert, a forróság, láz délután és estére mindjobban nő, a beteg ágyba kívánkozik, de abból már fel se bir kelni, mert már kitört benne a tífusz, ami a beteget hetekig ágyba szegzi, nagy ápolást, gondot, költséget és igen nagy munkavesztességet okoz és ha hetek múlva ki is gyógyul belőle, még hetek, néha hónapok telnek el, amig a teljesen lefogyott, erőtlen, roskadozó test ismét erőhöz jut és kenyerét keresheti.

2. Mivel a tífusz betegséget a beteg ürüléke és az ettől szennyes ivóvíz, edény tisztításra használt viz, a szódavíz, a tej, borkút és szennyes vizes élelmi szerek (zöldség stb.) terjesztik, legelőször is óvakodjunk a nem teljesen tiszta viz ivásától, de mert nekünk a közelben tiszta forrásvizünk nincs: csak forralt vizet (lehűtve) igyunk. Kutvizet se igyunk, mert a mi kutvizeink majdnem mind tisztátalanok és az esetleg jó kutvizbe is most a sok esőtől felázott földből mindenféle szennyes lé folyik és evei tífuszt okozó méreg is kerülhet bele. (Példa: a szénatéri állomás 5 tífusz betege, akik az állomási kutból ittak.) A felforralás után lehűtött pohár vízbe tehetünk nehány csepp eczetet, czitromlevet, hig sósavat, (ezt a patikában nehány fillérért adják), kevés bort. Az is igen jó, ha a viz helyett bármilyen gyenge teát iszunk, (hársfavirág, kamilla, orosztea) akár czukorral is. A módjával való teaivás (rum nélkül) ebben az egészségtelen nedves időben különben is jó.

— Siralom igy az élet, Julis asszonynak is . . . neköm is .. .

Itt egyszerre sóhajtottak.

— Nem öregedtünk még el? Ugy-e nem?

Az ember mindig önérzetesebb hangon

beszélt.

— Későn elértjük egymás beszédjét. Aztán mögbirom én még a kenyérkereső munkát. És kidüllesztette széles erős mellét.

Az asszony szorongó szívvel zavarodottan nézett a szunnyadó gyerekre. Karja, teste megzsibbadt és nagyon is nehezen vert a szive.

Pók Gábor lassan az asszony vállára tette a kezét, aztán elszántan kimondotta:

— Julis asszony, lögyön a feleségöm!

De mintha maga is megijedt volna merész szavától, engesztelésképen nyomban utána tette:

— A gyerökért.

Julis egyszeriben igen elgyöngült. Úgy érezte, hogy tüstént elérkezik a világ vége. Pók Gábor erre már egész ember lett. Oda- huzta magához az asszonyt, láztól égve súgta neki:

— Löszöl a feleségöm?

Julis szerelmesen, sírva simult Pók Gábor mellére. Átfonta gömbölyű karjaival az embere nyakát, úgy zokogta:

— Löszök, a gyerökért. ..

Erdélyi Lajos.

3. A tejet is csak felforralva igyuk, mert a tejes edény talán olyan vízzel lehetett kiöblítve, a melyik nem biztosan tiszta vagy éppen tífusztól szennyezett. A piaczi tej mind gyanús, ezt okvetlen fel kell forralni és nyersen soha se igyuk.

4. Szódavizet pedig ez idő szerint egyáltalában ne igyunk. Ha azonban forralt vízből, hatósági felügyelet mellett és hivatalosan lezárt üvegekben fogják árulni, akkor ihatjuk.

5. Minden vizes élelmi szert, zöldséget, stb. forralt vízzel mossuk, tisztogassuk.

6. Mértékletesek legyünk az evésben, mert az elrontott gyomorban legkönnyebben fejlődhetik ki a tífusz méreg.

7. Vigyázzunk arra is, hogy meg ne hüljünk, mert ezáltal érzékenyebb lesz a testünk és könnyebben megkaphatjuk a betegségeket.

8. A gyerekeket mindig szemünk előtt lássuk, nehogy meghűljenek, meg- zabáljanak, tisztátalan vizet igyanak és ezek által is megrontsák és gyengítsék egészségüket; kezük tisztántartására is gondunk legyen és pénzt nekik soha se adjunk, mert ezzel mindenféle ragályos betegséget megkaphatnak.

9. A lakást gyakran kell szellőztetni. Nagy meleg a szobában ne legyen, mert ez igen ártalmas, gyengíti az embert azáltal, hogy a nagy meleg a belélekzésre való levegőt megrontja.

10. Ha pedig a tífuszra figyelmeztető jelek, rosszullét, mégis mutatkoznának, azonnal orvoshoz kell menni, mert idejében adott tanácsokkal és gyógyszerekkel még elejét vehetjük a bajnak és elkerülhetjük a tifuszbetegséget.

11. A tífuszban fekvő beteget ne látogassuk, ne rontsuk a levegőjét és ne zavarjuk az ápolóját, a kinek a dolga és kötelessége úgyis olyan, hogy nagy türelmet és önfeláldozást kíván. Az ágyruhákat naponta szellőztessük, gyakran adjunk a betegnek tiszta fehérneműt és ágyneműt és ami legfontosabb: a tifusz- beteg szennyes ruháit forró lúgba kell áztatni, az éjjelit pedig csak forró lúggal való kiöblítés után szabad kivinni a pervátába, mert a tifuszbeteg ürülékében van a legnagyobb tifuszméreg, amit nekünk azonnal meg kell semmisítenünk forró lúggal vagy corrosivval, mert a félrehelybe töltött tifuszos ürülék legjobban terjesztheti ezt a betegséget. Az ápoló sokszor mossa kezét. Mosdatlan kézzel ne egyék és szájához ne nyúljon.

HÍREK.

Szeptember 19.

Személyi hirek. Nyirö Béla m. kir. főbánya- biztos családjával pár napot városunkban töltött- - Sziklay Alfonz aranyidkai bányafőnök, apósa: Nagy János orvos látogatására városunkba érkezett. — Nyirö Géza kolozsvári táblai elnöki titkár pár napig városunkban időzött. - Szabó István főgimnáziumi tanár, kit Budapestre helyeztek át, családjával tegnapelőtt elutazott a fővárosba. - Rázsó Imre, a magyaróvári gazdasági iskola tanára f. hó 21-én a gyümölcsösök megtekintése végett városunkba érkezik. — Bodnár György kir. tanfelügyelő hivatalos ügyben városunkban időzött. — Calinescu Demeter román bojár titkárával együtt városunkban pár napot töltött. Itt időzése alatt Brebán Sándor vendége volt.

Áthelyezett közigazgatási gyakornokok. A

főispán Szuhányi László közigazgatási gyakornokot a központból a nagysomkuti szolgabiró- sághoz, dr. Németh Belát pedig Mátészalkáról a központba helyezte át.